Mondhatnám, hogy tudom, mi lesz ennek a vége. Mondhatnám, hogy tudom. De nálunk valahogy sose lehet tudni. Mi nem azok a kiszámítható lények vagyunk. Végig kapaszkodok belé az út során de figyelek, hogy ne markoljak a pólójába. Mélyen belélegzem az illatát. Erősebben kapaszkodok. Lehunyom a szemeimet és arra gondolok, hogy nemsoká megérkezünk. És én elengedem. Nyelek egyet és kinyitom a szemem mikor tényleg a ház elé érünk. Nem mondtam meg neki hol lakom. Egy szóval se, de jó címre hozott. Ahogy megáll a ház előtti fák alatt leszállok mögüle és a bukósisakot a motorra rakva nyújtózok kissé majd mellé lépek.- Holnap gyere értem és megkereshetjük az orosz barátunkat. -mondom csendesen és őt figyelem. - Tudtad a címemet. -jegyzem meg elmosolyodva és megrázom a fejemet. Még ha hülyeség is...de én nem akarom most elengedni. Nem akarom, hogy haza menjen. Még egy kicsit...még egy kicsit maradjon csak.- Talán megérdemelsz egy sört amiért hazahoztál -mondom fürkészem a fekete szemeket. Előhalászom a táskámból a kulcsomat és egyszerűen elindulok a bajárat felé.

Az ajtó előtt megállva pillantok fel a holdra. A fényébe lépve érzem hogy megremegek belül. Úgy is mondhatjuk, hogy keresztet vetettem magamra. Erre az egészre. Mindenre amit magam köré felépítettem. Nem tudok bemenni. Meg kell várnom. Elindul vagy utánam indul. Ahogy meghallom a lépteit közeledni némi habozás után nyelek egyet és az ajtót nyitva lépek be a mikor utánam lép és a sisak puffanva esik a földre. Hangosan. Az ajtó csukódik és a hold többé nem tarthatja rajtunk a szemét vigyázón. Nem ér el minket. Szusszanva hátrálok a falnak és érzem ahogy a mellkasa az enyémnek feszül és a homloka az enyémhez simul. Olyan közel van hozzám, mint még talán soha ebben az életben. Egyszerre szuszogunk halkan és a mellkasom egyre gyorsabban emelkedik és süllyed. Figyelem ahogy azok a szemek felfalnak. Örlődik és emészti magát. Emészt engem és azt akarja, hogy én is úgy szenvedjek ahogy ő. Résnyire nyílnak az ajkaim mikor ökölbe szorulnak a kezei. Pont emelném a kezeim mikor hirtelen lép el és szó nélkül sétál át a konyhába egyenesen. Megpróbálom kicsit normálisabban venni a levegőt és magamhoz térve lépek utána. Bólintok a borra és elveszem az én poharamat. Az üveget nyakon ragadva indulok a nappaliba vele. Nem kapcsolok villanyt. Zavarna. Besétálva teszem le az asztalra az üveget és foglalok helyet a kanapén. Remeg a kezem de igyekszem kontrollálni magam. - Mire igyunk? -kérdem rá pillantva ahogy beér a szobába. A sötétben kirajzolódik a kontúrja. Az erős vállak. Oldalra billentem a fejem és keresztbe teszem a lábam hátradőlve. Bretből nem kaptam még meg azt amire kíváncsi vagyok. A világos szemeim csillognak a halvány beszűrődő fényben. A hajam kissé kócosan hátra simítva pihen a támlán. - Szerintem arra, hogy újra találkoztunk. -mondom és a testem elkezd feszülni. Még sosem éreztem így ilyet. Ennyire még talán sosem érdekelt senki. Annyi évig vártam rá. Annyi évig vártam arra, hogy még többet lássak belőle. Hogy felfedezzem. Hogy megérintsem. Hogy megérintsen.

