Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.

Lassan sötétedik én pedig élvezem a hideg szelet az arcomon ahogy a motorom egyre gyorsul alattam. Kezdődik a nyár, de az éjszakák még hűvösek de már rövidek. Ahogy hajtok lassan beérek a területre és a lenyugvó napot előbb elnyelik a hatalmas épületek mint a föld. Hayde van most a boltban. Teper nagyon azért a motorért és még egyenlőre élvezi a fegyverek közösségét. Már ügyesen dolgozik, szépen kezeli a kasszát és könnyedén megérteti magát a vevőkkel. Eléri a céljait ahogy én is. Pont ezért tudom, hogy ügyes lány ő. Megbízom benne minden rossz tulajdonsága ellenére. Mert tudom, hogy benne van az akarni vágyás. Lehet őt motiválni. Csak meg kell találni a motiváció kulcsát. És most egy motor az ami kell neki. Ahogy hajtok előre a motorom elvisz oda ahova kell. Egy egyszerű romkocsma. Itt még nem jártam de jó hely lesz ahhoz, hogy kicsit elengedjem magam. Hayde beharapása óta nem is basztam be igazán. Valami bokor aljában akarok ébredni, világomat alig tudva...Leparkolok és a bejárathoz sétálva nyitok be. Csend van és nyugalom. Még fiatal az éjszaka. Vagyis el se kezdődött igazából. De már itt vagyok, szóval indulhat aminek indulnia kell. A pulthoz sétálok és kérek egy vodkát, majd egy sört és egy Jack Danielst. A vodkát leküldöm a másik kettő érkezése előtt majd halkan morranva egyet lassan de megiszom a wiskhyt is. A sört felkarolva sétálok beljebb a kocsmában és találva egy bokszot beülök oda és felrakom a lábamat az asztalra és lehunyom a szemeim ahogy az ülés tetejére támasztom a fejemet. Halk zene szól a zenegépből, a gondoltaim így egyből lerohannak ahogy csak bírnak. Arra gondolok ami a napokban történt. A vörös farkassal az éjszakám, Haydevel a veszekedés majd ahogy össze raktuk a boltot. Az amit beszéltünk ott este. Tatyana...vajon él ő még? Vajon boldog? Lassan kinyitom a szemeim és a sötét plafont bámulom fekete szemeimmel majd a sörömbe iszok. Vajon, elfejetett már engem, vagy is gondol rám? Vagy csak én vagyok ilyen gyenge és juttatom eszembe olykor az arcát. 650 év alatt sok ember, farkas vagy más lény megmaradt de az arcuk elhomályosult egy idő után, de az övé....Mintha csak tegnap lett volna minden perce annak, hogy megismertem őt. Őt...azt hittem a szabadságom kulcsa lesz. Hogy ő majd megszabadít attól a rengetek súlytól ami rajtam áll, hogy ő meglátja az igazságot ami bennem van. De ő sem látott mást...csak a gyilkost. A zsoldost. Az őrült, szadista pszichopatát...Halkan elnevetem magam majd ismét a sörbe iszok. Csak rúgj be Bret, kúrj meg valami sarki kurvát és váltsd le a lányod a boltban...

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music

Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.

Ahogy nyílik az ajtó nagy levegőt veszek és azonnal megérzem a mély illatot ami eljut hozzám. Azonnal kinyílnak a szemeim ismét és lassan felnézek. Látom. Máris megütött a pia? Nem az nem lehet. Még a bestiám is megismeri azt a rég látott szukát. Aki azonnal megbűvölte akkor. Látlak Tat. Az érzések hirtelen jönnek és nem tudom hirtelen örüljek vagy dühös legyek. Nem tudom mit keres itt...pont itt. Furcsa, hogy ő nem érez meg engem. Észre se vesz, vagy úgy csinál mintha nem is léteznék. És ez a bosszúja. Úgy tesz mintha nem is léteznék. Hiszen amit hisznek rólam...hisz gyűlöl ő is kint mindenki más. Akkor általában legalább egy pofon erejéig ide jönne. De...kitudja. Lehet már annyira elfelejtett...Csak figyelem fekete szemeimmel amíg el nem tűnik az egyik boksz rejtekében én pedig lenézek a sörömre. Csak figyelem a buborékokat az üvegben és nem tudom mit tegyek. talán az lenne a legjobb ha elmennék. lehunyom a szemeimet és mélyet szusszanok majd megiszom a sört és felkelve indulok a pulthoz. Leteszem az üveget a pultra majd az ajtóhoz sétálok de valamit nem tudok megállni. Vissza nézek még mielőtt kinyitom az ajtót és most látom az arcát. Ő is lát engem. Látjuk egymást. De nem maradhatok...hisz el kell felejtenie engem. Csak figyelem fekete szemeimmel majd elfordulok és kinyitva az ajtót lépek ki rajta és fordulok el jobbra. Az első sarkon lefordulva a zsákutcába nyomom magam a falnak és azonnal elő veszek egy cigit és ajkaim közé véve gyújtok rá azonnal. Kifújom a füstöt és szabad kezemet arcom elé teszem.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music

Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.

