Lêmonaede

Angie-nek nem volt oka panaszra, ami a gyomrát illeti - gyakorlatilag a három napja lejárt tejet is zokszó nélkül döntötte le, ha arról volt szó, hiszen elmondása szerint “az a tej úgyse tudja, hogy le kell járnia”, de alapjáraton sem volt különösebben finnyás. Ehhez mérten természetesen hozzá volt szokva, hogy akármit is evett össze, egyszer sem érte utol gyomorrontás, vagy hasonló - és ehhez mérten nem kicsit találta furcsának, hogy zsinórban a harmadik reggelen ébredt arra, hogy visszaköszönt a vacsorája…
Miután végre összeszedte magát az amúgy meglehetősen korai órán, úgy támolygott oda a mosdókagylóhoz, hogy fogat mosson, mint akit valaki véletlenül bevágott a mosógépbe, és kilencven fokon kimosott és kicentrifugázott. A tükörképét viszontlátva csak mordult egy nagyot, s míg a fogmosással volt elfoglalva, inkább oldalrább pillantott a tükörben, ugyanis épp rálátott így a hálószobában levő ágyon békésen szendergő fiúra.
Ha Mucika ébren lenne, már tutira poénkodna rajta, hogy biztos terhes - gondolta Angie, azzal kiköpte a fogrémet a mosdótálba. Alaposan kiöblítette a száját, majd arcot mosott, s mikor visszanézett a tükörbe, egy pillanatra elgondolkodott. ...De hát ez hülyeség. Miért lenne terhes? Tény, hogy kicsit spórolósan szedte a bogyóit - drága ám a fogamzásgátlás - de az összes partnere gumival csinálta. Ez az Inside Joyban alapszabály volt, amit minden kuncsaftnak be kellett tartania, ha partnert akart. Aki gumi nélkül akarta csinálni, az kénytelen volt felmutatni egy két hétnél nem régebbi orvosi leletet arról, hogy semmilyen nemi betegsége nincs. Ilyen esetekre meg mindig ott volt a bogyó.
Már ha rendesen szedték… A citromdémon kibotladozott a fürdőből, és visszafeküdt Kaede mellé az ágyba. Vele persze sose csinálták gumival, minek is tették volna? Pontosan tudták, hogy egyiküknek sincs semmi baja, és mivel elvileg a lány is rendesen szedte a gyógyszereit, nem is igazán foglalkoztak vele. ...Elvileg, ugye. Angie nem volt éppen paranoiás, de azért elgondolkodott… Vajon mennyibe fáj egy terhességi teszt…?
Hirtelen felült az ágyon, és körbenézett a szobán uralkodó őskáoszon, aztán mivel úgy ítélte, túl sok idő lenne feltúrnia az egész kupit némi pénzért, vágott egy fintort, aztán megbökdöste a mellette fekvő fiút.
- Mucika! Mucmuc! Ébren vagy? Muciiii! Van egy kis zséd? Valamit vennem kéne… - mondta, bár legelső sorban teszt helyett inkább ruhát kellett volna vennie magára, ugyanis az egyetlen - nem csekély jóindulattal - ruhának nevezhető textília rajta mindössze egy hajgumi volt.

️️️️️️️
Kaede csak sejtette, hogy valami nincs rendben mostanság a citromdémonnal, pontosabban szólva annak a gyomrával. Ennek oka pedig az volt, hogy ahányszor megérdeklődte a lánytól, hogy ugyan mi lelte, maradéktalanul elhitte neki, amikor Lémon azt találta felelni, hogy kifogástalanul érzi magát. De mivel hogy szobatársak voltak ― és még annál sokkal többek ― a citromdémon nagyon kevés dolgot tudott véghez vinni anélkül, hogy arról Kaede ne tudott volna. Valami nevetséges indokból azonban, amikor Angie a fürdőben matatott, és Kaedét nem hívta magával, az gentleman módjára tiszteletben is tartotta a lány privát szféráját.
