A fajok képviselőit leginkább a Preator Lupus foglalja össze, és ebben a szervezetben éppen úgy vannak farkasok, vámpírok mint boszorkánymesterek és minimális látszámban még a tündérek is képviseltetik magukat. Eme önerőből felálló szervezet két vezetője, már a karácsonyi beszédét gyakorolja, és várja hogy megérkezzen mindenki, aki úgy döntött idán részt vesz ezen az jelképes eseményen, ami a fajok közti kommunikációt hivatott fellendíteni és a kezdeményezések biztató tendenciákat mutatnak.
Razan és Kara már teljes harci díszben, tüllben, cicanadrágban és szegecsekben pompáznak, mert a rocker megjelenésüket nem hagyták otthon. Mégis, valahol örömmel néznek körül, hogy micsoda színes társaság gyűlik össze, így mindketten felmennek a kis pódiumra, ahol is Razan ragadja magához a mikrofont, mert előző este elvesztette az utolsó ruhaneműjét is vetkőzős pókerben, így hát övé lett a beszédmondás. Torok köszörülve áll meg, és pillant körbe a népességen. Kissé feszengősen húzza ki magát, de ez nem lámpaláz, csupán mindjárt elpusztul ebben a feszülős tökrepesztős kis rongyban. - Kedves egybegyűltek, drága barátaim! Engedjétek meg, hogy a Preator Lupus és a város helyi vezetőinek nevében megköszönjem nektek a részvételt, és előre is jó szórakozást kívánjak! Mindazonáltal akad egy két dolog, amit el kell mondanom mielőtt megdézsmáljuk... megdézsmáljátok a svédasztalt, és a bárpultot, khm - köhint egy kettőt, a gyér kuncogásban, mert a legtöbben ismerik a javíthatatlan farkast. - Örömmel látom, hogy mindenkinek sikerül az alkalomhoz és témához illő öltözéket találni, így hát... Éljen az orosz balett, a tüll és a cicanadrág - vág fancsali képet, de aztán felnevet. Jó hangulata van és nem azért van itt hogy panaszkodjon. - Ezen kívül! Szeretném idén is kihangsúlyozni, hogy a bálon minden faji és nézetbeli ellentét félretételre kerül! A mai este nem erről szól. Megkérek mindenkit, hogy tartózkodjon az erőszaktól és mindennemű sértésből mások felé. Idén először lehetősége nyílik a démoni teremtményeknek is a belépésre, így egy kilóméteres körzetben minden démoni mágia blokkolva lett, közös megegyezés alapján! - hangsúlyozza ki, hiszen a démonok is jelen lehetnek, de ugyanolyan feltételekkel mint mindenki más. Ellenségeskedés nélkül. Helyezkedik kicsit és eltűri hollófekete haját a szeme elől. - A komoly résznek itt vége is szakad. Amit még elmondanék, hogy a tündérek népe lehetőleg ne lakja be a karácsonyfát. A svédasztal folyamatosan utántöltődik, köszönettel némi boszorkánymágiának, a mellette L alakban helyezkedő italos pulttal együtt. Élvezzétek ezt a szép és nyugodt estét, és izé, siessetek átöltözni! - kacsint a tömegre, és átadja a mikrofont Karának ha szeretne valamit mondani. A nő él is a lehetőséggel, két félmondat erejéig. - És ne csodálkozzatok, ha néha valami varázslatos történik - mosolyodik el, és Razanhoz csatlakozva lesétál, hogy akik szeretnének odamenni hozzájuk, azok megtehessék. Ők egész éjjel itt lesznek, amíg az utolsó szem vendég is haza nem megy.
//Úgy képzelem el, hogy az érkezők többsége már hallja a beszédet, de nyugodtan le lehet késni, beesni a felénél, minden ér.
A bálra mindenki jöhet, minden faj és minden karakter. Nincs korlátozás semmire.
Nincs reagsorrend, mindenki ír ahogy tud/szeretne/partnere ír, és NEM kell hosszúkat, hadd pörögjünk. Több helyszín lesz megnyitva, innen lehet kisebb nagyobb csoportokra szakadni majd.
Egész nap levakarhatatlan vigyorral a képemen mászkáltam, hiszen ma este lesz a bál, és előre várom hogy minden második megjelenő arcán nevetésben törjek ki. Az orosz balett eredetileg Richard ötlete volt, de ráharaptam én is, és ketten promóztuk a vezetőségi megbeszéléseken is, ahol a bál részleteit dolgoztuk ki, míg végül megszavazták a többiek is. Nehezen, de sikerült és most elégedetten vonulok a szobám felé, hogy felvegyem az estére szánt ruháimat. Az orosz baletthez mérten szűk, feszülős darabokat választottam magamnak ezüst és fehér színekben. Átöltözöm, és felhúzom a szűkös nadrágot, ami igen csak hangsúlyoz mindent, még azt is amit nem kellene, de a hosszított fazonú, lovagló kabát szerűség legalább elfedi, és kényelmes puha talpú bokacsizmával egészítem ki a szettem. A hajam csak hátrafésülöm, és késznek nyilvánítom magam a bálra és alig várom hogy lássam Darrynt is a teljes szerelésében, mert mióta kiderült a téma hivatalosan, azóta non stop hisztizik hogy ő nem akar, de nem kapott felmentést. Enyhe gonoszkodás részemről, hogy látni akarom ilyen lehetetlen szettben. - Darryn, kész vagy már, mehetünk? Noel? - próbálok a nyomukra bukkanni, ők biztosan jelezték hogy jönnek míg Nassyr nem mondott egyértelműen semmit, de remélem ő is előkerül valahonnan. A bálra megérkezvén körülpillantok, de úgy fest korán érkeztem, mert még csak a Preator Lupus vezetőit látom, akiknek köszönök is, és Richardot keresi a pillantásom. Hadd lássam, ő miben fog parádézni ma este.
Előre éreztem, hogy az orosz balett témájú bál az év bulija lesz, és most, hogy itt vagyok, azt hiszem, nem kell csalódnom. Mindenki harisnyában és tüllben érkezett, és még csak különösebben meg sem kell erőltetnem magam, hogy mindent lássak, ami érdekel. A lányok gyönyörűek, a fiúk nagy része kevésbé, de rajtuk is akad mit nézni. Én személy szerint teljesen kényelmesen érzem magam a jelmezemben, az ezüst mintákkal díszített, éjkék zakó és bricsesz, fehér harisnyával és balettcipővel csodásabban már nem is nézhetne ki. A nyitóbeszédet a terem közepe felé állva hallgatom végig, néhány vérfarkas és egy tündér közvetlen szomszédságában. Semmi világmegváltó dolog nem hangzik el, amit a vendégek nagy része ne tudott volna már, de lehetne sokkal hosszabb és unalmasabb is, szóval jár a taps a szervezőknek! Az érdekes rész viszont akkor kezdődik, mikor ők befejezték, tehát mikor a pódium elhagyatottá válik és a tömeg mozgolódni kezd, én is lelkesen vetem bele magam az estébe. Az italos pult felé veszem az irányt, és közben ismerős arcok után kutatok a teremben. Valaki csak akad, akihez odamehetek beszélgetni.
