Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Discord
Staff members
Oldalunk

Legutóbbi témák
A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Vendég Vas. Jún. 26, 2022 4:04 pm

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Romero D. Bohen Csüt. Szept. 30, 2021 11:44 pm

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Aug. 22, 2021 8:01 pm

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Jace Herondale Kedd Márc. 09, 2021 11:02 pm

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Nov. 29, 2020 7:44 pm

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Aedion Ancarth Vas. Okt. 18, 2020 9:49 pm

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Prue Holivel Vas. Okt. 18, 2020 12:21 am

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Emptyby Prue Holivel Csüt. Okt. 15, 2020 5:01 pm

A hónap reagolói
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Megosztás
 

 A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyVas. Ápr. 22, 2018 5:27 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?



Elengedtem. Nem foghatom én. Nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon. Bár tök mindegy így is a végén én leszek a hibás akár hogyan is próbálom meg ezt a nevelés kérdést. Szar apa vagyok én csak arra vagyok jó, hogy megcsináljam onnantól csak van és én is. Nem tudom merre jár. Nem tudom mit csinál..Vagy tudnom kéne? Azt mondták folyamatosan a seggébe kellene lógnom de én ebből már kiszálltam. Hayde ugyan olyan mint én és tudom jól, hogy semmi nem állítja meg mert minek asz a gondolkozás. Valószínűleg ugyan úgy fogja mindig megúszni mint én. Egy hajszállal. Hiszen nekem és neki vajon mi a szent? Egymást kéne szeretnünk vagy ilyesmi? Se nekem se neki nem megy az ilyesmi. Akkor minek erőltessek én akármit is. A motort letéve szállok le és hosszú fekete bőrdzseki van rajtam. A fejemen csukja és a zsebemben a kezeim. Nem tudom nevelni, és amúgy sem akarja, hogy részt vegyek az életében. De ha munkát adok neki talán valamivel jobb lesz neki is. Lesz saját keresete és nem csak az éjszakákban lesz mint valami rossz kurva. Most is a szagát követtem. Bűzlik. Kitudja mióta fürdött utoljára. Valami olcsó kis lebújhoz jutok és berúgva az ajtót nézek körbe. Legalább valami igényes helyre járna néha...A pulthoz megyek. Ott a férfire nézek fekete szemeimmel. Mélységes sötétség, egy pillanatra bestiám mély morgása és acsargó véres nyelve villan meg a férfi lelki szemei előtt. Hátra is lépked és a polcnak ütközik ahogy leesik az álla. Csak az emelet felé mutat és elfordulva indulok tovább fel a lépcsőn valamelyik simlis gázsi vagy gazdag dzsigolóhoz. Hát persze, pénzért mindent. Ugye Hayde? Ahol a legerősebb a szaga úgy rúgom be az ajtót mint annak a rendje. Majdnem az ablakon távozik. Valami kiöltözött tag még nem meztelen ölében ücsörög és nyálaznak mint a rosseb. Megvillan szemfogam majd hangosan fütyülök egyet. A férfi felfigyel és el is hal benne a vér mire én csak a dzsekim alá nyúlok és megpörgetem a magnumomat a kezemben. A férfi már dobja is le a kölykömet és veszi a zakót vagy valami ronda ruhát ami még hozzá tartozik de mielőtt kisunnyogna mellettem falhoz kenem és neki nyomom a kobakjának a pisztoly csövet.-Még egyszer 21 év alatti kislány közelében látlak meg bevállalom a vérdíjadat szaros pedofil...nem érdekel, ha ő akarta vagy nem akarta. A farkadat a gyomrodon keresztül tépem ki.-villan meg jobb szememben a sárga düh ami farkasomból árad majd a fegyverem kakasát meghúzva kezd hangos könyörgésbe. A feje teteje mellett sül el és a falba mélyed a golyó a haját kicsit leégetve. Sírni kezd meg maga alá vizel. Tömör félelem. megragadom és kidobom a folyosóra majd elteszem a magnumot vissza az övemre. Gyerekem felé fordulok és a jobb szemem színe lassan vissza áll feketébe ahogy figyelem.-Öltözz, szereztem neked munkát.-mondom ahogy figyelem és elfordulva sétálok az ablakhoz ameddig az ajtót elrúgtam és lassan vissza cipelve teszem vissza a helyére több kevesebb sikerrel.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyVas. Ápr. 22, 2018 8:39 pm

