Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Staff members
Oldalunk

Latest topics

Surprise -  Darryn & Noel Emptyby Angoulêma Blanc
Pént. Ápr. 24, 2020 1:05 pm

Surprise -  Darryn & Noel Emptyby Nadragulya
Pént. Ápr. 24, 2020 11:26 am

Surprise -  Darryn & Noel Emptyby Kurosawa Haru
Csüt. Ápr. 09, 2020 4:58 pm

Surprise -  Darryn & Noel Emptyby Zyra Rockwood
Csüt. Ápr. 09, 2020 12:48 am

Surprise -  Darryn & Noel Emptyby Nova Nightingale
Csüt. Ápr. 09, 2020 12:26 am

Surprise -  Darryn & Noel Emptyby Chantal O'Connor
Szer. Ápr. 08, 2020 11:37 pm

Surprise -  Darryn & Noel Emptyby Sybil Cassie Kane
Szer. Ápr. 08, 2020 11:07 pm

A hónap reagolói
Gioia Selvaggio
Surprise -  Darryn & Noel Bal11Surprise -  Darryn & Noel Kyzyp11Surprise -  Darryn & Noel Jobb11 
Kotetsu Madoka
Surprise -  Darryn & Noel Bal11Surprise -  Darryn & Noel Kyzyp11Surprise -  Darryn & Noel Jobb11 
Mutsuki Kaede
Surprise -  Darryn & Noel Bal11Surprise -  Darryn & Noel Kyzyp11Surprise -  Darryn & Noel Jobb11 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share
 

 Surprise - Darryn & Noel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyHétf. Május 22, 2017 2:00 am

Darryn - Noel

Sokat hezitált, sokat rágódott az elmúlt időszakban, végül egy újsághirdetést adott fel, hátha talál valakit, aki hajlandó őt elfogadni és elvállalni. Szabadulni akar Gerardtól, végleg és örökre, hogy annyi kötelék se legyen köztük amit a beölelése okozott.
Mint kiderült a Kanaméval folytatott beszélgetésekből, az az igazi Nemző-Gyermek viszont köztük sosem alakult ki, az oka rejtély, bár ritka esetekben előfordul.
Egyáltalán nem bánja, sőt, bár valószínű, ha így lett volna, akkor nem is lép meg tőle, mint ahogyan tette ezt nem is olyan régen. Amikor ideért és végül is klántag lett életében először, akkor derült ki, hogy tulajdonképpen semmit nem tud amit már régen kellene, Gerard semmit nem tanított meg neki.
Kapott egy tervet, mindenki segíti és ő kitartóan gyakorol, tanul, hogy behozza a lemaradását. Viszont úgy döntött, nem vár tovább, maga néz Nemző után. Mivel ebben a klánban van, nem akar máshol keresni, egyszerűen átnézte a tagok listáját és rábökött valakire. Őt választotta.
Az okát elég, ha ő tudja egyelőre, biztos benne, hogy így is meg kell védenie az álláspontját.
Mivel az illető eddig távol volt és most érkezett vissza, ezért vár egy kicsit, majd egyenesen a társalgó felé indul, ahol őt érzékeli.
Ugyan nem lenne szükséges, mert nincs zárva az ajtó, mégis kopog, ne meglepetésszerűen érkezzen.
-Jó estét! Zavarhatlak egy kicsit? Nem tart sokáig, ígérem.
Ha nem küldik el melegebb éghajlatokra, akkor belép, és le is ül. Tényleg nem akarja Darryn idejét rabolni, ezer százalék, hogy pihenni akar, nem dumálni.
-Noel vagyok, ugye veled találkoztam akkor, mikor a szigetre érkeztem. Arról lenne szó, hogy én feladtam egy hirdetést, miszerint Nemzőt keresek, aki elvállalna mint gyermekét. Viszont ebbe a klánba befogadtak, így nem szívesen keresnék idegen terepen. Azt számba véve, hogy mennyire normálisan álltál hozzám a találkozásunkkor és amit rólad meséltek, én téged szeretnélek megkérni erre.
Az újságot is átnyújtja, ha ezt a férfi esetleg nem látta volna. Nem szarozott, az biztos, de most mit rizsázzon? Eleve nem kenyere és így a legegyenesebb, maximum nemet mondanak rá, és keres tovább. Darryn teljesen normális volt vele, nem volt kioktató, nem volt lekezelő, egyenrangú félként kezelte, és ez is sokat nyomott a latba, mikor őt választotta. Sokan túlterheltek, és akinek gyermeke van, az meg nem fogja bevállalni őt, hiszen ez valahol alapszabály, ezt elmondták neki. Egy vámpírnak egyszerre csak egy fiatal gyermeke lehet, ez van.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyKedd Május 23, 2017 1:35 am



Noel & Darryn


A második otthonomban voltam, szerettem Kaname közelében lenni, mert megnyugtatott, mondhatott bárki bármit, ő volt az, aki néhány szóval, vagy pillantással, esetleg érintéssel megtudott nyugtatni. Most épp jelenleg a jelenléte is elég volt, egy dolgot sajnáltam csak, hogy nem a saját szobámban óhajtottam leülni vízi pipázni. Tudtam, hogy csak ez a fiatal vámpír lesz olyan pofátlan, hogy a korom ellenére megzavarja a pihenésemet, éreztem a közeledtét, de nem foglalkoztam vele, ha nem válaszolok, talán tovább megy. Nem voltam bunkó, csak nehezen nyitottam, annak ellenére, hogy udvarias voltam vele. Persze, első nekifutásra magam is udvarias vagyok, de másodszorra már nem éppen egy higgadt vámpír látszatát keltettem volna. Tudok én agresszívabb is lenni.
Mindent elrendeztem, a csecsebecsém, amely egyébként hat személyes pipa volt, most egy személyesként funkcionált, minden más lyukat betömtem rajta, és cseresznyevirágos kókusz illat terjengett a levegőben, megnyugtató. mi több, az egész emeletet körbe lengte ez a finom aura. Igen, haza érkeztem, ha valakinek még úgy sem tűnt volna fel annyira. Fekete vászonnadrágot viseltem, házi papuccsal, és hófehér inggel, abból a lezserebb fajtából, amin gombok helyett a felső részt madzagokkal lehet összehúzni, a hátulján kapucni volt, ugyanabból az anyagból. A régi rejtőzködős időkből megmaradt szokás, a hajam nedvesen csillogott a kapucni alatt, sötétben voltam és csak a pipa parázslott fel akkor, amikor épp beleszívtam. A hotel mögött, alatt elterülő várost figyeltem, az éjszakai nyüzsgést, de valahol máshol jártam, érzékeltem, hogy a többiek is itt vannak, Kaname és Nassyr valószínűleg egy szobában vannak, egész közel egymáshoz, ennek gondolatára apró mosoly kúszik az ajkamra, sosem voltam féltékeny a kettejük kapcsolatára. Örültem, hogy befogadtak, hogy elfogadott az idősebb bátyám is,azt hiszem nem nagyképűség azt állítani, hogy mi hárman voltunk ennek a birodalomnak az alappillérei.
Éveztem azt a feladatot, amit apám oldalán láttam el, és egyszer sem panaszkodtam, de azért lázadni olykor lázadtam, ha nem értettem valamivel egyet. A hifi berendezés halkan duruzsolta a vízi-pipázós zenéim közül valamelyiket. Ezek arab, török zenék voltak többnyire, a modernebbek, de került közé olykor régebbi is. Nem zavartattam magam, a kapucnim rejtekében bólogattam a zenére, a földön feküdtem a párnákon, teljes tudatában voltam annak, hogy nem fognak megzavarni, így amikor a kopogás után belépett Noel, nem bólogattam többet, rá összpontosítottam, a szoba sötétjében újra felizzott a parázs és a szemeim is visszatükrözték ezt a fényt.
Fiatal, túl fiatal én sosem tettem volna vele ilyet, vártam volna, hogy legalább harminc éves kora környékéig, számomra az egy szemvillanásnyi idő, neki? A fél élete. De így? Csak a negyedénél valamivel több, gyerek még , hiába magyarázzák nekem, hogy a mostaniak korábban érnek. Mi, az én időmben értünk be korábban, de ők? A többsége túlságosan elkényeztetett, tisztelet a kivételnek.
- Foglalj helyet. – intettem a velem szemben elhelyezett párnák egyike irányába, és felültem, az egyik lábamat a térdem alá húztam, a másik felhúzott lábamra könyököltem rá, ebben a kezemben fogtam a pipa szárát. Érdeklődve pillantottam végig a gyereken, kerestem nála a koponyát, egyelőre nem láttam.
Beleszívtam a pipába és szótlanul hallgattam a magyarázatát, hogy mit keres itt, engem?! Ki ajánlott engem?! Sosem hangoztattam, hogy teremtő akarnék lenni, pláne nem átölelő. Pláne nem apa! Nem! Azok után, amit átéltem nem akartam újra gyereket, tökéletesen megelégedtem azzal, hogy atyám gyereke legyek. Szobor mereven ültem tovább és a pipa széndarabkáját figyeltem, ahogy a szívásom nyomán újra felparázslik. Előrébb hajoltam, majd hátra dőltem a mögöttem elterülő kanapé támlájára, és hosszan engedtem ki az ajkaim között a füstöt, a végére pedig egy karikát is kiböffentettem. Rá érek, én nem sietek sehova sem.
-  Nem ismered a hűség fogalmát. – jelentettem ki határozott meggyőződéssel. Erről árulkodott az, amit a nagy nekromanta is elmesélt a gyerekről, jóllehet, hogy nem igazán foglalkoztak vele, mert számos rítus nem egy kisgyerek szemeinek való, de akkor is. Túl önálló, és ha mellőzve érzi magát, elmegy, bármerre csakhogy felhívja magára a figyelmet. Ő pedig nem fogja a hóna alatt cipelni folyamatosan; kisládába zárva, mint egy kiskutyát.
- Mi van ha nem kapod meg a kellő figyelmet, amit szerinted megérdemelsz? Mész a következő vámpírhoz, hogy öleljen át? – másik sarkalatos pont. Nem bíztam benne, ráadásul nekromanta vámpír? Jó, hogy kordában kellene tartani a kíváncsiságát, az erejét, de miért pont én? Megigazítottam a szenet a tartón és kíváncsian mértem végig újra és az újságot is elolvastam immár. Nevetséges! Jó, hogy a modern korban élünk, és ez csak egy belső újság, de! Hihetetlen hová süllyedtünk. Miért nem apám? Neki most nincs gyereke, legalábbis fiatal.
- Kanamét megkérdezted? – a fejemről hatra hullott a csuklya és beletúrtam a még nedves tincseim közé. Nyilván tudott róla, sőt! Az átkozott arról is hallhatott, hogy engem akar a gyermek, miért nem szólt a legutóbbi találkozásunkkor?! Talán kíváncsi volt rám, hogy mit teszek. Hogyan fogadom ezt az egészet. Tudta jól, hogy voltak gyermekeim, és az egyiket a szemem láttára ölték meg. Azon az estén megfogadtam, hogy soha többé nem is lesz, mint megtudtam, nem is lehetett már, mert a holtaknak nincs életképes magjuk, ezért rohadtul pipa voltam Kanaméra, nem mintha összeakadtam volna mostanság olyan nőszeméllyel, aki érdemes lett volna utód kihordásra. Ám hamar megtanultam, hogy mi vámpírok másképp szaporodunk.
Most biztos hallgatózik valahol és jót röhög rajtam!
- Miért én, miért nem olyasvalaki, aki kevesebbet utazik? – újabb fontos kérdés, hiszen tudnom kell, hogy miért rám esett a választás. Az újságot ledobtam magam mellé és kifejezéstelenül pillantottam az előttem ülő gyerekre.



Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyKedd Május 23, 2017 7:31 pm

Azt nem zongorázza most végig, milyen opciók lehetségesek, már megtette, így gyönyörű listája van arról, hogy miféle indokot kaphat egy esetleges nemleges válasz esetén. Egyedül marad? Akkor így járt. Kereshetett volna klánon kívül is, illetve megvárhatta volna, míg valaki jelentkezik a hirdetésére. Ő nem tette. Persze az, hogy eljutott addig, megírja azt az apróhirdetést, azt is sok dolog előzte meg, és igen, nyomós oka és indoka van arra, miért így járt el.
A helykínálásra egy köszönömmel felel, viszont a "megállapításra" felvonja a szemöldökét. Ezt mégis miből sikerült leszűrni?
-Mégis kihez kellene hűségesnek lennem az apámon kívül? A nemzőmhöz, aki bosszúból tett azzá ami vagyok, és magamra hagyott? Miatta nem láttam az apámat negyedik éve.
Kérdően pillant Darrynra. Ezt mégis honnan vette? Ha azt mondja, Raultól, az biztos, hogy az arcába vágja, hazudik, mert egy valakiről tudja biztosan, ilyet sosem mondana rá, és az a saját apja. Sok hibája van, nyilvánvaló, de ez nem igaz.
Ezen felül pedig talán ragaszkodnia kellene valakihez, akiről sok dolog elmondható, csak az nem, hogy nemző? Csodás ész érv lenne.
-Figyelemre vágynék? Egy cseppet sem ismersz. Csupán szerettem volna behozni a lemaradásomat, amit nemző nélkül sokkal nehezebb. Nem, választottam, és ha elutasítást kapok, akkor tudomásul veszem, hogy továbbra is egyedül kell küzdenem.
Egyre jobb, most már tényleg érdekli, hogy Darryn honnan veszi ezeket az "információkat", vagy mi alapján ítélkezik? Azon kívül, hogy találkoztak az ideérkezésének napján, szinte két szót nem beszéltek egymással.
Elhamarkodottan von le következtetést, legalábbis szerinte, persze ki ő, hogy egy idősebbnek megmagyarázza, téved? A kérdésre viszont játékos pajkosság csillan a szemében. Ezt nem lehet felelet nélkül hagyni, és nem is fogja.
-Őt nem. Hm... miért nem kezdem egyből a legnagyobbal? Igazad van. Fontolóra veszem.
Kicsit sem szarkasztikus, dehogy. Persze, megfordult a fejében az az igazság, na de Kaname klánvezér és elfoglalt. Ennyire egyszerű. No de olyan magas labdát kapott, amit muszáj volt lecsapnia, az más kérdés, hogy idegen nem tudhatja, komolyan mondta, vagy sem.
-Egyszerű, kiváló harcos hírében állsz, az egyik legidősebbtől és legjobbtól tanulhattál. Ezért szerettelek volna megkérni erre. Persze ha nem, megértem, és akkor elnézést, hogy zavartalak.
A tényeket mondja, nincs körítés, nincs felesleges maszlag mellé.Ez így vagy elég, vagy nem, többet nem tud tenni az ügy érdekében, maximum bocsánatot kérni azért, mert nem hagyta pihenni Darrynt.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyKedd Május 23, 2017 11:30 pm



Noel & Darryn


Többféle információt sikerült gyűjtenem arról, hogy Noel hogyan lett vámpír, egyesek szerint rossz helyre keveredett, rossz időben, mások szerint erőszakkal tették azzá, amivé lett, harmadszor pedig volt aki azt mondta, hogy pusztán kutatási célzattal, mert talán úgy vélte, hogy a vámpírság hasznára van a nekromancia kutatásában. Nyilván könnyebb lett volna, ha nem utazgatom annyit, és első kézből hallom az apámnak tett beszámolóját, és ezért haragszom is az öregre, amiért így elhallgathatott előlem vaskosabb információkat. Hiszen az érkezők jobban teszik ha az igazat mondják magukról, ha valahová tartozni szeretnének. Félre tettem a pipa szárát, úgy hogy ne eshessen semmi baja.
- Benoit szerint tartozol neki annyival, hogy hűségesen követed őt, mivel új életet adott neked. – a vén rókával is beszélgettem, nem volt könnyű eset, de nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy önös érdekek vezérelték, és persze maradi, még hozzám képes is.
Nyugodtan ültem Noellel szemben és figyeltem a testbeszédét, a mimikáját, egyenes srác, nem köntörfalazik, mindig a lényegre tér, most is, azt hiszem, miattam igyekszik minél rövidebbre fogni a beszélgetésünk idejét.
- Nem csak a vámpír életedről beszélek, drogok, elszökdösések, csatangolások. Nem ismerlek, és ha ne adj isten hosszú évszázadok után te lennél az eddigi életem legelső utódja, nem gondolod, hogy bármit kérdezhetek. Jogom van hozzá, mert számomra ez nem játék. – fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt és szúrós szemmel pillantottam Noelre.
Vicces, majdnem megrándult az ajkam, ám inkább csak a tekintetem mélyén villant meg valami fény hasonló akár az ő pajkos csillanása.
- Úgy értem, hogy nem bánja-e hogy nemzőt keresel a klánjában. Bár, őt ismerve olvasta már ezt az újságot is. Ha csak nem kürtölted világgá, bár gondolom a kérdezősködésed nyomán eljutott a fülébe, hogy kit szemeltél ki magadnak; így úgy gondolom, örömmel ültetne a nyakamba téged. – ó igen, valamiért sosem erőltette a témát, tudta, hogy apa voltam, hogy szerettem a gyermekeimet is, még ha alig tartottam őket a karjaim között, valahol mélyen hiányzott az érzés, hogy újra taníthassak valakit, átadhassam a tudásom, de akkor is, nagy felelősség egy gyermek. Bizonyára boldog lenne, ha lenne egy „unokája” .
- Remélem tisztában vagy vele, hogy nem fogok innen felkelni és nyakon csípni, hogy azonnal a temetőbe cipelve, átváltoztassalak. Beszélgessünk, és meglátom, hogy mi lesz.
Szeretném az elténfergett fiú történetét a saját szájából is hallani, nem csak mások elbeszélései alapján megérteni.
Az, hogy átváltozott azt az ő hibájának is láttam, hiszen valamiért elszökött azon az éjjelen az apja közeléből.
- Pontosan miért szeretnéd, hogy a tanítód legyek? Nyilvánvaló, hogy értesz a szavakhoz, és ahhoz ,hogy másoknak hogyan hízeleg. – állapítottam meg nyugodtan. - , és ha szükségből változtattak át, valamint hiányos a taníttatásod, nyilvánvaló, hogy a szavakhoz fogsz folyamodni. – igen; meg kell hagyni, hogy jó beszélőkéje van a srácnak, de még csak alig kezdtünk neki a beszélgetésnek.
- Apád nem érti, hogy mit tett, ami miatt azon az éjszakán elhagytad őt. Ez a homályos folt engem is érdekelne, nem hiszem, hogy egy nekromanta hagyná magát elbűvölni, olyan könnyedén. – megdörzsöltem az orrnyergemet és hátra dőltem a kanapénak.
- Most pedig, ahelyett, hogy hagynád, hogy túlzó netán helytelen feltételezésekbe bocsátkozzak, mesélj, magadról. Mindent. – beszívtam a levegőt, a fiúból doh,és halál szaga terjengett, valamint a vágyé, hogy valahova akar tartozni, hogy szeretné ha elfogadnák őt is; úgy ahogy van. Talán én is ezt akartam nem? Hogy Nassyr is elfogadjon, ahogy Kaname is tette, mindent megtettem volna azért , hogy könnyebb legyen velük.
- A kérdésed pedig megfontolom, nem válaszolok most rögtön. -nekem tökéletesen kényelmes így a földön ücsörögve. Időnként beleszippantok a pipába, de már koránt sem élvezem annyira, mint amikor egyedül voltam. A hifi távirányítójáért nyúltam, amit a kanapén hagytam, és kinyomtam a zenét. A teljes figyelmemet a fiúnak szenteltem. Világos volt, hogy a provokáláson nem akad úgy fent.




Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptySzer. Május 24, 2017 7:40 pm

Céllal jött, nem akarta sokáig zavarni Darrynt, hiszen tudja, most érkezett vissza a szigetre, de ez annyira fontos dolog, hogy legalább szerette volna megkérdezni tőle, esetleg elgondolkodna-e ezen.
A gerardos megjegyzésre felvonja a szemöldökét, és csak azért nem kezd el röhögni, mert még attól is undorodik a nemzője irányában.
-Valóban? Nocsak. Azt elmesélte, hogy miért tett vámpírrá, vagy egészen véletlenül kihagyta a történetből? Sebaj, akkor elmesélem én. Tudod, az apám tudására sokan vadásznak, érthető módon. Egyesek szerint, nekem is van tehetségem hozzá, de ez majd elválik. A kedves nemzőm, aki hónapok óta figyelt, azért kapott el, mert azt remélte, hogy az akció eredményeképpen információkat kap az apámtól, hiszen zsarolhatja velem, illetve majd tőlem, és mint gyermek, majd én is neki dolgozom.
Miután kiderült, egyikünktől sem azt a reakciót kapta, mint amire számított, konkrétan magamra hagyott, hogy boldoguljak úgy, ahogy akarok és tudok. Egyetlen egy dologra kértem, az apámat is változtassa át, de megtagadta. Ez volt az ő kicsinyes bosszúja, hogy így szétszakíthat minket örökre.  
Tudod mit remélt? Ha egyedül vagyok, és hibát hibára halmozok, ami meg is történt, hiszen sorra következtek be a balesetek. Idő volt, mire ráéreztem, meddig mehetek el a zabálásban, vagy ne törjem ki a nyakát szerencsétlennek, mert erősebben fogtam meg a kelleténél. Tehát abban bízott, mivel semmit nem tudok erről a létformáról, akkor megölnek, vagy valaki kinyír.  Mert egy gyermek egyedül mászkál, hát miért ne futhatna bele néhány agresszív egyedbe?
És akkor ő, Gerard Benoit, mint szegény, ártatlan áldozat, akit megloptak mehet panaszra, mert elvették tőle a gyermekét, de közben ezzel kicsinálhatja az apámat is idegileg. Okos kis terv, nemdebár? Azzal nem számolt, hogy az az idióta kamasz rájön, mire készül valójában.

Gúnyos, undorral kevert mosoly ül ki a szája szélére, még Gerardnak áll feljebb, hogyne, majd hálálkodni fog, hogy részese lehetett a szemét húzásának. Persze. Beleköpött a levesébe elég rendesen, szó se róla, de az, hogy még ő legyen hálás, mert új életet kapott, ez egyszerűen vicc. Erre jobb érzésű vámpír megvetéssel felel, nem hogy neki adjon igazad. Alig várja, hogy vége legyen, alig várja, hogy revansot vehessen a bűneiért, mással ne tehesse meg soha többé.
-Még mindig azt mondanád, tartozom neki bármivel is? Persze, hogy megpróbáltam lelépni tőle minél messzebbre. Az én véleményem az, ha valaki nem méltó erre a létre az pontosan ő. Soha a büdös életben nem volt egyetlen klán tagja sem, és a mai napig nem értem, Párizsban miért engedték az ámokfutását... amikor napi szinten újszülöttként nem egy tetemet hagytam magam mögött, mert nem volt, aki elmondja, hogy te nagyon hülye, itt állj meg, vagy ne ilyen erővel fogd meg. Ez Gerard Benoit, akit galád módon elhagyott a hálátlan gyermeke.
Őszinte kíváncsisággal kérdez, nem akarja elhinni, hogy Darryn esetleg bevette a meséjét, az kizárt, Gerard átlátszó, szar színész, és ha még ő, ifjúként is levágta a szitut, akkor egy idősebb vámpír pláne.
-Igen, az is volt. Mint minden kölyök, belementem a baromságokba, kipróbáltam a drogot is, nem szégyellem. Ráfáztam? Naná. Csatangolás… emberként is szerettem éjszaka bóklászni, imádtam a temetők hangulatát, felülni egy háztetőre és onnan nézni a város fényeit. Benoit volt az egyetlen, akitől megpattantam, de először hazavittek hozzá Londonból. Ez volt a második komoly szökésem, és hosszú ideig terveztem. Az, hogy pár napra leléptem tőle, az azért volt, hogy teszteljem, mennyi időm lenne arra, jelentős távolságot iktassak be kettőnk közé.  Semmi nem köt hozzá, és nem akarok olyasvalakivel "élni", aki kicsinyes bosszúból akar maga mellett tudni úgy, hogy közben arra vár, nyírjanak ki.
Bólint, nem fogja tagadni azt ami megtörtént, valóban kíváncsi volt, kísérletező és mindent kipróbált amit lehetett. Annyit azért nem is szökött, hogy ezt a fejére kelljen olvasni, de ha Darrynt ez érdekli, akkor elmeséli.
-Kanamét nem kérdeztem erről sem, de az újság biztosan eljutott hozzá is, viszont rólad sem beszéltünk egy szót sem.
Egyáltalán nem faggatta a vezért arról, esetleg kit ajánlana, ez tényleg saját döntése volt, és persze a hirdetésről sem kérdezett senkit, bár így utólag be kell látnia, simán beazonosítható volt. Viszont senki nem torkolta le, nem estek neki, valaki jót mulatott rajta, valaki szerint pedig bátor lépés volt.
-Nem, ez meg sem fordult a fejemben, azt hittem, egy perc és kész is.
Ismét humorizál, de egyáltalán nem szemtelen és idegesítő stílusban teszi. Persze, hogy tudja, ez nem így működik, mert az egy dolog, hogy ő Darrynt választotta és őt szeretné, de ehhez kell a másik fél is.
-A hízelgés nem az én asztalom. Egyrészt azokért, amiket felsoroltam, másrészt azért, mert tetszett a karakán stílus, és egy ilyen ragadozóval igazán teljesnek érezném magam, harmadrészt pedig azért, mert tudom, hogy következetes lennél, még ha szigorú is.
Nem ereszti bő lére, nem akarja azzal untatni Darrynt, hogy ismételget, és mivel tényleg nem az a típus, aki agyon ajnároz valakit vagy ahogy nevezik, nyalizik, így hamar be is fejezi a válaszát. Ezt nem lehet ettől lényegre törőbben elmondani.
-Beszéltél vele? Találkoztál vele? Jól van? Nincs baja,
ugye?