Korai volt az óra, koraibb, mint általában, mikor felkelnek, Kaede pedig ezen csodálkozott kissé, hisz az Inside Joy személyzete általában sosem kezdi meg a reggelt 11 előtt ― épp az előző éjszaka hosszúságára való tekintettel. Angie viszont valamilyen megfontolásból, vagy épp felindultságból most mégis visszafeküdt mellé, majd szinte rögtön, még mielőtt Kaede akár csak fogást találhatott volna az anyaszült mezítelen lányon ― ahogy minden reggel ― fel is ült, mint a rugó. Mi több, azzal a nem titkolt szándékkal még meg is bökdöste, hogy végképp felkeltse.
― Most már… ― morogta Kaede rekedtes, mély hangon, mielőtt magába szívott volna egy nagy adag levegőt, és átdörzsölte volna az arcát. Elmormolt valami jóreggelt félét, majd gyűrött vonásaira kacér mosolyt varázsolt. ― Javasolnék amúgy valami ruhaneműt… Épp, hogy ki nem szúrod az ember szemét így kora reggel ― felelte Kaede még álomtól kásás hangon, egyenesen elásítva a végét.
S ahogy így hatalmasat ásított, amihez természetesen nyújtózkodás is dukált, tökéletesen látható volt, hogy a bagoly meg a veréb tipikus esete állt fent ― ugyanis ő még annyi textíliát sem viselt, mint a szobatársnője.
A stratégiai jelentőségű nyújtózkodás után pedig egyenest átkarolta a lány derekát, és mivel hogy az volt a legközelebb hozzá, annak egyik medence gödröcskéjét illette jóreggelt csókkal.
― Amíg hozol nekem egy kávét, kitalálom, hol lehet. Légyszilégyszi. ― futtatta végig Kaede is pillanatról pillanatra élénkebb, mogyoróbarna tekintetét a közös szobájukon, majd maga is arra a következtetésre jutott, hogy yup, már csak a harcoló, német alakulatok hiányoznak, hogy teljes legyen a kép. ― Köszipuszi. Mit akarsz venni, amúgy is?
Kaede nem volt önző, ha Angie-ről, vagy a többi, Inside Joy-béli lányt és fiút illette. A pénznél intimebb dolgokon is megosztoznak, zuhanyfülkén, ágyon és szeretőn, néha egyszerre. De tudni akarta, hogy mire és mennyi pénzt hitelez meg hebrencs majdnem-barátnőjének.

Lêmonaede 18+

- Kac-kac - sóhajtott Angie, de csak szemeit forgatta Kaede megjegyzésére, ám a világért se takarta volna el egy porcikáját sem a fiú elől. Ami azt illeti, ő is alaposan végignézett - sokkal több, mint - barátján, majd mikor mucikája a stratégiai jelentőségű nyújtózkodás valamint egyúttal a takaró végére is ért, a citromdémon felvihorászott.
- Amúgy pont te beszélsz, amikor te még engem is át tudnál döfni? - nevetett, ahogy elnézegette az ébredező fiút, meg persze annak már nagyon is harcra kész nemesebbik részét. Egy jóleső szusszanás kísérte csak részéről, ahogy Kaede átkarolta a derekát, s engedelmesen simult is az ölelésbe, lágyan a sötét hajtincsek közé futtatva ujjait, míg a fiú jóreggelt puszival illetett csípőjének bal oldalán egy gödröcskét.
- Ahhoz előbb el kéne engedned, Mucika - vigyorogta, ám esze ágában sem lett volna kibontakozni Kaede öleléséből, helyette inkább tovább birizgálta a fiú hajtincseit, játékosan csavargatva a hosszabb fürtöket ujjai között, ujjbegyeivel lágyan cirógatva közben szoba- és ágyastársának tarkóját. Pontosan tudta, hogy Mucika nyakszirtjén az a sekély kis meder, ahova Angie mutatóujjának begye olyan kényelmesen tudott simulni, mintha mindig is oda tartozott volna, milyen élveteg borzongást váltott ki a fiúból minden alkalommal, ha megérintette - így ezúttal sem mulasztotta el, hogy finoman körbesimítson rajta, majd incselkedve rátapintson.
Kaede kérdésére, hogy mit akar venni amúgy, egy pillanatra habozott a válasszal. Nem akart hazudni a fiúnak, mégis görcsbe rándult a gyomra a gondolatra, hogy bevallja neki a tervét. Mert végső soron, ha nincs gáz, felesleges aggasztani őt is, ha meg kiderülne, hogy… Akkor meg már mindegy. Nem igaz?
