Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Discord
Staff members
Oldalunk

Legutóbbi témák
Long, long time...  Emptyby Vendég Vas. Jún. 26, 2022 4:04 pm

Long, long time...  Emptyby Romero D. Bohen Csüt. Szept. 30, 2021 11:44 pm

Long, long time...  Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Aug. 22, 2021 8:01 pm

Long, long time...  Emptyby Jace Herondale Kedd Márc. 09, 2021 11:02 pm

Long, long time...  Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Nov. 29, 2020 7:44 pm

Long, long time...  Emptyby Aedion Ancarth Vas. Okt. 18, 2020 9:49 pm

Long, long time...  Emptyby Prue Holivel Vas. Okt. 18, 2020 12:21 am

Long, long time...  Emptyby Prue Holivel Csüt. Okt. 15, 2020 5:01 pm

A hónap reagolói
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Megosztás
 

 Long, long time...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Zane Nyrani


Zane Nyrani


Hozzászólások száma :
18

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Long, long time...    Long, long time...  EmptyHétf. Okt. 22, 2018 12:01 am

Kou & Zane

Éjjel van, és ez éjszaka az én időm, amikor a Fenevad felébred és nem tudni hol bukkan fel, és miféle üzletet köt. Sok névvel illetnek az alvilágban. Farkas, Fenevad, Suttogó... mindegyik rám illik valahol, és mégis mindez egy szerencsétlen éjszakának köszönhető. Felállok, és ahogy kiegyenesedem hosszú narancsvörös hajam lebben utánam ahogy magamra kapom a hosszú bőrkabátom. Motoroskesztyűbe bújtatott kezeim egy sétapálca acél markolatával játszanak, amíg a kocsit várom. Saját sofőrrel, mert megtehetem. Las Vegas mindent megadott nekem amit New York elvett tőlem, és a mai napig gyűlölöm a várost érte. Szürke-kék szemeim megvillannak ahogy elhaladok a tükör előtt. Ugyanaz a küllem, mint ötven éve, de mégis a vonásaim most keményebbek,a sminkem erőszakosabb és a Farkas vicsorogva, éhezve rója köreit odabent. Pillantásom számító és jéghideg, semmi bizonytalan és semmi emberi nincs már benne.
Lepillantok a kesztyűimre, amik az Ő kesztyűi voltak annó, mielőtt híre jött volna hogy megölték. Azt hiszem ott.... Ott végleg eltörött valami bennem, amit eddig ő tartott életben és megesküdtem hogy megtalálom aki ezt tette. Elindultam hát egy úton, és elhagytam a várost, végleg elszakadtam a falkámtól, és nem kerestem másikat. Nem kellenek. Semmi nem kell. Az ágyam üres éjjelente, és a klubbokban sem keresem a fizetős társaságot, lévén én magam is onnan indultam el, és tudom mennyire gyűlöletes tud lenni.
Ideje elindulnom, mert az üzlet nem áll meg, és a Kouji vevőköre meglepően jól regált a változásra, hiszen nem engedhettem meg hogy az életműve összeomoljon, így hát magamra vettem a bőrét, és tovább építettem a kapcsolati hálóját és mondhatom, virágzik az üzlet. Fegyver és drog kereskedelem, de hát valamiből meg kell élni, nem?
A kikötő felé visz a kocsi, és elmerengve gondolkozok hogy mégis mennyi minden történt azóta hogy utoljára mellette ébredtem, és erős kezei simítottak a hajamba. Az ötven évvel ezelőtti énem... Mára már csak fakó emlék. Most mégis, mintha felderengene, és nem tudom mire vélni. Lassan megáll a kocsi és kiszállok. Fekete, márkás csizmám puhán koppan ahogy királyokhoz méltóan szállok ki és indulok el a hajó felé ahol az üzlet ma este megköttetik, de egy ismerős szagot sodor felém a szél. Megdermedek, minden porcikám merev és ugrásra kész. A farkas éberen figyel, és kitörni készül. Ez nem lehet, ez a szag... ötven éve éreztem utoljára. Mindent sutba vágva sietős léptekkel haladok a forrás felé, a hajó belsejébe. Szinte feltépem az utamba kerülő ajtókat és egyszer csak megpillantom. A kanapén ülve. Könnyedén keresztbe tett lábakkal, mintha csak... a múltamból lépett volna elő.
- Kouji! - kiáltok fel hitetlenkedve de az arcát elnézve ahogy a sminkje alatt elsápad, ő sem éppen engem várt, és nem rám számított. Az öröm és a düh egyszerre vetekszik bennem és nem tudom melyiknek adjam át magam.
 

