Kaname említette neki a bált, amolyan burkolt célzással jelezve, hogy ez számára kötelező pofavizit lesz. Értett a szóból, ő az új fiú, nem vonhatja ki magát még akkor sem, ha nincs oda az ilyen rendezvényekért.
Az, hogy mi a téma és minek kell öltözni, na az az, ami tökéletesen hidegen hagyja, mégis hajlandó a látszat kedvéért annyit tenni, hogy egyszerűen Joker sminket ken magára. Az jó, nem?
Személy szerint kedveli ezt a karaktert, nem is tartja sem szörnynek sem gonosztevőnek, de ez legalább valamennyire passzol hozzá is.
Lehet, korán érkezik, de még nincs tömeg, így viszont azt sem mondhatják el róla, hogy friss húsként pofátlan. Tulajdonképpen egy dolog érdekli, a hatalmi viszonyok, mert ha valamit le lehet szűrni az ilyen bálok alkalmával az az, hogy ki kivel van, ki milyen helyet foglal el a ranglétrán.
Na ez az, amire kíváncsi, de mégis mi célból, az az ő titka.
Egyelőre majd annak is örül, ha túléli, mert nagyobb képmutatás sehol nincs jelen mint ott, ahol mindenki megjelenik. Türelmesen várakozik, persze a bálterem kellős közepén, hol máshol? A Hall és a Terasz elég volt egy futó pillantás erejéig.

Már akkor kivert a víz, amikor elhangzott, mi az idei bál témája. Mégis hogy csinálok magamból gonosztevőt? Igaz, ha magamat hozom, akkor én vagyok az angyalarcú gyilkos. Nem elég? Persze, hogy nem. Mit kell csinálnom? Megtalálnom a lehető legbonyolultabb sminkelést igénylőt. Megy ez nekem, olyan szinten, hogy a fél klán ezen dolgozott, különben sosem készülök el.
Viszont kész, így ezerrel rohanok a bálterem felé és vissza, mert oké, hogy a smink kész, de a csuklyát persze nem viszem, mert az a lényeg. Másodszorra viszont tényleg teljes harckészültségben robogok, és meg sem állok a célig.
Hirtelen jelenek meg Kaname mellett, én igyekeztem, mindent megtettem, de be kell látnia, hogy egy Darth Maul jelmez nem éppen két perces meló. Még kardom is van, arra is figyeltem, szarvam is, csak azt fedi a csuklya.
-Ugye nem késtem el? Legközelebb szólj rám, hogy ne a legmacerásabbat válasszam. Ó bocsánat, letegeztem a Dont. Jó estét Noel, találó.
Meg akartam előzni apámat, de nem sikerült, ez van. Tetszik az öltözéke, legeltetem rajta a tekintetemet rendesen, bár már láttam így is, de ez most mégis más.  A középen álló ifjún viszont elmosolyodok. Igazság szerint simán kinézem belőle a pszichopata gyilkost azzal a különbséggel, hogy neki úgy tűnik, esze is van, nem is kevés.

Nagyon nincsen nekem ehhez kedvem, még több ember, még több kötelesség, még több figyelő szempár. De kénytelen vagyok menni, pedig minden vágyam, hogy Rukoval kényelmesen töltsük az estét egyedül, zavartalanul. Végül a vőlegényem rávett, hogy felvegyem a korábban összeszedett Demóna jelmezt. Hogy azért egy kicsit magaménak érezzem a ruhát, egy fűzőt, egy pár csipkekesztyűt és egy Demonia platformot párosítottam hozzá. Így ugyanolyan magas és ijesztő lettem, mint Ruko, így megyünk le a kocsihoz, hogy eljussunk a bál helyszínére.
Belépünk mindketten, én Ruko oldalán tipegve és próbálok mindenkire szépen mosolyogni és köszönni. A vőlegényem jelenléte segít a kedvemen, vele túl tudom élni az éjszakát.
-Ha jól látom, a Staten Island-i klán az -jegyzem meg, hiszen nekünk, mint az Intézetvezetőknek tudnunk kell legalább a fajok vezéreit pontosan, a többieket pedig, hogy hozzávetőleg hova tartoznak. A Jokert még nem láttam, ebben biztos vagyok, de a másik kettőben felismerem a klánvezért és a fiát. Én is köszönök nekik, ahogy odaérünk.
-Nagyon ötletesek, remek választás -próbálok nem olyannak tűnni, mintha Ruko mása lennék, igyekszem véletlenül sem ismételni őt. Nem akarok olyan kellékfeleség lenni, mint Gertrúd, Hamlet anyja, aki csak a királyt ismételgette és semmi eredeti nem volt benne.

