Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics
by Kouji Asashima Hétf. Jan. 14, 2019 3:10 pm

by Paris Deveroux Vas. Jan. 13, 2019 8:30 pm

by Edward Larsen Vas. Jan. 13, 2019 6:53 pm

by Edward Larsen Vas. Jan. 13, 2019 1:09 am

by Aedion Ancarth Szomb. Jan. 12, 2019 11:03 pm

by Aedion Ancarth Szomb. Jan. 12, 2019 10:50 pm

by Aedion Ancarth Pént. Jan. 11, 2019 10:26 pm

by Vendég Pént. Jan. 11, 2019 7:11 pm

A hónap reagolói
Dorothea Coldstone
 
Namikaze Narao
 
Aedion Ancarth
 
Edward Larsen
 
Darryn Yates
 
Callum A. Dasan
 
Camea Namid
 
Minerva Cheney
 
Mark S. Crawley
 
Paris Deveroux
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Long, long time...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Zane Nyrani


avatar


Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Long, long time...    Hétf. Okt. 22, 2018 12:01 am

Kou & Zane

Éjjel van, és ez éjszaka az én időm, amikor a Fenevad felébred és nem tudni hol bukkan fel, és miféle üzletet köt. Sok névvel illetnek az alvilágban. Farkas, Fenevad, Suttogó... mindegyik rám illik valahol, és mégis mindez egy szerencsétlen éjszakának köszönhető. Felállok, és ahogy kiegyenesedem hosszú narancsvörös hajam lebben utánam ahogy magamra kapom a hosszú bőrkabátom. Motoroskesztyűbe bújtatott kezeim egy sétapálca acél markolatával játszanak, amíg a kocsit várom. Saját sofőrrel, mert megtehetem. Las Vegas mindent megadott nekem amit New York elvett tőlem, és a mai napig gyűlölöm a várost érte. Szürke-kék szemeim megvillannak ahogy elhaladok a tükör előtt. Ugyanaz a küllem, mint ötven éve, de mégis a vonásaim most keményebbek,a sminkem erőszakosabb és a Farkas vicsorogva, éhezve rója köreit odabent. Pillantásom számító és jéghideg, semmi bizonytalan és semmi emberi nincs már benne.
Lepillantok a kesztyűimre, amik az Ő kesztyűi voltak annó, mielőtt híre jött volna hogy megölték. Azt hiszem ott.... Ott végleg eltörött valami bennem, amit eddig ő tartott életben és megesküdtem hogy megtalálom aki ezt tette. Elindultam hát egy úton, és elhagytam a várost, végleg elszakadtam a falkámtól, és nem kerestem másikat. Nem kellenek. Semmi nem kell. Az ágyam üres éjjelente, és a klubbokban sem keresem a fizetős társaságot, lévén én magam is onnan indultam el, és tudom mennyire gyűlöletes tud lenni.
Ideje elindulnom, mert az üzlet nem áll meg, és a Kouji vevőköre meglepően jól regált a változásra, hiszen nem engedhettem meg hogy az életműve összeomoljon, így hát magamra vettem a bőrét, és tovább építettem a kapcsolati hálóját és mondhatom, virágzik az üzlet. Fegyver és drog kereskedelem, de hát valamiből meg kell élni, nem?
A kikötő felé visz a kocsi, és elmerengve gondolkozok hogy mégis mennyi minden történt azóta hogy utoljára mellette ébredtem, és erős kezei simítottak a hajamba. Az ötven évvel ezelőtti énem... Mára már csak fakó emlék. Most mégis, mintha felderengene, és nem tudom mire vélni. Lassan megáll a kocsi és kiszállok. Fekete, márkás csizmám puhán koppan ahogy királyokhoz méltóan szállok ki és indulok el a hajó felé ahol az üzlet ma este megköttetik, de egy ismerős szagot sodor felém a szél. Megdermedek, minden porcikám merev és ugrásra kész. A farkas éberen figyel, és kitörni készül. Ez nem lehet, ez a szag... ötven éve éreztem utoljára. Mindent sutba vágva sietős léptekkel haladok a forrás felé, a hajó belsejébe. Szinte feltépem az utamba kerülő ajtókat és egyszer csak megpillantom. A kanapén ülve. Könnyedén keresztbe tett lábakkal, mintha csak... a múltamból lépett volna elő.
- Kouji! - kiáltok fel hitetlenkedve de az arcát elnézve ahogy a sminkje alatt elsápad, ő sem éppen engem várt, és nem rám számított. Az öröm és a düh egyszerre vetekszik bennem és nem tudom melyiknek adjam át magam.
 