Nem tudom hol vagyok, még abban sem vagyok biztos, hogy mit teszek. Csak teszem mert az éjszaka ezt diktálja. Az éjszaka táncra hív és aki nem képes táncolni azt kiöklendezi magából. De én táncolok, ha kell a penge élén, ha kell a faszodon, de én nem állok le. Kell a zaj, kell a zűrzavar, kell hogy érezzem: ÉLEK! Mert minden ostoba ember hajszolja a szeretetet, ami már oly régen kihunyt mindenki szívében, mert a világ nem kíváncsi a tehetségedre, a világ nem kíváncsi a másságodra. A világnak lelketlen bábok kellenek. Ha kell bekötött szemmel, kötéltáncolok az utca fölött, de nem válok képmutatóvá, nem válok tömeggyártott termékké. Nem hitted, hogy egyedül megmaradok, nem hitted, hogy van bennem akarat hozzá. De én túlélem a cet gyomrában is, az éjszakában is. De soha nem leszek olyan mint te, képmutató, pénzéhes rabszolga, aki azt hiszi szabad, pedig a lelkét már rég eladta a jó létért. Ha az kell igen megalkuszom, de ha megtalállak a beleidnél fogva akasztalak föl téged, aki gyerekeket és nőket zsákmányolsz ki, téged aki fegyvert adsz el a kölyöknek a sarkon és nem fizeted meg a kurvát. Mert ezek az emberek, lények akiket megvetsz, nekem ezek a testvéreim. Közülük való vagyok és reszkess, ha csak szemet mersz bármelyikükre emelni. Mert én táncolok a penge élén, ami majd elvágja a torkodat.
A nyelvem újra végig siklik az ajkain nedves csíkot húzva maguk után, de az ízét nem érzem. Rutinból cselekszem, mert éhes vagyok, de nincs pénzem. A lopás sosem ment, túl hangos és feltűnő vagyok hozzá. A gondolataim máshol járnak. Samet keresem úton útfélen. Merre lehet most, öreg haverom? Mennyit hülyültünk együtt és hányszor sírtam a hasára dőlve. Most nincs kinek sírjak, és nem is sikerül, minden keserűségem haraggá formálódik és idegeneken csattan. Lassan kivesznek belőlem az érzelmek. Csak pár marad meg, az engedetlenség, a lázadás kényszere, és az állandó düh. A tűz ami űz és nem hagy nyugalmat.
A kezem gyakorlottan gombolja ki a gombokat, miközben a szám felfalja az övét, de nem érzek semmit, csak a pénz lobog előttem és a kaja, amit veszek majd rajta. Azonban berobban drága jó apám és lehuppanva figyelem, ahogy lőttek a vacsorámnak. Tudom, hogy sötét titkokat hordoz magával, de most nem rejti el előlem azt aki egykor lehetett. Egy őrült zsoldos, nem lehetett más. Ez élteti, hogy ölhet... Feltápászkodom és a pasas után nézek.
- Remélem kajád is van - vetem oda és felveszem a dzsekimet.
- Minek nekem munka? Csak azt ne mond, hogy tisztességesen akarsz pént keresni, vagy az én érdekemben, mert elhányom magam - mondom, ahogy figyelem - Amúgy meg nem farsang van, nem kell halálnak öltöznöd - szólok be csak azért is és kimegyek, mielőtt feltenné az ajtót. Egyszer csak megjelenik, csak azt tudnám minek? Hirtelen eszébe jutottam? Ugyan úgy nem érdeklem, mint az anyámat. Már régen megbántam, hogy ide jöttem. Elvesztettem az egyetlen személyt, aki többet látott bennem, aki ismert... Eldobtam őt az apámért, aki még nálam is szerencsétlenebb és őrültebb. Leballagok a lépcsőn és intek a pultosnak köszönés képpen, majd ahogy kiérek az éjszakába a falnak döntöm a hátamat és rágyújtok egy cigire.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyVas. Ápr. 22, 2018 9:02 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


Beszél én pedig lassan kimegyek utána és ahogy kiérünk figyelem ahogy rá gyújt egy cigire.-Fegyverboltot nyitok. Akarsz segíteni nekem benne vagy nem? 50% részesedést tudok neked biztosítani. Az minimum 500 dollár, ha minden jól alakul. Abból már nem kell úgy viselkedned mint egy utca gyerek.-mondom ahogy lassan ellépek előtte és elindulok tovább az utcán, hogy elvezessem, boltomhoz a gyerekemet. -Persze ha csak érdekel a dolog.-mondom ahogy felé fordulok és rá nézek fekete szemeimmel. Az éjszakában úgy nézhetek ki mintha nem lenne íriszem csak a szemeim helyén sötét fekete lyuk tátogna. Figyelem ahogy szívja a cigit és jobban a fejembe húzom a csuklyát. Valami kezd ismét megváltozni bennem. Valami sokkal rosszabbat érzek magam mögött kialakulni. Valami ami ugyan úgy hozzám tartozik...valami ami az egész világot felfogja falni ha az kell neki....Kajáért sír a szája mire szusszanok egyet és ledobom a táskát a vállamról majd egy zacskót veszek elő amiben vagy 5 szendvics bújik.-Nem félek attól, hogy nem dolgozol meg a pénzedért látom miket művelsz még ha azt hiszed nem is figyelek rád...Csak minek lépjek közbe úgy is megteszed ha lesz rá újabb lehetőséged...de ez a munka legalább megfelelő árral fizetődik ki ha elfogadod. Plusz megtanítalak lőni, és bármilyen fegyver forgatására ami érdekel.-mondom. Nem figyelek a beszólásaira a lényeg miatt érkeztem, nem azért, hogy a gyerekes megszólalásait hallgassam. Nem tudom kinek akarja előadni magát...nekem vagy az egész világnak. Mikor én tudom mi bújik benne igazán. Bár kitudja lehet belőle soha nem jön elő igazán. Azért az egy dologért hálás lennék ha nem történne meg. De az én vérem aligha van rá esély valaha is...

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyVas. Ápr. 22, 2018 9:48 pm

Az ég felé nézek, de nem látok mást csak neonlámpákat és mélységes sötétséget, ami mázsás súlyként nehezedik a városra. Aztán meghallom a lépteit és ellököm magam a faltól. Hallgatom a szavait és felszalad a szemöldököm.
- 50%? Azzal nem lehet megvádolni, hogy smucig lennél - mondom mint egy elismerés képpen és követem bármerre is visz, de még nem mondok semmit biztosra. Sok pénz, de mennyire fog ez engem bekorlátozni?
- Jah, érdekel... - mondom elgondolkozva és újra letüdőzöm a füstöt, és lassan lépkedek mellette. Másnak tűnik mint eddig, ahogy én is megváltoztam. De mintha senki nem venné ezt észre. Nem tűnik fel senkinek, de az elvárásaik azért tartják magukat. Figyelem, ahogy ledobja a táskát és a kaja szagára felcsillan a szemem. Eldobom a cigit és egyből kiveszek egy szendvicset.
- Kösz - morgom tele szájjal és hallgatom az eszme futtatását.
- Aha. Oké, legyen, de ha meguntam, ott hagyom - közlöm ridegen. Még hogy figyel rám... Néha követi a bűzömet, ilyenkor meg itt sír nekem, hogy nem lép közbe, mert minek? Ilyen egy álszent dumát.
- A múltkor találkoztam egy kiscsajjal. Egész ügyes dj... - mesélem halkan, ahogy lenyelem az utolsó falatot és előveszem a következő szenyát.
- Amúgy sose fogsz nekem mesélni magadról? Meg amúgy néha hülyülhetnénk együtt. Az emberek nem elég bevállalósak. Unom őket. Tényleg Dante még mindig azt hiszi, hogy megmozdítod a kisujjad egy magasabb helyért? - kezdek összevissza fecsegni, ne üljön már rajtunk ez a gyászos csönd. Ha már mégis csak az apám. Bár sejtem, hogy kihasznál, vagy csak kiröhög, ha bármit is elmondok neki. De tudom, hogy van szíve, valahol mélyen, de van, csak ugyan úgy szarik rá mindenki, mint rám.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyVas. Ápr. 22, 2018 10:19 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


