Paris & Vitaly

Az előző napi kis találkozásunk után úgy döntöttem, hogy elhívom Parist egy randira. Már csak poénból is randinak hívtam, és mivel a fiú így is rábólintott, minden a legnagyobb rendben volt. Kivéve azt a picike bökkenőt, hogy csak másnap tudtam meg, hogy kinek a legkisebb fiára hajtottam rá. Amikor rájöttem, hogy ki Paris beölelője egy kicsit betojtam, mert nem akartam magamra haragítani a nagyhatalmú klánvezért, de már mindegy volt. Ha Mr. Reeves ellene van az ötletnek, hogy a legfiatalabb beöleltje egy boszorkánymester férfival randizzon, akkor viselem a következményeket.
De térjünk vissza a napomhoz. Reggel végre a sarkamra álltam és felmondtam a munkahelyemen, szóval hivatalosan is teljesen szabadon töltöttem a délelőttömet és a délutánomat egyaránt. Ez egy kicsit kitolás volt a másik kifutófiúval szemben, de kivételesen úgy döntöttem, hogy genyó leszek és tényleg leléptem. Az egész napomat csavargással töltöttem, benéztem egy plázába, ahol azzal a lendülettel meg is ebédeltem, aztán eltömegközlekedtem magam a parkba (nem volt kedvem portált nyitni, múlatni akartam az időt) ahol egész délután görkoriztam, kihasználva a csodálatos időt és a frissen szerzett szabadságomat. Kicsivel hat után kóvályogtam haza, még ettem valamit, majd pihentem egészen kilencig, amikor pedig készülődni kezdtem. Letusoltam, és kivételesen próbáltam egy kicsit odafigyelni arra, hogy mit veszek fel. Passzos, sötét nadrág, fehér póló, könyékig felhajtott farmerdzseki, és elfogadható állapotban lévő cipő. Úgy gondoltam, hogy ez megteszi. A hajamba csak beletúrtam, hogy a helyére igazítsam a kósza tincseket, és már késznek is nyilvánítottam magam. Már nagyon vártam ezt a programot, úgy tekintettem rá, mint az eddig is csodálatos napom megkoronázására. Romantikus szempontból nem vártam sokat ettől a randitól, de abban biztos voltam, hogy remekül fogunk szórakozni, ha már nem, akkor barátokként.
Mivel elég hamar készen lettem csak ráérősen elkullogtam a legközelebbi autókölcsönzőig, ahonnan szereztem egy menő sportkocsit egy napra. Az autó egy sötétkék Mustang volt, olyan tipikus felvágós fajta, de pont ezért tetszett. Ha már mondén mód közlekedek, akkor rendesen fogom csinálni. Miután kifizettem a bérleti díjat a kocsira és megkaptam a kulcsot, bele is pattantam és elvezettem arra a helyre, ahol megbeszéltük a találkozót Parisszal. A Dumort szomszédságában egy kis kajáldánál. Az út szélén parkoltam le és ki is szálltam az autóból, hogy úgy nézzek körbe. Még mindig majdnem korán volt, ezért nem csodáltam volna, ha a fiú még nem ért ide, de azért nyitva tartottam a szemem. 