- Bááál, karácsonyi bááááál - lelkesedek ahogy a jelmezem megérkezik, és a hozójának a nyakába ugrok szinte, hiszen izgatottan vártam a bált és már két hete lázban égek hogy jelmezes megjelenés lesz, és mire kitaláltam mi leszek, hát az egy fél nap volt. Azután már csak keresgélnek kellett és egy hosszúúú anyagból meg is oldottam egy csattal meg némi varrás trükkel, és a hajfestés maradt utoljára, mert királykékben pompázik az egész hajkoronám, és égnek van állítva. Amúgy is szolid mohawk fazonú de kéken elég brutális. Hádész viszont megköveteli a kéket. Az arcom és egyéb kilógó testrészeim és beszínezem szürkés színű testfestékkel, és két széles alkar védőt választok, na megy bocskort, ilyen térdig tekerhető szalaggal, és a tükör előtt állva pattintom be a sárga lencséket. Azután már csak a rúzsozás marad és késznek nyilvánítom magam és átrobogok apámhoz, hogy lássam ő hogyan áll, meg hát amúgy is együtt fogunk menni, és így egyszerűbb és ha kell neki segíteni akkor segítek is.
- Jajj, tisztára várom már! Kíváncsi leszek kik lesznek ott, mármint gonoszok! Lesz vajon szörnyella? Vagy mindenki Harley Quuen akar lenni és Joker? Te mire tipplsz? - zaklatom folyamatosan, és még a kocsiban is, hiszen eléggé be vagyok sózva és ahogy bevonulok a vörös szőnyegen a bálterem felé, elég istenien érzem magam.
- Estét, estét! - köszönök, és körbehordozom a pillantásom a termen.
- Néézd, ott van Kaname, a staten islandi vezér, meg az intézet vezetői is. Mi is odamegyünk? - kérdezem ahogy ő is belép mellettem, mögöttem ahogy alakul.

A szokásos karácsonyi bál amit már úgy veszek, mintha tegnap lett volna az előző. Nekem összefolynak a napok, ami ennyi év után nem is csoda, és még elfelejteni sem tudnám a dátumot, mert Paris szinte másodpercenként jött, mi legyen. Végül kiválasztotta Hádészt, én meg már csak mosolyogtam rajta, mert mire elkészül, a bálnak is vége lesz.
Gonosztevő... ez mind nézőpont kérdése, mert eleve mi a jó és mi a rossz? Nem mindegy. Ami nekem jó, az másnak rossz, és fordítva. Volt egy kézenfekvő ötletem ami tulajdonképpen adta magát, ám mégis letettem róla, mert akadnak, akik nem vennék jó néven, ha bejátszanám, még akkor sem, ha többnyire teszek mindenki véleményére.
Ezért választottam mást, mégpedig egy olyasvalakit, akit a film miatt gyűlölnek, holott ha tudnák, ki ő valójában, egyből más lenne a meglátás. Még hogy gonosztevő... majdnem. A Tűz istene arról híres, hogy ő a megtestesült gonosz, igen.
Vagyis Loki mellett tettem le a voksomat, és túl sok készülődést nem is igényel, nincs szükségem olyan mennyiségű sminkre sem, mint Parisnak.
Ahogy legkisebb Gyermekem berobban, már csak elmosolyodok, nem is vártam tőle mást, tudom, mennyire izgatott.
-Tudom, még bírd ki egy kis ideig, jó? Szörnyella? Lehetséges. Joker biztosan lesz, őt preferálják a fiatalok, mivel sminken kívül nem igényel hatalmas készülődést.
Még jó, hogy kocsival megyünk, különben Paris végig nyargalta volna az utat nem éppen emberi sebességgel, és foghattam volna vissza, ne akarjon mindenáron lelepleződni. A terembe lépve még meg sem tudok szólalni, Paris máris sorolja, kiket lát. Imádom, mint egy szócső.
-Látom, lehet, hogy nem vagyok mai darab, de a látásom tökéletes. Oda, odamegyünk. Ne feledd, Kaname most maga a Keresztapa, vagyis ne tegezd le, ha lehet.
Amit minden egyes évben betartok, az a hierarchia, ami nálam a korok tekintetében körvonalazódik, vagyis Kanaménál indítok, hogy köszöntsem, illetve kíséreténél, utána jönnek az intézet vezetői, végül visszatérek Kaname mellé.
-Don, megtiszteltetés, hogy jelen van. Ahogy Darth Maul és Joker is, akiről ha jól tudom, igen ifjú. Hádész fiam már várta a ma estét.
Nassyr jelmezén mosolygok, az is nagy meló lehetett, míg magára kente az összes festéket. A fiatal vámpírról hallottam, ismerem a beölelőjét és az apját is. Előbbiről a véleményemet megtartom magamnak, majd Kanaméval megosztom ha négyszemközt leszünk. Utóbbinak hírneve van, és tudom, nem volt elragadtatva attól, hogy a fiát elragadták.