Elindul velem és hallgatom. Beszél, mert egyedül van. Mert nincs ki figyeljen rá. Mert nincsen senkije. Nekem se volt. Akkor nekem most meg kell ezt adnom neki? Nekem soha nem hoztak szendvicset, nem mondták, hogy 50% fizetést fogok kapni. Nem mondtak nekem soha semmit. Annyit kaptam amennyi életben tartott azt is magamnak küzdöm ki folyton. Mélyet szusszanok és rá pillantok a csuklya alól. Megrántom a vállamat mikor azt mondja, hogyha unja elmegy. Ő tudja mi a jó neki. Én nem azért adom ezt a munkát, hogy szórakoztassa magát hanem tanuljon meg élni a saját keresett pénzéből.-Biztosan ezt hiszi nem beszéltem vele már egy ideje.-felelem egyszerűen válaszolva a dolgot.-Mit kellene mesélnem? Azt hogyan öltem embereket, hogyan lettem olyan amilyen és milyen büszke vagyok rá? Ezeken nincs mit mesélni...eltemetni való dolgok amikkel nem igen vágnak fel a szülők a gyerekeiknek.-mondom ahogy az utcát figyelem miközben lefordulok vele a sarkon és egy újabbnál lefordulva jutunk el egy zsákutcához aminek a végében ott a hatalmas kirakat. Üveges ajtó de az üvegeket fekete matrica takarja így belátni nem igen lehet. Mintha nem is lenne itt semmi. Előszedem a kulcsot és kinyitva az ajtót engedem be Haydet majd csukom be magam után az ajtót és nyomom fel a villanyt. Viszont mi kilátunk az utcára így bármikor látjuk ki akar ide bejönni.-Nah lett egy barátod?-kérdezem a dj-s csaj után mikor leveszem a csuklyámat és a dzsekimet is. Az arcomon finom karmolás nyom és a nyakamon bronxi luvnya harapás nyomai díszelegnek még.-A raktérben van már a szállítmány. Kipakolunk, össze rakjuk a lövő termet aztán kipróbáljuk. Benne vagy?-kérdezem ahogy rá nézek miközben zsebre teszem a kezeimet is a pult mögé sétálok ami mögött egy újabb ajtó ami a  lövész teremre és a raktárra nyit kaput nekünk. Amint bent vagyunk nem kevés doboz vár minket. Minden van itt, lövőfegyvertől a forgathatóig. Ak26-os vagy rakétavető. Fütyülve megyek az egyik dobozhoz majd kicsomagolva veszem elő az egyik gépfegyvert és elfintorodva ülök rá a dobozra ahogy végig nézem a kis gépet.-Nézd meg...precíz és egyenes munka de a célzása és a lendület visszacsapása botrányosan elkapkodott. Orosz darab látszik rajta.-Felveszem és a karom alá veszem.-A fogása kicsi, és vak lövöldözésre lenne csak elég semmi többre. Mégis úgy viszik mint a cukrot. Pedig azok voltak a jó idők...-szusszanok.-Mikor csak fegyvereket készítettem...Nem vadásztam senkire és semmire. Volt egy kis kunyhóm, állandó hideg és hóesés. Néha lejártam a faluba és...-ott volt Tatanya...az én vörös hajú szépségem. Egy igazi kis vadóc tünemény.-Szóval voltak jó nők.-mondom félmosollyal ahogy felnézek gyerekemre.-Nah álljunk neki aztán ha kész vagyunk kipróbálod.-mondom ahogy felkelek és vissza teszem a többi fegyver tetejére azt az egyet. Vissza megyek előre de nem sokkal egy rádióval térek vissza és megtalálva a konektort dugom be és nyomok zenét. Valamelyik rádió adón Eminem szól. Hailie's dala megy. Felnyomom kicsit a hangerőt és mondok pár dolgot Haydenek, hogy a kisebb dobozokat dobálja le fentről aztán a szekrényeket én össze rakom ő pedig addig mossa le. Ahogy ezzel megvagyunk kiviszek neki egy nagyobb dobozt és elől a nagy szekrényekbe megérem, hogy rakja be a fegyvereket a töltényeket pedig a fiókba rakja. Addig én tisztogatom őket. Én még nem vagyok kész mikor ő végezhetett. Az egyik kisebb pisztoly részeit tisztogatom. Kicsit össze kentem magamat és úgy csinálok mint egy ékszerész mikor arany nyakláncot rak össze.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyHétf. Ápr. 23, 2018 8:48 pm

