A kinézetem nem ragoznám túl ami azt illeti. Az vagyok amit látsz, kidolgozott testalkat, masszív izomzat, szőkésbarna haj és ragyogó szürkéskék szemek. Még akár a kedves állatbarát pasi is lehetnék a szomszédból, ha csak a kinézetem alapján akarsz megítélni. Magasnak számítok, és nem véletlenül vagyok kiképzőtiszt hogy úgy mondjam. Katona, igen, ez jellemzi  a megjelenésem, és félhosszú hajam mindig felkötöm ha munka van. Már ha hagyom annyira megnőni, mert általában rövidebben hordom.  Egyszerű és praktikus dolgokat részesítek előnyben és csakis acéllal bélelt bakancsot, hiszen hogy rúgjak fel bárkit is tornacipőben? Na látod.  Az egyetlen ékszer amit viselek egy bőrszíjra fűzött farkasfog. Nem vagyok az a típusú férfi aki mindent magára aggat csak mert megteheti. Az egyszerűséget pártolom.
Ennek ellenére hogy eldöntötted, egy szívtelen és érzéketlen tag lennék nem vagyok az. Vannak bennem érzések, és humorom is szóval ... kár a gőzért. Az hogy neked nem mutatom meg, egyéni szociális probléma, és a tied, nem az enyém. Valószínűleg nem érsz annyit hogy megmutassam neked az embert, a katona mögött.

Ismerős a mondás ugye, hogy nem minden az aminek látszik? Nos minek látszom? Egy mosolygós apukának? Egy hegymászó kalandornak, egy katonának? Igazából egyik sem vagyok és mindegyik. Alapvetően ne tévesszen meg a kinézetem, a saját magam érdekeit tartom szem előtt, és én vagyok a legjobb barátom, annak ellenére hogy sokakkal foglalkozom, és sokakra villogtatom a mosolyom. Nagyrészt nem érdekelnek mások ügyletei és ha mégis, akkor sem teszem szóvá, nem folyok bele, kivárok. Harcos vagyok, és a testi erő mellé erős logika, stratégiai gondolkodás is társult, mindig azt igyekszem meglátni hogy az adott helyzetben nekem, mi a legjobb. Nem állítom hogy nincsenek érzéseim, mert vannak és humorom is van de legtöbbször nem vesztegetek időt arra hogy erőlködjek. Vannak akikkel nyilván tudok beszélgetni de hogy kötetlenül és barátian? Itt nincsenek barátok, itt szövetségek vannak, intrikák. Elvárom a tiszteletet de meg is tudom adni másoknak, főleg a vezérkarnak hiszen az ő szavuk az első. Van azonban egy érdekes... nevezzük szokásnak, szokásom. Nem fogok kezet olyanokkal, akiket nem tisztelek egy icipicit sem. Lehet hogy ez arrogancia de azért üssenek már meg egy alapvető szintet. Amíg valaki nem mond, vagy tesz valamit amit elismerek, addig nem vagyok hajlandó érintkezni. Nem vagyok teljesen antiszociális mert vannak olyan kapcsolataim is amik mentesek mindentől, és sokszor kerülök össze egy- egy üzleti beszélgetés vagy ebéd során egy nővel, aki más mint a többiek. Nem hátrál meg tőlem, és máris felkelti az ember érdeklődését. Meg fog hátrálni, csak idő kérdése.

- Mivel foglalkozik?
- Katona vagyok.
- És mit csinál ha nem dolgozik?
- Edzek.
- És ha nem edz?
- Akkor az edzésen gondolkozom.
- Maga most szivat engem ugye?!  - akad ki a velem szemben ülő fiatal kis bige, 30 körüli lehet de könyörgöm majdnem 300 év után nekem a nyolcvanéves mami is fiatal csitri.
- Nem, én csak válaszolok a kérdéseire - válaszolok teljesen fapofával, de legszívesebben megfulladnék már a röhögéstől, körülbelül fél órája szívom a szerencsétlen vérét, de nagyon rossz hangulatban kapott el ez a hülye elbeszélgetés és amúgy sem bírom a fejét. Mrs. Withcomb-ot kedvelem, de ezt a kis p*csát nem. Remélem ezzel egyértelművé is tettem hogy engem többet nem lát. És akit én nem kedvelek az még a katonáim körében is mérvadó.
- Maga csak szórakozik velem Mr. O'Connor - fakad ki a kicsike, én pedig megőrzöm nagy nehezen a komolyságom.
- Kérem, Ms. Drayton, én egyszerű ember vagyok, egyszerű válaszokkal, ne kérdezzen ha nem tetszik amit hallani fog - és igen élvezettel nézem ahogy elvörösödik pulyka mérgében. Úgy kell neked. Még percekig játszom vele ezt a macska-egér játékot, és nem kétséges melyikünk a cica. Végül idegesen felpattan, felkapja  a mappáját és elviharzik, majd fellökve az egyik legjobb harcosom, Joy-t, aki szintén az elbeszélgetésre várakozik. Vigyorogva dugja be a fejét, és még látja ahogy leveszem a bakancsos lábam az asztalról.
- Kiakadt?
- Mint ahogy a tankönyvben meg van írva, szóval szerintem mehettek.... - vigyorodom el szélesen ahogy kisétálok, és véllon veregetem.

Ez volnék hát én. Katona, pokoli humorral, és kemény szilárd de valamelyest mégis rugalmas természettel, de úgy nem szívesen lennék a saját ellenségem. Sok életet éltem már meg, különböző szakaszokban, de valahogy mindig utat találtam a katonasághoz, és a világháborút is megjártam. A német egységekkel voltam munkakapcsolatban, és most amolyan kiképző mester vagyok. Közel háromszáz év sok idő, nem fogok mindent elmesélni, és mindenre kitérni de alapvetően skandináv gyökereim vannak, onnan a szőkésbarna haj és világos szemek.


Manapság a katonaságnak is olyan alakulatánál vagyok, amiről senki nem tud, amolyan... "az elnök zsoldosai" címmel, és a legmacerásabb, és veszélyesebb küldetéseket én kapom, és maroknyi öt fős csapatom.  Mi nem is létezünk hivatalosan, ezért vagyok úgymond kiképzőtiszt hogy valahogyan mégis leplezzük ezt a dolgot, de szeretem csinálni. Olykor még más nemzetekkel tárgyalok is, egy egy fejlesztés kapcsán, mert előkelő pozíció és ők azt gondolják 35 éves vagyok. Hát elmúltam annyi. Egy...pár éve. Mindenesetre az egyik ilyen alatt ismertem meg azt az idegtépő nőszemélyt, aki miatt elhatároztam hogy kettőnk közül csak egy nyerhet, és be fogom törni. Milyen egy öntelt perszóna....És ne kérdezze meg senki hogy mit csinált az ágyamban. Az csak testiség.