Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics

by Adam Vincent Kane Kedd Nov. 06, 2018 2:48 pm

by Adam Vincent Kane Kedd Nov. 06, 2018 12:29 pm

by Enzo di Canio Hétf. Nov. 05, 2018 5:37 pm


by Enzo di Canio Hétf. Nov. 05, 2018 4:26 pm

by Kouji Asashima Hétf. Nov. 05, 2018 2:32 pm

by Rune Kristofer Eklund Hétf. Nov. 05, 2018 8:31 am

A hónap reagolói
Adam Vincent Kane
 
Rune Kristofer Eklund
 
Enzo di Canio
 
Kouji Asashima
 
Dorothea Coldstone
 
Minerva Cheney
 
Danielle Monge
 
Liona Bianca di Canio
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Long, long time...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Zane Nyrani


avatar


Hozzászólások száma :
10

TémanyitásTárgy: Long, long time...    Hétf. Okt. 22, 2018 12:01 am

Kou & Zane

Éjjel van, és ez éjszaka az én időm, amikor a Fenevad felébred és nem tudni hol bukkan fel, és miféle üzletet köt. Sok névvel illetnek az alvilágban. Farkas, Fenevad, Suttogó... mindegyik rám illik valahol, és mégis mindez egy szerencsétlen éjszakának köszönhető. Felállok, és ahogy kiegyenesedem hosszú narancsvörös hajam lebben utánam ahogy magamra kapom a hosszú bőrkabátom. Motoroskesztyűbe bújtatott kezeim egy sétapálca acél markolatával játszanak, amíg a kocsit várom. Saját sofőrrel, mert megtehetem. Las Vegas mindent megadott nekem amit New York elvett tőlem, és a mai napig gyűlölöm a várost érte. Szürke-kék szemeim megvillannak ahogy elhaladok a tükör előtt. Ugyanaz a küllem, mint ötven éve, de mégis a vonásaim most keményebbek,a sminkem erőszakosabb és a Farkas vicsorogva, éhezve rója köreit odabent. Pillantásom számító és jéghideg, semmi bizonytalan és semmi emberi nincs már benne.
Lepillantok a kesztyűimre, amik az Ő kesztyűi voltak annó, mielőtt híre jött volna hogy megölték. Azt hiszem ott.... Ott végleg eltörött valami bennem, amit eddig ő tartott életben és megesküdtem hogy megtalálom aki ezt tette. Elindultam hát egy úton, és elhagytam a várost, végleg elszakadtam a falkámtól, és nem kerestem másikat. Nem kellenek. Semmi nem kell. Az ágyam üres éjjelente, és a klubbokban sem keresem a fizetős társaságot, lévén én magam is onnan indultam el, és tudom mennyire gyűlöletes tud lenni.
Ideje elindulnom, mert az üzlet nem áll meg, és a Kouji vevőköre meglepően jól regált a változásra, hiszen nem engedhettem meg hogy az életműve összeomoljon, így hát magamra vettem a bőrét, és tovább építettem a kapcsolati hálóját és mondhatom, virágzik az üzlet. Fegyver és drog kereskedelem, de hát valamiből meg kell élni, nem?
A kikötő felé visz a kocsi, és elmerengve gondolkozok hogy mégis mennyi minden történt azóta hogy utoljára mellette ébredtem, és erős kezei simítottak a hajamba. Az ötven évvel ezelőtti énem... Mára már csak fakó emlék. Most mégis, mintha felderengene, és nem tudom mire vélni. Lassan megáll a kocsi és kiszállok. Fekete, márkás csizmám puhán koppan ahogy királyokhoz méltóan szállok ki és indulok el a hajó felé ahol az üzlet ma este megköttetik, de egy ismerős szagot sodor felém a szél. Megdermedek, minden porcikám merev és ugrásra kész. A farkas éberen figyel, és kitörni készül. Ez nem lehet, ez a szag... ötven éve éreztem utoljára. Mindent sutba vágva sietős léptekkel haladok a forrás felé, a hajó belsejébe. Szinte feltépem az utamba kerülő ajtókat és egyszer csak megpillantom. A kanapén ülve. Könnyedén keresztbe tett lábakkal, mintha csak... a múltamból lépett volna elő.
- Kouji! - kiáltok fel hitetlenkedve de az arcát elnézve ahogy a sminkje alatt elsápad, ő sem éppen engem várt, és nem rám számított. Az öröm és a düh egyszerre vetekszik bennem és nem tudom melyiknek adjam át magam.
 