Beszélek, mert miért ne mesélhetnék neki? Nekem alapjáraton nincs semmi bajom vele, bírom a fatert, csak arra jöttem rá, hogy jobb ha havernak tekintem inkább, mint apának. Állom a pillantását, de azért ha nem tudnám, hogy ő az biztos nem kerülnék szívesen az útjába. Bezzeg én, inkább nézek ki csövesnek, mint ijesztőnek, de ezt is könnyű előnnyé kovácsolni.
- Engem ugyan nem zavar, hogy mit mondasz... csak azért na, ha már ennyi utat megtettem érted, legalább pár dolgot böföghetnél, hogy ki is vagy. Meg hát nekem sincs mire büszkének lennem - vonom meg a vállam és a boltig el is pusztítom az összes szendvicset, és elégedetten szuszogok. Ez most jól esett. Bemegyek a sötét kirakatú helyiségbe és körbe nézek. Még elég sivár, épp hogy csak bútorok vannak benne, jó buli lesz összerakni.
- Á, nem mondanám. Együtt szereztünk pénzt meg kajáltunk, de egyszer ez is megunja majd a fejemet. Nem érdemes velük túl szorosra kötni a dolgokat - húzom el a szám és figyelem, ahogy leveszi a "jelmezt".
- Na mi van, neked is lett egy "barátod"? - vigyorodom el, mert le sem tagadhatná, hogy átbaszta az egész éjszakát.
- Lövöldözünk? Még szép, hogy benne vagyok - csillan fel a szemem és most jobban érzem magam itt mint az előbb a lebujban. Követem szépen, hátra és elismerően füttyentek.
- Te ilyen rohadt gazdag vagy? Vagy vettél fel egy kis hitelt? - kérdezem, mert sejtem, hogy egy nem is kisebb vagyon, ami előttünk hever a dobozokban. Egyből oda lépek egy nagyobbhoz, és felpattintom a zárat. Zsír, csupa új fegyver, és ahogy hallom ért hozzá. Felé fordulok és lebiggyesztem az ajkam.
- Gondolom pont azért. Megfélemlítésre jó és bárki tudja használni - gondolom én. Nézem az arcát és egy kis sokat sejtő mosoly jelenik meg az arcomon. Szóval innen látja Sam, neki is ugyan úgy ellazul az a merev vonás az arcán, ha valami szép emléket idéz, mint nekem.
- Ühüm, és volt egy aki valami csoda folytán nem csak a farkadnak volt emlékezetes - vigyorgok rá, hogy aztán újra visszaforduljak a dobozhoz és elkezdjem kipakolni. Nem akarom én firtatni a múltját, de azért jó tudni, hogy nem elérhetetlen a kis szíve. Csak rakodom ki a holmit, mindent szép egymás utánban. Sok dologról nem tudom, hogy mi, inkább az ökölharcot vívtam eddig, de ami egyformának tűnik, azt egymás mellé teszem. Belefeledkezem a dologba, főleg amikor behozza a rádiót és felmegyek, hogy ledobáljam neki a kisebb dobozokat és közben halkan dúdolok és riszálok a zenére.
- Ez rólunk szól... - jegyzem meg és jó dolog, hogy elhiteti velem, hasznos vagyok.
Takarítok, pakolok, amit csak kér, nem vagyok finnyás. Néha prüszkölök egyet a portól, de élvezem ezt az egészet. Tanulok valami újat, amibe már ugyan betekinthettem, de közel sem ilyen részletesen.
- Na kész vagyok - állok elébe vidáman és halkan kiröhögöm - Te aztán tényleg mániákus vagy. Látnád, hogy milyen fejet vágsz - nevetek halkan, és még az is megeshet, hogy arra várok, megmondja mit tegyek. De addig is leutánzom és ilyen okos, szakértő szemmel meredek a kezemben lévő semmire.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyHétf. Ápr. 23, 2018 10:21 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


-Hayde senki nem mondta, hogy keress meg. A múltam az az enyém ahogy a tied is a sajátod. Jobb ha én nem tudom a tiedet és te se az enyémet.-mondom és én ennyivel lezárom ezt a témát. Nem vagyok én a szentséges apuka aki majd pipával a szájában elő rántja élete történetét és mese délutánt tart a gyerekének.-Van neked elég bulid a hátad mögött szerintem, hogy azokat megjegyezd egy életre.-mondom csendesen majd ahogy a barátról beszél rá nézek.-Addig élvezd ki amíg van. Mindenkit addig kell kiélvezni amíg van...-mondom csendesen válaszolva neki.-Szexpartnernek hívnám inkább de vele is akkor találkoztam először és utoljára. De valszeg valami bronxi farkas falka nagyija lehetett.-megrántom a vállamat.-Legalább nem kezdett el bőgni mikor repedni kezdett a medence csontja.-mondom ahogy neki állok pakolászni vele. A kérdésre rá pillantok és halkan elnevetem magam.-Ha a világ nyilvántartásában szerepelnék én lennék a világ leggazdagabb embere a ginisz rekordok könyvében drága gyerekem.-mondom ahogy megvakarom az orromat.-Megvehetném Amerikát plusz Ázsiát és még talán Afrikát is...-mondom ahogy végig gondolom a dolgokat ahogy bólintok egyet.-Szóval jah..van egy kis pénzem..-mondom miközben a rádióval babrálok.-A vicc az egészben, hogy soha nem feküdtünk le egymással..-mondom mikor a farkamra tesz megjegyzést...De ő már vagy nem él vagy boldogan él valahol Moszkvában egy hozzá valóval.-mondom ahogy neki állok szerelni és mikor Hayde megjelenik, hogy új feladatot néz felnézek rá.-A fegyverek nem játékok. Összetett dolgok egymás után jönnek a lépések, ha az egyiket elrontod akkor a másikat is. És ebből a boltból suhanc, szar gyártmány soha nem fog kikerülni.-Ahogy felegyenesedek szinte egy félmásodperc alatt rakom össze a fegyvert és akasztom ki a kakast majd lányom felé fordulva könnyedén nézek át a célzón.-Tökéletes...-húzom meg a ravaszt de csak kattan egyet, hiszen nincs megtöltve. Leengedem a kezem és elvigyorodom majd oda dobom neki.-VR45-ös. Pici, gyors és annál jobban rá látsz vele dolgokra. Ahhoz képest amilyen kicsi közelről halálos is lehet. Kell vagy valami mást szeretnél?-kérdezem ahogy felállok és nyújtózok egyet majd a megmaradt dobozokat felkapva megyek ki a hátsó ajtón és dobálom ki a kukába a papírokat és minden mást. Vissza sétálva nézek körbe a raktárba ahol már egész szép nagy hely lett.-Most már csak a lőteret kell össze állítanunk és kész vagyunk..-mondom ahogy rá nézek majd tarkómra teszem a kezeimet.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptySzer. Ápr. 25, 2018 8:39 pm

