Lévén még új vagyok a városban, úgy döntöttem nekivágok egy felfedező körútnak. Ugyan egy népes falka fogadott be, ma este inkább egyedül akartam körbenézni a területen. Azt nem mondhatnám, hogy nagyon különcként kezelnének, de azért mégis csak új vagyok és ők is újak nekem. Sokat gondolok az előző falkámra, akiket nem is oly rég vesztettem el, s ma este leginkább emiatt döntök úgy, hogy egyedül indulok el sétálni az éjszakában.
Nem vagyok szomorú vagy nagyon letört hangulatban, igyekszem csak a jó emlékeket felidézni ahogy végighaladok a nem túl forgalmas utcán a belváros felé. Szeretném feltérképezni a falka egész területét és bejárni a biliárdos vagy kártyás helyeket. Egyelőre nem tervezek munkát keresni, legszívesebben maradnék a fogadásos biliárdnál, ha van erre alkalmas hely a környéken.
Öltözékem egy kissé eltér az itt megszokottól, de nem úgy néz ki, hogy bárkit is zavar, amikor betérek az első kisebb bárba. Sőt...
Viszonylag sokan vannak, de ahogy körülnézek, látom, hogy a két biliárd asztal közül az egyik szabad. Mosollyal fordulok a pultoshoz, majd kikérek egy whiskey kólát és a biliárdgolyókat. Egy kicsit elleszek itt, aztán majd megyek tovább. Hosszú még az éjszaka.
Csak pár golyót pakolok fel az asztalra és gyakorolgatni kezdek. Néha direkt elcseszem, mert nem akarom elijeszteni azokat, akik esetleg beállnának játszani...

Természetesen én is megnézem magamnak a kissé lepukkant bárocska újonnan érkezett vendégét. Néhány végigmérő pillantásnál tovább azonban nem foglalkozom vele, hanem visszatérek a biliárd asztalon várakozó színes golyókhoz. Persze csak miután hörpintettem egyet a kólás Jack-emből. Nem számítottam rá, hogy a hím idejön hozzám, ráadásul oldalt álltam neki, amikor épp lőttem, így eléggé meglepett a vezérgolyómat eltérítő Jack Daniel's-es üveg. Természetesen rögtön az üveg hordozója felé fordítom az arcom, állom fekete szemeinek kemény pillantását, s közben felegyenesedek az asztal mellett.
Nem szólok, kivárom, amíg ő mond valamit, hiszen ő jött ide. Csak figyelem, ahogy torkára önti pohara tartalmát, majd érdeklődve várom megszólal-e, miután végre nekivetkőzött.
Az első pillanatban félmosoly húzódik a számra, mert végre játékos társra találtam. Ám az első szó után következő szavak rádöbbentenek, hogy egy macsóval hozott össze a sors. Sebaj, én nem az a fajta vagyok, aki megijed az effajta bunkóktól. Sőt, néha még jó is egy kicsit belemenni a játékukba.
A kezdeti nem tetszésem félreteszem és újabb mosolyt varázsolok arcomra. Hát akkor játsszunk...
Megfordulok és a közvetlen mögöttem álló biliárddákó tartóból kihúzok egy hosszabb példányt, majd kissé kimérten megteszem a közöttünk lévő pár lépésnyi távolságot. Közvetlen előtte megállok, egyik kezem a csípőmön, a másikkal pedig felé nyújtom a lökésre szolgáló botot.
-Rendben. És mondd, mennyi zseton van nálad? - kérdem halkan, folyamatosan a szemébe nézve, mosolyom levakarhatatlannak tűnik. Tisztában vagyok vele, hogy ez úgy hangzik, mintha az ágyi akrobatikáért is fizetséget kérnék, de ez egyáltalán nem gond. Egyelőre játsszunk, aztán meglátjuk mi lesz belőle...

-Akkor legyen 100. Az első kör. - kontrázok és állom közelségét és tekintetét. 100 dollár természetesen. Én komolyan gondoltam, hogy pénzben játszunk és nem árt előre leszögezni, még ha nem is adtam meg valami túl nagy kezdő összeget.
Uhh, csak ne lenne olyan átkozottul helyes hím. Azonban igyekszem észben tartani, hogy nem férfivadászatra jöttem és azt is, hogy ezzel a hímmel igencsak megüthetem a bokám, ha túl messzire megyek a határoktól.
Elhátrálok, amikor elveszi a krétát az asztal széléről, s csak akkor lépek vissza, amikor felszabadul a krétázó, hogy én is alaposan lekezeljem vele a dákó hegyét.
-Kérek. Kösz. - nyúlok a felkínált üvegért, mert az én poharam is már majdnem teljesen kiürült. Míg én a poharam telítem meg és kortyolgatom az italom, addig ő serényen összeszedi a golyókat. Figyelem, hogy melyik golyót hová pakolja a háromszögben és úgy tűnik járatos a biliárdban. Amikor le sem ellenőrizte, hogy milyen dákót adok neki, akkor azt hittem nem sok köze van a játékhoz, de bárhogy is van, az alapszabályok ismerősek előtte.
-Kezdek én. - válaszolok és bár kis mosollyal az arcomon lépek oda a kezdéshez, azért egy rosszalló pillantást odavetek a férfira. Nem tetszik ez a kislányozás. Erős kezdéssel indítok, a golyók egész szépen szétterülnek a zöld asztalon.
-A nevem egyébként Lily. - nézek rá, amikor felegyenesedek. Lehet, hogy egy cseppet sem érdekli, de megadom rá az esélyt, hogy ezentúl a nevemen szólítson.
Mivel egy golyó sem ment le, így félreállok, újra a krétáért nyúlok.
Ő lő és nem is rosszul. Az első szabály nálam, hogy sose becsüljek alá senkit, mert már megjártam párszor emiatt. Viszont most azt hiszem mégis sikerült egy kicsit alábecsülnöm az urat.
Én lépek az asztalhoz és a teli golyókat célzom. Egyet leküldök a lyukba, azonban a másodikat kihagyom, mert jobbnak látom úgy intézni, hogy a fehér golyó olyan helyzetbe kerüljön, amiből neki nehezebb lőnie. Volt jó helyzetem ugyan, de úgy gondolom, hogy nem sietünk sehová, ez még csak a bemelegítő kör.
-Egyébként nem rémlik, hogy a Dél-Queens-i falka tagja lennél. - kezdek csevegni, ahogy félreállok és derekammal nekitámaszkodom az egyik magasított asztalnak.
-Engem nem zavar, de ugye tudod, hogy vannak itt a határokra háklis tagok? - igyekszem nem túl hangosan beszélni, mert a többi vendégnek mindezt nem kell hallania. Közben figyelem, hogy mit alakít a szorult helyzetből. Nem gond, ha most elnyeri a pénzem, legalább kiismerem a trükkjeit és lecsaphatok rá egy nagyobb összegért a következő körben. Legalábbis ez a terv.