- ...Tampont meg tabit - felelte végül, és nagyon örült, hogy nem kellett Mucika szemébe néznie közben, ugyanis akkor képtelen lett volna hazudni. Viszont ennél tovább nem is szándékozott időzni ennél a témánál, s hogy egészen biztosan elterelje a fiú figyelmét róla, finoman átvetette egyik combját Kaede dereka fölött, s előredőlt, hogy szájon puszilja.
- Köszipuszi - vigyorogta, s lassan lejjebb engedte csípőjét, hogy immár ne csak lássa, de érezze is, mennyire vágyakozott valamire a fiú. Halk, légies sóhaj szökött ki az ajkain, aztán lejjebb is csusszant, egészen addig, míg kényelmesen el nem helyezkedett ágyastársa két combja között.
Felpillantott még amazra, incselkedő mosolyt küldve a srác felé, ezt követően pedig nem volt rest pillekönnyű és érzéki csókokkal illetni Kaede férfiasságát, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban a fiú tette ugyanezt az ő csípőjén. Igazság szerint, az ilyen gyengéd törődés mondhatni hozzátartozott a reggeli rutinjukhoz - tudni illik egyik fiatal sem tudta rendesen elkezdeni a napját addig, amíg ilyen és ehhez hasonló problémák álltak fenn, leginkább Mucika részéről. Ami Angie-t illeti, ő csak folyamatosan kívánta az idősebb fiút. Bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben, bármilyen körülmények között. De ki hibáztatta volna érte?

️️️️️️️
Annak ellenére, hogy Angie nem értékelte az első „kora” „reggeli” poénját, Kaede elégedett vot magával. Yup, nincs két egész perce, hogy ébren van, de már elemében van. Mit lehet mit tenni? A természetéből fakad a szarkazmus, a citromdémon pedig a lehető legrosszabbat hozza ki belőle ebből a szempontból. Mit áltatja magát? Angie az egyetlen, akivel az ilyen cinikus évődés dívik ― és mégis barátok. Se többek, se kevesebbek.
― Igazad van, tök felesleges ezen vitatkozni. Mindketten tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert. Hanem ami alatta van. ― ezen a ponton Kaede végigpillantott magán, a gyűröttre aludt közös takarón, illetőleg az azon dudorodó kedves kis dombocskán, amiről Lémon beszélt ― Egy úriember mindig feláll, ha szép hölgyet lát. Vagy egy régi ismerőst. Hát még ha az a régi ismerős egy szép hölgy… !
Nem, Kaede se tudta igazán, hogy miről beszél. Különben is, ezt a beszélgetést majdnem minden reggel lefolytatják a citromdémonnal ― néha szavak nélkül is ― kezdett kifogyni a „reggeli merevedést” meghatározó kreatív metaforákból. Arról nem is beszélve, hogy még mindig a reggeli első kávéjának híján volt. Ezért is döntött úgy, hogy energiáit inkább a taktikai jelentőségű nyújtózkodásba öli. Döntését pedig nem bánta meg, a szobatársnője ugyanis azzal térítette vissza, amit annyira szeretett. Kaede épp, hogy nem dorombolt fel, ahogy megérezte Angie puha, apró ujjait a tincsei közt. Imádta, amikor a lány ezt csinálta. Tudta, hogy Lémon tudott erről.
― Nincs az az isten. Csináld még… ― kérte egészen gyermekien, visszahunyva még arra a pár percre a szemét, amit a szőke lány hajlandó volt rááldozni.
Kaede szeretve érezte magát a gesztustól; az ujjak játékától a tincsei közt, a leheletnyi érintéstől a tarkóján, végig a nyakszirtjének gödröcskéin. Minden alkalommal libabőrös lett tőle. Angie érintése egy olyan személyre emlékeztette, akit nagyon régről ismert. És aki most nem volt vele. Esküdni mert volna, hogy a távolban valaki altatót énekel. Talán Gioia az, gondolta.
Az a pillanat, míg Kaede magéhoz tért a limbóból, elég időt biztosított Angie-nek habozni.  