Idézet

Vissza az elejére Go down
Kouji Asashima


Kouji Asashima


Hozzászólások száma :
30
Age :
329

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptyHétf. Nov. 05, 2018 2:32 pm



Zane & Kou
Annyi év és minden nap újra kell kezdenem az egészet. Minden reggel várom, hogy a légzése ébreszt fel hajnalban és minden este várom, hogy mellé fekhessek be egy hosszú nap után, de hiába várom, nem fog megtörténni. El kellett őt hagynom, az ő érdekében tettem az egészet majd ötven éve. A lakásom azóta hideg, sötét és csak aludni járok vissza. Már nem érződik otthonnak, amióta nem vár haza és bújik hozzám minden nap. De most nem érek rá ezen gondolkozni, mennem kell, különben a megbánom a döntéseimet.
Azóta egy percre sem álltam le, csak amikor bedőltem az ágyba, mert már nem tudtam ébren maradni. Nem engedhettem meg magamnak, hogy megálljak, különben visszatérnek az emlékek és azt nem kockáztathattam meg. Nagyon nehéz döntést hoztam akkor és nem csinálhatom vissza az egészet, különben semmi értelme nem lett volna annak a sok szenvedésnek.
Magamra öltöm a szokásos extravagáns ruháimat, a stílus ugyanaz, de a ruhadarabok teljesen újak. Nem vagyok elégedett sosem, hogy fél évnél tovább tartsam meg a gardróbom, mindig kidobálom az egészet. Nem vesződöm utazással, egyszerűen nyitok egy kaput, átlépek rajta és már le is vetem magam a jól megszokott kanapéra. Az ilyesmi üzleteimet mostanában ezen a hajón folytatom le, ismerem minden zugát, szűkös és nem szeretik sokan, amit mind az előnyömre fordíthatok. A helyi maffia főnököt igyekszem bevonni a hálómba, akit úgy emlegetnek, a Fenevad. Sokat hallottam róla, de a személyét mégis homály fedi. Pletykálnak róla, de mintha senki nem merne róla túl sokat beszélni, hiába a mindig sikeres módszerem a kifaggatásra. Pont olyan, akit a magam oldalára szeretnék állítani. Nagy nehezen kaptam tőle egy lehetőséget az üzlet kötésre és nem fogom veszni hagyni.
Türelmesen várom az üzletfelemet, a futó léptek zaja egy kicsit meglep, de mire reagálhatnék rá, már itt is áll előttem egy szellem a múltból, akivel nem lenne szabad találkoznom.
-Zane… -lehelem elhűlve, szinte még a vér is megfagy bennem. Mindenre számítottam, mindenre felkészültem, csak rá nem. Az a kedves, ártatlan lélek, akit annak idején el kellett hagyjak, nem vártam volna, hogy itt látom őt viszont. Egy gyors mozdulat egy kis mágiával megtoldva, és már kattan is zár az ajtón, ne zavarjon minket most senki. Annyira vágytam őt ismét látni, ismét érinteni, de nem tehettem, ha nem akartam veszélybe sodorni. Majdnem neki is baja esett az én hibámból, így ki kellett lépnem az életéből, ha békét akartam neki hagyni, de ahogy látom, pont ellenkezőleg sült el a tervem. A szavaim, amik sosem hagytak még cserben, most nem akarnak jönni, csak tátogni tudok egy pillanatig, ahogy befogadom a látványát. Annyira megváltozott, teljesen már lett, mint mikor utoljára láttam, de mégis ott van a fiú, akit szerettem.
-Tudom, mire gondolsz. Gyere, beszéljünk -rázom meg magam a kábulatomból és felállva lépek közelebb hozzá, hogy magammal invitáljam a kanapéhoz. Van egy olyan érzésem, hogy itt leszünk egy darabig és lesznek kérdései felém. Talán még dühös is lesz rám vagy megtámad. Mindet megérdemlem.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Zane Nyrani