Türelmes kölyök, egy darabig, így nyugodtan ácsorog középen, addig is leszámolja a csillárokat, az izzókat és minden egyebet ami a teremben látható. Mi az izgalmas az ilyen rendezvényekben? Számára semmi, azaz még semmi. Az előírásnak megfelel, a többi meg marhára nem érdekli. Annyival azért nem érkezett előbb, hogy ennyire kihalt legyen minden, és már épp megkérdezné az egyik ajtóban ácsorgót, amikor hangokat hall, de nem a fejében.
Végre jönnek is néhányan, Kaname és ha jól sejti a fia. Na, azt a jelmezt be nem vállalta volna, az biztos, akkor egy hétbe telt volna, mivel nem tud a seggén ülni fél óránál többet.
-Bonsoir, meg, nehezen. Jó estét Nassyr!
A fiatalabb vámpír megjegyzésén elneveti magát, első eset, hogy nem ő futott a csőbe, de csak azért, mert nem beszélt hosszabban. Valószínűleg ő is simán letegezte volna Kanamét.
Kik jönnek, arról fogalma sincs, nem vámpírok, az tiszta sor, de illetlenségnek tartja, hogy kérdezősködjön. Köszön és bemutatkozik, megköszöni a jelmezre tett dicséretet is, aztán majd kiderül.
Valaki viszont el is árulja, mert olyan hangosan esik be Hádész jelmezben, hogy azon egyszerűen röhögni kezd. Mintha magát látná.
-Ui, monsieur, valóban.
Az idősebb vámpíron elidőzik a tekintete, idősebb mint Kaname, és ha jól sejti, ő a manhattan-i klán feje. Ifjú, minden tekintetben, ez vitathatatlan, de ha akarná se tudná leplezni, ahhoz még nincs meg az ereje. Hádésszal ellentétben viszont ő nem várta a mai estét, de ezt megtartja magának.

- Nem fiam, még nem késtél el, de ha így folytatod akkor mindketten el fogunk a mulatságról... - hagyom annyiban, hiszen látom mennyire igényes és időgyilkos a jelmeze, így hát én előtte érek a bálra, és el is indulok ismerős arcokat keresni, de egyenlőre csak Noelt találom meg. Elmosolyodom a Joker megjelenésén, valahogy illik hozzá.
- De legalább találó. Oh, úgy látom lassan befut a természetfeletti színejava... - kommentálom ahogy a bejárat felé nézek és biccentek az árnyvadászok felé is.
- Miss Coldstone, Mr. Masashi, köszönöm a bókot, önök sem kevésbé feltűnőek és csinosak - hiszen nem tagadom hogy olyan dark módon mindketten elég jól feltalálták magukat és megdöbbentően illenek egymáshoz látványra. Mindenesetre udvarias vagyok, és azután hallom meg a manhattanieket, Richardot, ismerem már egy ideje, hiszen vének vagyunk mindketten, elkerülhetetlen volt hogy találkozzunk.
- Loki, Hádész micsoda öröm a jelenlétük. A hazugság istene majd szánna rám néhány percet a későbbiekben? - érdeklődöm, aztán a legifjabbamra mutatok.
- Ő monsiur Joker, nem rég csatlakozott a klánhoz, bizonyára hallotta a hírt - jelentem ki, biztos vagyok benne hogy tud róla valamit, és a pillantása beszédes.

-Úgy festek, mint aki bánná? Nem lenne annyira fontos...
Csak a vigyorom árulkodik arról, mit is akartam hozzátenni, de végül lenyelem a mondat végét. Persze, hogy tudom, az éves kötelező rendezvényen akkor is fel kell vonulni, ha valaki hulla vagy már nem is létezik, és úgy kell betolni.
Azért mindent megteszek, hogy ne nagyon maradjak le, mégis hogyan festene, ha úgy esnék be, mert beiktatok még ezt-azt.
-Kétségkívül az, remek választás. Be, ahogy Richardék iss.
Bólintok Noelnek, és tudom min kezd el röhögni, válaszul csak vigyorgok. Igen, még én is hibázok néha, ez van. Az érkezők felé fordulok és Richardra mutatok végül.
-Ms Coldstone, Mr Masashi, remek párost alkotnak, minden elismerésem!
Ők egymáshoz öltöztek, ez nekünk nehezen jött volna össze. Én lettem volna a kalap, hogyne. A hallásom még mindig kitűnő, így még oda sem pillantok, már tudom, kik jönnek, Paris és Richard, előbbi kb. olyan fiatal mint Noel, mégis mennyire különböznek.
-Loki, Hádész, már kezdtem aggódni, hogy nem jönnek el.
Elmosolyodok, Paris ugyanolyan izgága, mint tavaly volt, így olyan éles kontrasztot mutatnak Richarddal, ami szinte hihetetlen.
Noel bemutatására csak bólintok, esélyes, hogy mindenki tud az érkezéséről, lévén nem mindennapos, hogy egy gyermek Európából áttelepül ide úgy, hogy teljesen egyedül érkezik. Amit azonnal leszűrök, hogy Jokerünknek semmi kedve nem volt a mai estéhez. Kedvelni fogom. Richard pillantása sokat elárul, egyértelmű, hogy van információja az ifjúról, de majd elválik.
Ha a hang nem lenne árulkodó, a szag mindenképp, Farkasaink is befutnak, oda sem kell pillantanom, de megteszem, hiszen mégis csak illik köszönteni.
-Jó estét!
Jól ismerjük egymást, szó se róla, talán abban versenyezhetünk, kinél van vastagabb akta, bár amíg mindenki betartja a játékszabályokat, addig nincs probléma.