Egyből felkapja a fejét, izgatottá válik, ő erre az alkalomra vár, hogy láthassa az apját, ne csak telefonon beszéljen vele. Aggódik érte, hiszen szereti.
-Az az én hülyeségem volt. Először is nem vehettem részt valamin, amit ezerszer gyakoroltam, hogy tuti legyen, segíthessek, vagyis már jó hangulatban voltam. Illetve lehet, szentimentális baromnak tartasz, de mindig nálam volt egy kép amit Raultól kaptam, őt ábrázolta fiatalabb korában. Akkor valamiért elővettem, és jöttem rá arra, hogy a hasonlóság a kép és az én ábrázatom között túlságosan nagy. Kérdőre vontam, igaz-e, hogy a valódi apám, és kérdőre vontam, miért nem árulta el, miért hazudott éveken keresztül. Ezen összevitáztunk, azaz a fejéhez vágtam mindent, berágtam, és elrohantam otthonról. Hülye kamasz voltam, tudod?  Le akartam higgadni, magamban lenni. Sajnos megbeszélni már nem volt alkalmunk, mert nem figyeltem, Gerard pedig ott volt... hát ennyi.
Ez történt, talán mentségéül szolgál, hogy idióta kamasz volt, aki ment a saját feje után. Ezt már nem tudja meg nem történtté tenni, bármennyire is szeretné, de legalább találkozhatna vele...
-Mit szeretnél tudni? Mióta az eszemet tudom, apám csoportjában éltem, ők voltak a családom, Raul pedig az apám, akit akkor is annak tekintettem, mikor még nem tudtam, hogy tényleg ő az.  Hamis név szerepel a papíromon, azt sem tudom ki az ipse, a mese szerint a születésem előtt meghalt. Anyám meg lepasszolt Raulnak, kezdjen velem, amit akar, de így már értem, miért.  Van egy koponyám, Francis, őt apámtól kaptam két évesen. A drogról tudsz, iskolába nem jártam, otthon tanultam mindent. Ezen felül embert öltem, mikor apámra rátámadtak, igen, 14 éves voltam és gyilkos lettem, hogy őt megvédjem, és nem, erről senkinek nem beszélek. Utána jött Gerard, akitől leléptem Londonba, de mivel nagyon fiatal voltam, hazavitettek, mondván egy fiatal gyermek nem lehet a nemzője nélkül. Most pedig itt vagyok, és nem megyek vissza Gerardhoz, ha ez a létembe kerül, akkor sem.
Szinte alig élt még, így nincs mit hosszasan mesélnie, ez történt, ezek a lényeges pontok, amikről pedig már szó esett, azokat ugyancsak nem ismétli meg.
-Rendben, köszönöm. Az is fél siker, hogy nem hajtottál el azonnal.
Elmosolyodik, igen képes az apró dolgoknak is örülni, és ez az, de nem számít. Elmondhatta, mit szeretne, ez is haladás, nem? De.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyCsüt. Május 25, 2017 12:30 am



Noel & Darryn


Egy gátlástalan undorító pöcsnek gondoltam Benoitot mindig is, aki jól ismerte a kiskapukat és nem félt alkalmazni azokat. Hiszen… eléldegél Franciaország hátszelében, de csak azért , mert a kora miatt elviselik. A kor nem feltétlenül jelent erőt, vagy tiszteletet. Mégis… a szabály az szabály, és a társadalmunkban nem árt óvatosnak lenni a másikkal, ki tudja, hogy kit sért meg ha valakinek a kisujját nyújtja vagy néz félre mert az hiszi, hogy az adott pillanatban akkor; azzal a tettével jót cselekedett. Kellettek a szabályok, hiszen mindannyian vadak voltunk, egy magasabb lépcső az emberi faj világában.
Szótlanul hallgattam Noel elbeszélését, és egyre inkább megvetettem a nemzőjét, szerencse, hogy Kaname nem ilyen volt, hogy a kezdetektől törődött velem, velünk, az összes utódjával.
Csendben voltam, teljesen míg mesélt, csak a szoba levegője kezdett rohamosan hűlni, érezhető volt, hogy a pipában a víz megdermedt, az ablakon jégkristályok kúsztak fel a földtől, szép lassan terjedt a hűvös. Nagyon ritkán tudnak kihozni a sodromból, és ezt nem a gyerek tette velem, hanem a története. Fura, mert gyerek és igen, valóban nem értem a nekromantákat, a többségük tesztalanyoknak tekinti a fajtámat is. Hiszen halottak vagyunk, járunk , gondolkodunk, nem rothadunk el mint a zombik, hanem élünk, ennek a titkára akarnak rájönni, bár egy jó nekromanta ki tudja játszani a halált a maga módján, mint Noel apja.
Éreztem, hogy jobb ha adok egy esélyt a fiúnak is, mert így a vele való beszélgetéssel megérthetem őt is jobban.
Csavaros fejű szemétláda, egy köcsög! Így sosem szakítanék szét egy családot ahogy ő tette. Kis légpára száll fel a torkomból, lényegesen lehült körülöttünk a levegő, tudtam, hogy én okoztam ezt, ha halandó is lett volna idebent, egész biztos pár végtagja, lábujjak , ujjak biztos, hogy megfagytak volna már.
Egy pillanatra lehunytam a szemeimet és megráztam a fejem, egyetlen sima mozdulattal felkeltem a földről és az ablakhoz sétáltam, oda ahol nyitva volt az erkély.
- Szerinted a nemződ, be merné tenni ide a lábát, erre a szigetre? Ha átölelnélek nem érezne többé, elmúlna a minimális kötődés, elvesztenéd azt a helyzeti előnyt, hogy megérezd, ha közelebb van hozzád. Így nehezebben tudnál csapdát állítani neki. Gyanítom, hogy Kanameval nem mer újat húzni – és velünk sem ezáltal, hiszen bármi történjék is a mieinkkel, mi megvédjük őket.
Amikor pedig az apjával való kapcsolatára tért a fiú, vettem egy nagy levegőt, a megszokás, a tudom is én mi, csak kellett, hogy távozzon a feszültség, amit éreztem, mire fokozatosan húzódott vissza a dühöm is, egy távoli csillagra pillantottam.
Hirtelen már nem itt jártam, Szíriában, Damaszkuszban, a házunk udvarában, a dobótőrrel tanítottam dobni a fiamat. Fiatal lett volna? Akkoriban sosem lehetett túl korán kezdeni bármit is. Persze Tarik csak utánozott, de ez is nagy előrelépés a gyermekeknél,ha megvan rá a hajlam, hogy utánozza a szüleit, és öt év egyébként is, jó kor, itt már el tudja dönteni, hogy mi a jó és a rossz. Sosem találta el a táblát úgy, hogy jó lett volna, de sosem bánkódtam, nem egy mestergyilkos volt mint én, hanem egy csetlő –botló csecsemő.
Noel nyilván túl van a nehezén, de nem tudhatom, míg nem láttam magam sem igazán. A fiú szavai rángatnak vissza a jelenbe, és pillantok végig újra az alakján a tekintetében kutatok további válaszok után.
Míg máshol jártam a dühöm jelenléte elhalványodott.
Miről beszélgettem volna Tarikkal? Ha Noelt választanám új gyermekemnek, lenne-e olyan a kapcsolatom mint a sajátommal  volt? Ami akkoriban kezdett kialakulni?
Vajon apám fejében is megfordultak ezek a gondolatok, amikor Nassyr átváltoztatása mellett döntött, majd az enyémnél és a többieknél? Sosem beszélgettem el vele erről.
Az erkélyajtó félfájának támaszkodtam és összefontam a kezeimet a mellkasom előtt, a földet bámultam, majd Noelre pillantottam.
- Hiányzol neki, szeretne megölelni, és pár dolgot másképp csinálna, ha tudná, hogy ez lesz a következménye. – pillantottam rá komolyan.
- Hogy állsz a vérszomjjal? Egy idő után abbahagytad, a nyomokból ítélve tudsz rendesen táplálkozni, ha rendes lenne az apád, megengedte volna, hogy találkozz Raullal. –megráztam a fejem. -– Miket beszélek, nem akarlak hiú ábrándokba ringatni. Az a kibaszott rohadék át sem változtathatott volna!  –keltem ki magamból hangosan, és  kisétáltam az erkélyre, kellett egy kis friss levegő, és jó lett volna, ha van a közelben egy piás fazon, csak az íze kedvéért. Megszorítottam a korlátot és lepillantottam a mélybe. Semmi öngyilkos hajlam csak egy kissé zaklatott voltam. Mindenre számítottam erre nem, hamarabb mennék vérfarkasokat gyilkolni, mint egy ekkora felelősséget a nyakamba venni, de hozzám jött a fiú, engem akart. A mi klánunkat választotta, Kanamét.
Le kellett foglalnom magam mással, így visszatereltem a gondolataim a különböző kivégzési módokról az odabent ücsörgő fiú felé.
-A nekromanciával hogy állsz, nem gátol a kutatásaidban, hogy magad is egy lettél közülünk? – fordultam meg, és a derekamat a korlátnak támasztottam, a kezeimet újra összefontam a mellkasom előtt, végül visszasétáltam a szobába.