Jelen pillanatban nem érzem, hogy megtudnám bocsátani akár apámnak, akár a másik klán vezérének ezt a fajta merényletét. Mindenek elmondható ez a valami, csak karácsonyi bálnak nem. Parádézás, az biztos. Az emberek mikor csinálnak ilyet? Ha jót akarnak röhögni másokon, gondolom. Fekete harisnyát viseltem, combközépig érő szövet kabáttal, alatta egy fekete póló szerűséggel, póló volt, ez csak ilyen balett flancosság. A kabátom volt a legcirádásabb díszítésű az egészben, és noha egy reneszánszkori csicsás hercegnek öltöztem, afféle francia kis ficsúrnak, sajnos a kardot nem engedte meg atyám, hogy viseljem. Pedig mennyivel jobb lett volna. Az arcomra állandósult egy vicsornak is beillő mosoly. Még Noelhez sem szóltam, sőt, mindenkit elhajtottam a közelemből. Egyedül a hajamat nem zseléztem le, kivételesen. Karba font kézzel érkeztem meg atyám trillázó hangjára, és odaröffentem neki, legalább ő jól érzi magát, ezen a nevettséges eseményen. Nem vagyok egy múzikális alkat, mármint, balett szinten, ezt nem tekintem úgy művészetnek, hogy egy szál feszülős szarságban repkednek, lábujjhegyen, ez…mieeez?! Feladtam valahol ott az ellenkezést, amikor a megvétózó szavazataimnál figyelmen kívül lettem hagyva, innentől kezdve pedig sodródtam az árral. Beletőrődtem abba is, hogy az üzleti útjaimat, a Noellel közös első kis karácsonyomat is lemondta apám, Ausztráliában. A srác kíváncsi volt az ottani temetkezési kultúrára, nekem meg kapóra jött, és mi sem lett volna jobb karácsonyi ajándék neki, minthogy oda megyünk temetéseket nézegetni? Hát ugye! Így itt vagyok, csendben végig ültem az utat, kötelességtudón követem apámat, hogy mindenkit illőn köszöntsünk és mutatkozzunk be, hogy még véletlenül se legyen sértődés később bármely klán között. Szerencsére Richardékkal jó a kapcsolatunk. Egyszer azért elhaladtam egy tükör előtt, és azért valamelyest megállapítottam magamban, hogy nem olyan rémes, modellnek könnyedén elmehetnék, de nem ez lesz a kedvenc bálom, úgy hiszem, hogy a halloweeni ámokfutásomért ez a bosszú, akkor kajáltam ha kellett ha nem, következmények nélkül.
A hozzászólást Darryn Yates összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 18, 2017 1:01 am-kor.
Noel Dessauge
Hozzászólások száma :
138
Age :
27
Tárgy: Re: Bálterem Vas. Dec. 17, 2017 3:43 pm
Kaname & Darryn & Noel
Nagyon de nagyon dühös amiatt, hogy meghiúsult az útja Darrynnal, mert olyan boldog volt, hogy eljuthat Ausztráliába erre tessék. Helyette megint a bál az első, amit már tavaly sem annyira élvezett, viszont értékes információkat szerzett. Ennek ellenére szinte röhögve figyelte, hogy szenved mindenki a megadott téma miatt. Szerinte meg poén, óriási poén, és pont azt bizonyítja, akad még olyan vámpír, aki nem karót nyelt, mert kizártnak tartja, hogy máskülönben ez a téma felmerült volna. Orosz balett. Annyira van otthon benne, hogy semennyire, mégsem hisztizik, már rég kiválasztotta a saját darabjait amit felvesz. Azt senki nem mondta, hogy ezen belül nem kereshet valami plusz témát, tehát hol itt a gond? Ha már orosz balett, akkor a moszkvai Bolsoj együttesnek járt utána, és mikor látta, hogy ők sem csak a tipikus férfi öltözetet használják, azaz a szűk nadrágot, rögtön belevetette magát a keresésbe. Még a jelmeze is illik az oroszokhoz, elvégre olyan jelmezt választ, ami egyértelműen az. Rettegett Ivánnak öltözik, a csizma az amúgy is balettre kitalált lapos lábbeli, tehát neki aztán semmi problémája nem akad. Persze előre röhög, mert ahogy a klán tagjaitól hallotta, hát mindenki dobott egy hátast attól, hogy szűk harisnyát rángasson magára, már csak azt nem érti, miért? Annyi lehetőség van, de nem? De. Így végül marha lelkesen érkezik Kaname kiabálására, még botja is van. Darrynon látja, hogy ideges, így egész úton meg sem szólal, bár ő még akkor is vigyorog, mikor belépnek a terembe. Ott jönnek a kötelező körök, még Vitnek is integet egy sort, nehogy kimaradjon.
Magnus Bane
Hozzászólások száma :
49
Tárgy: Re: Bálterem Vas. Dec. 17, 2017 6:39 pm
Merry Christmas!
Eltelt egy újabb év, és újra eljött a szokásos össznépi vigyorgás, avagy a karácsonyi bál ideje. Vannak olyanok, akik nem repestek az ötlettől, hogy mi legyen a bál témája, de én nem vagyok közéjük való. Majdnem röhögő görcsöt kaptam az orosz balett koncepcióra, főleg, hogy Richard volt az értelmi szerző, aztán úgy döntöttem, hogy valószínűleg jó buli lesz. Rengeteget agyaltam, hogy miben pompázzak, végül egy hagyományos Diótörő kosztüm mellett döntöttem, rikító zöld nadrággal, és vörös fehér betétes kabáttal. A cilindert kihagytam, de a sminket nem felejtettem el feltenni, elvégre minden megjelenés koronája a megfelelő festék. Mielőtt elindulnék, vetek még egy utolsó pillantást magamra a tükörben, és megsimogatom a lábamhoz törleszkedő macska fejét. Tettem ki neki extra kaját, ki tudja, mikor érek haza. Belülről rá fordítom a kulcsot az ajtóra, majd elegáns mozdulattal portált nyitok, hogy minél előbb a bál helyszínére érjek. Persze a beszédet így is elegánsan lekésem, de hát ez van. Úgy mondják az 5 perc még elegáns késés, hát én ezt be is tartottam, sőt, kicsit talán még ki is toltam. Nem tolonganak a vendégek, de ismerős arcokat keresve körbe nézek a tömegen, és meglátom Kanamét, Darrynt, és Noelt, így úgy döntök, oda megyek hozzájuk. Útközben oda integetek a Vitnek, és elmarok egy pohár pezsgőt az egyik pincértől. Ahogy a kis társaság mellé érek, szó nélkül megállok mellettük, hogy együtt figyeljük a további érkezőket. Kanaméval szélesen egymásra vigyorgunk, ezzel nyugtázva, hogy mind a ketten kellőképpen idiótán festünk. De már így elől járóban is érdekesnek tűnik a dolog.
Dorothea Coldstone
Hozzászólások száma :
379
Age :
33
Tárgy: Re: Bálterem Hétf. Dec. 18, 2017 12:48 pm
Bál és Thea
Az egész napom rohanással, szervezgetéssel és utolsó pillanatban elintézéssel telt, de végre minden készen van és indulhat a dolog. Már reggel óta itt vagyok, hogy minden megfelelő legyen időben, de csak kezdés előtt öt perccel öltöztem át, hogy ne szorongjak egész nap a túl sokat mutató balett ruhában. Nincs bajom a témával, még tetszik is az egész összhatás, csak nem nekem találták ki. Túlságosan bizonytalan vagyok, hogy ennyit mutassak meg magamból, ezért egy kicsit csaltam a jelmezzel. Valamivel hosszabb szoknyát választottam, és vettem mellé egy bolerót is, hogy a vállaim és a csuklóm takarva legyen. Ezek nélkül nem bírtam volna öt percet sem, de még így is kérdéses, hogy meddig fogom ép ésszel kihúzni. Összebeszéltünk a Praetor Lupus vezetőivel, így idén ők tartják a beszédet, hogy nekem még csak véletlenül se kelljen, ha nem muszáj. Velük könnyű együtt dolgozni szerencsére. Ruko karjába kapaszkodva hallgatom végig a beszédet, és próbálok minél kevésbé látszódni mellette. Igyekszem erős lenni és kitartani egész este, de szükségem lesz segítségre hozzá. Ennek ellenére kiteszek magamért és mosolyogva nézem a tömeget, igyekezve élvezni a bált.