Ha már egyszer megkaptuk a nyakunkba az intézet vezetését, akkor megpróbáljuk a legjobb képességeink szerint ellátni a feladatot, még akkor is ha egyikünk sem repes érte túlzottan, és mindketten menekülnénk innen is. Túl sok az ember, és még a természetfeletti protokoll is nyomást jelent, az meg nekem sem jó, mint tudjuk, és még Ruru sincs sehol, a közelben hogy vissza tudjon fogni ha szükség lenne rá.
A vámpírokhoz érve elmosolyodok a bókokra, elég ötletes jelmezekkel álltak elő ők is, el ismerem van humora Kanaménak is hogy a keresztapát választotta.
- Köszönjük. Be kell valljam önök sem panaszkodhat de kérem ne vegye sértésnek, nem vártam egy vámpírtól Dath Mault. Elismerésem - mosolyodom el szélesebben kissé, nem is gondoltam volna hogy star wars rajongók lehetnek vérszívók is. Richardnak és az ifjú fiának is köszönök, aztán a bejárat felé siklik a pillantásom, és egy árnyalatnyit elsötétül a pillantásom.
- Mr Marshall, már azt gondoltam el sem jön - pillantok a magas, tagbaszakadt férfire, magasabb nálam jóval, de ettől még nem fogok félni tőle. A méret nem minden.

Azt suttogják, éves bál van, a megszokott, hagyományos, fajok közötti találkozó, melyen minden egyes klán, falka és társaság képviselteti magát néhány taggal. Nem én leszek az, aki kihagyja, s bár kissé kések az érkezéssel, de talán elnézik nekem, miután most végeztem a területfoglalással.
A gonosztevő figurája így adott, lévén sem időm nincs átöltözni, sem kedvem, mégis a megjelenésem tökéletesen illik a figurához.
Igaz, hogy ez nem smink, hanem a harc következménye, de stílusos. Valaki kérdezi, magam vagyok a Punisher, van ilyen, de legalább a ruhám rendezett.
Talán nem a legmegnyerőbb belépő, de illik megjelenni, így tiszteletemet teszem akkor is, ha esetleg mások ezt rossz szemmel nézik. Határozott léptekkel közelítem meg a báltermet az enyéimmel -már aki velem tartott- és lépek be az ajtón, ahol megállok egy pillanatra, biccentek az egybegyűltek felé és felmérem a terepet.
Árnyvadászok, vámpírok, egy fiatal farkas... vagyis vegyes a felhozatal, ahogy várható volt. Új "fiú" vagyok, idegen, s talán nem a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy bejelentsem, mától Brooklyn az enyém, de körbejárok, és mindenkinek bemutatkozom, és bemutatom a Bétámat, Liot, Enzot és Ryant is. Aki szeretne pár szót váltani velem, vagy beszélgetni, ott természetesen megállok.