A hozzászólást Darryn Yates összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 26, 2017 11:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyCsüt. Május 25, 2017 7:35 pm

Próbálja rövidre fogni, ám mégis érthetően mindent belesűrítve a válaszaiba. Mit titkolna? Semmit. Azon kívül, hogy arról a gyilkosságról tényleg nem akar beszélni,szó sincs arról, hogy szégyellné, csupán az túl mélyen érintette ahhoz, hogy bárkivel megtegye.
A klánnak meg amúgy is megvannak a kapcsolatai ahhoz, hogy ha nagyon akarják, kiderítenek mindent, és neki egyáltalán nem célja az, hogy innen kidobják esetleg. Itt akar maradni.
Érzi menet közben a levegő lehűlését, tudja, ez Darryn reakciója a hallottakra, még ha nem is szól egy szót sem. Nemes egyszerűséggel összehúzza magán a köpönyegét megszokásból, holott nem kellene, ez zavarja.
Az ami meglepő a számára, hogy a férfi megkérdezi a másik felet is, mielőtt ítélkezne véglegesen, és ez nem túl gyakori, bár ahogy visszagondol rá, szinte mindenki ilyen a klánból. A égkristályokra csak felpillant, nyugtázza, tökéletesek és szépek, majd Darrynra pillant. Honnan tudta, mi a terve Gerardnak és mire készül? Hallotta. Bolyongott az éjszakában, mikor megütötte a fülét egy beszélgetés, és így jutott a tudomására, hogy a nemzője konkrétan arra vár, valaki eltegye láb alól. Akkor döntötte el, hogy amint tud, azonnal eltűnik a szeme elől örökre, s bár csak másodikra sikerült a jelek szerint, de csak sikerült.
A pipa robbanására odapillant, de össze sem rezzen, valahol várható volt, azt nem erre a égkorszakra képezték ki.
-Több esze van annál, hogy bemerészkedjen más területére csak úgy, kivéve ha nem közlik vele, vigye haza a kölykét. Londonba is csak azért jött utánam. Vagyis ha úgy tudja, hogy ki akartok toloncolni, akkor ide fog jönni. Viszont van egy ötletem. Voltam olyan mocsok, hogy mielőtt meglógtam, néhány ruhadarabját kölcsönvettem.
Megrázza a fejét, sajnos azért Benoit nem akkora marha, hogy biztosíték nélkül kitegye a lábát Párizsból. Elvigyorodik, mert lehet, kölyök, lehet fiatal, de azért szokta használni a fejét gondolkodásra is.
-Nem vagyok perverz, szó sincs erről, csupán, elrejtettem bennünk valamit, mégpedig ezt. Ez alapján előbb tudom, ha a közelben van, mint érezném. Ez egy rúnakombináció a megfelelő jelekkel és a többivel, de ezzel most nem untatnálak.
A zsebébe nyúl és egy papírt vesz elő a zsebéből. Kicsit gyűrött, kisimítja, így máris láthatóvá válik talán elsőre egy semminek sem látszó rajz, amit ha valaki közelebbről szemlél, azonnal rájöhet, hogy az egy igen bonyolult kombináció. Már persze ha ért hozzá. Ezt saját maga alkotta, ezért volt annyira nyugton egy ideig, mert ezen dolgozott, ezzel kísérletezett, mire sikerült megtalálni az összes rúna helyét amit felhasznált, és még működőképesnek is mutatkozott a dolog. Nagyon vigyorog.
-Nos, ezt "rajzoltam" bele mindegyikbe, aktivizáltam is. Nem, nem fogja észrevenni, tök hülye hozzájuk, ráadásul nem is látható. Én tudom hol van, persze például az apám rögtön levágná és megtalálná, de Gerard nem fogja. Nálam van a "vevő", azaz ha a közelbe jön, vagy csak New Yorkba is, azonnal felizzik. Sajnos még nem sikerült nagyobb távra kifejlesztenem.
Ismét a zsebébe nyúl, és egy érmeféleséget vesz elő belőle. Messziről tényleg annak tűnik, de közelről is csak nagyon szakavatott szem veszi észre, az nem az. Mindenki mást megtéveszt. Alaposan megtervezte a szökését, nem lehet azt mondani, hogy nem.
Viszont az apjáról kíváncsian várja a választ, miatta is húzott bele a gyakorlásokba, hogy minél előbb találkozhasson vele.
-Ő is nekem... nagyon. Nem hibázott, pont attól akart megóvni, hogy terhet tegyen a nyakamba azzal, hogy tudok róla, nem voltam elég érett hozzá, csak... ezt akkor még nem értettem.
Visszaforgatná-e az idő kerekét? Ez egy nehéz kérdés. A szíve azt mondaná, igen, azonnal, az esze viszont az, meggondolandó, hiszen nincsenek véletlenek, és tudja, hogy ezzel az apa is tisztában van. Persze az érzelmek erősek, szeretné megölelni, a közelében lenni vagy tudni, és bocsánatot kérni, mert az, aki azon az éjszakán hibázott, saját maga volt, nem Raul.
-Kerültem a necces helyzeteket, így fogalmam sincs. Egy kicsit kevesebbet kaálok, de még mindig nagy a fogyasztásom. A bálon zavart a vér szaga, amikor beállított az a Farkas, de Kaname megfogott, Nassyr pedig azonnal hozott vért. Jól tették, félő, hogy nekiugrottam volna. Egy ideje pedig ezt gyakorlom, egyre jobb a tűrőképességem. Már mindegy, túl vagyunk rajta.
Az önuralommal még akadnak gondjai, néha pokolba kíván mindenkit aki ezzel nyúzza, de tudja, hogy az ő érdeke, ebben minél hamarabb felfejlődjön. Ahogy elmondták, ebben nagyon is el van maradva és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt tragédia.
-De. Sok terület van amiben hendikeppel indulok, más technikát kell kitalálnom, hiszen a mágiám sosem lesz már olyan erős mint boszorkányként volt. Elméletben minden megvan amit megtanultam, kikísérleteztem, csak más utat kell találnom a megvalósításhoz.
Bólint, tény, hogy sokat vesztett azzal, hogy fajt váltott, viszont előnyöket is kapott. Az, hogy nem lesz képes magas szintű mágiával alkotni mindenképpen nehézség, ám ki tudja váltani a rúnáival, csak hosszabb időbe telik, mire kidolgozza a megfelelő tervet.  
Igazság szerint most ad hálát annak, hogy vegyes csoportjuk volt, mert így erre is volt rálátása, erről is rengeteget tanult.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyPént. Május 26, 2017 10:10 pm



Noel & Darryn


Figyelmesen hallgattam a fiút, persze, hogy érdekelt a története, annak ellenére, hogy korábban azokat mondtam, amiket. Mert kíváncsi voltam rá is, a saját történetére is, nem csak a mások által rendelkezésemre bocsátott információkból akartam építkezni.
Nem értettem, hogy miért vette kölcsön a mestere ruháit, ezért érdeklődve fordultam vissza felé, hátha megtudom a folytatást, hogy megtudjuk milyen Benoit szaga? Az sem utolsó.
Lelkes volt, látszott a fiún, hogy tényleg tetszenek neki ezek a mágikus dolgok. Annak idején mit sem tudtam erről a világról, amely az embereké mögött létezett, most meg? Számos dologról tudok, a kör a klávé, a vadászok, különböző természetfeletti lények. Hogy irigy voltam-e bárkire is? Nem, tökéletesen elégedett voltam azzal, amit kaptam, még akkor is ha az átváltozásom pillanatában össze voltam zavarodva, egyértelmű volt, hogy mit fogok tenni, a következmények nem számítottak; nem érdekelt, hogy Kaname elmondta, hogy ha megteszem olyan leszek mint ők, és soha többet nem fogok tudni kimenni a napra, nekem mindennél többet jelentett az, hogy kaptam egy új esélyt arra, hogy bosszút álljak a családomon.
Leültem Noel mellé és szemügyre vettem a rúnákat, néhány ismerős volt, néhány nem, néhányat láttam már árnyvadászokon.
Mindig is érdekelt, hogy hogyan tudott megszökni a nemzője közeléből, hogy az nem vette észre, úgy tűnt beavat ebbe a titokba. Ahogy kihajtogatta a papírt, csak szemügyre vettem, egyik dolghoz sem nyúltam hozzá, mivel nem értettem a varázsláshoz, mágiához, sem pedig  nekromanciához, így óvatos voltam az efféle dolgokkal. A hátamon egy mozgó tetoválás díszelgett, egy boszorkány nő ajándéka, még japánból, csak mert segítettem az egyik utódján. Azt mondta ez segít kifejezni az érzelmeim másoknak, mert egyébként igen magamnak való vagyok. Nehezen nyílok meg, de a minták segíthetnek nekem, nem mintha félmeztelenül mászkálnék bárki előtt is. Óvtam ezt az ajándékot, atyámékon kívül más nem igen látta még.
Szóval, bennem ez az egyetlen mágikus volt, ha lehet ezt mondani.
- Nem kis munka, tekintve, hogy nem tudsz úgy varázsolni, egy helymeghatározó bűbáj sokkal könnyeb lehetett élőként. Viszont, ellenben rengeteg időd van tapasztalni, kutatni.
Felkeltem Noel mellől.
- Mit szólnál, ha elmennénk vadászni? – kíváncsian pillantottam a fiúra. – Nem mintha megéheztem volna, de sosem árt a gyakorlás. – miközben felkeltem, gyengéden meglapogattam Noel hátát. Noel felé fordultam.
- Közben pedig ha gondolod mesélhetsz a mágiádról, esetleg… a kutatásaidról, nem fogsz untatni velük, mert érdekel, hogy miféle szerzet csatlakozott hozzánk. Tudnom kell, hogy mire figyeljek oda, netán milyen extra igényeid lehetnek egy hagyományosabb utódnál? –  megálltam az ajtóban és intettem Noelnek, hogy jöjjön velem.
- Pakolj le mindent, ami nem szükséges, a szobámnál találkozunk. –  a lakosztályom Kaname közelében volt, ritkán vagyok itt, de ha mégis, akkor szeretek a közelében tartózkodni. Így könnyebben elér. Bár, most az új képességem tudatában elgondolkodtam, hogy nem-e lenne jobb egy emeleti lakosztály, mégis... azt hiszem túlságosan felhívnám magamra a figyelmet, nem akartam hogy ezt az ütőkártyát bárki is megneszelje.











Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptySzomb. Május 27, 2017 12:20 am

Sejti, hogy a rajzot csak ő érti, mit és miért tett illetve hová és hogyan, de azért igyekszik elmagyarázni, mit ötlött ki azért, hogy le tudjon koccolni szépen. Szépen elmagyarázza, hogyan is működik tulajdonképpen, praktikus ám, még ha nem is két napba telt, mire összehozta.
Az volt a szerencséje, hogy Gerard addig is csak legyintett arra, rajzolgat, fogalma nem volt arról, min dolgozik annyira elszántan, és nem is nagyon érdekelte, így még annyira titkolnia sem kellett.
Végül is ha belegondol, akkor jó 1.5 éve ment erre rá, de az eleje húzódott el, mire megtalálta a megfelelő összeállítást. Utána sokkal egyszerűbb dolga volt már, de még nem az igazi, majd itt befejezi a tökéletesítést.
-Nem. Elméletben össze tudom rakni, de a próbák sokkal jobban leszívnak mint azelőtt. Ezért haladok lassabban, bár van amit ki tudok váltani simán rúnákkal, ám ott is előfordul, hogy nagy energiát igényel. Ettől azért nem vagyok olyan lelkes, az az igazság. Persze jó dolog meg minden... na mindegy, akkor így oldom meg.
Hiányzik a mágiája akárhonnan nézi, de ez nem fogja meggátolni abban, hogy más utat találjon. Márpedig tud más utat, csak kicsit macerásabb minden. Amiről viszont nem mond le, azok a holtak, mert őket imádja, mármint nem félreérthető módon, de akkor is. Az élete vagy léte részei.
-Most? Mehetünk, én szinte mindig éhes vagyok.
A hűtőn lévő táblázat fele az többnyire ő, ha éppen nincs kedve vagy energiája eltűnni az éjszakában, vagy ha van, akkor meg pont azért.
-Oké. Fura, ahogy hallottam, mert így jellemeztetek.
Elneveti magát, igen valóban fura lehet másoknak, hogy a tipikus nekromanta öltözéket részesíti előnyben. Már rég nincs divatban, de ő szereti. Kényelmes, praktikus és egyszerű. Követi Darrynt, a papírt visszagyűri a zsebébe, azért ne maradjon itt, ha lehet. Az érmét is becsúsztatja, eddig semmit nem jelzett, vagyis Gerard tényleg nem indult el utána.
-Nins nálam semmi olyan.
Bólint, aztán elneveti magát. Még néha eltéved a hotelben, az a mázlija, hogy kapott térképet az ideérkezésekor. Ezt egyszerűsítette le úgy, hogy könnyedén el tudja tenni. Végül is ha azt nézi, végzett, lepakolt, kb. 2 m-es távolságból megy a férfi után. A kutatásai... van egy pár, és ha minden jól megy, hamarosan végez az egyikkel, azaz bemutatható állapotban lesz. Vagyis kettő.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptySzomb. Május 27, 2017 1:56 pm