Belép és elém ülve emeli meg a poharát majd mindketten a borba iszunk. Édes vörös bor. Mindig tartok itthon. Mély levegőt veszek és inkább leteszem mielőtt egyben megihatnám a pohár tartalmát. Figyelem ahogy eldől. Nem kellett volna találkoznunk.- Pontosan tudom, hogy ez egy buta hiba volt. Nem így kellett volna alakulnia. De tudod... Ezzel még tartoztunk egymásnak. -mondom és a hajamba túrva figyelem ahogy szórakozottan a fényeket figyeli. Szeretkezni. Lehunyom a szemeimet és a kanapé puha anyagába markolnék ha találnék rajta fogást. Tudom, hogy komolyan gondolja. Komolyan gondolja ezt az egészet. Nem meri elkezdeni. Nem mer hozzám érni. Talán fél, hogy elrontja? Hogy egy rossz mozdulat és elillanok a szobából. Engem félt, vagy magát. Ma éjjel fel akarom törni a jeget. Átmenni a határokon és rettegésen. Túl akarok rajtuk menekülni egy következmények nélküli világba. Felkelve rúgom le én is a cipőmet és mellé lépve figyelem az arcát- Én nem félek tőled. Tudod? -kérdem halkan és őszintén. Feltérdelek a sarokkanapéra a feje mellé oldalt és lassan kifújom a levegőt. Az egyik kezét megfogva húzom egyenesen a mellkasomra és a tenyerét a szívemre helyezem. Érzi ahogy dobog. Halkan szusszanva tartom a kezét. - Érj hozzám Bret. -mondom és az arcomat világítja a hold. A szemeit figyelem és a másik kezemmel lassan simítok az ő mellkasára a szíve főlé. Majdnem ugyan olyan gyors. Érzem teljesen.

+18



Remegve várom a reakcióit és a tenyerét szorosan magamon tartom. A nevemen szólít és csukódnak le a szemei. Feltörtem a jeget egy ilyen egyszerű kéréssel. Azt akarja hogy én kérjem. Hogy ne tudjon nekem nemet mondani. Hogy én akarjam. Szusszanok ahogy magára ránt és felemelkedve a fenekemre markolva húz olyan szorosan magához, ahogy csak tud. Halkan felsóhajtok ahogy a csípőnk egymásnak feszül, a kezeim a nyakát karolva láncolnak össze minket. Résnyire nyílt ajkakkal hajolok az arcához halkan szuszogva ahogy félresimítja a hajam. Mozdulatok. Mozdulatok amik jelentéktelennek tűnek de mégis. Az ajkaink közt alig hagyok rést miközben a teljes felsőtestemmel hajolok felé. Hirtelen enged a kanapéra és a lábaim közé kerülve hajol fölém eltakarva előlem a külvilágot. Csak ő van és más semmi. Az ujjaim szinte ösztönösen futnak a hajába, bele túrnak és húzzák egyre közelebb. Eleget voltunk távol Bret. Most nem akarok távolságot. Nem akarok űrt köztünk. Az ajkaimhoz hajolva csókol eleinte lassan és finoman. Valami legbelül megremeg a mellkasomban. Lehunyom a szemeimet szorosan és kapaszkodva nem hagyom, hogy befejezze. Lágyan viszonzom a csókot, pont úgy mint akkor. Puhatolózva. Kíváncsin. Szusszanok egyet ahogy mélyül a csókunk és követem a ritmusát. Sosem volt erre lehetőségem. Nem adtuk meg magunknak. Fel kell fedeznem és magamba szívnom az energiát. Szinte szikrázik köztünk a levegő én pedig lecsúsztatom az egyik kezem a hátára egyenlőre pólón keresztül. Az anyagba markolva húzom magamhoz. Nem tudom elengedni. Nem akarom elengedni. Bret tarts meg. Tarts ilyen szorosan. Halkan lihegve válnak el az ajkaink mikor felkelve fogja meg a kezem és némán húz magához a háló felé. Beérve dőlök háttal az ágyra és újra közel van. Segít levenni a felsőmet, majd gyorsan szabadítom meg magam a melltartótól és dobom egyszerűen az ágy mellé. Klasszikus. A kezeimmel megadva magam emelem őket a fejemmel egymagasságba és hagyom őket az ágyon pihenni egy ideig. A kezei a csípőmön pihennek és jól megnéz. Nem akarja elfelejteni ezt a pillanatot. Hát én sem. Figyelem a sötét szemeit melyek szinte izzanak a testem láttán. Most lát így először. A szívem hevesen ver, a mellkasom gyorsan emelkedik. Felsóhajtok ahogy a hasamra csókol és felsiklanak a kezei. Megérint. Finoman rám markol és az ajkaival kezd játszani. Ahogy bekapja az egyik bimbómat kissé megemelkedik felé a csípőm és jólesőn felnyögve siklanak a kezeim a hátára és pólón keresztül is finoman érezheti a körmeimet. Olyan lágyan cirógat mint egy féltve őrzött kincset. Mint egy törékeny kis porcelánt. A szemeit figyelem miközben leszedem magamról a nadrágot és az is a melltartó mellett végzi. Egyedül egy fekete csipke francia van rajtam. Halkan pihegve kezdem el róla lehúzni a pólót ahogy visszahajol és eldobom. Olyan rég óta vártam már erre. A kezeim mohón fedezik fel a hátát, végig siklanak az erős vállakon, le az izmos mellkason egészen az övéhez tévednek. Fürge mozdulatokkal kapcsolom ki a csatot és lassan gombolom csak ki a nadrágot. LEhúzom a cipzárt és egy kis segítségre várva kezdem el lassan letolni róla. Az ajkaihoz hajolva suttogok rá- Kérlek...érj hozzám Bret...kérlek...-súgom halkan lihegve finoman megnyalom az ajkait. - A tied akarok lenni...-súgom tovább puhán és az ajkaim óvatosan lesiklanak az arccsonjára, majd az álla vonalára végül a nyakára. Mélyen belélegzem az illatát ahogy finoman csókolgatom a forró bőrét.  Lehunyom a szemeimet és érzem, hogy le is került róla a nadrág. Már közel vagyunk. Remegek kissé.