Zane Nyrani


Hozzászólások száma :
18

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptyKedd Nov. 20, 2018 7:49 pm

Kou & Zane

Nem várok semmit ettől az éjszakától, de mégis mintha már valami láthatatlan energia borzolná a tarkómon a szőrt ahogy a hajó felé lépkedek. Balsejtelem lenne? Nem tudom, de ahogy megcsap az a bizonyos illat, már senki nem állíthat meg és sietősen, szinte futva teszem meg a maradék pár métert hogy hírnevemhez méltóan feltépjem az ajtót. Kékes szürke szemeimben a tömény döbbenet és harag szikrázik, és az ajtó kattan mögöttünk. Nem nézek oda, szemeim csak az előttem ülő alakot tudják befogadni és a fenevadam is felhorgadva akarja megtámadni. Megölni és megölelni egyszerre, amiért azt tette amit. Visszanyelem a szörnyem és magasított talpú bakancsom koppan párat ahogy a vele szembe lévő fotel felé lépek. Nem, le kell ülnöm. Én ezt nem bírom. Miért Kou, miért?! Azt hittem meghaltál.
- Most Zykk-nek hívnak - közlöm vele ahogy keresztbe teszem a lábaimat és próbálok lehiggadni. Árnyék a múltból, mégis mit kezdjek vele? A rég halott fiú rohanna hogy odabújjon és farkassá változva a lábához törleszkedne mint azelőtt. Az a halott fiú... olyan ostoba volt. A halálhír meg olyan valós, és igazi....
- Nem tudod mire gondolok, Boszorkány. Oh igen, beszélni fogunk, hiszen ezért jöttünk nem? Az üzlet az üzlet - húzom apró gonosz mosolyra az ajkaim, amik szinte fehérek a feszültségtől, és az elfojtott indulattól. Nem. Vagyok. Hajlandó.
- A város virágzik, és az embereim teszik a dolgukat. A drog és a fegyverek piaca mindig is népszerű volt. Miért lenne szükségem egy magadfajtára? Mit tudsz adni nekem, és mit vársz érte? - kérdezem tárgyilagosan.
 

Idézet

Vissza az elejére Go down
Kouji Asashima


Kouji Asashima


Hozzászólások száma :
30
Age :
329

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptyHétf. Jan. 14, 2019 3:10 pm



