Körülbelül 175 cm magas, vékony. Hosszú, tinta fekete haja a derekáig ér, ehhez pedig sötétbarna szemekkel áldotta meg az élet, amelyet gyakran feketének néznek el. Mindig szépen ívelt vékony szemöldöke van és egészen sápadt, fehér bőre. Azt mondják, nagyon hasonlít az anyjára, többen összetévesztették már őket. Igazán elégedett külsejével, de azért sokszor irigyli azokat a lányokat, akik alacsonyabbak tőle. Ennek ellenére is kedvelt a férfiak körében. Mindig divatos, sokszor visel miniruhát, de jól is áll neki. Mindig magassarkú cipőt visel, amellyel még magasabbra nyúlik. Arcán a smink le sem kaparható, törekszik kiemelni a legcsinosabb részeit. Szeret ékszereket is hordani, köztük ostorát, amely ezüst színű kígyó alakban tekeredik kezére, mint egy kardísz.

Büszke, kissé gőgös. Kezdetben kőszívűnek tűnik, de amikor jobban megismered, meglátod rajta, hogy ez csak egy álca, előbb vagy utóbb kibontakozik igazi énje. Bonyolult személyiség ez kétségtelen. Kissé nárcisztikus, de mégis bizonytalan. Érzékeny, könnyen felkapja a vizet, viszont személyiségben sokkal erősebb mint a legtöbb nő és igazán kifinomult. Már most érettebb mint testvérei, sokszor anyáskodik felettük. Annak ellenére, hogy kicsit nárcisztikus, nagyon hű a családjához, különösen bátyához, Alechez. Nem csak családjához hű, hanem barátaihoz is, viszont nagyon hangulatember, de aki ismeri ezt jól tudja róla. Kacér, próbálkozik kikezdeni a kiszemelt férfiakkal, sőt ellenségeinél is szívesen használja adottságait. Még nem tud igazán szeretni, de nem is mer, hiszen anyja is beletáplálta, hogy ne bízzon meg a férfiakban. Igazán szabad szellemű, szívesen válik csalivá, imád bulizni és flörtölni valamint kedveli a divatot is.

Ez a nap elég unalmasra sikeredett. A szokásos rutint csináltuk egész nap, plusz belefért még egy kis edzés is a menetrendbe. Alec egész végig Jace miatt panaszkodott, aki természetesen már megint valahol Claryvel kószál a városban, ki tudja hol és mit csinálnak. Engem nem zavar, de komolyan, csak már picit nevetséges, amit sokszor Alec művel és ugyebár ki más nyugtatná le őt? Na, ki? Hát én!
Teljesen felhagytam már a reménnyel, hogy ma valami izgalmas történjen. Egyre hamarabb sötétedik, az alvilági lények is egyre korábban merészkednek ki az utcákra és még sincs semmi munka. Pedig amióta Clary közénk állt, nem tudtunk unatkozni, talán túlságosan is hozzászoktam már a nagy izgalmakhoz. A nagyteremben ücsörögtem, a számítógépeket bújtam, mikor megérkezett egy üzenet. Azonnal felvidult az arcom, és nyomban el is ordítottam magamat:
- Alec! Gyerünk, készülődj! – A fegyvertár mindig is az egyik kedvenc helyem volt. A jobbnál jobb fegyverekkel, amiket éveken keresztül még a kezünkbe sem vehettünk, és manapság pedig már senki sem szabja meg ezt, hiszen felnőttünk –viszonylag-. Alec meglepődött arccal futott oda mellém, kérdeznie sem kellett már, hogy mi történt, hiszen arckifejezésem azt hiszem mindent elárult. Manapság sokat láthatta ezt, komolyan már szabványoztatni kellene a „mentsük meg Jace seggét” arcomat.
A sötétség nem minden esetben a legjobb barátunk. Több esetben boszorkányfényünk sem elég ahhoz, hogy jól fel tudjuk mérni a terepet. Ezért szerencsének tartom, hogy őseink kitalálták a rúnákat. A sötétben látó az egyik kedvencem, minden olyan ékes és kiélezett, amikor használatba kerül. Viszonylag gyorsan a rendőrséghez érünk testvéremmel. Nem kell sokáig várnunk, még Jace és Clary kilépnek az ajtón és a fogadott fivérem nagy vonalakban felvázolja a haditervet. Már oly sokat harcoltunk együtt és bizonyos helyzeteket kipróbáltunk, hogy szinte mondania sem kell, megértjük egymást fél szavakból, kifejezésekből is. Ilyenkor sajnálom szegény Claryt, hiszen mit sem ért ezekből a dolgokból. Ha elég jól teljesít, akkor majd belejön! Két felé szakadtunk, Alec és én az előcsarnokba indultunk. Körülnéztem. Az emberek még ebben az időben is mindenfelé nyüzsögtek. Hirtelen ugrott csak be valami, amire óriási vigyorral az arcomon Alecra pillantottam.
- Na, menj már oda hozzá! Bűvöld el, a férfias bájoddal! – Kuncogtam fel, miközben a pultban ücsörgő idősebb nőre mutattam. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni az ötlet, nyafogósan rám is pillantott.
- Izzy! Ne már! Mégis mit mondjak neki? – Biggyesztette le ajkait miközben én szemmel verni kezdtem, hogy induljon már, mert így nem fogunk semmire sem haladni. Végül egy óriási sóhaj kíséretében indult neki, én pedig a másik oldalra indultam. Tekintetem le sem vettem róluk, és majdnem elröhögtem magamat amikor Alec idióta módon öntötte ki a pohár vizet a nő asztalára, de mégis sikeresen felém hajította a kártyát, amivel tovább juthatunk. Szívesen meghallgattam volna, hogy hogyan lépett le onnan, de már a látványon is jót kuncogtam. Innentől kezdve minden könnyű volt. Bejutottunk a szükséges terembe, ahol az egyik ládához siettem, ami az áramot vezérli. Azonnal egy rúnát rajzoltam rá, ami valamennyi időre leblokkolja az egész hálózatot a rendőrőrsön. A mi feladatunkkal végeztünk, innen már minden a többieken múlik és remélem, sikerrel járnak. Aleckel az oldalamon indultunk ki a megbeszélt találkahelyre, és természetesen nem bírtam ki, hogy az iménti mutatványával ne piszkáljam végig, de hát olyan mulatságos!