A jókedv mintaképe. Mindig vidám mosollyal az arcán jelenik meg, minden érdekli, és mindenért lelkesedik. Nagy, komolytalan gyerek leginkább. Kedves és vidám természet, aki folyton pörög, mint valami turbó búgócsiga. Ajkain mindig mosoly, és a vad öltözködés ellenére, egy megértő és érzékeny srác, jó humorérzékkel. Igazi barát tud lenni ha kell, de a flörtölés sem áll tőle távol. Ha valamit csinál, akkor azt véghez viszi bármibe is kerül, és soha nem adja fel. Mindig kell hogy valamit, csináljon, máskülönben unatkozna. És gyűlöl unatkozni. Szeret bulizni, de nem iszik, és nem dohányzik, ő megvan ezek nélkül, és jól tudja érezni magát akkor is ha csak gyümölcslevet iszik. Ő amolyan mázlista típus, mindig valami balhéba keveredik, amiből jól jön ki, pedig nem szándékosan keresi a bajt, de mindig megtalálja. A viselkedése néha bajba sodorja.

Egyéb:

Szeret: komolytalankodni, epres fagyi és pizza, vásárolni menni, gitározni és énekelni
Nemszeret: betegnek lenni, nem szeret teát inni, nem szeret a buszban aludni, semmit nem esz meg amiben gomba van
Félelmek: A rovaroktól fél, és attól hogy elveszíti valamelyik testrészét egy balesetben. Erősen orvos fóbiás, utál és fél dokihoz menni.
Erősségek:Vidám, társaságközpontú örökké idióta, mindenkivel kedves és nyílt, pozitívan áll mindenhez
Gyengeségek: Fél az orvosoktól, túlzottan tisztaságmániás, megvannak a maga nyűgjei, pl a reggeli kávé szent és sérthetetlen, addig semmit nem hajlandó csinálni amíg nem ivott. Nem bírja az alkoholt, két feles után kidől.

Szokások: Ha teheti egy nap kétszer fürdik meg, a haját mindig más színűre festi, imádja a kiegészítőket

Az életem, hát nincs benne túl sok extra, azt leszámítva, hogy szerény személyen nem ember, hanem egy nagyszerű ember.  A szüleim közepes családbeliek, és nagyon szerettek engem, ahogyan később a  megszülető húgomat is. Mit mondjak, nem volt annyira extrém életem mint azt hinnéd, de amúgy rohadt nagy dolog, hogy tini korban mások a kinövő pattanásaik miatt aggódnak, én meg amiatt, hogy nekem életemben nem voltak ilyen kis ronda aknácskáim, és hogy ez rendben való-e. De hát ez van. Van némi különbség a problémák között, de tulajdonképpen azt mondhatom, szeretem azt, ami vagyok, és nem is szeretnék valaki más lenni. 25 évvel ezelőtt születtem ugye, bár szerencsére teljesen egészségesen és rendben ahogy kell. Anyám szerint igazi csoda hogy még mindig élek...


Egy kedves ápolónéni cukrot ad nekem! Na persze, jó gyerek voltam, és hamar megtanultam biciklizni, aztán sikerült is mintaszerűen fejre állni vele, és betörni a fejem, szóval anyámék rohanhattak velem a sürgősségire. Ahogy ellátták a sebet, meg körbetekertek gézzel, mint valami múmiát, kaptam egy cukorkát, mert hősiesen tűrtem a fájdalmat, és nem hisztiztem, mint sok más gyerek. Utána, még jó párszor láttam a kedves ápoló nénit, mert nem tudtam magamra vigyázni, és ez a mai napig így van. És ráadásul a biciklim is tönkrement, pedig egy igazán mutatós, fekete-piros bicikli volt…. Mély fájdalom, de aztán kaptam másikat, azzal a feltétellel, hogy nem töröm össze magam megint…. Hát, szerinted meddig tartott ez a dolog? Nem sokáig.


Vagy éppen ki lettem. Hááát, nem lehet okom panaszra. Szerető családban nőttem fel, egy szem fiúként, szóval rendesen el is kényeztettek, ahogyan később Nathalie-t is. Megkaptam mindent, annak ellenére, hogy nem voltak gazdagok a szüleim, de szegények sem. Ilyen tipikus középkategóriás család a mienk, és hamar elkezdtek zeneiskolába is járatni, mikor észrevették hogy érdekel a zene. Szívesen csináltam, mert a mai napig is szívesen gitározok, de nem ebből szeretnék megélni, ez csak egy kellemes hobby számomra. Az általános iskola még ment, a középiskolában már bajaim akadtak a tanulással, de azért levizsgáztam, és végül felvettek egy egyetemre, mert rajzolni, tervezni, és fotózni is nagyon szerettem.  Aztán most egyetemista volnék, és ezúttal grafikus mérnöknek, design tervezőnek készülök. Sajnos ezt már a szüleim nem láthatják, ami mély csapás volt nekem is, is Thalie-nak is, de hát… most én vigyázok rá, bár már rég felnőttnek számít mégis jóban vagyunk, és imádom a húgomat. Pont olyan kerge mint én. Bár az néha kétséges hogy ki is vigyáz kire...


Meghatározó élmény, meghatározó élmény…. Talán azt nevezném leginkább annak, amikor találkoztam a kedvenc zenekarommal. Persze voltak egy páran, de a mostani jelenleg is ismert együttesre gondolok. Volt egy buta sorsolás, be kellett küldeni valami kódot, és ha nyerünk, akkor el lehetett menni ingyenesen a legnagyobb koncertre, és utána még egy privát beszélgetésre, bulizásra is a backstageben. Tudni illik én nagy Skid Row rajongó vagyok, és igaz hogy az énekes az ismert, én mégis a gitárost istenítettem agyon, mert én is ugye ezen a hangszeren próbálkozom, és tök poénból beküldtem egy kódot, gondoltam, minek, úgysem fogok nyerni. Erre rá egy fél hónapra levélben kiküldték a gratuláló levelet, és a jegyet a koncertre, névre szólóan. Majd leestem a székről, mikor megláttam, de persze nagyon boldog voltam. Elmentem, a koncert fantasztikus volt, az első sorból élvezhettem az egészet, és utána a party is nagyon emlékezetes volt. Az az érzés, amikor találkozok azzal, akit imádok, akit példaképnek tekintek, akinek a tudását tisztelem, valami elmondhatatlan. Amikor kezet fogtunk, és gratulált a nyereményhez…. Nincs ehhez fogható élmény a világon.



Legnagyobb félelem? Irtóóóóózom a rovaroktól. A kicsiktől, a nagyoktól, a közepesektől, a zöldektől a barnáktól, és mindegyiktől. Undorító állatok, fúúúúj. Másfelől nagyon félek a vérvételtől, attól hogy olyan baleset ér, ami után nem tudok majd mozogni. Nekem nagyon fontos hogy mozogjak, mert minden érdekel, mindenhová rohanok, és ez az életem. Ha nem tehetném meg… jobb lenne a halál, mint a bénulás, és szenvedés…. Rettegek az ilyesmitől.


Az előtöri minden betűje az én saját szellemi termékem, ellopni és felhasználni nem szabad, mert lesz ejnye-bejnye. Ha elkéred azt persze más. A téma elválasztó dalszövegekért köszönet illeti, a Depresszió, a Junkies, a Hooligans valamint a White Lion előadóművészeket!