Mostanában történt az életemben pár változás ami miatt, kezdtem kitekinteni a kis csigaházamból, igen az a tipikus idős, visszahúzódó vámpír lettem. Azért mert így érzem magam biztonságban, távol a régi emlékektől, mégis... ezek súlya olykor maguk alá temetnek. Mert képtelen vagyok szabadulni mindettől. Paris is itt zsongott a lakosztályomban, igazából Zerge és még Mila is, amióta felköltöztem az emeletre, ezt nevezték ki afféle főhadiszállásnak. Bár Milával még nem tudom, hogy hányadán állok, mégis szeret a közelemben lenni és nekem sincs kifogásom ellene. Sejtettem, hogy az orosz balettről leginkább nekem van csak fogalmam, mert azért efféle előadásokra eljártam magam is. Érdekelt a mozgás művészete, hogy hova fejlődtek, az emberek. Így a ruha választásnál sem voltam bajban, Zerge és Paris a fejükbe vették, hogy nekem és Milának közös kosztümben kell érkeznünk. Így felsoroltam pár művet, megnézték a videókat, és lelkesen rohangált fel alá Paris , hogy mit kellene felvennünk. Mila azt hiszem csak sodródott az eseményekkel, de ahogy elnéztem, jól érezte magát. Végül a Szépség és a Szörnyeteg téma mellett döntöttük, azért ,mert így is magas vagyok, és a szereplőnek ott volt egy könnyed bőr kabátja, így valamelyest takarva is leszek. Mila pedig bájosan festett a ruhájában. A többiek, csak a kettjőnk ruhájában segítettek, miután végeztek velünk, eltűntek, hogy a sajátjaikat magukra öltsék, így titok volt a számomra, hogy Zerge, és Paris miben érkezik, úgy ahogy az atyám is. De nem bántam, mondtam hogy ezzel a viselettel sincs problémám, abban a korban amelyben születtem, sokkal kevesebb ruhát viseltem, jobban közszemlére tettem magam, mint most, ezek csak feszülős ruhadarabok. Ott egy szál ágyékvédőben voltam, vagy egy derék lepedőben, ami takart valamelyest. Ám volt, hogy teljesen meztelenül kellett járnom, amíg még szexrabszolga voltam. Szóval, az öltözék ilyen formán nem érdekelt csak az, hogy felöltözzek az elvárt viseletben. Ezután üzentek, hogy menjek csak előre a limuzinnal Milával, hiszen atyánk már úgy is ott van. Nem értettem ezt a nagy felhajtást , de legyen. Ajtót nyitottam, kisegítettem Milát a kocsiból, és persze, hogy lekéstük a nyitóbeszédet, de nem bántam. Kedvem lett volna inkább elvonulni valahova magányoskodni, de a kötelező köröket le kellett rónunk. Köszöntöttem Kanamét és Darrynt, meg az ifjú tagot, bemutattam Milát is, és helyet adtam a többieknek is. Nem igazán foglalkoztam a formaságokkal, hogy idősebb vagyok a japánnál, s neki volna illő engem köszöntenie hamarabb. Atyámtól tudom, hogy ez most egy kötetlen összejövetel, ahol nem számítanak a rangok, a társadalmi pozítciók, és különben is, nem Richardot képviselem most, hogy adni kellnek a formaságokra. - Kérsz inni?– - pillantottam kérdőn Milára, miután mindenkinek köszöntünk, és elindultam vele az italos pult felé. Bár az ételek korlátlanul töltődtek, volt amit nem szívesen osztogattak csak úgy, ez pedig a vér volt a mi számunkra. MEgbűvölt pohárba kaptuk, mindketten miután megmondtuk, hogy milyen típusút kérünk. -Van kedved, körbe nézni? A testvéreim úgy is megtalálnak minket, amint megérkeztek. Most már talán Richarddal is az apámmal is találkozol majd itt. - pillantok bizakodva Milára és várom a válaszát, egyszer jártam itt a feldíszítés alatt, így tudom, hogy mit merre lehet találni.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy kinek köszönhető a bál témája, és nem vagyok tőle feltétlenül boldog. Orosz balett, a tavalyi legalább izgalmas volt, a gonosztevők mindig azok, de ez... ebben még nem találtam semmi izgalmat, vagy szórakozást. Persze, nem kérdés, nekünk mennünk kell, és ehhez mérten választok én is jelmezt. Szoros, testhez simuló bőrnadrágot, mert az alapvetően is lapul a szekrényemben és egy puha talpú könnyű kis csizmát. A felső résszel gyűlt meg a bajom, mert egy régies fazonú szalonkabátot választottam, de az alá kellett egy fekete póló is. Alapvetően fekete a szettem, néhol piros és arany díszítéssel, bevarrással. Nem estem túlzásba a kiöltözéssel, de mégis azért adok a hangulatnak. Tudom hogy Theának mennyire nehezen fog menni ez a téma, és már annak is nagyon örülök hogy ennyire kicsípte magát, és nagyon szexi. Együtt érkezünk meg a helyszínre, és még pont halljuk a beszédet, amit szerencsére nem nekünk kellett mondani, hanem a Pretor Lupus vezetői elvállalták. Mondjuk sovány vigasz ha már miattuk lett ilyen hülye témája a bálnak. - Kedvesem, ki fogjuk bírni - hajolok oda hozzá egy könnyű csókra, és elindulunk ismerősöket keresni, és üdvözölni a vezetőket. Megjelent már Kaname, Darryn és Noel, és már Richard elsőszülöttét is látom Akashát. Nohát, egy hölggyel érkezett? - Thea, te is látod? - bököm oldalba a menyasszonyom, kis vigyorral. Aztán biccentek Magnusnak is, aki kitett magáért, mert eléggé színpompás megjelenést választott és a nem túl ismerős szőke boszorkánymesternek is. Valahol tudom hogy tudom mi a neve, de az istennek se fog beugrani.