Csak lehunyom a szemeim de a lépéseket meghallom mire néznék oldalra de megragad és puffanva nyomódok a falhoz. Azért mert nő az itt most nem jelent semmit. A farkasa van olyan erős, hogy megtépje a bestiámat. Szorít én pedig a lendülettől még a cigimet is eldobom. Piheg én pedig figyelem vörös tincseit majd váratlanul ér a pofozó hadművelet de a második csapás előtt elkapom a kezét és a másikat is miközben jobban magam felé rántom és kék szemeibe nézek mélyen. Nem tudom mit érzek és mi zajlik bennem. És ezt adják vissza a szemeim is. Olyan régen láttam...egyszerre vagyok feldúlt, és boldog, hogy él még. Csak figyelem kék szemeimet és azonnal fordítok a helyzeten és én nyomom őt a falnak erősen miközben a kezeit és neki nyomom és csak nézem őt fekete szemeimmel.-Neked....nem kéne itt lenned.-mondom ahogy figyelem és nyelek egyet majd elengedve lépek el tőle és csak figyelem de fel vagyok készülve már, ha ismét megakar támadni vagy le akar rohanni.-Bajod eshet..vissza kell menned.-mondom ahogy az utca felé nézek majd vissza rá.-Miért jöttél ide?-kérdezem ahogy pislogok párat majd lehunyom a szemeim és egy pillanatra végig gondolom az egészet és magamra kényszerítem a szokásos viselkedésemet.-Valami elfogadhatót mondj, vagy postán küldelek vissza egy dobozban.-mondom ahogy ismét kinyitva a szemeim nézek rá és várom, hogy válaszoljon nekem.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music

Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.

Elnevetem magam keserűen a szavai után majd az utca felé fordulok és kezeimet a zsebembe csúsztatom. Figyelem az utat fekete szemeimmel- Gyűlöl engem. Gyűlöl mint mindenki. És ez fáj. Soha nem szokott érdekelni mit gondolnak rólam, vagy mit éreznek éppen irántam. Soha nem érdekelt mások véleménye és gondolta. De mélyen legbelül képtelen vagyok beismerni magamnak, hogy Tatyana véleménye és érzései felém soha sem hagytak hidegen. Soha nem tudtam elfordulni úgy, hogy ne érdekelt volna. Nyelek egyet és lassan ismét rá nézek.-Ide jöttem mert itt volt tovább dolgom. És így voltam a legtávolabb tőled.-mondom ahogy kék szemeibe nézek mélyen sötét szakadék íriszeim világából.-Előbb voltam már itt mint te szóval ezt a részét én nyertem meg.-mondom ahogy felvonom az egyik szemöldökömet. Figyelem és a homlokomon össze futnak a ráncok, miközben közelebb lépek hozzá.-Mondjuk, ha nem jelentkezel le a körzeti falkavezérnél, vagy nem csatlakozol valamelyik falkához ők keresnek meg téged és nem biztos, hogy megtűrnek majd. Sőt szépen leszedik a csinos pofidról az arcodat vagy magát a fejedet tépik le aztán volt nincs Tatyana.-mondom végig a szemeibe nézve.-Szóval ne csak számon kérjél...-morgok ahogy figyelem majd vissza lépek pár lépést és új cigit veszek elő a dzsekimből, ha már az előzőt nem tudtam elszívni.-Szóval...-fújom ki a füstöt ahogy felnézek rá ismét.-Mi a f@szt keresel itt?-kérdezem nyomatékosítva, hogy most már ideje lenne válaszolnia neki is nem csak nekem. Adok kapok játék tudod kedvesem...

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music

Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.

Hallgatom a szavait majd figyelem ahogy lecsúszik a fal mentén és engem figyel. Fáradt az látszik rajta. Olyan mint aki teljesen elveszett. Olyan mint egy kislány aki most nem tudja hova is tartozik igazából. Viktor volt az ő biztonsága. És én tudom ki vette el ezt tőle...de amíg nem tudom bizonyítani semmi értelme magyarázkodnom bármiről is. És nem is az én stílusom a magyarázkodás...-Hajtóvadászatot rendeltek el ellenem egész Oroszországban...szerinted hova kellett volna mennem?-kérdezem ahogy figyelem az arcát.-Mindenki a fejemet akarja ott.-Hála annak a kis boszorkánymesternek. Egyszer kapjam a kezeim közé...csak egyszer...abban hála nem lesz. Ha valamit a rossz akaróimat felismerem és megjegyzem. és olyasmit vettek el tőlem ott Szibériában amit talán már soha nem fogok érezni. Soha nem lesz rá lehetőségem és ezt nem bocsátom meg senkinek. Lassan leereszkedek vele szembe gugolásba. Kezeimet a térdeimre támasztom és úgy figyelem fekete szemeimmel majd szusszanok egyet.-Legalább forró a nyomod vagy, minden homályos előtted mint eddig?-kérdezem ahogy figyelem. Akár milyen hihetetlen érdekel, hogy halad az ügyével. Felajánlanám azonnal a segítségem...de nem teszem. csak figyelem és várok. Várom, hogy mit fog nekem mondani.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music

Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.