― Egy tízes elég? ― kérdezte naivan Móricka.
Végül is, ez Amerika. Milyen drágák lehetnek az ilyen női kiegészítők? Több figyelmet nem is szentelt a tabik és tamponok világának, a citromdémon ugyanis merényletre készült.
― Komolyan, Angie? Még az első kávén se vagyunk túl, máris… ?
Kaede ezt nem igazán úgy mondta, mint aki bánja. Sőt, még az is lehet, hogy a szája sarkában valami mosolyféle bújkált, míg amazt figyelte. Kezével nem ért a lány derekához, mégis úgy tartotta őket, mint aki bármelyik pillanatban hajlandó lenne segédkezet nyújtani. Erre végül nem volt szükség, Kaede mégis megcirógatta Angie fedetlen hátát, amint az odahajolt megcsókolni. Nem tudta volna letagadni, hogy pofátlanul tovább nyújtotta kicsit annál, mint amennyi időt a lány szánt rá.
Nem Lémon volt az egyetlen, aki jólesőn felszusszant, különösen ahogy a szőke citrom tart még lejjebb kúszott. Tudta, mi következett. Csak azt nem tudta, hogy jutottak idáig. Kaede csak egy reggeli kávét kért.
― Nem hogy engem csókolnál tovább… ― térítette vissza a lányét egy olyan igazi, ferde mosollyal, amelyikről Kaede tudta, hogy Angie úgy szereti, s már se nem tudta, se nem akarta letagadni, milyen szaporán vágtázik a szíve. Hogy milyen őrülten emelkedik fel és le a tüdeje.
― Az isten verje meg, Angoulema…

Lêmonaede 18+

A citromdémon felkuncogott, majd egyetértőn bólogatott Mucika első megjegyzésére.
- Főleg az, ami alatta van - tette hozzá, majd a fiú bókjait hallva szélesebbre húzódott a vigyora.
- Pffft, na ne szédítsél, Rómeó! Kevesebbért is ledobom a bugyim, ha rólad van szó… - vihorászta, majd magára pillantott, és kiegészítette mondanivalóját: - Látod, nincs is rajtam egyáltalán.
Az a jobb sorsra érdemes piros csipkebugyi minden valószínűség szerint valahol a szobában honoló őskáosz egy kevésbé régi pontján kallódott bánatosan és magányosan - de legalább remélhetőleg egy darabban. Miért? Sok olyan fehérneműje volt Angie-nek, amiket ténylegesen csak azért vett, hogy a hevesebb kuncsaftjainak legyen mit letépnie róla. A többinek tartogatta a drágább alsókat, Mucika részére pedig egy egész szettet volt hajlandó fenntartani. Már csak azért is, hogy alkalomadtán ráadja a fiúra. Néha egészen az volt az érzése, hogy a srácnak jobban állt a tanga, mint neki.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak abban a csinos kis hidrogénszőke buksijában, amíg Kaede átölelte, s ahogy a fiú tincseivel játszadozott, és légiesen cirógatta a tarkóját, jegyezte meg Mucikának, hogy ha kávét akar, akkor bizony el kell engednie. Csak kuncogott a fiú elégedetlen reakcióján.
- Hát, akkor ki kell bírnod kávé nélkül, bébibogyó - vigyorogta, de minden természetességgel tovább incselkedett vele. - De tudod mit? Kapsz valami sokkal jobbat… - duruzsolta sokat sejtetően, ám egy pillanatra kénytelen volt kizökkenni a csábításból a fiú kérdésére.
Szerencsére úgy tűnt, Mucika nem vette észre azt az alig egy lélegzetvételig tartó habozást, mielőtt válaszolt volna, a citromdémon pedig megkönnyebbülten szusszant a következő kérdésre. Ezt a szusszanást amaz akár annak is betudhatta, hogy Angie-t sem hagyta hidegen a rutinszerű reggeli ciróka-maróka.
- Legyen húsz - felelte, ahogy tovább kényeztette ágyastársát, majd kicsit lágyabban hozzátette: - Légyszike~ Meghálálom~
Nem viccelt. Két pillanat sem telt belé, és máris a fiú fölé mászott, hogy belekezdjen a hálálkodásba. Kaede méltatlankodását hallva pedig felkuncogott.