Kicsit izgatott vagyok, kicsit fásult, kicsit lelkes, kicsit unott. Mindebből egy kicsike honol a lelkemben, mert bár valahol érdekel az egész hercehurca, valahol azért mégse. Úgy értem, valahogy többre becsülöm az ágyam melegét egy szép példány mellett, mint itt pár órányi mosolygás és latens pukedli. Azonban, ha már jönni kell, mert ugyan nincs kőbe vésve a részvétel, azért mint friss husi az éterben, illik ide dugnom az orromat. Meg amúgy is én csak a puncsért jövök. Jó, talán a koktélrészleg is foglalkoztat egy egészen kicsikét. Meg a hímek. A témaválasztást nem teljesen értem, de Nico említette, hogy a tavalyi összejövetel sem a megszokott öltöny-kisestélyi kombó volt, szóval annyira nem lepődtem meg. Meg nem mondom kinek-minek öltöztem, mert igazából csak betoltam a gugliba hogy orosz balerina, aztán az első szimpatikus szerelést megvarrattam magamnak. Ebből kifolyólag ekrü színű selyemtopán, és éjfekete ruha van rajtam, csillogó varrásokkal és ívesre rakott tüllel megpakolva. Testszínű harisnyám szinte nem is látszik, távolról biztos nem. Közelről már más kérdés, és mivel én nem az a tökkelütött idióta vagyok, így az egész falkának engedélyezett a megjelenés. A többségük jön is, persze azokat nem erőltettem, aki nem akart jönni. Meg velem érkezni sem kötelező, szóval páran másik kocsival jöttek, illetve máshonnan. Én a klánházból érkeztem néhány taggal, és még éppen sikerül beosonnom a nyitóbeszéd első pár szava után. Azért valljuk be, ezt kicentiztem. Vörös tincseim laza kontyban vannak a fejemre tűzve, innen-onnan, meg kétoldalt elölről is hullámos tincsek omlanak alá a mélybe. Leheletnyi smink és fekete-arany, rombusz alakú fülbevaló van még rajtam. A karperecet még ide úton eltörtem...véletlen. Azúr szemeim érdeklődve csillognak, miközben körbenézek, ha Theával találkozik a tekintetünk, akkor mosolyogva biccentek neki, de ahogy kapaszkodik a mellette állóba -gondolom ő a vőlegénye, akiről mesélt- inkább talán nem zavarom. Nincs olyan jó szimatom, hogy rájöjjek az okokra, de mindig is az az érzésem támad tőle, hogy hasonlóan kell kezelnem, mint Siri-t. Bár látszólag ég és föld a kettő, valahogy... sántít. Már nem ő, hanem a dolog. A szőr azért enyhén feltáncol a hátamon, mikor a vérszívók gyülekezete felé sodródik a pillantásom, de azért a mosolyom nem lankad. Elvileg itt most nem lesz semmi olyan, amiért aggódni kéne. Meg igazából... engem csak a puncs érdekel. Mivel mindenki elvan a kis sleppjével, én pedig nem érzem úgy, hogy jogom lenne bármit is megzavarni, lévén, fontos mondandóm sincs a szián kívül, így célirányosan megyek a puncsom felé. A lányok meg vagy jönnek anyuci után, mint a kislibák sorban, vagy megy mindenki amerre lát. Nekem mindegy, úgyis tudom, mikor hol vannak.
// #baromilustakódbatenni //
Hystamyne Wyr'ath
Hozzászólások száma :
6
Tárgy: Re: Bálterem Kedd Dec. 19, 2017 1:40 am
Laza három napig tartott, amíg kiválasztottam a ruhámat, és ez most elég gyorsnak számított. Márpedig azért, mert most nem próbáltam meg elbűvölni, hanem elvittem egy szakemberhez, hogy tűzze meg itt-ott. Abban egyáltalán nem reménykedek, hogy megúszom a mai estét mindenféle malőr és affér nélkül, de álmodni szép, álmodni jó... csak full felesleges. Nem hiába készültem két teljesen egyforma ruhával, mert ismerem már magam és a pechemet. Tutira ráömlik valami a ruhámra abban a szent szúrásban, hogy rám nézne bármelyik férfi. Mert én már csak ilyen kis béna izé vagyok. Egy vérig zaklatott béna bigyó. Meg is hűl az ereimben a vér, mikor a beszédben elhangzik, hogy idén a démonok is vendégeskedhetnek itt és csak nagyon mélyen reménykedem magamban, hogy Ednek nem ötlik a fejébe itt elütni az időt. Mert akkor megint halálra fog szívatni. Ez az új kedvenc hobbija és én ennek annyira nem örülök. Jó, az más kérdés, hogy amúgy életem leghelyesebb leidézett impje lett, csak ő rohadtul nem imp, és igazából ha nem unatkozott volna, legyintéssel rázta volna le magáról a hívó köteléket. Lehet addig kéne élveznem az estét, amíg nem jelenik meg, mert utána biztosan én leszek a köznevetség tárgya. Bár... mint mindig, szóval lehet nem is történne semmi változás. Csak most már a sima balszerencsémet el is tudom nevezni. Ed. Igazából z egyik legkorábban érkező voltam, lévén, nincs senki, aki elkísérjen, illetve akinek az imidzsét nem rombolnám le a puszta jelenlétemmel, így egyszerűbbnek láttam a legeslegelején megérkezni, és akkor senki nem látja, hogy egyedül vagyok. Aztán majd lelépek, mikor már sokan lesznek... sok kolléga. Egy vérvörös balerina ruha van rajtam, élénk színű, de nem csillog, a szoknyarészének aljában néhány fekete tüll is helyet kapott a vörösek mellett, illetve a mellrészén fekete gyöngyberakással van kivarrva egy liliom. A hajam le van engedve, csupán egy fekete hajpánt van beletolva, egy laza kis masnival. A szetthez tartozó balerina cipő is van rajtam, marha kényelmetlen, de tetszik, hogy szinte térdig fel tudtam kötözni a fényes szalagot. Amikor meglátom Magnust, vagy bármelyik másik boszorkánymestert érkezni, szemlesütve biccentek nekik, de nem megyek oda. Nincs szükségem rá, hogy fültanúja legyek a maró gúnynak, a megvetésnek vagy akár a hahotázásnak, amit a bénázásomról zengett ódák idéznek elő terjedve warlock szájról szájra. Az új farkasokra némileg furán nézek, nem ismerősek sehonnan, de ez nem jelenti azt, hogy velük van a baj. Én nem szoktam túlzottan figyelni, hogy ki mikor merre hány méter. Vajon baracklevet is felszolgálnak, vagy csak alkoholosat...?
//#szintén //
Raziel
Admin
Hozzászólások száma :
26
Tárgy: Re: Bálterem Kedd Dec. 19, 2017 8:33 pm
Merry Christmas!
Az egybegyűltek többsége azért befutott, mire a Preator Lupus vezetői elmondták a beszédjüket, ám a tündérek népe meglehetősen gyéren képviselteti magát, a királynő nem jelent meg, ahogy a másik udvar királya sem. Ellenben Kaelie eljött és pár alacsonyabb rangú tündér is, akik most mini alakban repkednek, és a terem közepén összeállnak egy kisebb kórusba és a Merry Christmast éneklik, mindenféle kísértőzene nélkül, lágy csilingelő hangon, mintha megannyi csengő szólna. A kis tündérek szoknyái mint megannyi színes hópehely, és ahogy szétrebbennek odatelepszenek mindenki vállára, aki nem hessegeti el őket, és énekelnek neki tovább ha szeretnék, aztán tovább reppennek. Nem időznek sokat egy helyen, de valószínűleg törik még a fejüket valamiben az este folyamán. De miben?