Figyelem ahogy kissé megtorpan és csak pihegve figyel engem. Az arcán kettős érzelmek tükröződnek. Fáj neki. Pontosan tudom, hogy ez mennyire más most... nehéz és.. őt is felemészti. De a vágy erősebb. Nem engedi megállni. Ezt nem állíthatjuk már meg drága.. ez elkerülhetetlen. Hirtelen kapja el a kezeimet és szorítja a fejem mellé a szivacsba. A tekintetünk egy pillanatra összetalálkozik és lassan enged el engem. Megszabadul a nadrágjától és lassan fut rajta végig a tekintetem. Az alsó ajkamba harapok akaratlanul is. Lehunyja a szemeit és elkezdem magamban kutatni az ő fájdalmát. De az én mellkasomban csak forróság van. Nem vagyok képes másra figyelni. NEm. Most nem érzek fájdalmat. Ez az érzés az összesnél erősebb. Foggal körömmel kapaszkodok belé, mert az elmém pánikol... pánikol, hogy megint eltűnik. Megint a világ másik felére menekül előlem. Nyelek egyet és halkan felnyögök ahogy a csípőnk egymásnak feszül. Érzem mennyire kemény. Készen áll rám.. szusszanok ahogy megszabadít a fekete csipkétől és végig néz rajtam. Talán most először érzem úgy magam mint egy préda. Kiszolgáltatva. Meglepően jó érzés. Várni, hogy felfaljon. Megrándul kissé a testem ahogy az ujjaival kezd izgatni lehunyom a szemeimet és a takaróba markolva nyitom résnyire az ajkaimat. Szinte azonnal benedvesedek ahogy kényeztetni kezd. Türelmetlenül pillantok rá és a lábaimat lassan széjjelebb nyitom. Ő sem akarja tovább húzni már. Halkan lihegve figyelem ahogy megszabadul az alsójától is. A szemeim fénylenek a sötében és végig a szemeit figyelem miközben teljesen elfoglal engem. Bennakad kissé a levegőm és felnyögve szorítom össze a fogaimat. Érzem ahogy még kissé feszít, de kellemes. Megremeg a csípőm és ösztönösen mozdul felé ahogy csak tud. Többet akarok. Lehajolva hozzám támaszkodik meg én pedig az jakira nyögök ahogy mélyebbre mozdul bennem és lassan teljesen elfoglal. A kezeim a hátára siklanak és kapaszkodva belé miközben forrón és mélyen viszonzom a csókot. A lábaimat a csípője köré kulcsolom és az ajkaira lihegve élvezem a forró bőrét. Enyhítenem kell a szorításomon.. túl görcsösen kapaszkodok belé. Nem akarom, hogy vége legyen ennek. Hogy egy percre is itt hagyjon. Mi össze tartozunk.. ő a társam. És ezt már nagyon régóta tudom és érzem. De most nem fogom hagyni.. nem.. Mozogni kezd bennem egyre gyorsabban és a nyögéseim is egyre hangosabbá válnak. Kezdek elemelkedni a talajtól és megpróbálok megszabadulni az emlékeimtől, a sérelmektől és a realitástól. Az egyik kezemmel a sötét tincsek közé túrok ahogy a nyakamat csókolja. A hold pontosan Bret hátára süt a hatalmas ablakon keresztül, árnyékot vet az arcomra. A bőröm kipirul és érzem ahogy mindketten verejtékezni kezdünk. Mindkét kezemmel az arcára simítok lassan és vissza húzom az arcomhoz. A homlokát az enyémnek döntöm és úgy nézem őt. - Tudom...hogy fáj Bret...-lihegem halkan és nem veszem le róla a szemeimet- De ma éjszaka szeress engem bűntudat nélkül... -súgom az ajkaira és a szemeim nem józanságról árulkodnak, habár a szavaim komolyak. A tekintetem kezd homályosodni. Az egyik kezére fogva húzom vissza a melleimhez és a kézfejére simítok. A szemeim alig észrevehetően lábadnak könnybe. Pontosan nem is tudom miért..Egyszerűen túl rég óta ragadtak bennünk ezek az érzések. Csak az ő arcát látom magam előtt és remegnek az ajkaim. A kéj nem hagyja hogy igazából sírjak. De nem is akarok...csak ne hagyd abba...