Zane & Kou
A múltamban bőven van olyan aspektus, ami miatt nem maradhattam meg sosem egyhelyben sokáig, vagy lehettek állandó barátaim. Mindig mentem előre, sosem álltam és meg, és igyekeztem sosem túl szoros ismeretségeket kötni, hogy ne kelljen fölösleges kötöttségektől megválnom, amikor elkerülhetetlenül tovább kell állnom. Így sosem volt nehéz csak úgy felpakolni a holmimat és menni, amerre látok, de az utolsó költözésem különösen fájdalmas volt. Nagyon sokáig tépelődtem és végül az ő érdekében döntöttem, minden féjdalmam ellenére. Azzal hagytam ott, hogy békében élhet biztonságben nélkülem. Így valamivel könnyebb volt tovább lépni.
Nem vártam pont őt, de úgy tűnik a karma kegyetlen játékot játszik velem, mert nem mást, mint korábbi szeretőm áll elém, hogy üzleteljünk. Kell egy jó pillanat, mire ismét megtalálom magam és reagálni tudok.
-Nem érdekel -jelentem ki a szokásos nem fogadok el más választ hanghordozásommal. Akár akarja, akár nem, nem fogok tudni rá más néven gondolni, nekem ugyanaz a Zane marad, aki akkor volt, mikor ötven éve New Yorkban együtt éltünk.
-Pontosan tudom. Úgy érzed, elárultalak, nem tudod elképzelni, miért tettem az egészet, miért hagytalak el. Miért kellett ennek történnie. Miért hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Miért nem mondtam el, hogy mégsem haltam meg. Ezeken gondolkodsz -Ismerem őt és ismerem az emberek gondolkodását is. Talán nem egészen ugyanaz a fiú, mint volt, amikor elhagytam, de az ember a legmélyebb szinten nem változik akkorát az ember, hogy ne tudd megmondani, mit érez legbelül. Őt pedig mindenhogyan és teljesen ismertem, mint addig vagy azóta soha senkit. Megbántottam és tudom, hogy megérdemlem a gyűlöletét. Mert biztos vagyok benne, hogy most gyűlöl.
-Fogunk üzletről is beszélni -Attól nem kell félnie, hiszen ezért jöttem ide és nem szoktam csak úgy veszni hagyni a céljaimat, még ilyen helyzetben sem. Talán jobb, ha előbb a piszkos anyagiakkal foglalkozunk, az érzelmeket későbbre hagyjuk.
-Pontosan tudod, hisz ismersz. Információ. Korrupció. Emberkereskedelem. Amit csak akarsz, meg tudom szerezni. Cserébe természetesen védelem, tíz százalék az üzletből, ami miattam ment végbe és egy kávé. Kettesben veled -Egészen eddig nélkülöztem őt, most hogy itt van előttem teljes életnagyságban, nem bírok magammal. A karjaimba akarok zárni, simogatni a haját, ismét magamának érezni. Elbuktam a megvédésében, de már nem kell őt féltenem az életemtől. Talán ez egy lehetőség, hogy ismét az enyém legyen?
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Zane Nyrani


Zane Nyrani


Hozzászólások száma :
18

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptySzer. Jan. 23, 2019 8:39 pm

Kou & Zane

A Fenevadként érkezem a hajóra, és sofőrrel ahogy illik is egy magamfajta gazembernek, akiben nincsen semmi hajlandóság a jóra, és a szépre. Már nincs semmi. Az üzlet amit átvettem, virágzik és jobban megy mint valaha, és a város mindent megadott nekem, amit csak akartam, én pedig egyszerűen elvettem, és felverekedtem magam a nagyok közé. A város éjszakáit uraló tényező lettem, az egyik legnagyobb, és már nincs visszaút, uralkodom a csempészek, drogdílerek és stricik között. Vannak testőreim, és vannak olyan embereim, akikre rábízhatom a piszkos munkát, noha nekem sem derogál olykor meghúzni a ravaszt. Meg sem rezdül a szemem.
Kouji jelenléte felkavaró, nem erre számítottam, és a bensőm forrong, lázad. Nem tudom mit kellene tennem, de megmaradok a hűvös álarc mögött és visszanyerem az uralmam a kezem pillanatnyi remegésén is. A fotel jó menedék, letelepszem, kényelmesen az ölembe fektetett pálcával.
- Ez nem a te döntésed. Zane meghalt ötven évvel ezelőtt. Most Zykk van - közlöm vele hidegen, de ezen nem vitatkozom vele. Nem érdekel mit gondol, Zane már a múlté, és nincs visszaút, nem fordulok vissza. Nem am últban élek, megtanultam tovább lépni, és elfogadni a múló éveket. A szavaira felnevetek, röviden, hidege és élettelenül.
- Tévedsz Boszorkány. Már nem gondolok erre. Éppen azt latolgattam hogy élve vagy halva érsz-e többet nekem. Nem érdekelnek a miértek, lett volna időd elmondani. Ötven év. Most már ne mondj semmit - vonom meg a vállam, és még nekem magamnak is hidegen csengenek a szavaim. Hátrasimítom a vörös tincseimet és kesztyűs kezemmel a sétapálca fejével játszom.
- Igen, ezért vagyunk itt és szoros a napirendem. Nem érek rád egész éjjel - teszem hozzá, ahogy hallgatok miként reagál a tényekre. Igaz, a prostitúción lenne még mit javítani és az információk sosem jönnek rosszul. Lépés előnyben kell lennem a vetélytársaimhoz képest. Az ajánlat ismerős, és nem hangzik rosszul. Megvédeni meg tudnám, és a 10 százalék sem, ahhoz képest hogy mennyit keresek még akkor is, ha egész éjjel nem mozdulok ki a szobámból.
- A információ és emberkereskedelem fontos nekem is. Sosem árt egy két jó füles. Megéri a védelmet - bár nem szorulsz rá - és a tíz százalékos juttatást - gondolkozom hangosan, hiszen ez már egy fél igent jelent.
- A további feltételeket elutasítom - jelentem ki, ahogy felvillan a farkas a szemeimben. Régebben ilyenkor már átváltoztam volna.
- Eltekintek a múlbéli eseményektől, és nem befolyásol a döntéshozatalban. Jól hangzó és eredményes üzlet lehet ez, ha belemész te is - várakozóan biccentem oldalra a fejem.
 