Egy évvel ezelőtt volt, akiből döbbenetet váltottam ki, lévén szó szerint területfoglalásból érkeztem a Bálra, azaz nem mondhatom, hogy teljesen sértetlenül, bár igyekeztem azért az alkalomhoz illően öltözni. Több-kevesebb sikerrel. Idén már azért más a helyzet, nyugodt készülődés volt a jellemző, már ha nem veszem hozzá azt a hisztit, ami a bál témáját övezte. Orosz balett. Majdnem kiköptem a kávémat, mikor olvastam, aztán elkapott a röhögőgörcs. Nem tudom, ki volt az az állat, aki kitalálta, de mindenképpen humoránál van,az biztos. Ezt vegye valaki komolyan, hogyne. Kétségbe nem esek, bár megfelelő méretű nadrágot találni a combomra... na az már önmagában is kihívás, tiszta szerencse hogy Lio pontosan tudja, hol lehet ezeket beszerezni. Fekete színt kértem, mást felvenni nem vagyok hajlandó, hozzá egy fekete zsabós inget választok, az tökéletesen összhangban van egymással. Még pont a beszéd kezdete előtt érkezünk, így nem vádolhatnak azzal, hogy lekéstem, nem figyelembe véve az etikettet. Arra is van időnk, hogy köszönjünk mindenkinek, végül Kanaméék mellett táborozunk le. Megfogadtam, nem fogok röhögni, bár elég nehéz megállni, és van egy olyan érzésem, hogy az idei rendezvény nem éppen a komolyságáról lesz híres. Lehetetlen. Illendően hallgatjuk végig a beszédet, de a repkedő tündérektől nem vagyok odáig, főleg ha a vállamat közelítik. Reflexből hajtom el onnan, jobb, ha ezzel senki sem próbálkozik. Nem szeretem, ha valaki hozzám akar érni úgy, hogy abba nem egyeztem bele... abból mindig csak a baj van.
Cheza Roah Sails
Hozzászólások száma :
59
Tárgy: Re: Bálterem Csüt. Dec. 21, 2017 12:48 am
Nem mondanám, hogy megbízom ezekben a repkedő kis bigyókban, de az tény, hogy egész kellemes muzsikát alkottak itt a teremben. Csak ott rontották el, hogy a formációt megbontva most haverkodni akarnak mindenkivel. Légycsapó nincs most nálam, a helyzet az, hogy nem szoktam ilyesmit magamnál tartani, szóval csak udvarias mosolygással csóválom a fejem, illetve tartózkodom a személyre szabott szerenádtól. Ezt kétszer-háromszor ismételnem kellett, mire a kis tünci hajlandó volt végre odébb repülni, és valaki mást zaklatni. Még jó, a következő szint az lett volna, hogy lecsapom, az pedig igen csak elrontotta volna a mai estét. Hátamat a falnak döntve, kezemben a puncsos poharat szorongatva és persze kortyolgatva épp ráérek körbefuttatni a tekintetem az eddig megjelenteken. Elég színes a skála, bár szerencsére a démonok nem igazán érzik úgy, hogy őket ez érdekelné. Legalábbis eddig még. Persze, azért magamat sem tagadom meg, s alaposan legeltetem a tükreimet a kínálaton. Kár, hogy nem mind kiadó. Elmorzsolok egy szempillát az ujjaim közt, mikor kiszúrom az egyik kötelező köröm célszemélyét. Ahh, kellemest a hasznossal! Ezt már szeretem. Most szépen odamegyek mosolyogni, aztán a héten már nem kell többet kocsiba ülni. Tök megéri. El is lököm magam a faltól és odasasszézok a brooklyni alfához. Némi körbetáncolás után persze, nem akarok valaminek a közepébe érkezni, így amikor úgy ítélem meg, hogy ráér, akkor lépek oda hozzá. Mit is mondtak a többiek...? - Szép estét. Nyitok egy könnyed mosollyal, s nem vagyok rest röpke pillantásokkal végigmérni. Lehet érte szemeket forgatni, de ha egyszer jól néz ki, vétek nem megnézni. Legalábbis szerintem. - Dantéhoz van szerencsém, igaz? Nyújtom a kezem egy kézfogásra, elvégre nem ellenséget akarok, csak letudni a kötelező pofavizitet. Na jó, ha jobban megnézem, a felszerelése is érdekel, mondjuk rólam van szó, szóval ez nem meglepő. Igaz, most igyekszem elzárni a kéjenc gondolataim és bízom benne, hogy nem ült ki az arcomra, mikre gondolok.
Siri Nathanael
Hozzászólások száma :
29
Age :
537
Tárgy: Re: Bálterem Pént. Dec. 22, 2017 10:43 pm
Fura dolog nekem ez az egész, értem és, hogy vicces beöltözni, meg összejönni emberek, hogy találkozzanak, de erre nem Halloween szokott lenni az időszak? Akkor szoktak ilyesmit csinálni, nem? Na mindegy, nem az én dolgom eldönteni, hogy akkor most hogy is van ez. Az biztos, hogy Cheronak mennie kell erre, mert kötelességek és hasonlók és elvileg nekem is, mert én vagyok a bétája. Meg van egy olyan sejtésem, hogy még mindig nincs ínyére az alfaság, viszont a hímek meg annál inkább... Nem árt azért, ha ott vagyok. Viszont kinéztem magamnak egy nagyon jó jelmezt, olyan izgatott vagyok, hogy felvegyem végre és már nagyon akarom. Magam varrtam meg, annyira nem tudtam várni, hogy más csinálja meg nekem. Blind Mag utolsó előadó ruháját csináltam meg, ami nem egészen orosz és nem is nagyon balett, de szerintem megteszi és nagyon szeretem azt a filmet, meg a karaktert. Még az ékszereit is magam csináltam meg, és kontaktlencsét is beraktam mellé, a bőr fémveretes nyakörvre kifejezetten büszke vagyok. Szóval legalább ezt várom. Chero oldalán szambázom be és jobb híján kicsit lemaradva mögötte követem, hiszen senkit sem ismerek még itt. Még a saját falkánkat sem igazán egyelőre, szóval elég kínos ez így, de nem tudok mást csinálni. Nézelődöm körbe-körbe, hátha találok valamit ami leköti a figyelmem, de csak akkor látok meg valamit, ahogy Chero egy szőkeség farkashoz megy oda. Látom, hogy alfa, szóval ő lesz a brooklyni, mert tudom, hogy nála még nem volt, de engem jobban érdekel a fiatal vámpír gyerek jelmeze, mert ez végre nem pasi harisnyában! -Úúúúú, de jó a jelmezed -pattanok is oda mellé félig térdelve és a ruháit nézegetem közelről. Azt már megtanultam, hogy ugyanúgy nem szeretik mások, ahogy én sem, ha engedély nélkül nyúlkálnak a ruhámhoz vagy más cuccomhoz, ezért csak így érdekesen csinálom. -Olyan jól néz ki, hol szerezted? És honnan jutott eszedbe?-kérdezősködöm, annyira tetszik, szeretném tudni.