Nem tetszik nekem egyáltalán, hogy el kellett jönnünk, egészen eddig csak párszor voltam a bálon, mert nem akartam jönni és nem is volt kötelező. Nem elég, hogy magam miatt kell aggódnom, hanem Ruko is egy kisebb problémát jelent. Ő nagy általánosságban nyugodtabb és könnyebben kezelhető, mint én, de ha egyszer begőzölt, akkor egyedül nem fogom tudni megállítani, ahhoz Ruru kéne, de őt nem hoztuk magunkkal. Hogy nincs nála fegyver, valamivel egyszerűsíti a helyzetet.
Hagyom, hadd csinálja Ruko a beszéd részét, ő mindenképpen jobb ebben, mint én, könnyedebben tud emberekkel kommunikálni nálam. Nekem bőven elég volt Kanaméval és a többi szervezővel együttműködni, hogy minden időre a helyén legyen a bálon. Biccentek és mosolygok a Jokernek, aki ezek szerint újonnan érkezett, Richard fiának lelkesedésén pedig jót kuncogok, vicces, hogy egy ilyen komoly és idős vámpírnak ilyen hiperaktív gyermeke van, de ha belegondolok, annyira nem meglepetés.
Arra a hangra Rukoval szinte egyszerre kapom fel a fejemet és elnyomom a késztetést, hogy elhúzzam a számat és messzire meneküljek előle. Van benne valami, amitől nagyon nem akarok a közelében lenni, egyszerűen zavar a tény, hogy alfa lett. Nem is maga a tény zavar, hanem, hogy ilyen fiatalon lett az, mert a legtöbb vérfarkasnak legalább párszáz évesnek kell lennie, hogy képes legyen legyőzni az alfát, de az, hogy ő már az, azt jelenti, hogy valamivel kompenzálja ezt a tapasztalat és korbeli hiányosságait és nem akarom tudni, mi az. Félek, hogy később még gondjaink lesznek vele, de egyelőre foglalkozzunk csak a jelennel. A jelmeze remekül meg van csinálva, de egy viccnek veszem, hogy tényleg ennek öltözött. Viszont az, hogy kezet akar nekem csókolni, máris ellenszenvesebbnek mutatja a szememben. Elhallgatott, de köztudott tény, hogy nem szívesen veszem le a kesztyűmet semmilyen okból, ha nem muszáj, éppen ezért nem szoktak rákényszeríteni, de ő most megteszi. Elnyomom a viszolygást, amit érzek, leveszem a kesztyűmet és úgy nyújtom oda neki a kezem.
-Mr. Marshall, micsoda meglepetés! -és ezzel még csak nem is hazudtam, hogy ne is foghassa rám. Amint tudom, elhúzom a kezem és visszabújtatom a kesztyűmbe.
-Bocsássanak meg nekem egy pillanatra -mentem ki magam gyorsan, amint lehet és Ruko vállát megérintve figyelmeztetem, hogy ne veszítse el a fejét, amíg nem vagyok ott, ahogy elmegyek mellette és az italos asztalok felé veszem az irányt. Olyat veszek észre ott, akit még sosem láttam és biztos vagyok benne, hogy a sebek rajta nem smink. Felkelti az érdeklődésem a magas szőke férfi, így odamegyek hozzá.
-Szép estét! Dorothea Coldstone vagyok, az Intézet egyik vezetője. Jól sejtem, hogy önök újonnan jöttek? -teszem fel a kérdést a követőire nézve. Ha jól látom, vérfarkasok, de nem hallottam mostanság területfoglalásról.

Gyűlölöm a bálokat, és azt sem értem nekem mi a halálnak a jó nemesebbik szervéért kell részt vennem rajta, még akkor is, ha tudom hogy friss falkatagként nem pofázhatok nyíltan vissza Cragnek. Bár az is egy érdekes kérdés hogy mi a jó életet akar az tőlem. Rosszkedvűen mászom bele egy felcicomázott öltönybfélébe ami tele van felvarrókkal és kitűzökkel. Amolyan steampunkos kalaposnak készülök. Róla sosem derült ki igazán hogy gonosz volt vagy nem, de én mindig is annak képzeltem el.
A terembe lépve nem lep meg a társaság sokszínűsége és az alfám mögött érkezve nekem több időm van bámészkodni, de alig ismerek bárkit is. A vámpírokról is inkább csak hallottam. Az ázsiai keresztapában még beazonosítom Kanamét és a mellette álló vénség lehet a másik vezér, de a többi... nem is érdekel igazán, csak hogy végre az italos pulthoz grasszálhassak, de naná hogy feltart minket valami goth csipkejózsika. Csodálatos.
Ám hogy még jobb legyen a kedvem, egy újabb elit banda érkezik hármasban, és a szőke tagról két mérföldre virít a felirat hogy alfahím. Vajon melyik terület? Mostanában nem volt falka balhé, ráncolom össze a szemöldököm.
- Crag. Tudsz valamit róla? - kérdezem inkább az alfámat, mert kiszúrom hogy ő is a szöszit méregeti akin igazi vér szaglik. Uhh, ezt nem kéne...

Einstand bazzeg, einstand! Apámnak is van egy sajátos humora ami azt illeti, de ez még tőle is ritka nagy alpáriság volt. Berobbanunk egy területre és asszondja einstand. De bírom apámat na, egyszerűen nagy forma, azzal meg pláne hogy közölte a harc után hogy. "Na és akkor most bálba megyünk". Ahha, szóval menet közben istenien összeborzoltam a hajam, amit majd egy élet lesz kifésülni és megszüntetni a rigófészkeket, de Sweeny Todd elég nagy kócfej ha azt vesszük. Szóval besasszézunk a bálba mert miért ne, és máris egy fekete hajú nő állja el az utunkat, ahogy ránk köszön. Alaposan megnézem magamnak és szélesen elvigyorodom.
- Ahogy mondja Demóna. Alig két órája érkeztünk meg, és amint tudomást szereztünk eme jeles eseményről siettünk képviseltetni magunkat és Brooklynt - jelentem be apánk helyett is hogy melyik terület tartozik hozzánk immáron.