- Ne hisztizz már, Muci… Mondtam, hogy kapsz valami sokkal jobbat - viszonozta azt a sejtelmes mosolyt, ami a fiú szája sarkában is megbújt, és amiről tudta, hogy amaz nyivákolása csak az előjáték részeként szerepel ebben a szelíd évődésben.
A lány apró szusszanással fogadta, ahogy Kaede végigcirógatott a hátán, és bár csak egy puszira hajolt amazhoz, nem különösebben bánta, hogy végül érzéki csók lett belőle. Aztán szépen lejjebb kúszott, és innentől már igazán nem volt meglepő, ami következett.
Ahogy felpillantott a fiúra annak öléről, éppenhogy csak nem olvadt el Kaede félmosolyát látva - s talán ez volt az oka annak, ami miatt az “ismerkedést” igen hamar letudta a fiú nemesebbik részével, és ajkaival máris a lényegre tért. Ki mondta, hogy nem csókolja tovább? Csókolta ő, ó, de még hogy - lassan és érzékien vette ajkai közé épp csak a hegyét, hogy aztán felszusszanva bukjon alá egy gyors mozdulattal, és máris a nyelvével kezdje odaadóan kényeztetni.
Mucika sóhajára csak játékosan kuncogott, majd hümmögve pillantott fel a fiúra, ahogy két kezével annak két combjára simított, hogy megtartsa magát ebben a helyzetben. Ennél komolyabb válaszra aligha számíthatott Kaede, a citromdémon ugyanis ebben a tekintetben igazi úrihölgy volt. Úrihölgy tele szájjal nem beszél. De nem is volt rá szükség.
Sokkal kellemesebb dologra tudta épp használni a száját, és nem is volt szándékában megfosztani az ő édes Mucikáját az élvezettől. És persze magát sem. Elmondhatatlanul élvezte ugyanis a fiút, bármilyen módon volt is benne. Egyetlen egy dologra vágyott csupán: hogy minél mélyebben és minél tovább legyen benne.

️️️️️️️
Kaede csak lemondón vállat vont, mikor minden igyekezete ellenére az első kávé előtti bókja nem nyerte el szobatársnője ― és még annál sokkal több ― tetszését. Egy csibész mosolynak azonban még a látványosan tettetett melankólia ellenére sem tudott gátat szabni.
― Én azt látom, csillagom. És tetszik… ― tette hozzá valamivel hízelgőbben, jótékonyan nem említve a tényt, hogy épp egy egymással áthancúrozott éjszaka után néznek ki mindketten úgy, ahogy az anyjuk szülte őket. Leszámítva az Angie haját összefogó textíliát.
Kaede hajlandó volt késleltetni a reggeli első kávéját még pár perc kényeztetésért ― mert ezekből őszintén szólva kevesebb jutott ki neki, mint Angie reggeli orálgyakorlatából ― de nem volt ellenére utóbbi sem. Ugyanis ekkor már sejtette, hogy úgyis oda lyukadnak ki. Mint mindig.
― Tudom, hogy meghálálod. ― felelte Kaede némiképp elégedetlenül ― Nem sajnálom tőled azt, ami az enyém, te is tudod, de muszáj megtanulnod takarékoskodni a pénzeddel. Hova ment a hó eleji fizud?
Kaede látott valami különös disszonanciát abban, hogy Angie-től alig két évvel idősebb, és mégis ő tartja egybe kettejük életét. Ugyan jobb szeretett erre úgy gondolni, mint ahogy egy báty gondoskodik a kishúgáról. Lévén igazi családja nem volt.
Sokkal mélyebbre azonban nem jutott a pénz fontosságáról szóló eszmefuttatásában, ugyanis a citromdémon rögtön a lényegre térve a grabancánál ragadta meg a problémát.
― Nem szoktam hisztizni… ― duzzogta Kaede.
Szépen is néznénk ki, gondolta. Ebben a szakmában a hiszti tabu téma, Gioia le is szedné a fejük.