Noel & Darryn


Sajnáltam a fiút, mert kár volt ekkora tehetséget így eltékozolni, én sosem tettem volna ezt vele, pláne bosszúból. A legnagyobb kibaszás egy tudóssal, ha elvesszük tőle azt, amitől az lett ami, az agyát, vagy a látását, a fiúnak pedig a mágiája volt a legfontosabb.
- Nehezebb lesz, de mivel minket választottál segíteni fogunk neked. – eközben megnyomtam a lift gombot és vártam, hogy megérkezzen a lift.- Úgy hallottam,hogy a temetőbe is kimehetsz bármikor, miféle kutatásokat végzel ott?
Szembefordultam a fiúval és újra szemügyre vettem, így tényleg egy bizarr gót és öltönyös páros benyomását fogjuk kelteni, ám ez volt a legkisebb problémám.
- Mondd, az tudod, hogy egy embert nem haraphatsz meg egynél többször? Függők lesznek, harapás függők, a méregtől amit a harapással beléjük fecskendezünk, ami miatt úgy elbódulnak. – magyaráztam, és beléptem a liftbe, lehúztam a kulcskártyámat és már indultunk is a megfelelő szint felé, ezek nem voltak beszámozva a liftben, de jóval a garázs szint alatt volt elhelyezve az összes vámpír lakosztály.
- Fura, mivel az első alkalommal nem tudtam a neved, és valljuk be, nem sok húszon pár éves jár nekromanta ruhában… – vontam fel a szemem kérdőn, és kicsit meglestem jobban az öltözékét a srácnak. Nem láttam semmi fura dudort, vagy más egyebet, ez jó jel.
A következő mondat pedig megnyugtatott, ezek szerint nincs nála Francis, akit amúgy is lepakoltattam volna vele, mert semmi szükségünk arra, hogy tele legyen a keze.
Másrészt, én rosszul voltam a tasakos vértől, valamit tettek bele, hogy frissen maradjon, állítom, vagy a műanyag amiben tárolják… átveszi az ízét, jó-jó mert táplálék így is, viszont megszoktam ,hogy az élő, langyos vér áramlik a torkomba, ami engem is felmelegít egy kicsit , pár órára.
Kiléptünk a liftből és a szobám felé tartottam, újra előhúztam a kulcs kártyámat és kinyitottam az ajtót, itt egy ember nagyságú szamuráj páncél figyelt szembe az érkezővel, a kis előtérbe szoktam levenni a cipőm, papucsom. Így most is kiléptem belőle, hátrapillantottam a vállam felett Noelre.
- Ne félj, nem fog megtámadni… - húzódott mosolyra az ajkam. Vártam, hogy belépjen, vagy… eldöntse hogy mit szeretne. – De nem ajánlom, hogy kint maradj, még a végén azt találgatnák, hogy mit akarsz tőlem, miért nem mersz bejönni, vagy ki tudja… jobb ha nem ácsorogsz idekint…
Igen hallottam a páncél fóbiáról, de az ég szerelmére, ez csak egy szamuráj páncél, még csak nem is olyan európai stílusú vas felszerelés, hogy de utáltam azokat, de a lovagi tornákat mennyire imádtam! Manapság csak hagyomány őrző napokon ilyenekkel találkozni, hülye technikai fejlődés, jobban szerettem a test-test elleni küzdelmeket, a lopakodást, az igazi harcot.
- Mondd, tényleg léteznek olyan kutatások, amik megkönnyítenék a napon való járásunkat? Mert... eddig a kozmetikai iparban kísérleteztem, a fényvédő krémek nem rosszak, ha öt percenként kenegeted magad vele... - próbáltam beszélgetni a sráccal, én, az antiszociális, a visszahúzódó fazon, aki inkább csak a üzlethez értett, próbáltam elterelni a gondolatait a nagy fekete szamuráj öltözetről.



Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyVas. Május 28, 2017 7:43 pm

Mennyit bukott azzal, hogy most már vámpír? Rengeteget. Az, ami mának egy pöckölés lenne, neki sokkal több, viszont azt sem felejti el, hogy az a tudás amit megszerezhetett, nem mindenkinek adatik meg. Ráadásul folyamatosan fejlődik és tanult tovább, mert lehet, nem találkozott az apával évek óta, de rendszerint kikéri a tanácsát, ha esetleg elakadt valahol, nem áll össze a kép. Azt nem lehet mondani, hogy feladta, csak más megközelítéssel dolgozik.
-Köszönöm. Azért nem szeretnék nagy felfordulást okozni ezzel.
Amit tud, megold, amit nem, vagy segítségre van szüksége, először az apját kérdezi meg, aztán ha nagyon de nagyon elakad, akkor kér csak a klántól segítséget. Így is van elég elmaradása, nem lehet mindent a klán nyakába varrni.
-Igen, így van. A holtakkal foglalkozom. Már az eltemetett holtakkal, azaz vagy magával a testtel vagy éppen a lélekkel. A test esetében létezik az, hogy mozgásra bírom, vagy majdhogynem visszaépítek rá mindent. A föld alatt a rezgésből jönnek az információk, onnan tudom, hány éves, miben halt meg... stb. és rá sem nézek a fejfára. Az erőszakos halált haltak lelkei még jó darabig itt bolyonganak, ha szeretném, akkor "ki tudom kérdezni"... és hasonlók. Sok változat van a kérdés, ki mire használja a megszerzett tudását.
Arról egyelőre nem beszél, hogy a holtak beszélnek hozzá, de tudnia kell, kinek segíthet és kinek nem. Sokan vannak, nagyon sokan. Ahogy azt is kihagyja, milyen vérmágiát lehet használni, mert ezt nem két perc lenne elmagyarázni.
-Tessék? Ezt nem tudtam. Ezt nem mondták. Gondolom mivel kajálni megtanultam, úgy hitték, ezt tudom... hát nem. Mi van akkor, ha ezt a hibát elkövettem?
Párizsban volt egy ember, akinek a vére annyira ízlett neki, hogy többször is levadászta. Oké, nem minden nap, de akkor is.
-Sajnálom, ez nekem természetes volt, szeretem is.
Itt ugyan szembesült azzal, hogy az öltözéke igencsak kirívó, de elsőre csak a kultúrák különbözőségének tudta be, később értette meg, hogy amit ő visel, az ma már nem szokás.
A technikai vívmányokkal is itt találkozott először, mármint közelről, mert odahaza ez náluk nem volt fontos. Az apja egy kastélyt választott, ami nem éppen a modern korban épült, ő ebben nőtt fel, és nem volt hiányérzete. Ezért hidalt le attól a luxustól amit itt tapasztalt.
Követi Darrynt a szobája felé, de amint közelebb érnek, egyszerűen megáll és egy lépést sem hajlandó onnan tenni. Az ott egy páncél, és a páncélok született gyilkosok, akik az életére akarnak törni. Nem, nem megy hozzájuk közel, kizárt dolog. Olyan nincs. Másik bejáratot keres, de az nincs, tehát vagy megy Darryn után legyőzve a saját félelmét, vagy itt fogja megvárni, mert ahhoz az izéhez nem megy közelebb.
-Megfogod... ha mégis?
Retteg a páncéloktól, ez van, így konkrétan rátapadva Darrynra slisszol befelé, és a lehető legtávolabb áll meg attól a dögtől, folyamatosan szemmel tartva azt. ugrásra készen áll, ha kell már itt sincs, csak minél messzebb legyen tőle, és az ne is akarjon megmozdulni. Rajta múlna, az összeset leláncolná szorosan.
-Igen. Én is dolgozom rajta, illetve azon, hogy akik nem mehetnek ki a napra, ne gyulladjanak meg azonnal. És a tűztől se.
Nem egyszerű, azt el kell ismernie, de rajta van, és egész szépen halad. Addig nem fog megállni, amíg a fajtáját nem teszi teljesen tűzállóvá és társai. Kihívás, az az igazság, azokat pedig szereti, de ha már fel tudott mutatni egy minimális eredményt, akkor az azt jelenti, jó úton jár. Az apja dolgozik azon, hogy a napon se kelljen krémet használniuk, vele van versenyben, de ahogy sejti, jócskán le van maradva hozzá képest.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptySzomb. Jún. 03, 2017 9:09 pm



Noel & Darryn


- Ahogy érzed, bár… ha tényleg komolyabbra fordul kettőnk kapcsolata, mint teremtő és fia, nem mintha szeretnék vájkálni az életedben, vagy átvenném apád helyét, de… remélem lesz olyan kapocs köztünk, mint köztem és Kaname között. –  fejeztem be halkabban, jó kicsit kiadtam magam, de őszintén közeledett felém Noel is, és végtére is nem az a titokzatoskodó fajta volnék. Egyszerűen csak szerettem volna, ha megérti, hogy ha tényleg úgy döntök, hogy az átölelője leszek, én nem fogok elsétálni úgy mellette mint az a francia köcsög! Mert tudom, hogy különb vagyok nála.
A képességéről tartott nagyjából beszámolót elismeréssel hallgattam.
- Ezek szerint tudnál segíteni az emberi nyomozóknak, vagy akár nekünk is egy-két nyomozási ügyben. –  tippeltem. Nagy hasznát vettem volna a múltban egy efféle képességnek ,hiszen volt hogy mindenki meghalt aki tudott volna bármit is az adott ügyről. Már pörgetem is magamban a fiú képességeit, hogy hogyan lehetne a hasznomra, a klán és Kaname hasznára. Kétség kívül élőként sokkal többet érne.
Megtorpantam a meglepődése hallatán és hátrapillantottam a fejem felett, sajnálom, hogy így járt, az aggodalmát tekintve pedig nagyon is járt már így.
- Olyan lesz, mint a drogfüggő, harapás függő, mert a harapáskor termelünk egyfajta mérget, hatásos egyébként, nem szoktad érezni, hogy különösen ínyedre való egyedeknél feléled benned esetleg a szexuális vágy is? Vagy… úgy harapsz, hogy meg se várod ezt a kellemes bizsergető érzést, hogy könnyebbé tedd az áldozataidnak a belőlük való táplálkozást? Csak, bumm, harapsz és kész? – kíváncsiskodtam tovább, mert nem feltétlenül kell kellemesebbé tenni a harapást, ha kimondottan ártani akarsz az illetőnek, ha nem akkor csak beindítod, nem is tudnám elmagyarázni rendesen, ezt… érezni kell.
Megdörzsöltem az orrnyergem és türelemért fohászkodtam magamnak a nagy büdös semmihez, ugyanis ateista vagyok.
- Elnézést kérek, hogy így belelovaltam magam, csak… úgy kezellek, mint egy újszülöttet, csak mondd, hogy mit tudsz és mit nem, és akkor nem fogok én sem feleslegesen beszélni, mert azt utálom.  – figyelmeztem Noelt.
- Nyugi, nem lesz semmi gond. – kicsit megmosolyogtat a páncéloktól való félelme, hagyom hogy a hátam mögött sasszézzon be az előszobába.
- De a cipőd azért vedd le. – figyelmeztetem -– Majd ő vigyáz rá, hogy nehogy ellopja bárki is. – ugratom, és elnyomok egy halkabb nevetést, de így is lehet hallani az a doromboló szerű hangot.
- Megnézhetném az efféle kutatásaidat? –  intettem, hogy foglaljon helyet a nappaliban, a falakon szőttesek, harcokról, rizspapírra festett képek, olyan tájakról és harcokról, amelyeken mi magunk is részt vettünk, Kaname, Nassyr és jómagam. De voltak egyszerű tájképek is. A nappali tágas volt, konyha szükségtelen volt, nem étkeztem itt, és emberi vendégeim sincsenek, hogy rászoruljak, így az nem volt, ellenben a nappaliból nyílt két egy folyosó amelyek három szobához vezettek, egy dolgozó szobához, ez számkóddal volt védve, egy játék szoba, csupa modern játékkal, számítógéppel és hasonlók. Még hogy a régi vágású vámpírokat nem érdekli az újdonság, a technika. Engem olyannyira érdekelt, hogy megtanultam hackelni, értek a program nyelven, és nem egyszer jött jól egy – két ügyemhez, így nem mást kellett megkérnem, hogy vesse bele magát az adott ellenfelem piszkos ügyeibe, hanem én magam mentem ellene, ahogy egy jó harcos tenné a háborúban.
Elmentem átöltözni, az ajtót nyitva hagytam, számos személyes tárgy pihent itt a nappaliban, ahol Noelt hagytam, de akár velem is tarthatott, nem érdekelt.
- A tűz még a halandó embert is megégeti, jó hogy mi hamarabb kapunk lángra, illetve könnyebben, de… ez kicsit túl nagy falat nem? –  fürödtem, nem tehettem róla, megvannak a szokásaim, és amióta feltalálták a modern fürdést, imádok lubickolni, szeretek tiszta lenni. Szerettem hosszú ideig fürdeni, de most Noellel voltam, és megígértem neki, hogy elmegyünk falatozni egy kicsit, így nem időzhettem sokáig. A hajam még félig nedves volt, amit igyekeztem szárazra törölni, a derekamon egy fürdőlepedő pihent, a hátamon pedig nyugodtan tekergőzött a tetoválásom, nem tudom mit tett az a boszorkány, de ha akartam el is tudtam tüntetni, hogy ne lássák, vagy épp különös formákra gondolva az jelent meg a hátamon. A hátam mögötti tükörben láttam, hogy épp egy tátott szájú sárkányt vesz fel az alakja és meg is dermed úgy. Tökéletes, még illik is rám, egy kicsit sem vagyok egoista. Megszárítottam a hajam, és zselével hátra állítottam, ezért megmosni nem? Kit érdekel. Gyors fogmosás, hogy a vér szagát azért eltüntessem. Aztán vámpír sebességgel öltöztem fel, fekete ing, és sötétkék öltöny, bőr cipő, és egy elrejthető tőr, ha netán nephilimekkel futnánk össze.
- Képes vagy denevér, vagy homok alakot felvenni? –  jelentem meg Noel közelében, nem viseltem nyakkendőt utáltam, a legfelső két-három gomb kigombolva díszelgett. Még megigazgattam a mandzsettáimat és indulásra kész voltam. Egyébként a vámpíroknak nem kéne pepecselni a kinézettel, mert a legrusnyább férfi is igazán vonzó a gyanútlan halandók számára, de így legalább a nephilimeket át tudjuk verni, hiszen nehogy könnyű legyen az ő dolguk is, hogy azonnal felismernek minket.