Richard D. Reeves
Hozzászólások száma :
34
Tárgy: Re: Bálterem Szomb. Dec. 23, 2017 6:56 pm
Az első alkalom, hogy úgy jelenek meg, hogy szinte hirtelen tűnök fel a színen. Az oka az én dolgom, viszont arra figyelek, hogy a beszédet ne késsem le. Késsük. Parisról tudom, hogy élvezi a felhajtásokat, Akasha kevésbé talán, de feltalálja magát, Zerge is, nem féltem őket, ráadásul előttük érkeztünk, ami egyáltalán nem baj. Miért lenne kötelező mindig együtt? Soha, sehol nem láttam leírva ilyesmit, és egyébként sem kötöm magamhoz a gyermekeimet. Van magánéletük is, Akashának legnagyobb örömömre barátnője van, így nem kérdés, hogy majd érkeznek. A szokásos kört letudom, gyorsan, zavartalanul, végül Kaname mellett állok meg, széles vigyorral a képemen. Jól festünk. Semmi szégyellnivalónk nincs, a megjelenésünk még így is tökéletes, és igen, magam is bevállalom jelmez helyett a szűk nadrágot csak azért, hogy legyen olyan, akinek leesik, hogy nem a felszín a fontos. A zavarban lévő arcokat öröm nézni, és bevallom, nagyon is jól szórakozom ezen, azon meg végképp, hogy az ifjú Noel hogyan fordította a saját előnyére a kitűzött témát. A beszéd végén Kanaméra pillantok, a közben szerzett kupák egyikét átadva neki. -Látom, egyeseknek gondot okozott, hogy ilyenformán kellett megjelenni. Kíváncsi leszek, ki érti meg a lényegét. Darryn arcára pillantva halálra van sértődve, ezen nevetni kezdek. Vegyük lazára a figurát, a legfontosabb üzleti kérdések nem ezen az estén kerülnek megbeszélésre. Viszont szórakozásra kitűnő lesz, ez nem is kérdés.
Dante di Canio
Hozzászólások száma :
68
Age :
960
Tárgy: Re: Bálterem Szomb. Dec. 23, 2017 9:38 pm
Cheza - Dante
Az, hogy nem reagálok valamire, az nem azt jelenti, hogy nem tudom, mi történik akár a közvetlen környezetemben, vagy úgy egyébként. Ezért pontosan tudom, hogy Bronxban is új Alfa van, mégpedig egy nőstény, és azt is, hogyan néz ki bármelyik alakjában. Kevesen tudják rólunk, honnan és milyen körülmények közül jöttünk, így nekik ez okozhat meglepetést, nekünk teljesen természetes, hogy azonnal csekkolunk mindent, amit csak lehet. Amint vége a beszédnek, elindulok a kötelező körökre, amit le kell tudni, s bár már rég kiszúrtam a nőstényt, egyelőre nem szabadulok, mert van, akinél nem állhatok meg csak 2 percre. Nicóéknál elidőzök, már tavaly is elbeszélgettünk igen kedélyesen, és ami kitűnt, az ő falkájuk sem nevezhető éppen... megszokottnak. Finoman fogalmaztam, azt hiszem. A mieink kőkemény harcosok, vagy ha gyengébbek is, akkor is megvan a helyük és szerepük, ami miatt fontosak és kiteszik az egységet. Theánál is többet időzök, illetlenség lenne ott hagyni egy sima üdvözlés után, ahogy a két vámpírklán vezérét is. Utána Enzoékra pillantok, végül vissza a nőstényre, aki közben már közelebb jött, és igencsak méreget. -Önnek is, Ms. Sails. Eltalálta, Dante di Canio, Brooklyn. Örülök, hogy végre személyesen is összefutunk, igen csinos ma este. Magam is kezet nyújtok felé, még egy mosoly is kúszik a képemre. Tény, még nem találkoztunk, csak a kellő információink voltak meg, azaz nekünk mindenképp, de gondolom, hogy ők sem tettek másként. Miért jött ide az övévivel, arról is van tudomásom, bár nem említem és nem is fogom, maximum ha ő osztja meg velem a későbbiekben. -Kér egy italt? A kérdésemmel egy időben rápillantok, s lehet, hogy első ránézésre sokan nem gondolnák, de tudom, mi az illem.
Enzo di Canio
Hozzászólások száma :
46
Tárgy: Re: Bálterem Vas. Dec. 24, 2017 12:33 am
Camea& Enzo
- Bááál, bááál, karáááácsonyiiii bááááál - balettozok végig a folyosón, full komolysággal, feszülős nadrágban ami szigorúan nem harisnya, mert én bezzeg nem voltam rest hogy utánakeressek ennek az elborult témának, mert ki az a hülye aki a témának az orosz balettet választja? Tutttiiiiiiii biztos vagyok benne hogy valamelyik vén vérszívó volt. Ez kérem szépen szinte ezer százalék, de még annál is lehet hogy több. Mindenesetre királykék színeket viselek, amik bár nem állnak hozzám olyan közel, most mégis jól kiemelik az alakom és könnyű puha balettcsizmákat vettem fel. Mert azért megadom én a módját ennek. Apácska és Lió is kiöltöztek, de még Camea is, aki megígérte hogy eljön velem. Bár ez még azelőtt volt hogy kiderült, tütüben kell megjelennie. Hehehehe. De már nem visszakozhat így ugrándozva billegek oda a szobájához hogy kihúzzam a csigaházából. Mióta emberré változott, ez lesz az első alkalom hogy nagyobb társaságba viszem, és remélem sikerült elkészülnie. - Caaameaaaa, drága hófehér csodám, ugye kész vagy a.... aztakurvaélet! - marad tátva a szám is ahogy meglátom testresimulós ruhában és minden idoma csodásan látszik, és meg kell erőltessem magam hogy a vérem ne áramoljon egyetlen pontba. Kínos lenne. - Akarom mondani, elképesztően jól áll neked ez a szerelés - javítom ki magam, és ha kész akkor már indulok is a kocsihoz hogy azzal érkezzünk apácska után nem sokkal, de még beérek a beszédre. Addigra szerzek pezsgőt és puncsot neki. A beszédet megtapsolom, mert szimpi feje van a csávókának és üdvözlöm apámat is, meg a többieket is. A boszorkánymestereket, és a vámpírokat is akikkel szerencsére nincs rossz kapcsolatunk. Elég ránéznem a két öreg vérszívóra és már tudom is kiket kell okolni a témáért. Az egyetlenek, akik jól érzik magukat. - Ahha. Nézd csak, ők a vámpírok vezetői. A magas fekete hajú Richard, és a japán pedig Kaname. Van egy olyan érzésem hogy ők a hibásak a balettért, és igen tudom hogy halljátok, de nem érdekel - teszem hozzá vigyorogva mert hát természetfeletti hallás, de Camea új és neki el akarok mesélni dolgokat. Lefutom én is a kötelező köröket és először a vámpírokhoz viszem oda hogy bemutassam, és aztán a másik falkához és utána az árnyvadászokhoz. - Thea néni, ő itt Camea abszolút új szerzeménye a falkánknak - mosolyodom el, ahogy bemutatom és kezet ráztam Rukoval is. Nem vagyok én illetlen, csak néha kelletlen. Az meg nem ugyanaz ugyebár.
Szeretem a karácsonyi bált, mindig részt is veszek, és mióta a vezetés lecserélődött a háborúban, egészen jó és új ötletek vannak a témákat illetően. Például kész röhej lesz apámat és bátyámat harisnyában látni, Akashát főleg, amilyen kényelmetlenül fogja magát érezni. De legalább barátnővel jön, ami már haladás! Nem azon van fennakadva naphosszat, hogy Paris idegesíti és mit mondanak a csillagai, ami jó. Paris végtelenül élvezi a felhajtást én pedig jót röhöghetek az egészen és kiszakadhatok a hétköznapok rohanásából. Egyedül jöttem, külön kocsival, mert nem volt ám olyan egyszerű ebben a ruhában létezni, kell egy kis gyakorlás, de büszke vagyok a választásomra. Csatlakozva apámhoz járjuk körbe a vezetőket, mindenkivel töltve egy kis időt, majd megállva Kaname társaságában. Nekem ez viszont végtelenül unalmas, ezért egymagam indulok körbe a teremben, nem próbálva ismerőst találni.