Idézet

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kouji Asashima


avatar


Hozzászólások száma :
18

TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Hétf. Nov. 05, 2018 2:32 pm



Zane & Kou
Annyi év és minden nap újra kell kezdenem az egészet. Minden reggel várom, hogy a légzése ébreszt fel hajnalban és minden este várom, hogy mellé fekhessek be egy hosszú nap után, de hiába várom, nem fog megtörténni. El kellett őt hagynom, az ő érdekében tettem az egészet majd ötven éve. A lakásom azóta hideg, sötét és csak aludni járok vissza. Már nem érződik otthonnak, amióta nem vár haza és bújik hozzám minden nap. De most nem érek rá ezen gondolkozni, mennem kell, különben a megbánom a döntéseimet.
Azóta egy percre sem álltam le, csak amikor bedőltem az ágyba, mert már nem tudtam ébren maradni. Nem engedhettem meg magamnak, hogy megálljak, különben visszatérnek az emlékek és azt nem kockáztathattam meg. Nagyon nehéz döntést hoztam akkor és nem csinálhatom vissza az egészet, különben semmi értelme nem lett volna annak a sok szenvedésnek.
Magamra öltöm a szokásos extravagáns ruháimat, a stílus ugyanaz, de a ruhadarabok teljesen újak. Nem vagyok elégedett sosem, hogy fél évnél tovább tartsam meg a gardróbom, mindig kidobálom az egészet. Nem vesződöm utazással, egyszerűen nyitok egy kaput, átlépek rajta és már le is vetem magam a jól megszokott kanapéra. Az ilyesmi üzleteimet mostanában ezen a hajón folytatom le, ismerem minden zugát, szűkös és nem szeretik sokan, amit mind az előnyömre fordíthatok. A helyi maffia főnököt igyekszem bevonni a hálómba, akit úgy emlegetnek, a Fenevad. Sokat hallottam róla, de a személyét mégis homály fedi. Pletykálnak róla, de mintha senki nem merne róla túl sokat beszélni, hiába a mindig sikeres módszerem a kifaggatásra. Pont olyan, akit a magam oldalára szeretnék állítani. Nagy nehezen kaptam tőle egy lehetőséget az üzlet kötésre és nem fogom veszni hagyni.
Türelmesen várom az üzletfelemet, a futó léptek zaja egy kicsit meglep, de mire reagálhatnék rá, már itt is áll előttem egy szellem a múltból, akivel nem lenne szabad találkoznom.
-Zane… -lehelem elhűlve, szinte még a vér is megfagy bennem. Mindenre számítottam, mindenre felkészültem, csak rá nem. Az a kedves, ártatlan lélek, akit annak idején el kellett hagyjak, nem vártam volna, hogy itt látom őt viszont. Egy gyors mozdulat egy kis mágiával megtoldva, és már kattan is zár az ajtón, ne zavarjon minket most senki. Annyira vágytam őt ismét látni, ismét érinteni, de nem tehettem, ha nem akartam veszélybe sodorni. Majdnem neki is baja esett az én hibámból, így ki kellett lépnem az életéből, ha békét akartam neki hagyni, de ahogy látom, pont ellenkezőleg sült el a tervem. A szavaim, amik sosem hagytak még cserben, most nem akarnak jönni, csak tátogni tudok egy pillanatig, ahogy befogadom a látványát. Annyira megváltozott, teljesen már lett, mint mikor utoljára láttam, de mégis ott van a fiú, akit szerettem.
-Tudom, mire gondolsz. Gyere, beszéljünk -rázom meg magam a kábulatomból és felállva lépek közelebb hozzá, hogy magammal invitáljam a kanapéhoz. Van egy olyan érzésem, hogy itt leszünk egy darabig és lesznek kérdései felém. Talán még dühös is lesz rám vagy megtámad. Mindet megérdemlem.
Outfit@Music



Rage, rage against the dying of the light
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zane Nyrani


