Egy porcelán test melybe a legtisztább erő költözött. Lehetetlen összetörni. Hátát egy kígyó képe ékesíti, melynek egy részét a hideg szőke tincsek takarnak a háta közepéig. Vékony, kecses alkat, jégkék szemek melyek az ember csontjáig hatolnak. Hosszú lábak,  vékony derék, hosszú nyak és karakteres arccsont.

Arisztokratikus, arrogáns és a többséggel lekezelően viselkedik. Pontosan tudja, ha neki van igaza és makacsul ragaszkodik az elgondolásához és érveihez. Elveit szinte sosem veti el és olykor képes áldozatot hozni, ha a helyzet úgy kívánja. Önző, de van, akiért még is mindent feladna. Hangulatától függ mennyire szeszélyes, de általában mindig a logikája szerint viselkedik. Az évek során lassan kezdett elhalványulni a lelke és érzelmei eltompultak. Hidegség és kegyetlenség árad a tekintetéből és megjelenéséből. Megveti azokat, akik megszegik ígéreteiket. Szereti, ha valaki kifinomultan beszél, művelt. Olykor a szavak többet jelentenek neki az érintésnél. Keresi önmaga harmóniáját és mindig arra törekszik, hogy teljes egész lehessen. Rengeteget olvas, színházba jár és balettozik. A művészet szerelmese és gyakorlója. Vizuális típus. Kedvelei a finom, virágos, mégis fűszeres illatokat. Precíz, minden részletre odafigyel és maximalista.

Dasha Voronin, de Oroszországban és Európában csak úgy ismernek, mint Moszkva Gyémántja. A gyémánt hideg, kemény és csillog. Drága. Elég drága ahhoz, hogy meg akard szerezni, és ha úgy adódik, el akard adni. De addig is, presztízs, ha birtoklod. Ez vagyok én. A testem és a lelkem együtt született 1939 május 25-én, egy hideg késő tavaszi napon.  A szüleim legnagyobb kincse és befektetéseként kezdtem el létezni. Én ezt csak így nevezném. Ők az orosz kormány strómanjai és kezesei. Ők azok, akik, ha kell, önként mennek a halálba a szeretett vezetőkért. Természetesen ez nem csupán a pénzről szól, nem. Ez elvi kérdés.  Mindenesetre én vagyok az egyetlen gyerekük, és ehhez mérten teljes luxusban és kontrollban neveltek. Már egészen fiatalon bepillantást nyertem a politikába és a diplomáciába. Egyetlen szabadságot kaptam, az pedig a balett volt. Természetesen sosem értek rá a fellépéseimre, de egy idő után beletörődtem és túl léptem. Az életemet teljesen egocentrikusan kezdtem élni, és csak a jövőmre koncentráltam.
Egy ideig az elitek magán iskolájába jártam, de végül magántanuló lettem, ugyanis nem voltam hajlandó csapatban dolgozni, vagy elviselni másokat magam körül. A többiek azt mondták, túl arrogáns vagyok. Nekem tetszett. Mindenesetre megtanultam olaszul, franciául és angolul az évek során. Elkezdett érdekelni a művészet, ezért bejártam a világ nagy múzeumait és megismerkedtem az alkotás folyamatával. A balett mellett festéssel és rajzolással fejeztem ki magam. Rengeteget olvastam és mondhatni magamat műveltem ki. Ahogy cseperedtem, egyre nagyobb szerep jutott nekem a szüleim „vállalkozásában”. Tárgyalásokra jártam, és fontossá vált a pozícióm.
A 18.-ik születésnapomon épp a tiszteletemre rendezett fogadásra tartottam, mikor egy fekete terepjáró lesodort minket az útról. 4 testőrömet kivégeztek, engem pedig eszméletlenül vittek magukkal a támadók. Egy hideg, dohos pincében nyitottam ki a szemem, kitudja mennyi idő után. Félhomály. Csak 5 nevetgélő, szórakozott alakot láttam és akkor az egyik elém lépett és megemelte az állam. Bemutatkozott és megsimogatta az arcomat. Az Ukrán maffia egy kis nézeteltérésbe keveredett a családommal és ezért, remélik nem haragszok, de ők csiszolnának kicsit Moszkva Gyémántján. Természetesen váltságdíjat akartak, de a szüleim vonakodtak fizet. Ér ez a lány ennyit? 2 hétig tartottak fogva valahol. Megerőszakoltak és megvertek, de természetesen az arcomra vigyáztak. Azt mondták kár lenne egy ilyen szépségért. Stockholm szindrómám lett és vonzódni kezdtem az egyik fogva tartómhoz, Zachez. Így hívta magát. Így a végén már ezért sem tanúsítottam ellenállást, na meg erőm se lett volna. Zac azt mondta, jó kislány voltam, és bár a szüleim végül fizettek, ő adna nekem egy búcsú ajándékot. Zac vámpír volt. És nekem egész odáig fel se tűnt. Megharapott és átváltoztatott. Nagyon sokat szenvedtem miatta, de az első napokban segített, hozott nekem vért, embereket. Megpróbált visszafogni. De végül szabadultam.
Többet nem érdekelt a családom csak futottam és futottam, vissza se néztem oda ahol eddig börtönbe éltem. Egy új élet kezdődött és én nem bántam. Kicsit sem. Ez kellett ahhoz, hogy kilépjek a fényből. Elköltöztem Amerikába, New Yorkba és az ottani művészeti egyetemen tanultam. A balett tudásomat profi szintre emeletem és minden héten fellépéseim vannak. Természetesen emellett még dolgozok a szüleimnek és intézkedek, amint a legkisebb diplomáciai feszültséget is megérzem Amerika és Oroszország közt. Meg vannak a módszereim.  A fogságom óta nincs senkim, vagy ha van, az eléggé lekorlátozódik a testiségre és nem tart hosszabb ideig. Imádom a pénzt, a luxust és a veszélyes embereket. Színtiszta mazochizmus nem de?