Tárgy: Leo agya elszabadul! Vas. Júl. 22, 2018 11:51 pm
Noel and Leo
Kijött a nyár. Szeretem a nyárt. Sokkal élhetőbb időket hoz ez a hónap. Jót tesz a közérzetemnek az időjárás is. Kellemes éjszaka van ahogy terveztem. Noel élvezni fogja. Egy olyan oldalammal fog megismerkedni akire azt mondta nem fél meglátni, és vele lenni. Ha minden jól megy akkor ez által az ötletem által heteket tölthetek vele...A finom föld csupasz lábam alatt kellemesen langyos a napsütésétől. Csak a farmerom van rajtam, de azt is feleslegesnek tartom, hiszen hamarosan le fog szakadni rólam. Mélyre kell majd fúrnom a járatokat, hiszen nem lesz könnyű dolgom. De minden megoldható, és ahogy Noel is mondta hagynom kell a démoni lényemet kibontakozni...és ezzel az is a cél, hogy őt is megkedvelje a démoni lényem. Kockázatos, de tudom, hogy Noel bátor, és megteszi velem. Én hiszek már neki ennyire már csak a szörnyemnek kell hinnie. Látni fog engem, és ezt kell a legjobban feldolgoznom. Sokáig fog ebben a formában látni engem... Nem árultam el neki semmit csak, hogy számára fontos dolgokat hozzon, és magának kellő mennyiségű táplálékot. Bár ha kell magamat is felajánlom...Ahogy megérzem a jelenlétét elmosolyodom és megvárom, míg hozzám ér és szoros ölelésben részesítem.-Köszönöm, hogy eljöttél...-suttogom a fülébe és ajkaira csókolok lágyan mert kitudja mikor fogom újra megcsókolni...nem hiszem, hogy a démoni formámban annyira megcsókolgatna.-Nem mondtam semmit, de ne izgulj, gond nem lesz mindent elő terveztem.-kezdek beszélni pedig nem szoktam ennyit locsogni, de most izgatott is vagyok hiszen utoljára ilyet az apámmal csináltam aki felügyelte merre megyek és milyen mélyen vagyok. Most ezt egyedül kell megoldanom.-Vagyis igyekszem majd, hogy gond ne legyen...Szóval kirándulni szerettem volna, bizonyos helyekre anélkül, hogy téged bármi napfény érne....és eszembe jutott, hogy...szóval nagyon jól tudok járatokat fúrni a föld alatt, és sokkal gyorsabban érünk el helyekre mint bármi mással. És amúgy is mondtad, hogy...szóval többet kéne szabadjára engednem eredeti mivoltomat így arra gondoltam, hogy amiket mondtál nekem látni valókat azokat megnézzük, hogy a föld alatt megyünk, mint egy metróval...-mondom és idegesen piszkálom a térképet amit leterítettem a földre miközben felnézek rá mint egy kisgyerek, hogy mit mond az ötletemre. Ezt rejtegettem előle már hetek óta, és ezért beszéltem néha feltűnően keveset hozzá.-Szóval...benne vagy?-kérdezem óvatosan reménykedően ahogy figyelem őt kék szemeimmel.
Kérdéses, hogy olykor én spilázom túl a dolgokat vagy mindenki más beteg körülöttem és én vagyok a normális?