Figyelem amit mond és közben végig mérem fekete szemeimmel. Látom a tekintetét tudom, hogy neki is a múlton jár az agya. Még az előtt mielőtt mindent rám kentek volna. Mielőtt minden felfordult volna. mielőtt azt hittük, hogy lehet máshogyan is élni, hogy mi lehetünk ketten valakik. De ez elszállt és többet nem jön vissza. A múlt az a múlt. Nekem már itt van dolgom, és itt van Hayde is akit fel kell nevelnem az élethez. Ő pedig azt üldözi ami közénk vezette...A kérdésre felvonom a szemöldököm.-Akkor már megtetted volna...meg aztán...legalább nem unatkozok, ha rám küldöd a vadászokat. Vicces...Bérgyilkos bárgyilkost üldöz...-nevetek csendesen. Meg aztán...úgy félnek tőlem és a híremtől mint az ördögtől. "A zsoldos aki csak A12. A farkas aki alfa ölő. A bárgyilkosok gyilkosa..." Bírom amúgy ezt a sok becenevet amit kaptam. Néha elgondolkodom, hogy vajon Dante tudott erről és mégis mind ezek ellenére beengedett a falkájába. Nem, nem hiszem azt, hogy ő félne tőlem. nem hiszem azt, hogy a falkája félne tőlem...egyszerűen egy olyan farkas vagyok akit már rég ki kellett volna dobnia az élők sorából a többinek. Mégis még itt vagyok. Lassan felegyenesedek és ismét zsebeimbe teszem a kezeim. Nem...Túl közel vagy hozzám Tat. Nem érhetsz hozzám és én sem hozzád. Soha többet. Soha. Megértetted büdös korcs? Lehunyom egy pillanatra a szemeimet majd ismét kinyitva nézek le rá.-Remélem sikerrel jársz...ennyi jár neked.-mondom csendesen. Az, hogy amit mond mélyen belül égeti a lelkemet. hiszen ő se hisz nekem. Senki nem hisz nekem. Soha sem hittek nekem...bár mit csodálkozom, én se hinnék magamnak.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music

Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.

Lassan ő is feláll. Menni kell. El kell mennünk. El kell mennünk és elfelejteni mindent. Búcsú...újra búcsút veszünk egymástól. De nem akarom. És tudom, hogy ő se akarja. Akkor nem állna még mindig itt. Nem várnánk meg az esőt. Nem várnánk meg míg nem kezd el szakadni és nem áztatna el minket. Ennek nem így kéne véget érnie újra meg újra. ezt mindketten tudjuk mégis csak nézzük az eső erős cseppjeit ahogy a másik arcára érkeznek. Elcseszett helyzet? Mindketten elcseszettek vagyunk nem a helyzet elcseszett. Ahogy ellép a látó körömből csak a falat bámulom majd lenézek magam elé és érzem ahogy vizes hajamból csöpögnek a cseppek. Ahogy végig folyik az arcomon a nyakamon be a ruhám alá a forró bőrömön végig. Érzem ahogy át ázik a dzsekim és a pólóm és a testemhez tapadnak a ruháim. Érzem, hogy minden vissza tart Tatyanatól. Minden elkerget mellőle. Mélyet szusszanok és hallom ahogy ismét megszólal. Halovány mosoly csúszik az arcomra a szavaitól és lassan rá pillantok fekete szemeimmel ahogy felé fordítom a fejemet.-Nem kellett volna ide jönnöd...Soha...nem kellett volna újra találkoznunk...-mondom csendesen ahogy figyelem majd ismét leveszem róla a tekintetemet.-De képtelen vagyok azt mondani, hogy nem örülök annak, hogy élsz.-mondom csendesen majd hallgatom a lépteit ahogy elmegy én pedig ismét lehunyom a szemeimet. Nem tudom meddig állok ott a zsákutcában. Egy darabig biztosan. Lassúak a lépteim és mire vissza érek a motoromhoz a zivatarból vihar lesz. Ahogy felülök rá már teljesen vizes vagyok, de beindítva indulok haza. Elment és én nem akadályoztam, hogy elmenjen. nem akadályozhatom meg. Soha.Elérhetetlen nekem és ezt képtelen voltam elfogadni. És most is el kell fogadnom. Nem maradt más nekünk csak a közös emlékeink. Nem maradt más ebben az egész nagy rakat szarban, csak én meg ő. De mi is már elveszünk egymástól.

köszönöm a játékot ! )

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music