Tán az első olyan "karakter" vagy bombasztikus ötösömben, akit nem én magam toboroztam. Magadtól jöttél, ehhez kétség sem fér, de Carthia pártfogoltja voltál, ő - és az az átkozott benne élő tyúkanyó - kampányolt azért, hogy felvegyelek. Azzal a feltétellel engedtem csak meg, hogy tőle veszel magánleckéket, ami szintre hoz téged a többiekkel.
Apádat elvitte az iraki háború, anyád ebbe gyakorlatilag beleroppant, és onnantól kezdve képtelen volt rád nézni, mert mindenről az apád jutott az eszébe. Ha soká kimaradtál, az sem volt ritka, hogy kizárt éjjelre a lakásból. Egy ilyen hideg, októberi éjszaka keveredtél az Inside Joy területére, szerencsédre pedig Carthia karolt fel aznap éjszakára (és az azt követőkre). Számomra érthetetlen módon nem kért, és nem is fogadott el semmiféle fizetséget egy tál forró levesért és egy velős beszélgetésért. Aztán elkezdtél vissza-visszajárogatni, anyádról lopott ékszerekkel, csecsebecsékkel, míg végül egy nap egy vendég szemet vetett rád, Carthia pedig nem állt a párosítás útjába. Onnantól kezdve ott ragadtál.

//Hálás leszek, ha valahogy megindoklod a becenevét [igen, nézz utána kicsit, ki volt Ganümédesz xD]//