Idézet

Vissza az elejére Go down
Kouji Asashima


Kouji Asashima


Hozzászólások száma :
30
Age :
329

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptyKedd Jan. 29, 2019 2:44 pm



Zane & Kou
Amióta el kellett hagynom a korábbi életemet, nem találtam egyszerűen a helyemet. Hiába kerestem szeretőknél, lakásokban, könyvekben, nem leltem rá sehogysem. Semmi sem volt elég jó, elég szórakoztató vagy csak simán nem voltam vele megelégedve. Vágytam vissza azt a narancs loboncot és a tulajdonosát, de nem kaphattam meg, amit akartam. Már semmi sem lehet ugyanolyan.
Az életem viszont nem állt meg, mert haladni kell és elkezdtem megint felépíteni egy birodalmat magam köré, ahogy szoktam. A helyi nagyhalat akarom most meggyőzni, hogy mindkettőnk számára eredményes lehet, ha hagy élni és nem üldöz el a környékről. Megelőzöm a bajt, csak arra nem számítottam, hogy ki is a bizonyos nagykutya. Mert szinte szó szerint egy kutyával állok szemben. Biztos vagyok benne, hogy helyben belezne ki, ha ezt meghallaná, de ezért is jó, hogy a farkasok nem képesek gondolatolvasásra.
-Oh, ez nem így működik. Még mindig ott van benned a fiú, akit akkor ismertem, még ha el is temetted mélyre, hogy ne fájjon. De most ne ezzel foglalkozzunk -mosolyodom el magabiztosan. Ha mást nem is, az éveim alatt megtanultam, hogyan működik az ember és a sérelmei. Valahogyan mindig kibeszéltem magam a veszélyből vagy nehéz helyzetekből, most sem lesz másként.
-Ne tagadd a kíváncsoságod, biztos vagyok benne, hogy érdekel -erősködöm, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem akarna meghallgatni, legalább ennyit. Nem hiszem el, hogy ne akarná, talán csak mert felszakítaná a régi sebet. De olyan nincs, hogy ne szerezném vissza magamnak, most, hogy már nem kell féltenem az életemtől. Mi uralhatnánk az alvilágot.
-Dehogynem, ha akarod, amit kínálni tudok, na de térjünk is a lényegre -mosolyodom el féloldalasan. Talán nincs a szolgáltatásaimra feltétlen szüksége, de ezt csak én és senki más nem tudja neki megadni ebben a minőségben és hatásfokon, amire én vagyok képes. És ez csábító ajánlat, akármit csinál. Ismerem a mostani alvilági piacot, nem sokan tudják ugyanazt nyújtani jelenleg, amit én tudnék.
Vázolom a feltételeimet és nem hagyhatom ki belőle a személyes találkozót sem. Úgysem tud ellenállni a kávé ígéretének.
-Nem szorulok rá az igaz, de ebbe bele tartozik, hogy az embereimnek sem esik bántódása, amíg a veled való üzlet tart. A bordélyok védelme az én dolgom -Ahogy mindig is az volt. Persze vannak biztonsági őreim, hogy a kellemetlenkedő vendégektől megszabaduljanak, de ahhoz általában tündéreket alkalmazok és vámpírokat, ha úgy adódik.
-Nos rendben, majd legközelebb -Nem törik le a kedvem ennyitől, tudom, hogy egyszer úgyis el fogom még vinni kávézni. Egy visszautasítás még nem fog megtántorítani, az üzlet már amúgy is megköttetni látszik, a többi már csak körítés.
-Nekem megfelel. Akkor... -állok fől lusta mozdulattal, akárcsak egy nagymacska és a kezemet nyújtom neki. Részemről el van fogadva a dolog, már csak a formalitások vannak hátra és mehetünk is a dolgunkra.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Zane Nyrani


