Vel & Mandy

Stresszes vagyok, feszült, ideges és fáradt, és ez messziről látszik is rajtam. Nem szoktam kávézni, mert sokkal inkább vagyok a jó erős angol tea rabja, de ma este már a másodikat iszom és még nagyon nem végeztem.
Lesz egy kiállítás a diákok munkáiból, amolyan elő-elő végzős projekt munka és lehetőleg minél nagyobbnak és profibbnak kell lennie. A konzultánsommal azt találtuk ki, hogy mutassuk be két szakterületemet is egyszerre egy kis plusz elismerésért, a fotózást és sminkelést is. Mellék diplomának felvettem azt is menet közben, hogy legalább papírom legyen arról, hogy tudok fotózni.
Nagyon sokat gondolkodtam, mivel rukkolhatnék elő és hogyan, végül csak megjött az ihlet és összehoztam a terveket, de aztán rá kellett jönnöm, nincs megfelelő modellem. Igazi különlegességet akartam, magamon nem tudok megfelelő minőségű munkát végezni és a diákok egymást nem használhatják. Amúgy is mindenki elfoglalt a maga munkájával, esélytelen, hogy bárkinek beleférjek az idejébe. A fotós ismerőseim elfoglaltak, Sybilt nem tudom elrángatni ilyesmire, pláne nem ilyen későn... Végül mélyet sóhajtok és végső elkeseredésemben a V betűhöz lapozok a telefonomban és rányomok az első névre.
Sietve pakolom össze a világítást, a sminkeket és a hátteret, hogy mire Vel ideér, minden a helyén legyen és kezdhessünk. Nem akarom a dolgot magát elsietni, de gyorsan kell elkészülnöm az előkészületekkel. Kopogásra kapom fel a fejem és már pattanok is az ajtóhoz kinyitni.
-Szia, gyere be, eskü nem speedeztem be, remélem nem baj, hogy ilyen későn zargatlak és feltartalak, de tényleg nincs más, akit megkérhetnék, köszönöm még egyszer, nagyon hálás vagyok -Amúgy is eléggé hadarva szoktam beszélni, de azt hiszem a kávé kihoztam belőlem a gépszíj beszédet.
-Azt hiszem túl sok volt a kávé, igyekszem lenyugodni -állok meg a szoba közepén és veszek egy mély levegőt, körbepillantva a kis lakásomban. Minden a helyén van. Mehet a dolog.

Outfit@Music

Mandy & Vel

Vel & Mandy

Mindent legalább kétszer, ha nem sokkal többször végiggondoltam, összegyűjtöttem, egybe raktam, aztán átrendeztem, még egyszer átrendeztem, megittam még egy bögre kávét, mire Vel megérkezik. Hallottam a hangján a telefonban, hogy már megint nem a legjobb időben hívtam, de muszáj egy különleges modellt találnom és ő tökéletes az elképzeléseimre.
Ismerem az arca minden centijét, hiszen annyiszor láttam, annyiszor kaptam lencsevégre, annyiszor rajzoltam le, mint igazából senki mást még. Pedig sokakat lerajzoltam, de valahogy mindig hozzá térek vissza. Ha nem magamon képzelek el valamit, akkor rajta, legalábbis ő az első gondolatom. Megrázom a fejem, most van egy feladat előttem, nem a gondolatmenetemen kellene gondolkoznom. Mondjuk mennyire meta ez már. Nade!
-Bocsi, bocsi, csak nagyon izgulok és nincs túl sok időm befejezni -pakolászom mindenfelé és becsukom utána az ajtót. Megállok egy pillanatra, mielőtt tovább pörgök.
-Kérsz kávét, vizet, sütit, teát, vagy enni valamit esetleg? -ajánlgatom, mert legalább az illemet nem felejtettem el, de mielőtt válaszolna, már tovább is suhanok néhány concept artot összeszedni és a kezébe nyomni.
-Ezeket, vagy legalábbis ilyesmit szeretnék rajtad csinálni. Aztán lefotózni az egészet -mutatom a rajzokat, amiken arcok vannak, smink alap arcok, amikre rárajzoltam kidolgozott és vad, sötét és egyedi sminkeket, amiket majd rajta szeretnék újraalkotni. Csak néhány van ott, mert nem csak azon van a fókusz most. Legalább nem fogom annyit kínozni, hogy nyolc-tíz sminket akarok rá felkenni, csak olyan... hármat.

Outfit@Music