+18


Figyelem a tekintetét. Látni akarom, tudni akarom mit gondol. Minden gondolata érdekel... Tudom, hogy túl teszi magát a fájdalmán értem. Értünk. Hirtelen folytja belém a szót egy mély csókkal és tudom, hogy nem most van itt az ideje beszélni. Vannak olyan helyzetek ahol nem a szavak mondják a legtöbbet. Elég sokszor bántottuk egymást szóban, itt az ideje, hogy a testünk kiengesztelje a másikat. Hosszan és mélyen viszonzom a csókot két kézzel simítva az arcára és az ajkaira lihegve. Ahogy a csuklóimat a fejem fölé húzza és szorosan tarja finoman az ajkaira harapok mikor gyorsítani kezd. Elhajolva kémlel engem és a látványom táplálja. Egyre gyorsabb és én egyre jobban kezdem elveszíteni a fejem. Ösztönből kapaszkodnék újra belé de az erős kéz szorosan tart vissza. Érzem ahogy egyre jobban felszabadul. Kissé lassan húzódik el tőlem elhajolva, majd egy erős lökéssel tér vissza én pedig lehunyom a szemem és a mellkasom megrándul, megemelkedik a és véresre harapom a saját ajkamat. Olyan nedves vagyok, hogy alattunk elkezd ázni egy kis foltban a lepedő. Hallom ahogy egyre gyorsabban és erősebben csapódik nekem a csípője. Hangosak vagyunk, nem is akarom vissza fogni a hangom. Hangosan nyögök minden egyes mozdulatát kísérve és a kéjtől bekönnyeznek a szemeim, emiatt egy ideig csak homályosan látom őt. A testünk teljes összhangban van. A lábaimat szorosan kulcsolom körülötte és szinte görcsösen húzom magam felé a testét. A melleimhez érve kezd el nyomokat hagyni rajtam és harapni. Jelölj meg engem Bret. Mutasd meg a világnak, hogy a tiéd vagyok. Hogy mindenki lássa...Szisszenek halkan az egyik harapásnál és ez csak jobban felizgat. Nem finomkodunk tovább. Hirtelen engedi el a kezeimet és a csuklóimon lila folt ékeskedik. Szét fog szedni. Szedj szét Bret. Te vagy az egyetlen aki széttéphet engem. Feltérdelve szorítja a hasamnak a lábaimat és érzem, hogy csak rám koncentrál. Az én orgazmusom a célja minden áron.
Ahogy a combjaimat szorítja, újabb foltokat okoz. A testem minden érintésének engedelmeskedve mozdul felé és a csípőnk egyre erősebben feszül egymásnak. Az ujjával izgat tovább és már tudom, hogy hamarosan eléri a célját. A kezeimmel átkarolom a nyakát és lehúzva erősen magamhoz harapom a nyakát erősen, míg egy vércseppet nem érzek a számban. Erősen megszívom és harapom tovább szinte öntudattalanul. A kezeim vissza csúsznak a hátára és nem túl mélyen, de végig karmolok a meztelen bőrén. Azt akarom, hogy ez fájjon. Hogy ez fájjon neki és ne más. Nem akarom, hogy fájjon Bret. Nem akarom hogy fájjon a lelked miattam. Nem akarom. Nem! Hirtelen rándul meg a teljes testem ahogy elérem a csúcsot. Megfeszülnek az izmaim és remegve kapaszkodok belé. Lehunyt szemeim sarkából legördülnek az eddig összegyűlt könnycseppek és szabad utat találnak. Egy hangos sikoly szerű nyögés hagyja el az ajkaimat én pedig egy pillanatra a nevemet is elfelejtem. Zihálva nyílnak ki lassan a szemeim és homályos a tekintetem. De a játéknak itt még koránt sincs vége. Nekem nem elég ennyi belőle. Nekem nem. Ahogy magamhoz térek. A szemeibe pillantok mélyen és felemelkedve lököm le magamról oldalra, hogy a hátára essen. Most én jövök. Magabiztosan mászok fölé és a férfiasságát magamhoz igazítva nehezedek rá teljes súlyommal és újra elfoglal. Megremegek és kifújom a levegőt. A szemeibe pillantva hajolok előre és a vállaiba kapaszkodva csókolom meg forrón és mélyen. Az ajkam vére a szájába kerül. Megharapom az ő ajkait is miközben mozogni kezdek rajta. A vállaira markolok erősen és eleinte csak körkörösen ringatom rajta a csípőmet finomkodva. Majd mozogni kezdek rajta, egyre gyorsabban és lendületesebben. Hátrahajtom a fejem lehunyt szemekkel a gyönyörtől és lihegve mozgok tovább. Azt akarom, hogy ennek sose legyen vége. Nem bírok arra gondolni, hogy esetleg újra eltűnik. Nem engedem el...