Zane Nyrani


Hozzászólások száma :
18

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptyVas. Május 12, 2019 4:01 pm

Kou & Zane

Az alvilági élet nem állt meg és én minden lényemmel belefolytam amennyire csak lehetett és nem is akarok belőle kiugrani. Most meg pláne nem, ahogy az előttem ülő boszorkánymestert nézem. Nem ezt vártam tőle. Ötven évvel ezelőtt egy halálhír és semmi más. A lakás üressé vált és idegenné. Kou nem jött haza többé, és nem bújt mellém. Nem azért mert meghalt. Nem halt meg és EZ az ami igazán ingerli a bennem élő Fenevadat és minden szál szőrét felborzolva ki akar törni a belső ketrecéből. Nem engedem ki, erős rácsokat vonok köré, de érzem hogy bizsereg a bensőm, és a fogsorom is. Kicsit megnyúlik a szem fogam és a mellette lévők is. Még emberi. Még bírok a dühömmel és a haragommal. A szemem átúszik aranysárgába és erőszak ígérete leng körül de nem mozdulok meg.
- Neked! Nincs jogod megmondani hogy mi hogyan működik. Eltemettem, és ott is marad. Már nincs meg akit ismertél. Felesleges ezen filozofálnod - válaszolok el, és nem viszonyzom a mosolyát. A mai éjszaka. Véres lesz.
- Nem, nem érdekel. Eltelt ötven év, ennyi időd volt hogy mondj valamit. Megmagyarázd. Nem tetted. Most már ne is akard. Ne fáraszd magad - legyintem el a kijelentését. Nem vagyok rá kíváncsi. Minden porcikám arra vágyik hogy átváltozzak és ámokfutásba kezdjek az éjszakában. Nem volt egyszerű eluralkodni itt, de nem fogok romba dönteni.
- Az összes embered részesül védelemben, ez csak természetes, és megkapod az üzletek általi százalékos juttatást is. Majd küldj el számlaszámot, vagy ha még mindig ötven évvel ezelőtt jársz, készpénzben is adhatom - mosolyodom el kissé gúnyosan, ahogy szóba kerül. Nem engedem közel, és nem fogadom el a gesztusát sem. Az utolsó dolog amit akarok, vele lenni. Így is kín lesz látni de az üzletnek mennie kell. Kou potenciálisan jó szövetséges, kell az éjszakának. Csak nekem nem.
- Nos, akkor most hogy ezt megbeszéltük, nincs is más hátra - állok fel és kihúzom magam. Régebben nem érdekelt milyen magas vagyok mert ő volt az óriás kettőnk közül. Most viszont hozzáfejlődtem az alakomhoz és már nem vagyok kicsi. Leveszem a kesztyűt a kezemről. Van egy tucat másik.
- Az üzletet megkötöttük. Nem bízom benned, Boszorkány. Gondolom, megérted - dobom le a kesztyűit elé, és amennyiben nem nyitja ki az ajtót egy jól irányzott rúgással nyitom ki. Nem félek erőszakos lenni, és nem áll az utamba semmi.

Éjszakákkal később, a védett házamban vagyok amit mágia véd a betolakodóktól, mégis látogatót jelentenek. Tudom ki az. Nem vágyom rá hogy találkozzunk, de az üzlet...
Újra megpillantom ismerős alakját. Biztos a fülébe jutott hogy aznap éjjel, két ellenséges dílercsapatot is brutálisan lemészároltak. Mit mondhatnék, nehéz éjszakám volt.
- Nos, mi szél hozott? - kérdezem ahogy ránézek.
 