[/color][/b]

Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyKedd Jún. 13, 2017 9:51 pm

-Nincs mit titkolnom, mivel beszéltél az apámmal is, gondolom mindent tudsz. Azt... azt meg nem tudom milyen lehet, Gerarddal nem alakult ki köztünk, soha, semmiféle formában. Nálatok láttam, de nem tudom miről beszéltek ilyenkor.
Ez az igazság. Mégis mit titkoljon? Úgy is kiderült volna, hogy már akkor ölt amikor még gyerek volt szinte, egyébként meg aztán annyi titkolni valója van, hogy maga sem tudja követni. Hogyne. A kötelék említésére Darrynra pillant, biztos úgy van ahogy mondja, ő csak látja őket, mint egy igazi család. Ezt nem ismeri a vámpírok között, olyanja sosem volt.
-Igen, akár.
Rengeteg dolog van, amit ránézésre is megmond, vagy anélkül, ezért van az, hogy kedveli a temetőket, de valahol nem is. Annyi információ áramlik, ha új helyre megy, hogy nem győzi kizárni. Ettől függetlenül sok lezáratlan aktát meg lehetne oldani, de ez nem így működik azért, van, amire nemet mondana.
Darryn pillantására érzi, bajt csinált, nem is kicsit, hanem nagyon nagyot.
-Ezt... ezt nem tudtam. Akkor, akkor lehet, hogy bajt okoztam, mert erre én nem is gondoltam. Nem, ha vadásztam, akkor azért tettem, mert éhes voltam. És akkor csak haraptam, semmi másra nem figyeltem.
Ez ciki. Volt akit többször harapott, mert ízlett a vére, de ha ezt tudja, akkor nem teszi. Számolni kezdi magában, hány ilyen halandó lehet... végül befejezi, nem kettő van. Ciki. Ugyan kapott szép tervet, de ez senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg már itt is kimaradt valami, elvégre vadászni tud.
-Semmi baj. Ezt speciel nem tudtam. Kaptam tervet a tagoktól, hogyan tudom behozni a lemaradásomat, de ezt nem szerepelt benne. Már ritka, hogy a vér látványára megindulok, olyankor inkább próbálok meglépni. És... azt hiszem így ennyi.
Felsorolta minden tudását, eddig jutott, amióta itt van, az önuralmát fejlesztette igazán, hogy nehogy balesetet okozzon valamerre.
-Oké.
Azért szemmel tartja azt a szobrot mert ha mégis megindul, akkor ugrani kell. A cipőét leveszi, és már ott sincs. Minél távolabb annál a dögtől, addig jó.
-Nagyon vicces.
Szinte rátapad szegény Darrynra, míg be nem érnek, aztán nyugszik csak meg, mert az az izé tényleg egy helyben áll. Félrevezet, ez biztos, és közben egy ádáz gyilkos, aha, tudja ám.
-Persze.
Van néhány kutatása, többek között az, hogyan tudja minél hatékonyabban jelezni, ha olyasvalaki jön, aki nem kívánatos, vagy nem éppen jó szándékkal érkezik. Aztán ezt is meg akarja fejteni, hogyan éri el, minél inkább kitolódjon a gyulladási idő. Valamint szeretné, ha ki tudnának menni a napra, vagy legalább nappal, hogy ne essen bántódásuk. Nem könnyű, sőt, tudja, hogy az apja valamiben jóval előtte jár, de meg akarja előzni.
-Azt nem mondom, hogy könnyű, de eljutottam már odáig, hogy van 20 mp a menekülésre. Na ezt szeretném, ha kitolnám percekre. Már azt is sejtem, min kell változtatnom hozzá, de ez még idő, mert... mert tesztelni is szeretném.
Majd mindent megmutat, az a legegyszerűbb, bár lehet, Darrynt a fele nem is érdekli majd, hiszen az már neki fontos csak, másnak nem annyira.A jegyzetei káosznak tűnnek más szemében, neki mindegyik tiszta és világos, de ha sikerült ezt a nyomkövetőt elmagyaráznia, akkor csak nem lehet gond.
Türelmesen várakozik, és míg Darryn fürdik, továbbra is a szobrot figyeli. Egyelőre nem mozdul, talán nem lesz baj, de azért résen vagy, igencsak résen.
-Homokot és ködöt igen, denevért még sosem próbáltam. Azt hogy kell?
Neki a másik kettő sokkal egyszerűbbnek tűnik első hangzásra is, gyakorlatban is, mint a denevér. Őszintén érdeklődik, ezt még nem tudja, de közben feláll, mert a jelek szerint indulnak., és nem akar lemaradni. Hogy mit fog produkálni a vadászaton? ó kérdés, mert valamit jó lenne elkezdenie gyakorolni.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptySzomb. Júl. 08, 2017 1:08 pm



Noel & Darryn

New Teacher?






Nem az a beszűkült agyú vámpír vagyok, velem lehet beszélgetni, tárgyalni, sőt az új felfedezések is érdekelnek. A fiú pedig értékes tagja lehet a társadalmunknak. Kár lenne hagyni elkallódni.
egyre inkább úgy érzem, hogy direkt nem szólt bele ebbe az egészbe az apám. Sosem mondta, hogy ne nemzzek utódot, de nem is ellenezte. Talán a bátyámnál ellenezte volna, a szoros köteléke miatt, de nálam? Nem tudom, azt hiszem rá érek később foglalkozni ezzel is.
Tűnődve öltözködtem és hallgattam a fiút, miközben mesélt, tudtam, hogy valamit elhallgat még, nem tart annyira, hogy beavasson a legféltettebb titkai közé? Ha csak azért akar apát, mert mindenáron tartozni akar valakihez a vámpír társadalomban is, én nem fogom csak ezért átváltoztatni. Nekem is vannak elveim és érzéseim, annak ellenére, hogy jó pár ezer éves vagyok.
- Az est hátramaradó része rövid, hogy tényleg belevágjunk mindenbe, most csak megnézem, hogy mire vagy képes, aztán lehet, hogy a villámban szállunk meg, attól függ, merre kóborolunk. Kaname tudni fogja, hogy velem jöttél el, semmi bajod nem lesz ebből a szempontból.
Nyugtatom, peresze, mert szigorú szabályaink vannak az újakkal szemben.  
Ugyanakkor beszélgem a vérszerinti apjával, tudom; hogy ölt. Tudom, hogy megtette az apja védelmében, még amikor gyerek volt, és semmi köze nem volt a vámípr élethez, viszont azt akarom ,hogy magától nyíljon meg, hiába vagyok türelmetlen. Igen, ifjonti türelmet érzek abban a tekintetben, hogy újra apa lehetnék?! Képtelenség, de mégis igaz. Nyugodtan kell viselkednem, éppen ezért igyekszem nyugalmat erőltetni magamra.  Ami megy is, hiszen rengeteg időm volt gyakorolni.
- Később megtanítalak rá, de most siessünk inkább. –indítványoztam és újra megejtettük az ajtó előtt táncoló jelenetet, minden bizonnyal, ez pedig egy halvány mosolyt csalt az ajkamra.
Nem a második alakunkban hagyom el a helyet, egy sport autóba ültünk a parkolóba. Felpörgettem a motort, majd kigurultam a hotelből. Gyorsan hajtottam, még szép , nem érdekeltek a korlátozások, csak az érdekelt, hogy minél hamarabb odaérjünk a szórakozóhelyre. Az enyém volt, így a vip parkolóba érve kiszálltunk a kocsiból. A hátsó bejáraton mentünk be.
- Le ne maradj, csak utánam gyere. -  a koránál fogva bent sem tartózkodhatott volna az épületben, de kit érdekelt? Közülünk való volt. Ide csak egy-két természetfeletti járt dolgozni, a vámpírok, akik a családomba tartoztak, nagyon jól tudták, hogy itt óvatosan kell bánni a vendégekkel. Nem volt nyilvános vérfogyasztás, sem pedig nyilvános üzekedés, azt a saját szobáikban tudták megtenni, a folyosó fel volt szerelve kamerákkal, és ha valaki ölt volna, magam jártam el az ügyében, persze miután Kanamét tájékoztattam az üggyel kapcsolatban, hogy az egyik vámpírunk túlkapott. De szerencsére ritka volt az ilyen eset. Dübögött a zene és kivételesen élveztem; nem használtam a vámpír erőmet. De így is sokan megfordultak utánam, megérintettek és rám mosolyogtak. A vip szekció felé tartottam, innen az erkélyről rá lehetett látni a tömegre. Eszembe jutott az az időszak, amikor kontrollálatlanul ittam a vért, a fivérem családjával így jártam el. Miután lenyugodtam, Kaname segített megmutatni ,hogy hogyan figyeljek oda a halandóra. Elvégre meg kell becsülni őket, ők éltetnek minket tovább, előre dőltem és a korlátba markoltam.
- Szeretném, ha most nagyon figyelnél. Nyisd ki a füled majd, az orrod és a szemed, minden érzéked.  ne csak a vért lásd, ne csak az éhséged. Akarj a gyengéd szeretője lenni annak akit megharapsz. Ne vizsgálati alanynak tekintsd, hanem egy élő lélegző lénynek, aki megajándékoz téged az életének egy szeletkéjével.  –rövid szünetet tartottam. – Idefent szabad vért inni, odalent nem. Az semleges terület, itt ha megnyomjuk ezt a gombot, leszigetelődik a kinti világtól, és csak kifelé látunk, befelé nem lát senki. –magyaráztam a búra működését.
-Megmutatom, hogy hogyan működik a kellemesebb táplálkozás, amikor nem okozol fájdalmat az ételednek.  Figyelj és gyere velem. – elindultam, és kinéztem magamnak egy hosszú combú nőt, egyedül táncolt, nem volt sok alkohol a vérében, pont jó lesz. Remélem ennyitől Noel sem fog berúgni.  Lassan kezdtem el táncolni vele, a bizalmába férkőztem, aztán pár elsuttogott szó után, a karomon sétált fel velem a burok irányába.  Már én irányítottam, az én bűvkörömben volt. Megálltam Noel mellett.
- Bárki lehet, rajta! – bíztattam. – Itt vagyok melletted, semmi baj nem fog történni, ha mégis… itt vagyok, és figyelek. – nyugtattam.