- Oké, oké. Az én kurva anyámat - emelem magam elé védekezőn mindkét kezem. Azért arra kíváncsi lennék, hogy milyen volt az élet több, mint 600 évvel ezelőtt, de erre se ma fogok választ kapni. Na mindegy.
- Jah... és még mennyi lesz - nevetek halkan magamon és tovább tisztogatom a bármit igazából, amit elém rak.
- Hidd el, kiélvezem... ahogy te is. Szadista - röhögök rá, nem mintha bennem nem lenne meg a hajlam, de azért na. Csontot még nem törtem, baszás közben. Bár ki tudja még megeshet. A gazdagságát kezdi ecsetelni, mire felvont szemöldökkel meredek rá.
- Én meg egy kis kajáért koldulok... tudod ám hová menjél, faszfej - nézek rá, de félig sem komolyak a szavaim. Szóval apám egy kibaszott milliárdos... Hát basszus.
- Kaphatok egy motort? - kérdezem, mint egy mellékesen miközben összerakom az egyik kicsit megrogyant szekrényt. Újra visszakanyarodunk a csodanőre és csodálkozva pillantok rá.
- Most mondjam azt, hogy ez jobban meglepett, mint hogy egy cseszett milliárdos vagy? Mit tud az a nő? Meg sem próbáltad? - kérdezem, mert azért ezt erősen kétlem, hogy be sem próbálkozott - Ó, értem te kis szegény - sajnálkozok nevetve és magamban kuncogok. Sokkal sebezhetőbb, mint ahogy mutatja... Új feladatra jelentkezem mint egy jó katona, és nézem az ujjai között a fegyvert.
- Igenis - vágom magam vigyázva a lehető legkomolyabb képpel nézve rá, csak a szám sarka remeg meg az elfojtott nevetéstől. Aztán rám fogja a fegyvert és a szemébe nézek, de az arcomon nem látszik semmi, csak pislogok egyet, ahogy meghúzza a ravaszt.
- Hülye... - sóhajtom és könnyedén elkapom a kicsi pisztolyt és felnézek rá.
- Az enyém? - kérdezem kicsit meglepve és újra a fegyverre nézek - Még szép, hogy kell - vigyorodom el, és ennek azért örülök. Ha, van egy fegyverem. Nagyon kemény.
- Oké, akkor rakjuk össze, aztán lövöldözzünk - lelkesedek és teszem amit mond. Jól esik ez a szitu most. Megnyugtató valamilyen szinten, hogy nem kell állandóan figyelni, és bárhogy is van, bízok ebben a köcsögben.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptySzer. Ápr. 25, 2018 11:09 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


-Onnan jövök drága lányom meg te is.-mondom egy félmosollyal ahogy pakolni kezdem az asztalokat amiket idő közben össze szereltem és az elválasztó falakat miután kiszámoltam a megfelelő távolságot a faltól ahol majd a célzó papírok lesznek. Miközben én csavargatok ő hozza a csavarokat és a kulcsokat és hallgatom a szavait.-Talán...van jogsid?-kérdezem ahogy rá pillantok kék szemeimmel és újabb csavart illesztek a helyére miközben elkezdem becsavarni.-Mondjuk azt, hogy el se jutottam odáig, hogy bepróbálkozzak nála. De...igazából nem is vágytam rá annyira.-mondom ahogy végzek és megyek a következőhöz miközben elnézek a céltáblák helye felé.-Jó ez a távolság nem?-kérdezem ahogy beállok a két fal közé és figyelem.-Jó ez. Mondjuk a rakétavetőnek nem biztos.-mondom halkan nevetve ahogy lassan ismét csavargatok. Ahogy megvagyunk a nyolc beállóval szusszanok egyet majd a papír célzókat fogva ugrok át az egyik asztalon és lassan oda sétálva a falhoz fúrom fel a kemény papíros célpontokat. Ahogy ezzel is meg vagyok vissza megyek majd megállok Hayde mellett.-Nah megvagyunk. Akkor próbáljuk ki az új barátodat. Csak aztán nehogy egyszer elsüsd magadban.-mondom elvigyorodva majd veszek elő töltényt és az én régi nagyon nagyon régi magnumomat. Már mióta velem van ez a dög. Amióta csak cowboy lettem. És még mindig működő képes darab. A fülvédőket és a szemüvegeket is előszedem majd oda nyújtok mindegyikből egyet Haydenek.-Fel a fejedre mert a farkasod sírva fakad ha csupasz füllel fogsz lövöldözni.-Ahogy felhúzza beállok mellé az egyik asztalhoz.-Először megmutatom, ha nem bánod.-ha oda adja megtöltöm a fegyverét majd rá nézek.-Hogy ne üssön nagyot vissza és törje el a csuklódat ezért az alsó kezeddel támaszd meg a tölténytoknál így marokra fogod a másik kezedet is így nem fog annyira vissza csapni. Fontos ne fogd annyira magasan mert a sin vissza üt és megvágja a kezedet. Szépen kinézed, hova szeretnél célozni és meghúzod a ravaszt. És nem úgy mint a filmekben. Az nagy baromság, hogy izomból bele nyúlnak ujjal. Finoman. Mintha megsimogatnád. Akkor olyan szépen fog neked muzsikálni, hogy öröm hallani.-mondom majd megpörgetem az ujjamon a pisztolyt és felé tartom.-Nah próbáld meg.-mondom ahogy szemeibe nézek elmosolyodva.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptySzomb. Ápr. 28, 2018 7:27 pm