+18

Telik az idő a hold pedig egy percre sem áll meg akár csak mi. Lassan kíváncsian kúszik az égbolton míg nem vigyázó fénye elér minket a nyitott ablakon keresztül. A fénye nehéz súllyal folyik a testünkre és a szemeim csillognak tőle. Van benne valami ősi. Ősi és igaz érzés. Ahogy két farkas válik eggyé a hold fényében. A bestiám vonyít odabent. Érzem ahogy megadja magát ennek a varázsnak és teljesen behódol Bretnek. Akár egy rituálé. Nyelek egyet és szuszanok ahogy magához szorít mikor lehajolok és ő kezd alattam mozogni. Hangosan lihegek a nyakára és lehunyt szemekkel hagyom neki magam. Ahogy elenged újra felegyenesedek és kissé belehúzok. Most én akarlak elvinni Bret. Azt akarom, hogy ne bírd tovább visszafogni magad, hogy ne tartogasd tovább magad. Meg akarlak kapni. Magamban érezni úgy. Ahogy egyre gyorsabban mozgok rajta az egyik kezét megfogva simítom a hasamra, a másik kezét a bordáimhoz húzom és a fejem hátrahajtva támaszkodok meg a derekába kapaszkodva. A testemet apró verejték cseppek lepik el és a hangom tovább ingerli. Vigyáznom kell, hogy nehogy megint én menjek el előbb. Őt akarom. Most ő következik.- Akarom...-csúszik ki a számon suttogva ahogy mélyen a szemeibe pillantok. A hangom követelőző és magabiztos.

+18

Lehunyom a szemeimet miközben mozgok és a hold az arcomra világít. Simogat én pedig hallgatom a hangját. Hangosan lihegve mozgok rajta, mikor elkapja a kezeimet és erősen szorítva húz le magához. Tudja, mit akarok, és meg is adja nekem. Kinyílnak a szemeim ahogy csípője kissé magához tér és mozogni kezd alattam. A verejtékes bőröm csillog a fényben és csak most érzem igazán, mennyire forró a bőrünk. Farkas dolog tudom de...ez most más. Égetjük egymás bőrét és tetszik. Halkan szisszenek ahogy az ujjaim feszülnek az övéi közt. Talán el töri. Nem érdekel. Semmi pénzért nem állítanám meg most. Látom a tüzet a szemében és ez elfeledteti a fájdalmat. Hirtelen egy erős lökéssel élvez belém én pedig megremegek. Egy hangos sóhajjal kísérem őt és hátra hajtom a fejem. Remegnek a combjaim ahogy elönt a forróság és halkan lihegve próbálom lassítani a légzésemet. Nem tudom most mire gondolsz Bret... De én nem bántam meg. Én nem. Lassan kifújom a levegőt és rá pillatok. A hold fényétől a szemeim is fénylenek a maguk kékjében. Egy pillanatig csak nézem őt. Kicsit úgy érzem, mintha legyőztem volna. Nem. Azt hiszem ő gondolja úgy, hogy legyőztem. Sóhajtok egyet halkan ahogy megemelem a csípőmet, hogy kicsusszanjon belőlem és kissé feljebb kerülve támaszkodok meg két kézzel a feje mellett a párnán. Az én kezeim is remegnek kissé. Lehajolva csókolok a homlokára, majd leereszkedve fekszek mellé a hátamra. A remegő ujjaihoz érek az enyémekkel éppen csak. Én is a plafonra pillantok és még ha csak kicsit is...de teljesnek érzem magam. Volt már, akit közel engedtem a testemhez, de a lelkemhez még soha. Talán ez volt ami hiányzott nekem...- Hiányoztál nekem... -suttogom kimerülten és lehunyom a szemeimet.-