•• Zene: Ghost In the Shell •• Megjegyzés:
Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyVas. Júl. 30, 2017 2:20 am

Fogalma sincs arról, mégis mire kíváncsi Darryn, főleg ha beszélt már az apjával is. Azt se tudja, van-e értelme bármit hosszan ecsetelni, ha esetleg amúgy is nemet mond. Sem részletekkel nem akarja fárasztani, sem magával, a lényeget szerinte elmesélte, és a férfi  úgyis kérdez, ha úgy gondolja.
Nem akar visszamenni Gerardhoz, nem akarja, hogy bármiféle joga legyen rá, mint nemzőnek, mert most még van, hiába csatlakozhatott a klánhoz, akkor is van.  Ezért is adott fel hirdetést, meg azért, mert szeretné, ha még hamarabb be tudná hozni a lemaradását azzal, hogy van egy atyja.
Sokan segítenek neki a klánból, de tudja, hogy ez kevés hozzá.
-Mire vagyok képes? Nem tudom, tényleg nem. Túlélni... az megy.
A többire bólint és azon gondolkodik, vajon mi az elvárás? A jó előbb Darryn mondott olyat is, ami újdonság volt, hát soha nem gondolta, hogy a harapása függőséget okoz. Konkrétan "ízre" mérte be az áldoazatait, és naná, hogy volt akiből többször is fogyasztott. Viszont indulnak, és megint a szoborra szegezi a tekintetét, nem szeretné, ha megmozdulna, még ha eddig tényleg nem is tette, de sosem lehet tudni, alattomosak, bármikor ugorhatnak.
A sportautó látványára felvonja a szemöldökét, bár gondolhatta volna, hogy Darryn sem gyalog közlekedik. Hova mennek, azt nem tudja, ő azt gondolta, egy parkban kötnek ki, de ahhoz meg minek autó? Egy szót sem szól, követi Darrynt, viszont a szórakozóhelyen meglepődik.
elméletileg ide még nem mehetne be, hiszen nincs 21, és ha ez nem lenne elég, hát nem néz ki többnek 16-17-nél sem.
-Oké... még a végén kitiltanak.
Amióta itt van, ezt a módját még nem választotta a vadászatnak, lévén nem jutott be, maradt a kósza hazafelé tartóknál, így most már végképp kíváncsi, Darryn mit akar ebből az egészből kihozni, azaz mutatni.
Az elkülönített részre is csak les, nem is tudta, ilyen is van, VIP részleg. Oké, innen aztán mindenre és mindenkire rálátni, ez nem is olyan rossz eddig, de hogyan lesz ebből vadászat? Az egyik mondatnál viszont elakad.
-Miért akarnék a szeretője lenni? Ha éhes vagyok, akkor nem akarok semmi mást, csak azt, hogy egyek. Ezt muszáj?
ezt most tényleg nem érti. Ő nem flörtölni akar akkor és játszadozni, még ha ez így már művészet is, hanem zabálni... ha csúnyán akarja kifejezni magát. Vagy ez azért kell, hogy ne okozzon fájdalmat? Mindegy, ezt is meg kell tanulnia, ezt eddig sosem próbálta, azt sem tudta, képes rá. Ismét bólint, végül lefelé indul Darryn után, hogy onnan nézze, mégis mi a fenét kell csinálni.
Ezt most így hogy? Van benne valami, amit ha akar, akkor simán közvetít az áldozat felé? Megvárja a végét, és amikor a férfi odasétál a nővel, bólint, hát akkor rajta a sor.
A legjobb az lenne, ha tudná mi a fenét kell csinálni. És kit válasszon? Egyik nő sem szimpatikus, egyiknek sem akar a szeretője lenni, sem így, sem úgy, de muszáj megpróbálnia, hiszen ezt eddig sosem gyakorolta.
Eksüdni merne, több időt tölt a válogatással mint amennyi idő alatt sikerre vinné a dolgot, de egyszerűen senki nem olyan, hogy annyira akarná. Kínjában végül választ egy fekete hajú nőt, igazán az sem érdekli, hogy néz ki, felé indul el.
Még nem tudja, mit fog csinálni vagy hogyan, egyelőre arra tud támaszkodni amit Darryntól látott. Felkéri a nőt, még egy mosolyt is elenged, de a jelek szerint már ez is működik. Ha a férfi képes arra amit mutatott, akkor ez a valami plusz benne is ott kell, legyen. Vajon elég, ha megpróbálja meggyőzni, menjen vele? Kissé bizonytalan, de tesz egy kísérletet, és maga lepődik meg a legjobban, hogy a vacsorája simán rábólint. Olyan szinten meglepi, hogy hirtelen lefagy, mert nem erre számított, és csak a nő nevetése zökkenti vissza.
Lehet, szerencséje van, de végül csak megérkezik Darryn mellé, de a ba az, hogy még mindig nem érzi azt, hogy a szeretője akarna lenni ennek a nőnek, sehogyan sem. Majd meg fogja kérdezni ezt is, mert ez így valahogy nem oké.
-És most? Mit csináljak vele? Sosem fog elmenni?
Hülye kérdés, de ez is foglalkoztatja, mert az addig oké, hogy idáig eljutott, még ha kicsit döcögősen is, de nem akarja őt, nem akarja hazavinni, sőt, semmit sem akar tőle, csak enni.
Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyCsüt. Dec. 14, 2017 1:56 pm



Noel & Darryn

New Teacher?






Mondhatnám , hogy átérzem az aggodalmát, de sajnos nem tudom, mert szerencsére én harminc év körül voltam amikor átváltoztattak, így a modern kori emberek problémái kevéssé érintenek meg. Odabent, pedig amíg beszélgetek vele, látom, hogy nem igazán érti, hogy miről magyarázom. ami talán nem is az ő hanem inkább  a teremtője hibája. Ez van ha csak érdekből, dacból és szemétségből változtatnak át valakit, és utána a sorsára hagyják.
Miközben figyelem Noelt, leesik, hogy mi nem stimmel. Csak a nőket nézi, csak őket próbálja cserkészni, tizenhat, tizenhét éves, ebből kifolyólag szűz. Egy zárt közösségben élt, ahol semmiféle inger nem érte. Viszont… könnyen lehet, hogy a férfiak érdeklik, csak erről még ő sem tud?
Látom rajta, hogy továbbra is feszeng, a kérdése pedig meg is győz erről.
- Nem, egy pillanat. – magam felé fordítom a nőt, és megtöröm Noel encantoját, ami igen kezdetleges még. Törlöm az emlékéből ezt a néhány pillanatot.
- Mit szólnál,ha férfival próbálkoznál, hm? Bárkit lehet Noel, bárkit. Én a nőket részesítem előnyben, de a férfiakból is tudok inni, ha nekik van jobb illata. – hogy magyarázzam meg a srácnak, hogy a férfiakat kedveli, hm? Felismerem az ilyet, mert atyám és Nassyr mellett felnőve megtanulja az ember az effajta jeleket is olvasni. Egyébként nem vagyok homofób, sőt! Ezt a szót is inkább a modern emberek találták ki, régen nem hivatalosan működtek olyan helyek ahol a férfiak élhettek a rejtett vágyaiknak.  Ráadásul örülök, hogy atyám és a testvérem ott van egymásnak, jó párt alkotnak együtt, főleg hogy kibékültek egymással, a ráeszméléses korszaka végén érkeztem, amikor kezdett megbékélni azzal, hogy ugyan azzá vált mint az atyánk.
Nem hiszem, hogy vénából fogunk táplálkozni, itt még a mai estén, én már csak miatta sem fogok enni emberből, szolidarításból. Hiszen fiatal, a kudarcát pedig nem akarnám azzal tetézni, hogy neki nem szabad, én pedig pont mellette fogyasztom a vacsorámat. Egyébként sem voltam éhes, hiszen ennyi idősen kevesebb vérrel is beérem. Figyelem őt, és ha továbbra sem sikerül, mert kényelmetlenül érzi magát, akkor nem erőltetem tovább, visszahívom magamhoz. Egyébként is láttam rajta, hogy az egész helyzet kényelmetlen neki.
- Gyere, haza viszlek. – és ebben a pillanatban éreztem leginkább azt, hogy elgyengültem. Megsajnáltam, és ha még nem álltam kötélnek, akkor is éreztem valaminek a halvány csíráját, ami azt jelentette, hogy…lehetne egy fiam? Kivezettem Noelt az épületből, és a kocsiba ülve a Staten – Islandi magánházamba vittem, ez közelebb volt, és bár én képes voltam a napon járni, ő nem. Ezt nem szabadott szem elől tévesztenem.
Menet közben szóltam a ghoulomnak, hogy nyomja be a napvédő berendezést, olyan napellenzős rendszer, ami nem engedi be a napfényt, és nem is teszi feltűnővé a kinti lakók számára, hogy  a ház lakója egy különc alak. Egyébként is annak tekintettek, mert ritkán voltam itthon, nem volt nőm se. Szóval… van ez így.
- Ez az én házam, odalent kapsz egy szobát, majd Thomas megmutatja a helyed, és vért is kapsz. – meglazítottam a gombokat az ingemen és Thomasra pillantottam. Amaz ferdén mosolygott rám, sejtette, hogy mi járhat a fejemben, mert nem akart megakadályozni sem benne.
- A földszint biztonságos, ha mégis mászkálásra adnád a fejed, de az első emelet már nem. Én odafent leszek. – hogy miért? Nincs különösebb oka, de reméltem , tiszteletben tartja a vágyam, hogy odafent hagyjon békén.
Több dolgot nem tudtam hozzáfűzni az ügyhöz, most gondolkodnom kellett. Menet közben hívtam fel atyámat a telefonján.
- Hai! Hai… itt van velem. Betoppant hozzám és azt mondta, hogy engem szeretne az új apjának…sosem csináltam még ilyet, és… először nem akartam ezt. De elvittem a bárba, az encantot még nem tudja használni, de a természetes vámpír báját igen, ha ezt képes lenne használni, akkor kevésbé fájdalmasan táplálkozna másokból is. Viszont, nem tudja még, hogy a Kare wa dansei o aishite iru * - apám is hallgatott, várta a folytatást. Innentől kezdve pedig japánul folytattam a beszélgetést, ahogy haladtam az első emeleti nappali irányába. – Megesett rajta a szívem… hah! Mintha nekünk volna olyan! Tudom, hogy nem lehet a fiam, mert őt nem pótolhatja senki, és nem ismerem őt, nem láttam csecsemő korától felcseperedni. Ráadásul tudom, hogy pár hete én magam mondtam,hogy nem akarom, hogy közöm legyen hozzá, azért mert látszik még, hogy mennyire gyerek még. – az első emeleti nappalimban ültem, és a felkelő nap első sugarait lestem az óceán felé pillantva. – Határozott srác, megvannak a maga elképzelései, nem árul zsákba macskát, értelmes, kár volna hagyni, elkallódni… - nyögtem fel halkan. – Az… átölelés is úgy működik, mint a teremtés? – hiszen láttam már teremtést, de sosem vágytam saját utódra, vagy társra, nekem jó volt így. Mégis, bizonytalannak éreztem magam. Szükségem volt atyám támogatására, még akkor is, ha napfelkelte előtt hívtam, tudtam, hogy nem fogja leszedni a fejem.
- Ifjú Noel, a mesterem azt üzeni, hogy este újra találkoznak. - eközben Thomas ellátta a fiút mindennel, körbevezette az alsó szinten, maga választhatta ki a szobáját. Saját fürdővel, tv-vel, és internettel, wifivel, mindennel.

a férfiakat szereti *



•• Zene: Ghost In the Shell •• Megjegyzés:
[/color][/b][/color][/b]
Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyPént. Dec. 15, 2017 3:47 pm