avatar


Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Kedd Nov. 20, 2018 7:49 pm

Kou & Zane

Nem várok semmit ettől az éjszakától, de mégis mintha már valami láthatatlan energia borzolná a tarkómon a szőrt ahogy a hajó felé lépkedek. Balsejtelem lenne? Nem tudom, de ahogy megcsap az a bizonyos illat, már senki nem állíthat meg és sietősen, szinte futva teszem meg a maradék pár métert hogy hírnevemhez méltóan feltépjem az ajtót. Kékes szürke szemeimben a tömény döbbenet és harag szikrázik, és az ajtó kattan mögöttünk. Nem nézek oda, szemeim csak az előttem ülő alakot tudják befogadni és a fenevadam is felhorgadva akarja megtámadni. Megölni és megölelni egyszerre, amiért azt tette amit. Visszanyelem a szörnyem és magasított talpú bakancsom koppan párat ahogy a vele szembe lévő fotel felé lépek. Nem, le kell ülnöm. Én ezt nem bírom. Miért Kou, miért?! Azt hittem meghaltál.
- Most Zykk-nek hívnak - közlöm vele ahogy keresztbe teszem a lábaimat és próbálok lehiggadni. Árnyék a múltból, mégis mit kezdjek vele? A rég halott fiú rohanna hogy odabújjon és farkassá változva a lábához törleszkedne mint azelőtt. Az a halott fiú... olyan ostoba volt. A halálhír meg olyan valós, és igazi....
- Nem tudod mire gondolok, Boszorkány. Oh igen, beszélni fogunk, hiszen ezért jöttünk nem? Az üzlet az üzlet - húzom apró gonosz mosolyra az ajkaim, amik szinte fehérek a feszültségtől, és az elfojtott indulattól. Nem. Vagyok. Hajlandó.
- A város virágzik, és az embereim teszik a dolgukat. A drog és a fegyverek piaca mindig is népszerű volt. Miért lenne szükségem egy magadfajtára? Mit tudsz adni nekem, és mit vársz érte? - kérdezem tárgyilagosan.
 

Idézet

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kouji Asashima


avatar


Hozzászólások száma :
18

TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    Hétf. Jan. 14, 2019 3:10 pm



Zane & Kou
A múltamban bőven van olyan aspektus, ami miatt nem maradhattam meg sosem egyhelyben sokáig, vagy lehettek állandó barátaim. Mindig mentem előre, sosem álltam és meg, és igyekeztem sosem túl szoros ismeretségeket kötni, hogy ne kelljen fölösleges kötöttségektől megválnom, amikor elkerülhetetlenül tovább kell állnom. Így sosem volt nehéz csak úgy felpakolni a holmimat és menni, amerre látok, de az utolsó költözésem különösen fájdalmas volt. Nagyon sokáig tépelődtem és végül az ő érdekében döntöttem, minden féjdalmam ellenére. Azzal hagytam ott, hogy békében élhet biztonságben nélkülem. Így valamivel könnyebb volt tovább lépni.
Nem vártam pont őt, de úgy tűnik a karma kegyetlen játékot játszik velem, mert nem mást, mint korábbi szeretőm áll elém, hogy üzleteljünk. Kell egy jó pillanat, mire ismét megtalálom magam és reagálni tudok.
-Nem érdekel -jelentem ki a szokásos nem fogadok el más választ hanghordozásommal. Akár akarja, akár nem, nem fogok tudni rá más néven gondolni, nekem ugyanaz a Zane marad, aki akkor volt, mikor ötven éve New Yorkban együtt éltünk.
-Pontosan tudom. Úgy érzed, elárultalak, nem tudod elképzelni, miért tettem az egészet, miért hagytalak el. Miért kellett ennek történnie. Miért hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Miért nem mondtam el, hogy mégsem haltam meg. Ezeken gondolkodsz -Ismerem őt és ismerem az emberek gondolkodását is. Talán nem egészen ugyanaz a fiú, mint volt, amikor elhagytam, de az ember a legmélyebb szinten nem változik akkorát az ember, hogy ne tudd megmondani, mit érez legbelül. Őt pedig mindenhogyan és teljesen ismertem, mint addig vagy azóta soha senkit. Megbántottam és tudom, hogy megérdemlem a gyűlöletét. Mert biztos vagyok benne, hogy most gyűlöl.
-Fogunk üzletről is beszélni -Attól nem kell félnie, hiszen ezért jöttem ide és nem szoktam csak úgy veszni hagyni a céljaimat, még ilyen helyzetben sem. Talán jobb, ha előbb a piszkos anyagiakkal foglalkozunk, az érzelmeket későbbre hagyjuk.
-Pontosan tudod, hisz ismersz. Információ. Korrupció. Emberkereskedelem. Amit csak akarsz, meg tudom szerezni. Cserébe természetesen védelem, tíz százalék az üzletből, ami miattam ment végbe és egy kávé. Kettesben veled -Egészen eddig nélkülöztem őt, most hogy itt van előttem teljes életnagyságban, nem bírok magammal. A karjaimba akarok zárni, simogatni a haját, ismét magamának érezni. Elbuktam a megvédésében, de már nem kell őt féltenem az életemtől. Talán ez egy lehetőség, hogy ismét az enyém legyen?
Outfit@Music



Rage, rage against the dying of the light
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Long, long time...    

Vissza az elejére Go down
 

Long, long time...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Mi lett volna ha... :: Jövő szele-