Idézet

Vissza az elejére Go down
Kouji Asashima


Kouji Asashima


Hozzászólások száma :
30
Age :
329

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptyVas. Május 12, 2019 9:12 pm



Zane & Kou
Alaposan meglepődöm, az üzleti partnerem kilétén. Nem vártam őt itt. Nem vártam őt egyáltalán. Úgy hagytam ott annak idején, hogy élje csak az életét nélkülem. Nem azért, mert meg akartam tőle szabadulni, oh dehogy. Minden vágyam az volt, hogy megvédhessem őt magamtól, távol tartsam a világom veszélyeitől, erre pontosan ott találom meg annyi évvel később. Ez az én hibám, de túlságosan örülök neki, hogy most ezzel foglalkozzak. Így már nem kell féltenem őt! Nagyszerű!
Látom a jogos haragját, de nem aggódom miatta. Fékeztem meg őt is és nála sokkal erősebb és tapasztaltabb farkasokat is, de azt hiszem, még az sem zavarna, ha felfalna, mint a nagymamát. Talán akkor levezekelném az ellene elkövetett bűneim. Az lenne talán a helyes végkimenetel. Vakmerően állok előtte, mint mindig, nem félve a haláltól. Eleget éltem, ha most eljön értem, nem fogok rettegni tőle.
-Jobban ismerem nálad a világ dolgait. Tudom, hogy még ott van mélyen. De ha nem most, akkor máskor. Rengeteg időnk van még -vigyorgok, mint a halni vágyók, ahogy mindig is szoktam, ha fenyegetnek. A legtöbbeket ez még jobban felidegesíti, de hol érdekel az engem? Tőle nem kell félnem. Még ha meg is öl.
-Elfogadtad volna a magyarázatot, még ha vissza is jövök? -teszem fel a költői kérdést, felindult állapotában nem igazán várok erre választ. Talán gyávának vagy gonosznak titulál, amiért hazudtam neki, de megvolt a magam oka. Méghozzá, hogy mindennél jobban szerettem. Lehet, hogy ezt nem látja most, de látni fogja egyszer. Ebben biztos vagyok.
-Ötven évvel ezelőtt sem a kőkorban éltünk -vigyorgok még mindig, poénra véve a gúnyolódását. Csak legyintek egyet és a semmiből egy papírfecni materializálódik, rajta egy titkos számlaszám az írásommal. Addig lebeg előtte, amíg el nem veszi.
-Ahogy akarod. Zane -válaszolok, már csak egy enyhe szomorúsággal átitatott halvány mosolyfélével. Nem adom fel ilyen könnyen, az nem én lennék. Hagyom menni, hadd dühöngjön csak, most nyugodtan haragudhat rám, ahogy akar. Úgyis visszaszerzem magamnak. A kesztyűket felveszem a földről és azokkal együtt távozom. Hát eddig őrizte őket...

Ha nem kötöm meg az üzletet, lehet most minden dílerem halott lenne. Még szerencse, hogy az embereim védelmét is belevettem az alkuba, mert most fújhatnám az egészet. Az az ötven év tényleg megváltoztatta őt.
Beengedem magam bejelentetlenül, de ezt megszokhatta már tőlem és nem tartozom senkinek ilyesfajta kötelezettséggel. Csak előtte állok meg, másnak nem és már messziről sugárzik róla, milyen nehezen viseli, hogy ismét a világa része vagyok. De ismét magamra öltöm a magabiztosságom és úgy közelítem már meg.
-Beszélgetni jöttem. Gondoltam hagyok neked néhány napot, mielőtt ismét szerény személyemmel kellene törődnöd -hagyom fent a szokásos mosolyomat, amin hagyom átlátni, ha akar. Nekem is voltak álmatlan éjszakáim az elmúlt napokban, mert ő járt az eszemben. De ez nem újdonság, az elmúlt ötven évben sokszor történt ilyesmi.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Zane Nyrani