Tetszik a laza technikája, nem finomkodik. Be is lő három golyót, amivel az így is nagy előnyét még jobban megnövelte. Ideje lesz nekem is mutatnom valamit, de mielőtt még nekiveselkedhetnék a kinézett lövésnek, ő egy kissé felháborodva válaszol kérdéseimre.
Kezembe veszem az előttem csücsülő krétakockát és míg végigmondja mondandóját, én krétázom. Megvonom a vállam és csak után emelem tekintetem a férfiéra.
-Nekem aztán teljesen mindegy, csak szóltam. – szabad szájú játékostársamra villantom kék íriszeim még egyszer, aztán az asztalra hajolok és bemérem a megfelelő szöget, majd lövök. Betalál, majd a második is és a harmadik is.
-Nem csodálom. – válaszolom feltekintve a célzásból, majd újra elindítom útjára a vezérgolyót, de egy hajszálon elcseszem.
-Fene. –sziszegem az orrom alatt miközben felegyenesedem, mert ezt is még szerettem volna belökni, hogy rendesen behozzam a lemaradásom. Hátrébb lépek az asztaltól és a hátammal a falnak dőlök. Közben figyelem, ahogy újabb adag piát tölt magának.
A poharamat keresem, amit tekintetem végül üresen talál a szomszédos asztalon. Ellököm magam a faltól és felkapva a poharam odalépkedek a sráchoz, mielőtt az még lezárná az üveget.
-Na és te mire is lennél kíváncsi? – kérdem felnézve a nálam jóval magasabb úriemberre… khm…. férfira – Mert én a dákódra és a golyókra. – fejem kissé jobbra, a biliárdasztal felé döntöm, de továbbra is figyelem partnerem. Aztán csak finoman elveszem tőle az üveget és töltök magamnak is.
Nem igazán tudom eldönteni mi is történik most itt és hogy én mit akarok ebből kihozni vagy egyáltalán akarok-e.

Nincs egy órája, hogy betoppant ez a ficsúr a kocsmába, mégis sikerült elérnie, hogy egyszerre utáljam és egyszerre odalegyek érte. Mondjuk az utóbbi a külseje érdeme.
Szeretem a kétértelmű flörtölgetést és találkoztam már olyan hímnemű egyeddel, akinek nem volt magas ez a játszadozás, de úgy néz ki, hogy a legújabb játszópajtimnak ezt sikerült elrontania. Sebaj, majd valahogy máshogy próbálom megtalálni vele a közös hangot.
-Na tényleg? - kérdek vissza félmosollyal kicsit gúnyosan -Lehet, hogy mindkettőre. - beharapom az alsó ajkam és hátrébb lépve tőle végigpillantok (valószínűleg) izmos testén. -Na te jössz! - szólítom fel szinte rögtön utána, mielőtt bármit is reagálhatna. A poharamat felveszem a biliárd asztal széléről és egyet kortyolva félrevonulok, hogy nyugodtan lökhessen.
Figyelem a következő ütéseit és természetesen újabb széles mosoly szalad az arcomra, amikor a fehér golyót belöki, de nem sokáig agyalok a dolgon, hiszen a férfi rögtön felém is fordul és figyelem, hogy mit mond.
-Legalább van öniróniád. - ha ő kimondhat mindent, amit gondol, akkor én sem fogom visszafogni magam. Mármint nem a túlzott a szabadszájúságra gondolok, csak arra, hogy nem érdekel, hogy mit reagál, ha elmondom róla a véleményem.
Mosolyom úgy ahogy még a helyén van, de már tekintetem a fennmaradó golyókat fürkész. Mielőtt lőnék azért még ráemelem kék szemeimet a férfira.
-Egyébként megértelek. Nekem sem New York lesz a kedvenc helyem.
Elhelyezem a fehér golyót és belövök egymás után két golyót vele. Aztán a következőt csak úgy tudom, ha a fehér kettőt pattan a falról vaaaagy...
Megpróbálom ugratni a vezérgolyót, de olyan rég csináltam már ezt, hogy természetesen el is cseszem, de úgy, hogy leugrassam a golyót az asztalról, ami igen hangos koppanással ér földet és gurul be a másik asztal alá.
Hangos nevetésben török ki, ennyire nem lehetek béna... -Upsz! - nézek fel másikra, de már szaladok is, hogy visszahozzam a szökevényt.