- De már nem bírom ki, annyira vártam a bááált, tudod mennyire. Annyira hogy nagyon és nagyon kíváncsi vagyok - panaszkodom ahogy a kocsiban ülve hasítunk végig a városon hogy az elegáns épület előtt szálljunk ki, és szinte kiugrom, de azért megvárom apámat, mert mégis csak ő az apám, meg hát a klán vezér. Csak utána lépek be de azonnal mellé verődök és máris körbepislogok hogy kit látok és már nyomom is neki, na nem mintha ő nem látná pont elég jól.
- Jó jó, tudom hogy szemed mint a sasé, de most gyakorlok na. Bár mondjuk a Joker fiút még nem láttam - teszem hozzá ahogy finoman nekidőlök, nem akarom rajta hagyni a fél testfestékem, és odamegyünk mi is. Köszönök mindenkinek akinek kell.
- Ó igen. Üdvözlöm Don, és Darth Maul. Egek, de jó sminked Joker, és nézzétek Demóna - nem, nem vagyok oda a disney-dolgokért, de én még ezeken nőttem fel, és most ilyen menő cosplay party van. Joker viszont szimpatikus, fiatal és szerintem alig vénebb mint én. Éppen lelkesen magyaráznék valamit neki, amikor megdermedek, abba a vámpírokra jellemző mozdulatlanságba amitől halottnak látszunk. Apám felé fordulok.
- Apa...- kezdek kétségbeesni, érzem a vér szagát, még azelőtt hogy belépnének a terembe a farkasok. Szőrös vér, fúj de... Miért van igazi vér rajtuk és észre sem eszem hogy közelebb megyek hozzá. Azaz ez a tervem.

-Tudom, és gyakorolj csak.
Parist visszatartani szinte lehetetlen, meg van veszve az ilyen rendezvényekért, de nem is korholom érte, még fiatal. Az öregeknek ez már csak egy játék, semmi több. A kötelező köröket letudva fordulok az érkező Crag felé, biccentéssel köszöntöm, és visszatérek Kanaméékkal folytatott beszélgetésemhez.
-Az édesapja üdvözli.
Csupán ennyivel zárom Joker válaszát, jelezve, pontosan tudom, kicsoda.
-Hogyne.
Kanaméra pillantok mosolyogva, a többit majd mi megbeszéljük, másra nem tartozik, bár valószínűleg Nassyr is be lesz vonva.
Parist hagyom érvényesülni, látom, hogy érdeklődik Joker iránt, végül is korabeli, miért ne? Amire viszont felkapom a fejemet az újonnan érkezők. Mire Paris megszólal, már meg is fogom. Érzem a vér szagát, ami ugyan már alvadt, de akkor is jelen van. Nassyrnak intek, őt kérem, hozzon egy pár kupa vért, azzal is csillapítsam legkisebb Gyermekem hirtelen vágyát. Ez egy jó próba lesz a fiataloknak, de nem neheztelek az új falkára sem. Elméletileg itt a vezetők szoktak megjelenni, nem gyermekek.
Végigmérem a farkast, úgy tűnik, területfoglalás volt az elmúlt órában, ezt semmi és senki nem tiltja, és ha az új Alfa megjelent, az azt jelenti, hogy tisztességes keretek között zajlott le, mindenféle fennakadás nélkül. A kérdés az, melyik birtokot vitte, bár kérdeznem sem kell, az egyik kísérő választ is ad rá. Brooklyn...
-Mr. di Canio, gratulálok a győzelméhez. Richard D. Revees, Manhattan.
Kezet fogok a kísérőivel is, nem lehetett könnyű meccs, ismertem az Alfát, és ha őt valaki legyőzte, az azt jelenti, hogy tud valamit. Az, hogy mi volt a véleményem a volt vezérről, az egészen más történet, de ami mindenképpen becsülendő, hogy az új Alfa még így is, harcból érkezve tiszteletét teszi a bálon.
Számomra kölyök, farkasok között viszont erőteljes hímnek számít, akivel nem érdemes ujjat húzni. Paris kezébe nyomok még egy kupát, gyakorolja csak az önuralmat, és el nem eresztem egy pillanatra sem, megelőzve a bajt. Joker nem az én felelősségem, de ismerem Kanamét is, ideje sem lenne megmozdulnia az ifjúnak.  
-Nos, hát ezt is megértük, az igazat megvallva nem hittem, hogy valaki a közeljövőben meg meri lépni azt, amit ő megtett.
Vigyorogva fordulok vissza Kanaméhoz, hagyva, hogy Dorothea beszédbe elegyedhessen az idegennel. Parist még mindig fogom, egészen addig, amíg nem érzem rajta, hogy nem fog megindulni ösztönből.
-Semmi baj, ő sem tudhatta, hogy ifjak is jelen lesznek.

