Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Staff members
Oldalunk

Latest topics
Kémkedés Ruru módra Emptyby Zach Daniels
Vas. Dec. 08, 2019 1:03 pm

Kémkedés Ruru módra Emptyby Mark S. Crawley
Szomb. Dec. 07, 2019 10:02 pm

Kémkedés Ruru módra Emptyby Aedion Ancarth
Csüt. Nov. 28, 2019 9:36 pm

Kémkedés Ruru módra Emptyby Aedion Ancarth
Szer. Nov. 27, 2019 9:48 pm

Kémkedés Ruru módra Emptyby Aedion Ancarth
Szer. Nov. 27, 2019 8:51 pm

Kémkedés Ruru módra Emptyby Adam Vincent Kane
Hétf. Nov. 25, 2019 9:54 pm

Kémkedés Ruru módra Emptyby Gioia Selvaggio
Pént. Nov. 22, 2019 6:15 pm


A hónap reagolói
Mark S. Crawley
Kémkedés Ruru módra Bal11Kémkedés Ruru módra Kyzyp11Kémkedés Ruru módra Jobb11 
Teresa Hightman
Kémkedés Ruru módra Bal11Kémkedés Ruru módra Kyzyp11Kémkedés Ruru módra Jobb11 
Zach Daniels
Kémkedés Ruru módra Bal11Kémkedés Ruru módra Kyzyp11Kémkedés Ruru módra Jobb11 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share
 

 Kémkedés Ruru módra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mamoru Haruo Raiden


Mamoru Haruo Raiden


Hozzászólások száma :
8
Age :
35

Kémkedés Ruru módra Empty
TémanyitásTárgy: Kémkedés Ruru módra   Kémkedés Ruru módra EmptyPént. Dec. 01, 2017 2:05 am



Dorothea & Raiden


Túl voltam mindenféle japános hóbortomon, sőt! Most inkább a városban jártam, szomorú voltam, ahogy Ruko is az volt, bár ezt ő sosem mutatta ki senkinek, én mégis éreztem a fájdalmát. Épp ezért próbáltam tenni ellene a magam módján, talán ha érzi, hogy jobban érzem magam, hogy próbálom, jobban érezni magam, akkor talán neki is jobb lesz egy kicsit nem?
Talán itt az ideje, hogy találkozzak vele is… kíváncsi voltam, hogy kit fognak ráerőltetni a parabataiomra, hiszen… még csak hallottunk róla, a háborúban együtt harcoltunk, de ennyi. Ebből nem tudok meg sokat. Annyit tudok még, hogy igazán magának való lányról van szó. Lány? Nő, legalább nem egy fiatakorút akarnak ráerőltetni a társamra. Ettől függetlenül lehet ugyan olyan beképzelt kis fruska, mint az a Lightwood lány. No mindegy. A mai nap mit is csináltam? Felfedeztem a Central Parkot, találkoztam pár tündérrel, persze csak óvatosan, mert bennük nem igazán lehet megbízni, és akkor betértem egy olyan bárba ahol remek kajátkat szolgáltak fel, és az se zavarta az alvilágiakat, hogy rám van festve pár rúna. Béke van vagy mi nem?
Billiárdoztam is, bár… én nyertem, rúnát sem kellett használnom, ezután betévedtem egy olyan helyre ahol végre kiszórakozhattam magam, játszótér, persze a láthatatlanság rúnával, nem érdekelt, hogy pár mondi a mozgó játszóeszközötől frászt kap, ahogy a baritonomtól is, miközben az anyanyelvemen énekelgetek, és az új dalszövegemen gondolkodom. Erre az esetekre volt nálam a telefonom, és azonnal fel is mondtam rá a szöveget, minek papírlap, ha az elázhat, elfújhatja a szél, a telefon meg mindig magamnál hordom. Dél tájban pedig a menedzserem hívott banda fotózásra, örömmel mentem el, marhulni a többiekkel, rengeteg szponzor terméket kaptam, az intézetbe már egy hatalmas sporttáskával, és jó pár kisebb-nagyobb ajándékos szatyorral érkeztem.
Elhaladtam a lakosztályok mellett, amikor is a félig nyitott ajtón keresztül megpillantottam azt az alakot akit eleve felakartam keresni az intézetbe való visszatérésem alkalmával. Nem tudom,hogy sírás, netán hüppögés hangját hallottam-e, ezért jobb lett volna ha inkább folytatom az utam tovább, de én nem erről voltam híres, hogy folytatom az utamat, mint a többi normális árnyvadász, tisztelve a magánszféra szentségét.
- Te vagy Dorothea Cooldstone? – a bakancsom orrával löktem be az ajtót és megigazítottam a vállamon a táskámat, valamint a mozdulattal a fekete ajádnékos zacskók kis fodros akármikkel megzizzentek a kezemben, szintén.
- A nevem Mamoru Haruo Raiden, Ruko Masashi parabatai-a. Ha nem te vagy Dorothea, megmondanád, hogy merre találom? Tudod, kíváncsi vagyok rá, tudni akarom, hogy miféle teremtés a jövendőbelije,és tisztázni akarok vele ezt-azt. – támasztottam meg a kézfejem külső részét az ajtófélfában, és így dőltem az félfának magam is, egyelőre még nem engedtem beljebb magamat, ennyire azért tiszteletben tartottam, mondjuk egy ismeretlen magánszféráját. Mintha egy fekete pamacsos valamit is szorongatna a kezében a nő, erre élénken kaptam fel a pillantásomat, és beljebb léptem a szobába, belöktem a sarkammal az ajtót és elindult a macska vadászat. A lány egyébként japán mint én, és épp egy macskát mentett meg, szóval mellé lőttem. Mindegy, összeszedtem a holmimat, és miután elmondta, hogy hol találom a keresett személyt, elmentem a szobája felé, s mivel ott sem volt, így úgy döntöttem, hogy az akusztikus gitárommal felszökök a növényházba. Csodás, és nyugis hely, és majd most megnézzük, hogy melyik virág szereti az acapellát, vagy épp a random gyakorlásomat hallgatni, épp ezért menet közben visszamentem a basszus gitáromért is, biztos ami biztos, hadd élvezzék a gyakorlásomat, bárki aki a növényház felé jár, hiszen ott kevesen, vagy sosem szoktak lenni.


