Tárgy: Üdv New York, itt van Patricia! Csüt. Jan. 25, 2018 11:29 pm
Anya és Én
Akkora ez a város. Annyi ember és annyi minden amit látni kell a saját szememmel, hogy elhiggyem. Az égig érő felhőkarcolók, a sok siető ember, a bandázó fiúk csoportokban lányokkal karöltve, az élet ami mozgatja az egészet. Egyszerűen fel nem fogható számomra, hogy most itt vagyok. Annyira...nagy és hatalmas és csodás. Szerettem volna egyszer ide jönni és most itt vagyok. Itt állok és látok mindent miközben a kezemben tartom a forró csokit amit vettem. Volt annyi kis apró a zsebemben, hogy egy kis forró csokival meglepjem magam. A levágott ujjú kesztyűim amúgy sem érnek semmit viszont a a forró csoki elgémberedett ujjbegyeimen, nagyon is sokat segítenek. A fülhallgató a fülemben így nem hallom a várost de ez nem is zavar. Csak látni akarom, és csodálni. Csodálni, hogy én most itt lehetek a vastag prémes pulcsi kabátomban, a fekete néhol lukas nadrágomba és a torna csukámban. Itt lehetek ebben a hatalmas városban én mint az a kis pici pötty a sok mozgó pötty között. A fülemben FOB-Immortals című száma bőmből és valahogy úgy érzem valóban ez a város halhatatlan hiszen itt soha nem fog leállni az élet. Csak megy és megy ez a sok tengernyi ember én pedig ácsorgok az egyik padnál a sétáló utcán és figyelem a pergést. Aztán ahogy le nézek a forró csokimba eszembe jut miért is állok itt. Találkozni fogok a gyámommal végre. Valamilyen szinten görcs van a hasamban hiszen nem tudom milyen lesz és valóban én kellek neki és nem gondolja meg magát velem kapcsolatban. Aztán volt nincs New York és vége ennek az egésznek. Akkor mehetek vissza a balettbe táncolni...Hiszen a nagyobb gyerekekért nem nagyon kapkodnak az örökbefogadók. Megemelem a forró csokimat és bele kortyolok majd le nézek a padra és lassan lehuppanok rá. Szusszanok egyet és lábammal a dal ütemét dobolom miközben várom, hogy valaki esetleg elinduljon felém vagy meglepjen, a hirtelen megjelenésével. Hiszen e között a sok ember között ki tudja ki fog megtalálni itt engem.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Üdv New York, itt van Patricia! Szer. Feb. 14, 2018 3:43 pm
Lassan 4000 éve, hogy a fagyos föld elnyelte azt a három kis angyalt. 4000 éve annak, hogy még csak a nevüket sem ejtettem ki, és ha tehetem nem is gondolok rájuk. Sosem hittem volna, hogy valaha újra készen fogok állni az anyaságra, de néha még magamat is képes vagyok meglepni. Kellemes érzés csúszik bensőmbe, ahogy lassan sétálva hallgatom cipőm kopogását a köveken. A kezemben egy igencsak gyűrött fotót szorongatok, amit az elmúlt pár napban igencsak sokszor megnéztem. Kedves arcú fiatal lányt ábrázol, nem is értem miért nem akarták már sokkal előbb örökbe fogadni. Sosem hittem volna, hogy valaha újra készen lehetek anyának lenni. Egy barátom jóvoltából találtam meg az árvaházat, de leszögeztem, hogy nekem nem kell visító csecsemő, vagy egy éppen csak totyogós kicsi, már nincs hozzá energiám. Olyan gyereket szerettem volna, akivel már tudok beszélgetni, és kicsit talán formálni, hogy végül, ha elég idős lesz, olyanná tegyem, mint én, ha úgy akarja. Ha még élnék, biztos, hogy a torkomban dobogna a szívem. Ideges vagyok, nem tudom, hogy hogyan fog reagálni rám. Fekete prém bundámban, magas sarkúmban és drámai vörös rúzsommal úgy festhetek, mint aki most lépett le egy divatmagazin címlapjáról… ki tudja, milyen újgazdagnak fog nézni először, mi lesz a véleménye rólam. Néha lenézek a kezemben szorongatott képre, majd fel a tömegre a parkban, keresem az arcok tengerében. Elmosolyodom, ahogy meglátom a poharába bámuló lányt. Lassú léptekkel indulok el felé, közben próbálom kifürkészni az arcát. Nem akarok túl gyors mozdulatokkal közeledni, mielőtt megijesztem, lesz még elég ideje megtudni, hogy miféle lény vette őt örökbe. Ahogy oda érek, elé szélesen elmosolyodom. Megvárom, míg felnéz rám, és észre vesz, hogy igen, én rá nézek, és őt keresem. Oda lépek hozzá, kedves mosollyal az arcomon. -Patricia– mosolygok – Örülök hogy végre találkozunk. A nevem Angelique… örülök, már nagyon vártam, hogy végre megismerhesselek. Remélem jól utaztál
Idézet
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Üdv New York, itt van Patricia! Szer. Feb. 14, 2018 9:48 pm
Lassan kortyolok bele a forró csokiba mikor vált a zene és lehunyom a szemeim úgy szusszanok egyet. Az órámra nézek majd dobolok párat a lábammal aztán vissza nézek a forrócsokiba. Mikorra már felnézek egy fekete kabát és egy bunda néz velem szembe mire azonnal felpattanok és kirántom a fülhallgatót a fülemből. Felnézek a kabát tulajdonos arcára és pislogok párat. Milyen gyönyörű nő. És olyan fiatalnak tűnik. Ő szeretne örökbe fogadni. A gondolataim teljesen átvertek. Egy 40 körüli nő jutott eszembe mikor beszélgettek velem róla, de ő. Sokkal csinosabb, fiatal vonásai vannak. És mint egy úri hölgy. Én meg a szakadt gatyámban, a rongyos torna csukámban az általam megvagdosott ruháimról nem is beszélve. Mint egy utcai suttyó...Pislogok párat majd a bemutatkozása után nézek ismét végig rajta és a bundán akad meg a szemem. Finoman ráncolom a homlokomat és nézem egy darabig a szőrt.-Ez...mű vagy igazi?-kérdezem ahogy felnézek rá kék szemeimmel. Nem voltam soha az ilyesmikért oda, de nem zavart, amíg nekem nem kell ilyet hordanom.-Vagyis...igen én vagyok! Patrícia Devlin. Örülök a találkozásnak...Angelique...-mondom ahogy nyelek egyet és finom mosolyt húzok a számra.-Forró csokit?-nyújtom felé az innivalómat aminek ugyan már nem sok van az alján de van.
Kezdőlap
Lassan 4000 éve, hogy a fagyos föld elnyelte azt a három kis angyalt. 4000 éve annak, hogy még csak a nevüket sem ejtettem ki, és ha tehetem nem is gondolok rájuk. Sosem hittem volna, hogy valaha újra készen fogok állni az anyaságra, de néha még magamat is képes vagyok meglepni.