Közvetlenül azután, hogy a brooklyni alfa meghalt, a falkája mondta, hogy éppen most zajlik a város alvilágiak számára rendezett bálja. Nagyszerű, így máris belekezdhetek a munkába, már a Bátyám agyára mentem a folyamatos panaszodásommal, hogy halálra unom magam az üzleteim nélkül. Az út alatt lezártam és átirányítottam, amit kellett, de az újakat nem tudtam elkezdeni, amíg meg nem érkeztünk és most van rá lehetőségem. Talán ismerőssel is találkozom itt. Apám kinevezte magát Punishernek, a Bátyámnak segítettem feltupírozni a haját, én magam előkapartam valahonnan egy domina cuccot, összemázoltam magam kék festékkel, mert annyira akartam szenvedni a festék lemosással és egy kis kölcsöncsórt zselével még a rövid hajamat is hátranyaltam. Tökéletes Mystique jelmez, jó lesz az. Rögtön jönnek is szinte a helyiek, hiszen érdekesek vagyunk, most jöttünk a területharcból és ez látható is. Az árnyvadász csajjal jó lesz jóban lenni, a Klávéval mindig jó jóban lenni, és az Intézetesekkel kezdődik a dolog. A Richardra elmosolyodom, ha nem is ismerjük egymást személyesen, én már hallottam róla, amikor New Yorkban jártam utoljára és neki megvan a híre.

Kedvtelve nézek végig a sokaságon, mint egyik szervezője a bálnak, az én munkám is benne van, főleg a részletekben és mondének alig vannak, egy kettő, akiknek valamiét tudomása van erről, és nekünk szükségünk van olykor mondén dolgokra is, amiket nem tudunk megoldani. Sorra köszöntöm az érkezőket, és beszédbe elegyek mindenkivel szinte, és Richardra villan a szemem a megjegyzésére, mindketten tudjuk hogy erről még fogunk beszélni később. Aztán vér szagot sodor az orrom felé a szél, és azonnal Noelhez húzódom, és átkarolom a vállát, nagyjából teljes szinkronnal a másik öreggel aki a fiát tartja vissza. Mindketten kapnak pár kupa vért, és Noel kezébe nyomom a kupát hogy igyon csak. A farkasok még csak most jöttek, nem akarok konfliktusba kerülni rögvest velük. Előbb tudni akarom mifélék is.
- Csatlakozom az előttem szólóhoz, gratulálok a győzelméhez. Kaname Kazushi vagyok, Staten Island vezetője - mutatkozom be ahogyan illik és kinyújtom felé a kezem. Szeretem ismerni a vezetőket, hiszen alkalomadtán össze kell dolgoznunk. szerencsére nem túl gyakran, de megkönnyíti a helyzetet ha ismerjük a másikat. Visszahúzódom a vámpírok közé, hagyom a farkas alfát kibontakozni. Szerintem mindenki meg akarja ismerni hiszen ő az este száma, hogy dominancia harcból, még arra is van lélekjelenléte hogy részt vegyen a bálon. Értékelendő, értékelendő.
- Na igen, bár be kell valljam nagyon ideje volt ennek is - hiszen mi nem avatkozunk be a farkasok dolgába, de a véleményünk attól még megvan.
- Idén jelentősen akadnak újoncok is, tavaly még csak alig egy kettő volt, Parissal együtt most viszont... - gondolkozom el, hiszen vannak azért itt még, nem csak vámpírok, hanem más fajúak is.

Mindenkit szemügyre veszek, ez a dolgom, nem csak sima kísérőként vagyok jelen, de ez megszokott dolog, minden faj így csinálja, így nem kelt megbotránkozást. Az viszont meglep, ahogyan Richard Noelhez szól, tehát ismeri, és a pillantása sok mindent elárul, ám ez kettejük dolga, bár hazudnék, ha azt mondanám, nem fúrja az oldalamat a kíváncsiság.
A vér illatát messziről érzem, az ifjakra rá sem kell néznem, hogy tudjam gáz van, hatalmas gáz, így mire Richard kimondja, már el is tűntem vérért, és egy tálcával egyensúlyozok vissza.
Új farkasok, azaz új falka, érdekes, eddig nem tudtunk róluk,. de ahogy a szőke fickót elnézem, ez igencsak friss történet. Mosoly terül el a képemen, amint meghallom, Brooklyn. Az elmebeteget végre kiiktatta valaki, ha már senki nem lépett közbe eddig. Nem lehetett könnyű meccs, hiszen a volt alfa ereje teljében lévő hím volt, egy őrült, aki még akkor is megy amikor már darabokra tépték, de az jelent valamit, hogy farkasára akadt.
Az pedig, hogy még a bálon is megjelent harcból érkezve, ez mindenképpen elismerésre szorul. Megtehette volna, hogy nem jön el, és mégis itt van.
-Gratulálok, Nassyr Dharr, Staten Islandról.
Köszöntöm a kísérőit is, és ha leürült a tálca, akkor lepakolom, de ugrásra készen állok, ha esetleg menteni kell a helyzetet. A beszélgetésbe nem szólok bele, lévén ez két vezetőé, maradok a csendes megfigyelő szerepében, azért szemmel tartva az ifjakat is. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, ám leckének mindenképpen jó lesz ez.