Nem haragudott Angie-re, de szerette kihangsúlyozni, hogy az élet több, mint rágógumi és likőr. Apránként azonban elengedte a dolgot, ahogy a lány egyre mélyebbre és mélyebbre bukott rajta. Egy pillanatra átsuhant az agyán, hogy valószínűleg sosem fog egyről a kettőre jutni vele, amíg petting van a dologban, és hogy érdemes volna a komoly témákat elkülöníteni az ágytól, aztán átengedte magát a babarózsaszín élvezeteknek, ha már Lémon ilyen keményen dolgozott rajta. Fáradozásai pedig nem maradtak eredmény nélkül, Kaede egyre sűrűbben ― és egyre kéjesebben ― kapkodta a levegőt, készen arra, hogy bármelyik pillanatban elsülhet.
― Hogy az istenbe kötöttünk ki megint itt… ? ― nyögte maga elé, minden szóra külön koncentrálva ― Én csak egy kávét akartam…

Lêmonaede 18+

A kényeztetést követően Angie megengedett magának egy kis alkudozást. Húsz dolcsiból már csak kijött egy terhességi teszt, nem? Tízből már neccesen…
- Eeeeeeel… - miákolta játékosan Kaede kérdésére, ami a hó eleji jussát illette. Az igazság ugyanis az volt, hogy halványlila segédfogalma sem volt arról, mi a búbánatra sikerült elköltenie ennyi pénzt. De ezt még véletlenül sem akarta Mucika fitos kis orrára kötni, így hamar bele is kezdett az elterelő hadműveletbe - azaz a hálálkodásba.
Kaede duzzogását, miszerint ő nem szokott hisztizni, mindössze egy szemforgatásra méltatta, de a citromdémonnak sokkalta fontosabb dolgai voltak annál, semhogy ilyen ostobaságokon vitatkozzon, és ne inkább valami sokkalta kellemesebbre használja az ajkait.
Nem szerette, amikor Kaede prédikálni kezdett. Hogy az élet több ennél, hogy kell lennie valaminek, ami értelmet és célt ad neki, hogy sokkal több a világ, mint amennyit maguk előtt látnak. Ja, valakinek biztosan - de nekik ennyi jutott belőle. Rágógumi és likőr. Angie-nek pedig ennél többre nem volt szüksége. Ó, siránkozhatott volna, hogy mennyi minden más lehetett volna, ha nem így történnek a dolgok - például kijárhatta volna a nyolc általánost, és két év múlva talán az érettségijére készülhetne. De a siránkozástól nem kapta volna vissza a gyerekkorát. És egyébként is, ki a fene akarna gyerek lenni egy olyan világban, amiben csak a felnőttek érnek bármit is?
Szóval nem siránkozott, csak élvezte az életet. És a szexet. Mucikával különösképpen imádta - nem tudott volna olyan pontot említeni a lakrészükben, de talán még az egész Inside Joy-ban sem, ahol ne csinálták volna már. Állva, hason, négykézláb, ágyon, asztalon, fal mellett, földön, kádban, zuhanyzóban - minden létező pózban, minden létező helyiségben. Sőt, a közeli bevásárlóközpont egyik üzletének leghátsó próbafülkéjéről is voltak mocskos emlékei. A listáról csak egy metrókocsi és a Central Park valamelyik lugasa hiányzott - egyelőre.
Nem tehetett róla, egyszerűen imádta a fiút. Vágyta az érintését, és vágyta érinteni - vágyta érezni magában és legszívesebben soha nem engedte volna ki magából. Ezúttal sem volt ez másképp - és ezért nem is mondott semmit Kaede méltatlankodására. Mindössze egy kéjsóvár, fojtott sóhajt tudott megengedni magának, s utána fátyolos, kék tekintetét Kaedére emelte, úgy lesett fel a fiúra félig lehunyt pillái alól, ahogy egészen kiengedte szájából amaz nemesebbik részét, épp csak a hegyét kényeztetve ajkaival. De nem telt bele egy pillanat se, amint elkapta Kaede pillantását, a szemkontaktust megtartva bukott vissza a fiú tagjára újra, tövig nyelve azt, s egy arcpirítóan élveteg nyögéssel adta Mucika tudtára, mennyivel jobb ez, mint egy reggeli kávé. Nem is állt szándékában abbahagyni, míg be nem telt partnerének gyönyöre tőle.