Cím, idézet, mese habbal...

zene | szavak száma | megjegyzés | @

Vissza az elejére Go down
Dorothea Coldstone


Dorothea Coldstone


Hozzászólások száma :
370
Age :
28

Kémkedés Ruru módra Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kémkedés Ruru módra   Kémkedés Ruru módra EmptySzomb. Feb. 10, 2018 9:48 pm

Ruru & Thea
Sok ez nekem. Azért jöttem New Yorkba, hogy egyszerűbb legyen az életem, könnyebb legyen és tudjak gyógyulni, vagy legalább úrrá tudjak lenni a pánikrohamaimon. De nem, olyan dolgokat akasztottak a nyakamba, mint házasság és Intézetvezetés, hogy még több stressz legyen az életemben. Sok lesz ez nagyon nekem.
A vőlegényemet nem ismerem, a parabatai-át pedig még kevésbé. Rukoval legalább megegyeztünk már, hogy megpróbáljuk ezt egymásnak minél inkább megkönnyíteni, együttműködni, ezzel megmutatva a Klávénak, nem vagyunk a játékszerük és nem csinálhatják ezt mindenkivel. De hogy a parabatai-a mit gondol rólam, az már egy másik kérdés. Minél inkább azon agyalok, milyennek is tarthat, annál jobban húzódik össze a gyomrom egy apró ponttá. Igyekszem elhessegetni a gyülekező fellegeket a fejem fölül, de annyi nem elég, hogy rovom a köröket a szobámban, valamit muszáj csinálnom, mert így rossz vége lesz.
Vigyázva csukom be magam után az ajtómat és sebes léptekkel indulok meg arra, amerre tudom, hogy nem lesznek emberek. Kivételesen nem bakancs, hanem valami könnyebb cipő van rajtam, így még a lépteim sem hallatszanak. Alig veszem észre és már a növényháznál vagyok, pedig nincs is olyan közel a szobámhoz. Csak az utolsó pillanatban tűnnek fel a hangok, amik a közelből jönnek, így már nem tudom kikerülni azt, aki ott van és Raident ismerem fel benne. Vagy inkább Ruru, ahogy Ruko szokta emlegetni. Nem akarok most senkit látni, azzal a lendülettel sarkon fordulok és elindulok a másik irányba, mintha mi sem történt volna és reménykedem, hogy ne nézzen nagyon hülyének a viselkedésem miatt.

Outfit: Link » @ «Music: Link




Vissza az elejére Go down
Online
 

Kémkedés Ruru módra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-