Épp másfelé kalandozik a tekintete, amikor olyan megjegyzés hangzik el, amire visszakapja a fejét. Az édesapja üdvözli... ki ez a fickó? Raul sosem beszélt arról, hogy ismerne vagy kapcsolatot ápolna akár egyetlen vámpírral is nem Európából. Igaz, hogy az elmúlt 3.5 évben nem látta őt, de telefonon tartotta vele a kapcsolatot amennyire lehetséges volt, de mégsem említette.
-Köszönöm, remélem, jól van.
Elgondolkodik, de nem rémlik a férfi neve, mármint azon kívül, hogy persze tudja kicsoda, és azt is, nem mai darab. A pillantást látja, aztán már az érkező farkasok kötik le, majd az, amit már akkor érez, mikor a "tárgya" még a közelben sincs. Baj van. Érzi, hogy baj van, megmerevedik, mozdulni sem mer, a vér szaga viszont túlságosan hívogató.
Mire megszólalhatna, Kaname már mellette van és átkarolja, Nassyr pedig vérrel áll mellettük, azt diktálják belé. Ha valami nem hiányzott, az pont ez, persze ahogy leszűri a beszélgetésekből, az idegen most érkezett és tulajdonképpen egy harcból érkezett. Nagy szó lehet ezek szerint, mert minden tekintet rá szegeződik, még a másik farkas banda is mintha örülne ennek. Érdekes, nem ismeri még a viszonyokat, de a jelek szerint ott Brooklynban nem volt éppen megfelelő vezetés.
-Köszönöm.
Hálás Kanaménak, erősen esélyes, hogy ösztönből elindult volna ha nem fogja meg, és ahogy elnézi, Hádésznál is ez a helyzet. Ezen elvigyorodik, ülhettek volna ketten a pácban, ha botrányt rendeznek a bálon. Jobbnak látja, ha el sem mozdul a többiek mellől, de a másik ifjúval szívesen ismerkedik, legalább nem érzi magát egyedül.

A belépőm hatásosnak bizonyul, bár nem ez volt a tervem, csupán tiszteletemet akartam tenni a bálon és tudatni, hogy Brooklyn mától az enyém. Ami meglep az az, hogy fiatalok is jelen vannak, legfőképp a vámpírok részéről, így na "sminkem" nem igazán előnyös, bár a fene gondolta volna, hogy ezzel bonyodalmat okozok, azaz gyermekek is jelen lesznek.
Ahogy illik bemutatkozom mindenkinek, megköszönöm a gratulációkat, és itt is azt érzem amit a harc előtt, közben, után, megkönnyebbültek a váltás miatt. Majd alkalomadtán kiderítem, ez miért ekkora szám, minden esetre igen furcsa.
-Köszönöm, Mr. Revees, Mr. Kazushi, Mr. Dharr. Nem zavarnék tovább, ha megbocsátanak, nem ingerelném az ifjakat.
Arrébb is lépek, miután bemutattam a többieket is, és mielőtt letáborozhatnánk egy távolabbi sarokban, vagy szóba elegyedhetnék a másik két farkassal egy hölgy tart felém, így meg is állok.
Mire megszólalhatnék, Enzo máris tudatja, hol keressenek majd, de ez nem azt jelenti, hogy csendben maradnék.
-Ms. Coldstone, örvendek. Dante di Canio, most már Brooklynból. Elnézést, hogy így, talán a bálnak nem teljesen megfelelően toppanunk be, de csupán két órája vagyunk itt, és halaszthatatlan elfoglaltságunk volt.
Kezet nyújtok a nőnek, jegyzem, kicsoda, legalább már most megismerem a vezetőket. Finoman utalok arra, hogy területharcból jöttünk, bár csak az nem látja aki teljesen vak.
Ugyan a gonosztevők a rendezvény témája, de ha lehet, lemosnám a vért magamról, elkerülve minden bonyodalmat, mert lehet, emlékezetessé tenné az estét, de ne emiatt kerüljön már be a köztudatba.