Valahogy nem lep meg, hogy az ő anyja is egy szajha volt. Le sem tagadhatná... Aranyos, ügyes, szófogadó kislányként adogatom neki a csavarokat és szerszámokat és nézem, ahogy összerakja a dolgokat. Úgy tűnik azért építeni is tud, nem csak rombolni.
- Nincs. De vezetni tudok. Te is tudod, hogy nagy motorra nem olyan egyszerű jogsit szerezni. Kor, meg súly határ, stb... Én meg egyiket sem ütöm meg. De imádok motorozni, kurva jó érzés, mintha repülnék - élem bele magam vigyorogva és előjönnek a motoros emlékeim.
- A múltkor találkoztam egy sráccal, elvitt egy motor versenyre... meg is nyertem - mondom így bele gondolva, persze a részletekbe nem merülök bele. Továbbra is csak adogatom, amit kér.
- Fura, egyre kíváncsibb vagyok rá. Hogy hívták? - kérdezem most már valódi érdeklődéssel, mert eddig bármilyen nő került szóba, mindegyikről lealacsonyítóan beszélt. De ez valamiért más, még csak nem is vágyott rá, hogy megfektesse? Ebben azért erősen kételkedem, de nem kekeckedek inkább. Most nem éri meg.
- Nekem aztán jó - rántok vállat és halkan nevetek. Na mi van apu, egész jó kedved van. Nézem, ahogy felfúrja a céltáblákat és halkan szusszanok.
- Ha ha - játszom meg magam és inkább arra koncentrálok, hogy mit és hogyan. Ami érdekel, arról szeretek tanulni, és ez most pont egy olyan dolog. Felveszem szépen a cuccokat, és átnyújtom neki a fegyvert, majd hallgatom a nagy bölcsességeket. Bólintok egyet, majd a nyakamból, a fejemre teszem a fülvédőt és nyelek egyet. Igen koncentrálok, mert is tudok... Átveszem és kibiztosítom, majd pont úgy fogom meg, ahogy mutatta. Még egy kicsit szöszölök a célzással, aztán elsütöm, szépen "simogatva", és leengedem a kezemet, majd hátra csúsztatom a fülvédőt, hogy halljam ha van valami hozzá fűzni valója.
- Nem is rossz... ahhoz képest, hogy mikor volt ilyesmi a kezemben...
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyKedd Május 01, 2018 9:30 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


Hallgatom majd megtámasztom a kezemet az elválasztó falnak.-Nem tudom, nem éppen érdemled meg azt a motort...még megemésztem a dolgot, mert lehet ha a kis formás popsid alá adok egy kétkerekű szörnyet még tömeg karambolt rendezel nekem és akkor tuti nem tudom megmenteni a kis seggedet a veréstől. Így is már nagyon fújnak rád. De hát én már az elején közöltem, hogy nem fogsz egy csettintésre jó gyerek lenni...Fiatal vagy, vad és az én vérem ráadásul nőstény. Azok meg köztudott, hogy vadabbak tudnak lenni ha akarnak.-mondom ahogy szusszanok egyet.-De majd meglátjuk. Talán ha kicsit vissza veszel magadból veszek neked motort.-mondom ahogy rá nézek fekete szemeimmel széles mosollyal. Megkérdezi a nevét és halkan nevetek és be áll egy kis csönd majd megszólalok.-Tathanya.-mondom ahogy a céltáblákat figyelem. Ahogy elmagyarázom neki a dolgokat figyelem ahogy tanul és okosodik. Ügyes és mikor elsüti a fegyvert össze fonom a kezeim és fintorogva bólogatok.-Egész jó így kis kezdőként...talán még mesterlövész is lehetsz.-pont mint én. Figyelem és mosolygok majd beállok a másik bokszba. Kezembe veszem saját fegyverem és könnyeden sütök el hat lövést. Három hasba, három fejbe. Megpörgetem a kezemben a magnumot majd halkan nevetek.-Még mit szeretnél kipróbálni vagy most a célzást szeretnéd gyakorolni a kis játékoddal?-kérdezem ahogy rá nézek.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyVas. Május 06, 2018 8:15 pm

Lehet kívülről nem úgy tűnik, de figyelek a válaszára. Hát igen, ez van. A tömegkarambolra csak fintorgok. Ha tudnád, hány éves korom óta vezetek...
- Jah... - ez van, szar vagyok mindenhez. Túl vad, túl eszelős túl kezelhetetlen...
- Mégsem mondja egyik sem a pofámba. Ha annyi bajuk lenne velem, már büntiben csücsülnék, nem? Ugyanúgy szarnak az én fejemre, mint a hajléktalanunkra aki az udvaron dekkol - morgom magam elé dühösen. Pikkelnek rám? Mondják a képembe, addig azt csinálok amit akarok!
- Tényleg? - enyhülök meg egy kicsit és kérdőn figyelem az arcát.
- De mit ne csináljak? Sosem voltam ennél jobb, nem tudom, hogyan kell - rázom meg a fejem és hallhatja, hogy őszinte vagyok, mert ezt most akarom. Mindennél jobban. Megszedem valamennyire magam, a boltban, aztán lelépek a kétkerekűvel és kezdek valamit az életemmel. Most elszánt vagyok és segítek a faternak, de ki tudja mi lesz holnap?
- Szép név - mosolyodom el, és szívesen meg is ölelném, mert tudom, hogy szeret, hogy azt a nőt is szereti, én tudom, hogy az apám sokkal több, mint amit a világ lát belőle. Sokkal több, mint amit megmutat. Ezért segít nekem is, és tanít meg arra, amit a legjobban tud. Én pedig figyelek és lövök, aztán hallgatok.
- Kösz - vigyorodom el büszkén, majd gyorsan megköszörülöm a torkomat. Ne tűnjek már annyira lelkesnek. Figyelem, ahogy elsüti a fegyverét egymás után és elismerően biggyesztem le az alsó ajkamat.
- Ez se rossz - dicsérem meg nevetve és a kérdésre felcsillan a szemem.
- Rakétavetőd van? - kérdezem nagy szemekkel és félig nyitott szájjal. Úgy festhetek, mint egy normális kislány a barbie boltban...
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyHétf. Május 07, 2018 10:35 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