Izgatottan várta az estét, pedig magához képest igen korán felébredt már, de azt az időt a készülődéssel töltötte. Leo semmit nem mondott, csak azt, hogy mivel készüljön, így akármi legyen is az, az biztos, hogy meglepetéssel fog szolgálni. Háromszor pakolta ki a táskáját és vissza, hogy minél kevesebb felesleges dolog legyen benne, mert a tasakoknak hely kell, vagyis szinte azzal van tele az egész, közéjük ruhadarabok és egyebek bedugdosva. Időben indul, azaz sokkal előbb, mert semmiképp nem szeretné elkésni, de így is rohan ezerrel, vagyis a tervezettnél jóval de jóval korábban érkezik. Örömmel ugrik Leo nyakába egy hosszú csókra, persze azonnal tudni akarja, mit is fognak csinálni, ha kész túlélőcsomagot kellett hoznia. -Leooooooo! Viccelsz? Belehaltam volna, ha nem. Mi lesz az? Meglepi? Áruuuuld eeeeeel. Mint egy rossz kisgyerek, úgy próbálja kihúzni belőle a választ, de persze nem jut előrébb, mégsem adja fel, és addig nem hajlandó leszállni róla, míg végre ki nem böki, hová is mennek majd. -Kirándulunk? Jó, máris mehetünk. Ástál ezért? Ennyit melóztál csak hogy kirándulhassunk és gyakorolhass? De drága vagy. Azonnal leül a földre Leo mellé és megcsókolja, hogy utána máris a térképet sasolja. Bólogat, naná, hogy benne van, mindig is szerette a kalandokat, az meg, hogy ezt Leoval teheti, nem is kérdés, mi a válasza. Aztán eszébe jut valami. -És te mit fogsz enni? Ez is fontos kérdés, mert amíg neki nincs semmije sem becsomagolva, szó sem lehet arról, hogy elinduljanak.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Leo agya elszabadul! Kedd Júl. 24, 2018 12:43 am
Noel and Leo
Rá pillantok kék szemeimmel és megnyugvás tölt el, hogy örül a dolognak. Felállok és magamhoz ölelem szorosan ahogy azt mondja, hogy ez jó és kedves neki. Végig simítok a hátán és a haján és szorosan ölelem magamhoz.-Nagyon szeretlek Noel.-suttogom ahogy lassan kicsit ellépek és az orrára puszilok.-Igen már ástam és próbálkoztam de néhol majd még ásnom kell. Szóval...látni fogod a valódi alakomat. Elég széles monstrum vagyok szóval ne lepődj majd meg, hogy mekkorák a fúrt lukak.-mondom halkan kínos nevetéssel. Ajkaira csókolok ismét lágyan majd lehajolok és felveszem a térképet és rá tapicskolva talpammal a meleg földre omlik be egy nagyobb lyuk ami mély sötétséget tol ki magából. Jóval szélesebb és vagy 8 ember bele fér a kör alakba. Szusszanok egyet majd lassan skorpió farkam testemből kiválva jelenik meg majd a végén a tüzem lassan felizzik, ahogy a méreg váladékom cseppje kicsit megjelenik. A kérdésre rá pillantok és halkan nevetek.-Ne izgulj erre már gondoltam én magam is, kivételes alkalommal. Mivel tudtam, hogy úgy se indulsz el velem úgy hogy nem tudod, hogy én mit fogok enni.-mondom és lassan oda lépve hozzá egyszerűen csak felkapom két karomba Noelt. Túl boldog vagyok, hogy velem van.-Kapaszkodj..-suttogom a hajába majd lassan lelépek a sötét lyukba alánk és pár méter zuhanás után leérkezek vele a finom puha földre és a járatba. Könnyedén egyenesedek fel vele és ismét tapicskolva egyet lábammal fejünk fölött a járat betömődik. Lassan leteszem de nem engedem el a derekát szorosan tartom magam mellett majd erősebben koncentrálva sokkal erősebbé válik a fényem így olyan lesz skorpió farkam mint egy lámpa erős közeli fénye. A járat két méter magas és jóval szélesebb.-Jól látsz? Nincs gond? Jól vagy?-kérdezem ahogy kezére fogok szorosan és rá pillantok kék szemeimmel. A fényemmel tisztán látom az arcát és mosolyogva figyelem az én gyönyörű szerelmemet.-Biztos nem félsz Noel?-kérdezem óvatosan ahogy nézem és közelebb húzom magamhoz. Tudom sokszor elmondta, tudom sokszor tanított és sok okosságot mondott nekem, de mindig olyan kedves számomra minden szava. Az én mélységem legbecsesebb kincsévé vált Noel...
Kérdéses, hogy olykor én spilázom túl a dolgokat vagy mindenki más beteg körülöttem és én vagyok a normális?