Camea Namid
Hozzászólások száma :
27
Tárgy: Re: Bálterem Vas. Dec. 24, 2017 9:48 pm
Furcsa érzés, hogy amikor felkelek, nem a fehér bundájú mancsomat látom magam előtt, hanem ujjakat. Vékony, világos bőrű ujjacskákat. Még most sem hiszem el igazán, hogy sikerült elérnie az átváltozásom. Hiszen én egészen eddig nem akartam újra emberként létezni. S mégis... a gondolat, a puszta kép a fejemben, hogy egy másik nőstény omoljon a karjaiba... elemészt. Szinte fel sem tűnt, és már próbálgattam, kutattam az emlékeimben, hogyan is kellett ezt csinálni. Ami azt illeti, kicsit morcos vagyok. Azt vártam ettől az emberi alaktól, hogy majd mellé bújhatok, erre kaptam egy szobát. Külön. Távol. Messze. Tőle. Én nem erre szerződtem... ahogy arra sem, hogy idétlen ruhákban billegjek. Márpedig azt nem hagyhatom, hogy valami szuka ráakaszkodjon, amíg én itthon morgok, szóval összeismerkedtem egy kicsit a világszőttessel, és kissé megkerülve a balettről alkotott szokásos képet, egy fekete testhez simuló dresszel kívánom meglepni a bolondgombát. Egy áttetsző uszály is dukál hozzá, meg halvány ekrü színű balerina cipő, de csak a bokámon kötöm át. A fehér hajamat csak kifésülöm, hagyom, hogy a fenekemet verdesve vonjon körém ködszerű látomást, éppcsak néhány fekete gyönggyel, fagolyóval és kisebb tolldarabbal díszítem. Sminket nem viselek, rohadtul idegesít. Már menetkész vagyok amikor Enzo tobzódni kezd az ajtóm előtt, épp az utolsó gyöngyöt rögzítem, és fél kézzel nyitok ajtót. Kissé elégtétel a reakciója, Csak pillogok rá nagy kiskutyaszemekkel és biccentek, hogy mehetünk. - Köszönöm... Igen, kész vagyok. Ez lehet meglepő egy nőtől hallva, de nem szokásom órákat készülődni, mindennel együtt kb 20 perc volt az egész. Persze ezt nem kötöm az orrára, csak megyek utána, kissé talán félszegen birizgálom a ruhám ujját. - Ugye nem hagysz majd egyedül? Lehet evidensnek kellene lennie a válasznak, de nem vagyok benne biztos. Úgy egyáltalán semmiben sem. Végtére is úgy cibál össze-vissza, mint valami bazári majmot. Csak épp nem engem mutogat, hanem mindenkit nekem. Vagy ez ugyanaz? Pillantok mindig arra, amerre mutat, és hümmögök. Nem hiszem, hogy ezt mind képes leszek ma megjegyezni. - Hibásak? Miért... én tök jól elvagyok... Csippentem fel az uszályom két szélét és perdülök egyet előtte. Nem értem a hiszti részét a dolognak. Amúgy mindenkinek csendesen köszönök, bárkik is ők, de kezd tele lenni a vödör. Egyre erősebben kapaszkodok a karjába, mialatt még egy emberhez elvonszol. - Néni? Ráncolom erősen a homlokom, mert nem érzem rajta a kort, ami indokolhatná a megnevezést.
Noel Dessauge
Hozzászólások száma :
138
Age :
27
Tárgy: Re: Bálterem Vas. Dec. 24, 2017 10:58 pm
Siri - Noel
Már másodszorra próbál rájönni, mi annyira különleges egy ilyen évente megrendezett, kötelező pofavizitnek számító rendezvényen, de kudarcot vall, ismét, mert fogalma sincs. Öltözz ki, viselkedj normálisan, vagyis normálisabban mint egyébként, és vigyorogj mindenkire még akkor is, ha szíved szerint éppen a torkára pályázol. Valahogy így tudná összefoglalni ezt az egészet, leszámítva azt, hogy a két vámpírklán és a brooklyni meg a queensi falka egész jó haverságban áll egymással. Kiszúrja a női részleget is, mint valami harcos amazon banda, úgy vonulnak be, élükön egy vörös hajú nővel, feltehetően az lesz a... a... az alfájuk? Na erre már ő is felvonja a szemöldökét, de olyan pókerarcot ölt, hogy öröm nézni. Hallja, hogy Kanaméék közben jól szórakoznak a szerencsétlenkedő balettruhában érkezőkön, és ezt osztja, az valóban vicces, nem is kicsit. ez nagy húzás volt tőlük. Az a hangos farkas tavaly is itt volt, amikor beviharzik egy fiatallal és azonnal körberángatja, hát azon már ő is röhögni kezd, és amikor hozzájuk érnek sem képes abbahagyni. Ez egyszerűen óriási, persze hallotta a megjegyzést is, így azon is röhög. -Mi bajod van ezzel? halál poénos. Legalábbis szerinte, így Darrynra rá sem mer nézni, mert most, hogy végre abbahagyta a hangos röhögést, nem szeretné újrakezdeni az arcát látva. Helyette tovább nézelődik, így azt is látja, hogy a vörös hajú nő hogyan kezdi el méricskélni a brooklyni alfát... ez kész. Azonban nem ér rá arra, hogy figyelemmel kövesse a végkifejletet -maximum hallani fogja-, mert egyszer csak megjelenik mellette egy kék hajú nő és egyből a ruháját stíröli. -Köszi. Nem volt olyan nehéz. Miért? Senki nem mondta, hogy kötelező ez a puccparádé. Az orosz balett nem csak arról szól, hogy tütüben kell rohangálni vagy harisnyában. Ha valaki utánanézett volna, akkor láthatta volna, hogy a moszkvai Bolsoj balett mindenféle darabot játszik. Többek között ezt is. Azaz, simán lehetett volna jelmezt húzni. De... a tiéd se szokványos darab, annak örülök. Nevetve magyarázza el Sirinek, hogy mégis miért jutott eszébe a saját jelmeze, mert egyvalami biztos, ő az életben nem jelent volna meg harisnyában, szűk nadrágban és egyebekben. -Egyébként... Noel.
Darryn Yates
Hozzászólások száma :
57
Age :
1306
Tárgy: Re: Bálterem Hétf. Dec. 25, 2017 6:24 pm
Merry Chrsitmas
Merry Christmas
Mivel nyilvánvaló a számomra, hogy jó néhányan rajtam röhögnek, a nyilvánvaló kényelmetlenségemen, igen. Képtelen vagyok elengedni magam, számomra nem ezt jelenti a kikapcsolódás és a szórakozás. Így amikor atyám szóba elegyedik Richardda és Callum is köszöntött minket, távozóra fogom a lépteimet. A kis tündérek is leginkább idegesítenek, semmint megnyugtatnának. Így ha nem tartóztatnak, haza megyek. Menet közben előkapom a telefonomat is, hogy ellenőrizzem, van-e még járat Ausztráliába, vagy bárhova máshova, ahol épp nem akarnak hülyét csinálni belőlem. Ez a baj, ha olyan kifinomult megfigyelőképességgel rendelkezem, ami miatt Kaname is átváltoztatott, kiszúrom azokat akik jól szórakoznak rajtam, még a fiam, Noel is. Miért kell ehhez az egészhez jó arcot vágnom?! A bátyám sem érkezett meg. - Én megyek, úgyis figyeltek Noelre. - vetem hátra a szavakat a vállam felett a családomnak. Hívom a ghoulomat, hogy hozza ide a kocsimat két perccel ezelőttre.