Zane Nyrani


Hozzászólások száma :
18

Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  EmptyPént. Szept. 11, 2020 11:21 pm

Kou & Zane

Üvöltve tépi láncait a farkas bennem. Az igazi Fenevad, ami után a nevem is keletkezett mert ha kitör, nem kegyelmezek senki ember fiának és már nem egy fajtársamat is ástam el a föld alá mert már erős vagyok. Erősebb náluk, és erősebb az ötven éve élt ostoba és naiv fiúnál is. Kou jelenléte kibillent, de visszaszorítom erőnek erejével a haragot és a dühöt. Lesz még alkalmam később bőven kiereszteni, és a világ rettegni fogja ezt az éjjelt, maikor mi ketten újra találkoztunk.
Gyűlölöm, és szinte fuldoklok az érzéstől, mégis fegyelmezetten ülök a kanapén, és beszélek hozzá. Az ismerős archoz, az ismerős alakhoz. Mindenkinél jobban ismerem ezt a férfit, és tudom mit és hol szeret. Szeretett. Már nem fog tőlem kapni semmit. Semmit az égvilágon.
- Lehet, de nem tudsz te sem mindent. Mélyen bennem, ami sose törhet felszínre. Nem vagyok ugyanaz. Ugyanúgy nézek ki mint ötven éve, és mégsem. Ne akard jobban tudni, mert kurvára nem tudod min mentem keresztül! - morranok fel, és hangomban már a farkas hangszíne is hallatszik. Nem támadom meg, annál több eszem van. A mágia nem enyészik el, és csak kamatozik, és nem győzhetném le egy könnyen, bár az is biztos hogy ő sem kerekedne fölém egyhamar. Feltüzel a harc lehetősége. Meg akarom ütni. Nagyon, nagyon.
- Akkor, még elfogadtam volna. Már nem érdekel, és nincs rá szükségem sem - rázom meg a fejem. Eddig hallgatott, akkor hallgasson felőlem örökké is. Nem. Érdekel. Mindent magam mögött hagytam, és mindent felégettem. Volt, amit sajnáltam, és volt amit nem. Itt már senkinek nincs hatalma felettem és Vegas az enyém, az én királyságom. Vérrel és ésszel szereztem meg, és tartom azóta is stabilan. Minden trónbitorló feje lehullott még mielőtt léphettek volna. Nem tűröm az ilyesmit. Ellenben, jutalmazok. Elkapom a cetlit a levegőben és zsebre teszem. Lejelentem a könyvelőmnél, hogy hová utaljon ha szükség adódik rá, és bejön pár üzlet.
- Nem mész ezzel semmire, Boszorkány - nézek vissza mielőtt berúgnám az ajtót, és ott hagynám a hajót. A találkozó lezajlott, az üzlet megköttetett.


Napokkal később ülök az irodámban és éppen egy jelentést olvasok át, hogy mi várható a hétre, mikor hol kell ott lennem hogy puszta jelenlétemmel rettegést keltsek, amikor megzavarnak. Van saját boszorkánymesterem aki jól végzi a dolgát, de Kout nem lehet kívül tartani. Nem is kifejezetten akarom, de nem tesz boldoggá a jelenléte. Gondolom hallot az ámokfutásomról, amikor rendet tettem a területemen.
- Beszélgetni. Fogd rövidre, nagyon elfoglalt vagyok, és nem emlékszem hogy jeleztem volna hogy vágyom a társaságodra - nézek rá, de félre teszem addig a papírt és a poharamra nézek. Bele iszom. A legjobb miőségű whiskey. Kell, hogy féken tartsam a Farkast. A sors fintora hogy mára semmi bajom vele, nem félek tőle, és nem is akarom megfékezni. Elengedtem a pórázát és azóta tombol bennem.

Idézet

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Long, long time...  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Long, long time...  Empty

Vissza az elejére Go down
 

Long, long time...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» My long lost love - Jem&Tessa
» Ex machine - time is money
» Lunch time - Vit & Jace

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Mi lett volna ha... :: Jövő szele-