Megrántom a vállamat ahogy azt mondja, hogy miért nem keresik fel őt és miért nekem mondják.-Mert én vagyok az apukád és apukádnak kéne helyes úton tartani a kis fejecskédet. De mivel önfejű vagy, és ismerem magamat szóval nagyjából téged is így tudom, hogy úgy sem fognak rád hatni.-mondom ahogy fél mosollyal jutalmazom lányom dühöngését.-Figyelj, Dante irodája nyitva áll előtted.-mondom ahogy széttárom a karjaimat és halkan nevetek a dolgon majd ahogy megcsillan a szeme és azt kérdezi miben kéne vissza vennie szusszanok egyet.-Először is...ne igyál annyit, hogy nem emlékszel semmire és kitudja mit csináltál az nap este...Ne ölj meg senkit, és ne rendez nyílt verekedéseket vagy kocsmai harcokat. Nem tudod még annyira megfogni a farkasodat, hogy ne villants valami szokatlant. Morogsz még ez is ép meglepő az embereknek. Észben kell tartanod, hogy ők nem tudnak semmit erről. Lehet neked nincs mit veszítened ez által de nekem igen. Nem azért haraptalak be, hogy megölesd magad. Néha...legyél farkas. Menj el egy erdőbe, rohangálj próbálgasd a vadászatot. Hagyd rá a bestiádra, hogy most ő szórakozzon. Hidd el olykor sokkal jobban le lehet vezetni általuk a feszültséget mint egy iszákos estében. És amire szépen kérlek...kerüld el azt a démont...Nem mintha megtartod, de ne higgy minden szavának. Ép olyanná fog tenni amivé nem akarunk változni egy falka által. Alá vett...elveszi a szabadságod...elveszíted azt ami a tiéd...És hidd el nekem...ha valamiből az ő szutykos mocskukból a legnehezebb kiszállni Hayde...-mondom ahogy szusszanok és leteszem a fegyvert az asztalra magam előtt majd a rakétavetőre halkan nevetek egyet.-Van, de csak megnézzük. Az épületet szaggatod ki vele, ha azzal lőni fogsz. -mondom ahogy leveszem a fülvédőt és lassan a raktárhoz sétálva megyek be és egy hatalmas dobozt előhúzva nyitom fel és mutatom meg neki.-Vörös hiénának hívják fedő nevén. Amerikai gyártmány. Lomha, és lassú, de annál pontosabb és hatalmas robbanás minden mozdulata. Nehéz darab, és hatalmas a lökete, de tökéletesen precíz és egyszerű a kezelése. A legnagyobb gyengéje, hogy könnyen berobban, ha a szerkezetét elcseszik.-mondom ahogy gyerekemre nézek és szélesen vigyorgok. Hiába. az életem a fegyvereim. Ez az én játszóterem.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyCsüt. Május 10, 2018 5:32 pm

A válaszára, csak dühödten fújok. Nem akarok erről beszélni, mert mindig ez van. Már megszoktam, hogy a hátam mögött beszélnek ki. Legyen szó gyerekről vagy felnőttről, tök mindegy. Csak keserű vagyok emiatt, biztos Bretnek sem ez a kedvenc tevékenysége, hogy hallgassa őket, ahogy panaszkodnak.
- Abban nem lenne köszönet, ha én bemennék oda. Ezt te is tudod - mondom visszafojtott indulattal, aztán csak megrándul a szám sarka és elfelejtem az egészet. Most itt vagyok, és pont nem érdekel, hogy mit gondol Dante, vagy bárki más... Sokkal jobban érdekel az, hogy mit kell tennem a mociért. persze sejtem, hogy nem lesz könnyű, de csak egyszer kell megkapnom és többet nem láttok. Hallgatom és az ujjaimon számolom a kritériumokat. Ne igyak... ne öljek... ne lepleződjek le... legyek farkas... és ne menjek többet Alhoz.
- Hát jó... még nem dolgoztam neki, és ő sem keresett szóval nem para... - vonom meg a vállam - Szoktam futni, de egyedül nem az igazi. Néha kijöhetnél velem - egy pillanatra megvillantom a sebezhető énemet, de inkább visszafordulok a céltábla felé. A szőrmóknak is hiányzik a bestia... még nem is vadásztunk együtt sose. De talán ha emberi módon megtanít, akkor úgy is meg fog. Lőni úgyis jobban tudok, mint vadászni. Egyenlőre azonban jobban érdekel, hogy van-e valami igazán ütős a palettájában és lelkesen elvigyorodom.
- Tudtam én... Egyszer úgyis kipróbálom - pislogok rá ártatlanul és megyek vele, hogy megcsodáljam. A kis szépséget... Igazi állleejtős pillanat ez.
- Gyönyörű... - nyújtom ki lassan a kezem és simítom végig a fegyvert - Gondolom, ahhoz, hogy egy ilyet is kapjak nem elég, ha jó kislány leszek - nézek fel rá vigyorogva és a tiszta szenvedélyt láthatja a szememben, ahogy az övében is ez tükröződik. Hiába, tényleg olyan vagyok mint ő...
Viszont, ha megcsodáltuk és alaposan eldugta előlem a hiénát, akkor visszamegyek gyakorolni, amíg olyan pontos és precíz nem leszek mint ő. Be tudok hozni 630 évet.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyCsüt. Május 10, 2018 11:10 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