Kések, nem is keveset kések, de egyszerűen nem tudtam rávenni magamat arra, hogy elinduljak, mert ez a felszerelés amit apám kiválasztott nekem, hát az több mint röhejes. Én az egyiptomi vonuljak be harisnyában, buggyos vállú, derékban szűkülő és csípőnél kicsit fodros, véget érő fölsőben... ez nonszensz. Morogva bár, végül elindultam, a beszédet lekéstem, a kötelező köröket szintúgy, és ki az első, akivel rögtön összefutok, de csak azért mert kifelé tart? Kedves öcsém. Nevetve üdvözlöm, egy vélményen vagyunk. -Darr, nem hagyhatsz itt. Ha már idetoltam a képem ebben a... az izében, nem hagyhatsz magamra... vagy, együtt fordulok vissza veled most azonnal. Mindenben benne vagyok, tudja jól, abban is, ha ezzel apánk haragját kivívjuk, legalábbis én mindenképpen, hiszen vehetné úgy, hogy el sem jöttem. Nos, hát mint elsőszülött, ez igen kellemetlen lenne mind neki, mind a klánnak, de Darr arcát látva még erre is hajlandó lennék. -Gyere vissza velem, kérlek. Túl fogjuk élni... azt még nem tudom, hogyan, mert kellően hülyén nézünk ki, de túl. Viszont nézzük a jó oldalát. Mivel nem vagyunk éppen rusnyák, mondhatjuk azt is, kurva jól nézünk ki, és szépségünk mindent elnyom. A többi meg kapja be. Széttárom a karjaimat, tessék, hát jobban festek nála? A frászt. Nélküle én is belehalok.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Bálterem Hétf. Dec. 25, 2017 10:38 pm
Karácsonyi bál. Több 3000 éve a karácsony szót sem bírom hallani, kerülök mindent, ami a vallással kapcsolatos, nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá újra, hiszen csak fájó sebeket tépne fel. Végtére is Kaname unszolására egyeztem bele, hogy részt veszek az eseményen, mint a klán legújabb tagja. A ruhámat is ő segített kiválasztani, szűnni nem akaró kedvetlenségemet látva. Be kell, valljam a végeredmény szemet gyönyörködtető lett, hiszen egy fekete hattyú ruhába bújtatott, ami kellőképpen kiemeli az alakomat, mégsem csicsás, akkor, sem ha tollak fedik szinte teljes egészében. A kis csapattal együtt érkezem, de úgy érzem csupán biodíszlet vagyok, élő tapéta a háttérben. A jelenlévők közül mindenkit csak felületesen ismerek, nem annyira, hogy szívesen beszélgessek velük órákig, vagy esetleg táncoljak. Feszengve hallgatom végig a beszédet, elvégre én „új” vagyok ebben a városban, nem vettem részt az itteniek életében, és a háború is csak hírből jutott el hozzám, hiszen az országban sem voltam akkor. Csendben ácsorogva hallgatom a beszédet, majd az utána következő beszélgetést, és feleslegesnek érzem magam. Bámulok bele a pezsgős, poharamba néha elhessentek egy tündért, és a pokolba kívánom magam. Még az is jobb lenne, mint itt feleslegesen rontani a levegőt, csendes, feszült és depresszív jelenlétemmel. Fekete ruhám sem segít rajta, hogy kellemes látvány legyek, nem még a szomorkás kifejezés, ami az arcomon ül. Mindig, mikor újabb alvilági csatlakozik a kis társasághoz, felemelem a fejem, illedelmesen biccentek, majd vissza mélyedek a poharam tanulmányozásába. Nincs ez máshogyan akkor sem, mikor a másik klánvezér Richard áll meg mellettünk, bár vele még az este folyamán beszélnem kellene. Olyan, ahogy Celestine barátnőm mesélt róla, mielőtt szokásához híven felszívódott a semmibe, rám hagyva ezzel a night clubját. Erről kellene beszélnem a férfival, de félek, össze-vissza habognék, mint egy kislány, így inkább illedelmesen hallgatok, míg el nem érkezik a megfelelő alkalom.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Bálterem Kedd Dec. 26, 2017 4:44 am
Merry Christmas!
Válogatok egy kicsit az italok között, és végül egy pohár pezsgő mellett döntök. Kezdetnek épp elég, és igencsak jófélének tűnik, ezért kár lenne otthagyni. Közben pedig már megjelennek ismerős arcok, én pedig senkitől sem sajnálok egy rövid, mosolygós köszöntést. Noelnek visszaintegetek, és ha sikerül elkapnom Darryn pillantását, akkor felé is biccentek, de rajta látom, hogy elég kellemetlenül érzi magát, ezért nem haragszom, ha nem vesz észre. Megfordul a fejemben, hogy odamegyek beszélgetni a fiatal vámpírhoz, de ezt végül inkább későbbre halasztom, nem akarok addig körülöttük zavarogni, míg az idősebb vámpírok leróják a tiszteletköröket és Noelt is megmutogatják mindenkinek, aki számít. Egyelőre inkább másfelé nézelődök, és néhány pillanatra összefutok például Magnussal, és más ismerős boszorkánymesterrel, de senkihez sem sikerül tartósan odacsapódni. Jókedvűen körbeszédelgek a teremben és eldúdolgatok a kis tündérekkel, akik néha megtalálnak maguknak és igen hálásak, hogy végre valaki nem hessegeti el őket. Rövid beszélgetésbe elegyedek egy fiatal farkaslánnyal, akinek megdicsérem a ruháját, és váltok pár szót egy fajtársammal is, akivel már rég találkoztunk, majd végül megállapodok a kajás asztalnál. Megdézsmálom a sütiket, ha már adódik rá alkalmam, és őszintén csodálkozom rajta, hogy nem kötöttem ki itt előbb. A rendezvény eszegetés része igazán nekem való.
Kezdőlap
Előre éreztem, hogy az orosz balett témájú bál az év bulija lesz, és most, hogy itt vagyok, azt hiszem, nem kell csalódnom. Mindenki harisnyában és tüllben érkezett, és még csak különösebben meg sem kell erőltetnem magam, hogy mindent lássak, ami érdekel. A lányok gyönyörűek, a fiúk nagy része kevésbé, de rajtuk is akad mit nézni. Én személy szerint teljesen kényelmesen érzem magam a jelmezemben, az ezüst mintákkal díszített, éjkék zakó és bricsesz, fehér harisnyával és balettcipővel csodásabban már nem is nézhetne ki.
Eltelt egy újabb év, és újra eljött a szokásos össznépi vigyorgás, avagy a karácsonyi bál ideje. Vannak olyanok, akik nem repestek az ötlettől, hogy mi legyen a bál témája, de én nem vagyok közéjük való. Majdnem röhögő görcsöt kaptam az orosz balett koncepcióra, főleg, hogy Richard volt az értelmi szerző, aztán úgy döntöttem, hogy valószínűleg jó buli lesz. Rengeteget agyaltam, hogy miben pompázzak, végül egy hagyományos Diótörő kosztüm mellett döntöttem, rikító zöld nadrággal, és vörös fehér betétes kabáttal. A cilindert kihagytam, de a sminket nem felejtettem el feltenni, elvégre minden megjelenés koronája a megfelelő festék. 
