Nem tehetek róla, de gyűlölöm a nevem. 1998 óta, a Sex and the City első része nagyon betett. Egész addig jól elkaristoltam mind a Jessicával, mind a Bradshawval, de onnantól kezdve ki nem állhattam a bemutatkozásokat. Kiváltképp nőknek, de találkoztam már olyan férfival is, aki volt kedves megjegyzést tenni. Igen, Bradshaw. Igen Jessica, mint Carrie Bradshawt játszó színésznő középső neve. Nem, nem vagyok Sarah. De, az anyám Parker-lány. Róla neveztek el. Igen, eszerint az ő neve Jessica Parker, de könyörgöm, hogy ne ragozzuk tovább!
Nem vagyok prűd, de a szexről való nyílt társalgást igen arcpirítónak találom idegenek között. Éppen ezért fintorgok mindig, ahogyszor újra és újra ismételni látom a sorozatot különböző TV-csatornákon. Sose szabadulhatok ettől a kereszttől. És tudom, hogy talán én fújom fel, de ez van. Hajlamos vagyok bolhából elefántot gyártani.
Hajam hol szőke, hol vörös, hol viselek frufrut, hol lenövesztem, hogy aztán újra visszavágjam. Nem járok fodrászhoz, magam vágom és festem tincseimet, bár az utóbbi időben elgondolkodtam azon, hogy ki kéne próbáljak egy ombre vagy balayage festést, amihez nem ártana szakemberre bíznom magam. Talán rászánom magam. Talán nem. A magánéletemben nem vagyok olyan határozott az akaratomat illetően, mint amilyen a munkahelyemen. És utálom a határozatlanságomat. Ezért töltöm minden időmet munkával. Kompenzálok valamiképp.