Hallgatom és elnevetem magam ahogy dühöng majd fejére teszem a kezemet és össze borzolom a haját majd a szemeibe pillantok.-Mindig csak rossz véleményt fogsz kapni ezt te is tudod. A farkasok társadalma semmivel nem jobb mint az embereké. De tudod le kell szarni. mondhatják, hogy így ölnek meg meg ilyen szankciókat fogsz kapni. Fenyegessenek csak, nem egy fagyi nyalt vissza már az ilyen falkáknak. És az én gyerekem vagy, ott állok mögötted és nem érdekel kivel nézek szemben. Ha valami előrébb van az ilyesmi életben az a saját döntéseid, az önálló akaratod, meg a különcség. Nekem is ez az első falkám...de ez is lesz az utolsó.-mondom ahogy szusszanok egyet. Ahogy arra kér, hogy fussak vele féloldalasan elmosolyodom.-Legyél többet otthon és rágjad a fülemet, ha más nem megkergetlek az erdőben. Tanítok neked majd pár dolgot ott is, ne izgulj lemaradva nem vagy semmivel sem.-mondom ahogy szusszanok egyet majd miután megcsodálta a csoda gépet felnézek rá.-Talán ha eljutsz katonaságba és ott megkapod a megfelelő kiképzést ott kipróbálhatod. Csak sajnos a méretedből adódva és a gyorsaságodra támaszkodva inkább mesterlövésznek tennének be téged.-mondom ahogy figyelem majd felegyenesedem miután elpakoltam a hiénát majd vissza megyek vele és én is lövöldözök kicsit mellette. Később ha meguntuk rendelek 3 pizzát és miután az is kijött a bolt előterében a pultnál ülök le vele enni.-Hallod...Lio kegyeltjével voltál?-kérdezem egy pizza falat után.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyPént. Május 18, 2018 12:26 pm

A haj összeborzolásra, rendesen odakapnék, vagy felpofoznám, ha nem ő lenne és nem csak ketten lennénk. De ez most nem egy felbosszantó gesztus, inkább amolyan apa lánya dolog. Asszem... Felnézek rá, mert valahogy sejtem, hogy most sok "bölcsességet" akar megosztani velem. És nyilván nem tetszik amit mond, mert nem tetszhet. Mindig csak rossz véleményt? De mit lepődök meg, eddig is csak azt kaptam... Nem is tudok mit mondani erre, és nem is akarok, jobb ha az érzéseimet megtartom magamnak.
- Most, hogy semmit se csinálhatok, nem lesz nehéz a nyakadon lógni - vigyorgok rá, amiből sejtheti, hogy talán még megbánja ezt a sok új szabályt. De futni fog velem. Azt hiszem ő az egyetlen, aki megért, és jól is van ez így. Összességében örülök, hogy eljöttem idáig, csak Sam hiányzik. Talán ő is megértett.
Alaposan megnézem a hiénát és hirtelen játszani lenne kedvem. A régi sulit felrobbantani, ilyesmi.
- Szerinted jó lenne, ha belépnék a seregbe? Kitombolnám magam, az tény... De megérné? - kérdezem mielőtt még visszamennék lövöldözni és ha nem is látszik, de a szavain rágódok, amíg ki nem fogy a táram, és szitává nem lőttem a céltáblát. Viszont megéheztem, és ahogy elnézem ő is. Szó nélkül teszek le mindent és megyek ki vele az üzletbe, hogy végre megtömjem a hasam.
- Hm? Jaa, igen - mondom két falat között és megrántom a vállam - Mér? Talán ezért is le akarnak fejezni? - kérdezem halkan nevetve és újra a kajámra pillantok.
- De az az orosz nő se volt jó véleménnyel rólad? Hogy is hívják? - nézek rá a homlokomat ráncolva. Valahogy nem tudok beletörődni, hogy minket mindenki utál, és utálni fog.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptyKedd Május 22, 2018 6:09 pm



Ki vagyok én valójában szerinted?


Hallgatom a szavait és közben lenyelem a falatot és veszek egy újabb adagot miközben gondolkodom.-Ez a te döntésed Hayde. Az biztos, hogy remek kiképzést kapnál, ha valóban elmennél katonának. Olyan dolgokat tehetsz meg amiért nem nagyon rúghatnak seggbe de ha a felettesed szól az parancs és a parancsot soha nem lehet megtagadni. Ezt mindenkibe bele verik hidd el. Én tudom a legjobban. Lázadó fajta voltam de egy idő után ha valóban el akarsz valamit érni a katonasággal követned kell minden parancsot vakon.-mondom ahogy rágom a falatot majd az ajtó felé pillantok.-Ha ez a vágyad én nem tartalak vissza.-Megrántom a vállamat ahogy Lio kis dédelgetni való kiszemeltjéről beszél.-Honnan tudjam? amíg nem harapod meg addig nincs gáz.-mondom ahogy lenyelem a falatot újra majd vissza nézek rá.-Ki van rólam jó véleménnyel Hayde? Az a nő már vagy meghalt vagy él valahol boldogan. Hülyeség volt egyáltalán szóba hozni...Már csak te meg én vagyunk és ennyi. De igazából mindenki csak saját magára számíthat bármi is történik vele...-mondom ahogy lenyelem az utolsó falatot és a megmaradt szeletet gyerekemnek hagyom majd kidobom a dobozokat a kukába.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  EmptySzer. Május 23, 2018 7:59 pm

Hallgatom miközben majszolom a pizzát és a katonásdihoz nem nagyon tudok hozzászólni.
- Még úgyis várnom kell vele... - Nem vagyok nagykorú, és ha be is lehet így vonulni még akkor se szeretnék. Előbb ki akarom élvezni az életet. Mondjuk arra lesz még alkalmam az tuti.
- Egyszer jó volt, meg havernak jó, de nem igazán köt hozzá semmi. És nem haraptam be, ne aggódj... - mosolyodom el féloldalasan és elégedettem szusszanok, amikor elfogy a kaja.
- Aha, hát mondjuk én. Nekem semmi bajom veled. Most már... De azért mi számíthatunk egymásra, nem? - kérdezem kissé gyanakvón. Azt hittem jól kijövünk faterral és most is így gondolom, még akkor is, ha ő szeret depressziózni. De örülök neki, hogy megtaláltam. Lett egy új életem, munkám új haverok és jól érzem itt magam mindazok ellenére, hogy a falkában utálnak néhányan. És ha apám nem is tudja, de számíthat rám.

Köszönöm a játékot! Very Happy Csill
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.    A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.  Empty

Vissza az elejére Go down
 

A város a miénk, de a világ szolgái vagyunk gyermekem.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-