Idézet

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kouji Asashima


avatar


Hozzászólások száma :
17

TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Hétf. Nov. 05, 2018 2:32 pm



Zane & Kou
Annyi év és minden nap újra kell kezdenem az egészet. Minden reggel várom, hogy a légzése ébreszt fel hajnalban és minden este várom, hogy mellé fekhessek be egy hosszú nap után, de hiába várom, nem fog megtörténni. El kellett őt hagynom, az ő érdekében tettem az egészet majd ötven éve. A lakásom azóta hideg, sötét és csak aludni járok vissza. Már nem érződik otthonnak, amióta nem vár haza és bújik hozzám minden nap. De most nem érek rá ezen gondolkozni, mennem kell, különben a megbánom a döntéseimet.
Azóta egy percre sem álltam le, csak amikor bedőltem az ágyba, mert már nem tudtam ébren maradni. Nem engedhettem meg magamnak, hogy megálljak, különben visszatérnek az emlékek és azt nem kockáztathattam meg. Nagyon nehéz döntést hoztam akkor és nem csinálhatom vissza az egészet, különben semmi értelme nem lett volna annak a sok szenvedésnek.
Magamra öltöm a szokásos extravagáns ruháimat, a stílus ugyanaz, de a ruhadarabok teljesen újak. Nem vagyok elégedett sosem, hogy fél évnél tovább tartsam meg a gardróbom, mindig kidobálom az egészet. Nem vesződöm utazással, egyszerűen nyitok egy kaput, átlépek rajta és már le is vetem magam a jól megszokott kanapéra. Az ilyesmi üzleteimet mostanában ezen a hajón folytatom le, ismerem minden zugát, szűkös és nem szeretik sokan, amit mind az előnyömre fordíthatok. A helyi maffia főnököt igyekszem bevonni a hálómba, akit úgy emlegetnek, a Fenevad. Sokat hallottam róla, de a személyét mégis homály fedi. Pletykálnak róla, de mintha senki nem merne róla túl sokat beszélni, hiába a mindig sikeres módszerem a kifaggatásra. Pont olyan, akit a magam oldalára szeretnék állítani. Nagy nehezen kaptam tőle egy lehetőséget az üzlet kötésre és nem fogom veszni hagyni.
Türelmesen várom az üzletfelemet, a futó léptek zaja egy kicsit meglep, de mire reagálhatnék rá, már itt is áll előttem egy szellem a múltból, akivel nem lenne szabad találkoznom.
-Zane… -lehelem elhűlve, szinte még a vér is megfagy bennem. Mindenre számítottam, mindenre felkészültem, csak rá nem. Az a kedves, ártatlan lélek, akit annak idején el kellett hagyjak, nem vártam volna, hogy itt látom őt viszont. Egy gyors mozdulat egy kis mágiával megtoldva, és már kattan is zár az ajtón, ne zavarjon minket most senki. Annyira vágytam őt ismét látni, ismét érinteni, de nem tehettem, ha nem akartam veszélybe sodorni. Majdnem neki is baja esett az én hibámból, így ki kellett lépnem az életéből, ha békét akartam neki hagyni, de ahogy látom, pont ellenkezőleg sült el a tervem. A szavaim, amik sosem hagytak még cserben, most nem akarnak jönni, csak tátogni tudok egy pillanatig, ahogy befogadom a látványát. Annyira megváltozott, teljesen már lett, mint mikor utoljára láttam, de mégis ott van a fiú, akit szerettem.
-Tudom, mire gondolsz. Gyere, beszéljünk -rázom meg magam a kábulatomból és felállva lépek közelebb hozzá, hogy magammal invitáljam a kanapéhoz. Van egy olyan érzésem, hogy itt leszünk egy darabig és lesznek kérdései felém. Talán még dühös is lesz rám vagy megtámad. Mindet megérdemlem.
Outfit@Music



Rage, rage against the dying of the light
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Long, long time...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Loki & Thor - A long time ago
» REIGN FRPG
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Sis' bonding time - [Leana&Astra]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Mi lett volna ha... :: Jövő szele-