Paris & Vitaly

Az autó mellett, zsebre tett kézzel ácsorogva vártam a fiúra. Hamarabb érkeztem a megbeszéltnél, szóval bőven volt időm nézelődni. Nem olyan gyakran kóboroltam a Dumort környékén, Manhattan ezen részét általában elkerültem. Mârmint teljesen véletlenül. Sosem akadt erre dolgom, így legfeljebb néha keresztülsétáltam egy közeli utcán, de nem időztem erre. Talán ezért is nem tudtam egészen ma délelőttig, hogy kinek is a beöleltje Paris. De már eldöntöttem, hogy nem foglalkozom ezzel (egyelőre), így gyorsan elhessegettem a gondolatot, még mielőtt megint bepánikoltam volna a semmin. Amúgy is, ez nem is igazi randi. Nem akarok Paristól semmi oly... És ekkor jelent meg. Az első gondolatom az volt, hogy jól kitett magáért az öltözködéssel. Remekül nézett ki, azonnal felderült az arcom, mikor megláttam. Magabiztos mosollyal néztem, ahogy egyre közelebb ért hozzám, és el is távolodtam egy lépést az autótól, hogy illően üdvözölhessem.
- Szia Paris! - köszöntem neki, mikor megállt előttem, és mielőtt reagáltam volna a dicséretre amit a kocsi kapott, odahajoltam a fiúhoz, és nyomtam egy puszit az arcára. Ha már randizunk, teljesen helyén valónak tűnt egy ilyen üdvözlés. Tudom, azt mondtam, hogy nem igazi randi, de ebben a hitemben azóta már meginogtam. Miért is ne lenne igazi ez a randi?
- Reméltem, hogy tetszeni fog. De mielőtt hamis képet festenék magamról ... csak bérelt. Nem gyakran használok ilyesmit - vallottam be azonnal a bűnöm, még mielőtt bajba kevertem volna magam azzal, hogy úgy teszek, mintha minden nap ezzel a szépséggel furikáznék. Inkább derüljön ki még mosty hogy csak miatta akarok így felvágni a Musztánggal. Mosolyogva támaszkodtam a kocsinak, ahogy ő is tette, és úgy figyeltem őt. Csinos volt, még csinosabb, mint legutóbb. Tetszett. Ennyit arról, hogy nem akarok tőle semmit.
- Vidámparkba, ahogy megbeszéltük. Brooklynra gondoltam, ugye eljöhetsz oda? - vontam össze a szemöldököm, ahogy eljutottam az engedély gondolatáig. Tudom, hogy előbb kellett volna pontosítanom a helyszínt és szólni neki, hogy tegye meg a szükséges formalitásokat, hogy elhagyhassa Manhattant, de ezt most elszúrtam. Ritkán randiztam olyanokkal, akiket annyira szigorú szabályok kötnek, mint a vámpírokat, későn jutott eszembe az ilyesmi. Ezúttal pedig csak abban bízhattam, hogy ő előrelátóbb volt mint én, vagy hogy nem olyan nehéz megszerezni azt a kimenőt Brooklynba. Bár az sem okozott volna nagy gondot, ha Manhattanben kell maradnunk, hiszen itt is volt vidámpark. Az egyetlen ok, amiért a másik helyre szerettem volna vinni az volt, hogy régen jártam ott és kíváncsi voltam rá, mi változott azóta.

Paris & Vitaly

A köszönést talán egy kicsit rövidre szabtam, de egy első randi elkezdéséhez tökéletesen elégnek éreztem egy arcra puszit. Lehet, hogy régimódi vagyok, de az én elképzeléseim szerint többnek egyelőre nem volt itt helye. Az este végén esetleg már máshogy fogom gondolni, de az még messze volt és bármi történhetett addig. Egyelőre viszont azzal kezdtem, hogy az autóra tereltem a szót, és amint lehetett elmondtam, hogy hivatalosan nem hozzám tartozik. Korrekt akartam lenni a félreértések elkerülése végett. Paris pedig teljesen megértően fogadta a helyzetet, szóval minden rendben volt. Jókedvűen mosolyogva bólintottam arra, ahogy kifejtette az okot, amiért nem volt szükségem autóra a mindennapjaimban. Pontosan ez volt a helyzet.
- Igen, valahogy így. Bármilyen menő is egy ilyen járgány, én általában jobban preferálom a gyorsabb megoldást. De egy-egy ilyen alkalomra akkor is megéri bérelni egyet. Egy boszorkánymester is menőzhet néha mondén autóval… - kacsintottam a fiúra a végén. Valójában élveztem, hogy egy ilyen járgánnyal vihetem keresztül a városon, akkor is, ha portállal sokkal gyorsabb lett volna. Figyeltem, ahogy átsétált a másik oldalra, egy kissé elszégyellve magam, amiért a meggondolatlanságommal lehet, hogy bajba keverem őt az este folyamán. Utána szinte azonnal én is beszálltam az autóba a másik oldalról, a kormány mögé.
- Igen. Bocsi… Tudom, elszúrtam. Csak nem nagyon szoktam vámpírokkal mászkálni a területükön kívül, és vagyok olyan figyelmetlen, hogy elfelejtsem az ilyen részleteket. De akkor most reménykedünk benne, hogy senki nem akar majd megenni vacsira – mondtam el, miközben bekötöttem magam. Fő a biztonság, és ugyebár vele ellentétben nem gyógyultam meg volna azonnal, ha valamilyen oknál fogva összetörjük magunkat.
- Nem, egyáltalán nem vártam sokat. Időben jöttél. – pillantottam rá mosolyogva, ahogy elindítottam a kocsit. Lassan kikanyarodtunk a parkolóból, és elindultunk a vidámpark felé - Hát, azt hiszem nem is lehetett volna jobb. Reggel felmondtam a munkahelyemen, és ez megalapozta a jó hangulatomat mára. A te napod hogy telt eddig? Régóta fent vagy? – vittem tovább a beszélgetést vezetés közben, csak a szemem sarkából pillantva olykor a fiúra. Első sorban előre kellett figyelnem, hiszen az autó egyelőre nem mágiával működött és ugyanúgy koncentrálnom kellett arra amit csinálok, mint egy mondénnak.