Érzi, hogy valami nem úgy megy mint Darrynnak, sőt, nem hogy valami, semmi sem. Neki könnyedén jött, ő meg már azzal is szenvedett, hogy találjon egyáltalán egy nőt akit úgymond el akar csábítani. Az első probléma ott kezdődik, hogy esze ágában sincs ezt tenni, lévén semmiféle formában nem tetszik neki, a második az, hogy végeredményben egyik nő sem az esete.
Nem akar belegondolni abba, hogy kívülről hogyan fest a szerencsétlenkedése, belülről is elég gáznak hat, olyan esetlenül próbálkozik. Kényelmetlenül érzi magát, nem igazán érti, hogy neki miért nem megy, amikor Darrynt látva olyan végtelenül egyszerűnek tűnt az egész, így jobb híján kérdez.
A választ hallva megnyugszik, tényleg elakadt, a másik nőt figyeli, próbálja megfejteni, nála mi hibádzik, mit rontott el, vagy hol?
-Férfival?
Sok dologra számított, de ilyen kérdésre nem, láthatóan zavarba jön. Egy férfit akarjon a szeretőjévé tenni? Lefagy, egy nővel is nehezen boldogult, sőt végül is semennyire sem, akkor hogyan tudná megoldani egy férfival? Érti amit Darryn mond, hogy végül is mindegy, csak egyelőre ezt olyan szinten elképzelhetetlennek tartja, hogy azt se tudja, mit csináljon.
Végül a vámpírra pillant, aztán vissza az emberekre. Nem feladós típus, így akkor nekifut ennek a variációnak, látott egy egész jóképű fickót, felé indul el. A baj az, hogy olyannyira a saját döbbenetével van elfoglalva, hogy még pocsékabbul teljesít, mint az előbb, így mire visszasétál a választottjával együtt Darrynhoz, már csak kétségbeesett segélykérés van a tekintetében.
Pedig az a férfi tényleg nem nézett ki rosszul, sőt, saját bevallása szerint is helyesnek mondaná, ám annyira azzal van elfoglalva, hogy el kellene érnie, a szeretője akarjon lenni a másik, annyira új neki ez a helyzet, hogy le nem esik neki, esetleg tényleg a saját nemével kellene próbálkoznia és nem a nőkkel. Józanul tudna most gondolkodni, a napnál is világosabbá válna, hogy amíg a nőket stírölte, semmi, de semmi nem mozdult meg benne, de a férfiakat nézve a választott felet igenis helyesnek titulálta és alaposan meg is nézte magának.
-Oké, és… és bocsánat.
Hatalmas megkönnyebbülést érez most, hogy Darryn azt mondja, hazaviszi, így végre kiszabadul ebből az egyxre kínosabbnak tűnő szituációból. Ismét rá kell jönnie arra, hogy a lemaradása sokkal nagyobb, mint azt gondolta az összerakott terve alapján, így bele kell húznia, ha utol szeretné érni a saját korosztályát.
A kocsiban végig azon gondolkodik, ami történt, azon, mit kellett volna másként csinálnia, még véletlenül sem jut eszébe, hogy talán tényleg a választott nemmel van a baj, nem egyébbel.
A ház méretén meglepődik, pedig a szálloda után már tényleg nem kellene, valahogy olyan evidens, de mégis.
-Rendben, és köszönöm.
Bólint, valahol irtó hálás azért, hogy mégsem marad magára, és azért is, hogy nem kell azonnal visszamennie, ahol biztos rákérdeznének arra, mit alkotott. Most aztán semmi kedve magyarázkodni, elég, ha Darryn tudja, mennyire eltolta az egészet.
Követi Thomast, még be is mutatkozik neki, az pedig olyan mindegy, milyen szobát kap, tényleg, az elsőre rábök, nem akarja ő senkinek sem rabolni az idejét. Mindegyik felszerelt mindennel, köztük olyan technikával is, amivel csak most ismerkedik.
-Köszönöm, Thomas. Ott leszek.
Egyből a fürdőbe megy, zuhany alatt mindig jobban forognak a kerekek, bár most csak élvezi azt, hogy egyáltalán meleg víz folyik a bőrére. Amint végzett, felöltözik és konkrétan kiterül az ágyon. Még mindig nem fér a fejébe, hol siklott ennyire félre mindkét próbálkozása.

Vissza az elejére Go down
Darryn Yates


Darryn Yates


Hozzászólások száma :
57
Age :
1303

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptySzer. Jan. 24, 2018 8:36 pm



Noel & Darryn

New Teacher?






Sajnálom szegény fiút, mert fiatal is, és sok dolgot nem látott még, sok dologgal nincs tisztában, ellenben egészen más, nem hétköznapiakban pedig olyan dolgokat lát meg, értelmes és ért ahhoz amit csinál. Mégis kicseszett vele az a szemét barom. Még csak vámpírnak sem lehet nevezni azt a söpredéket.
Rengeteget beszéltem apámmal, addig legalábbis amíg fel nem kelt a nap, aztán hallottam, ahogy nyugovóra tér. Ekkor bontottam a vonalat, tudom,hogy a nappal is fent tudunk lenni, megfelelő körülmények között, ha nem ér minket fény, és ez ott ahol van, meg is oldható, de nem akartam zavarni a szükségesnél tovább. Éppen ezért az új hobbimnak hódoltam, a napozásnak. Tetszett, és nem égtem le egyáltalán, aranybarna bőröm kezdett visszajönni, mint amilyen az átváltozásom előtt is volt.
Persze azért kicsit elszundítottam, ezért a halandó szolgám kihúzta rám a napellenzőt, hogy mégis védjen. Neki is új volt ez a helyzet, meg kellett szoknia.
Amikor felébredt Noel, már rég vér várta őt a szobájában, Thomas erről is gondoskodott, hogy ne legyen éhes, amikor felkel. Én felöltöztem, ismét öltönyben virítottam, egy újabb darabban, egy olyanban amit eddig még senki sem látott rajtam.
Mniden napra egy új darab, új tervezés, csak azért mert megtehetem.
Odalent találkozom Noellel, és elgondolkodva pillantok rá.
- Vágjunk a közepébe.  –ülj le , mutatok egy kényelmes kanapé irányába a nappaliban- Először is, sokat gondolkodtam, és tanácsot is kértem az atyámtól. Kinevetett, de azt mondta, gratulál, jól döntöttem.  Megfontoltam, és leszek a teremtőd. De egy-két dolgot számításba kell vegyél, például azt, hogy újra el kell temesselek, miután ittál a véremből és én is a tiedet vettem. Újra kell játszanunk az egészet, azt ahogy születtél. – ülök le az egy személyes fotelembe.
- Másrészt,  lehet hogy furcsa lesz, amit most fogok közölni veled, de Noel te… a férfiakat kedveled jobban. Nincs ebben semmi probléma, atyám Nassyrt szereti, évezredek óta.  Szóval, ha halandóból szeretnél enni, próbálj férfiakat elbájolni. Ha pedig valakiből többször akarnál inni, úgyis ott leszek melletted, hogy figyeljek erre.
Hátradőltem és Thomas hozott mindkettőnkek egy kristálypoharat, teli vérrel.
- Most pedig… mondj el mindent, hogy mire tanított téged a te teremtőd. Mert valamit biztos tanultál tőle, nem feltétlenül a jót. Mesélj el mindent milyen volt mellette élni, hogy viselkedett. Emlékszel, hogy miket mondott. Azért, fontos, hogy tudjam mindezt, mert nem akarom elkövetni ugyanazokat a hibákat. Bár én gyökeresen más vagyok mint ő.
Nem,még nincs itt az ideje annak, hogy arról meséljek, hogy hol születtem, milyen időszakból származom.


a férfiakat szereti *



•• Zene: Ghost In the Shell •• Megjegyzés:
Vissza az elejére Go down
Noel Dessauge


Noel Dessauge


Hozzászólások száma :
138
Age :
23

Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel EmptyCsüt. Jan. 25, 2018 9:27 pm

Pihennie kellene, helyette mégis gondolkodik, mindenen, ami lezajlott, mindenen, ami történt. Vajon túl merész volt, mikor beállított Darrynhoz, hogy őt szeretné új Nemzőjének? Minden bizonnyal, hiszen láthatóan sokkolta őt ezzel. Az indokait ráadásul még el sem tudta mondani normálisan és összeszedetten, mert annyira izgult egy esetleges elutasítás miatt. Talán ha leírja, akkor jobban megy, viszont az meg túl mesterkélt lett volna.
Csupán segítséget szeretett volna, egy plusz segítséget ezzel, ami nem adatik meg annak, aki a nemzője nélkül kénytelen felnőni, már ha egyáltalán megmarad. Érezni azt, hogy tartozik valakihez, akihez fordulhat tanácsért, és egyszer viszonozni tudja neki mindazt amit kapott. Rá kellett döbbennie, hogy olyan lemaradásban van a korosztályához képest amit egyedül nem képes behozni, nem tud vele megbirkózni, bármilyen segítőkészek is az idősebbek, mert van köztük olyan is, amiket kapocs híján nem tud gyakorolni. Miért éppen Darryn? Ő tűnt az egyetlen olyan idősebbnek, aki talán nem zárkózik el ez elől, az egyetlennek, aki nem csak erőben, hanem gondolkodásban is talán közelebb áll hozzá, és megérti azt, amin eddig keresztül ment.
Az, hogy ezt hogyan fogja elmondani érthetően, az egészen más kérdés, mert a fejében hiába áll össze a válasz, de azt elő is kellene adni. Ahogyan azt is, miért nem boldogult a bárban, miért mondott csődöt... ez az, amire nem tudja a választ.
Fogalma sincs, meddig gondolkodhatott, amikor felébred, már este van és friss vér várja az asztalon. Magában köszöni meg Thomasnak, hogy erre is gondolt, azonnal le is húzza az egészet, majd rendbe szedi magát, és indul is Darrynhoz, ne várakoztassa túl sokáig.
-Jó estét, szia!
Nem titkolja, hogy hatalmas a feszültség benne, hiszen nem tudja, Darryn hogyan döntött,  vagy egyáltalán döntést hozott-e. Aminek örül, hogy a férfi nem húzza az időt, hanem kapásból belekezd.
Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, mikor kimondja, hogy elvállalja.
-Köszönöm. Az nem számít, már tudom, milyen érzés, és ha ismét meg kell történnie, akkor történjen. Nem hiszem, hogy más is el tudná ezt követni, mint amit ő. Azt sem értem, hogy ott miért nem léptek fel vele szemben, miért hagyták neki ezt az egészet.
Most legalább tudja, hogy ez az egész nem váratlanul éri, és van értelme is, nem úgy, mint volt. Bár egy szava sem lehet, mert másoknak sosem adódik második alkalma, igaz, talán nekik nincs is rá szükségük.
Ami ezután következik, döbbenten pillant Darrynra. Pár pillanatig meg sem tud szólalni, végül minden összeáll.
-Ezért nem boldogultam a nővel, ugye? Most már értem, hogy Raul miért nevetett rajtam, amikor azt mondtam, azért nincs barátnőm, mert nincs rájuk időm. Sosem érdekeltek a nők. Rendben.
Már annak az apró ténynek is örül, hogy emiatt nem kezdik el cikizni, nem kezdik leszólni, sőt, még biztatják is. Így azért sokkal könnyebb elfogadnia a tényt, hogy tényleg a fiúk iránt táplál vonzalmat, ráadásul így már próbálgatnia sem kell semmit, hiszen ha összerakja a mozaikdarabjait, egyértelmű. Kaname és Nassyr? Azt látta, hogy nagyon jóban vannak, de ezt nem tudta és mégis örül neki, mert így már egészen biztossá válik a számára, hogy itt tényleg nem fogják emiatt szívatni.
-Oké. Nem leszek rövid. Azt már tudod, hogy megléptem tőle, és lehet, idő kérdése, hogy bejelentkezzen értem. Nem ez volt az első szökésem, és az előzőnek is oka volt.
Muszáj elmagyaráznia az egészet, hogy Darryn mindent értsen, mi miért történt, miért tart itt ahol tart.
-Amikor Gerard elkapott azon az éjszakán, ő azt kitervelte, hosszú ideje figyelt már, csak várta a megfelelő alkalmat. Raul az apám, igencsak jártas a nekromanciában, belőle akart információt kicsikarni, a tudást mindenáron és miután nem kapta meg, azt hitte, hogy azzal, ha engem elvesz tőle, akkor rá tudja kényszeríteni, mert beadja a derekát. Vagy ha nem, akkor tőlem megkapja, vagy pedig neki fogok dolgozni. Miután egyik sem történt meg, úgy gondolta, hogy nemes bosszút áll azzal, ha szinte magamra hagy, semmit nem tanít meg, mondván ő is egyedül élt túl, oldjam meg ahogyan tudom. Arra várt, hogy valaki kinyír, mert hibát követek el,és akkor belevigyoroghat Raul képébe,hiszen elvette tőle a legfontosabbat többszörösen is, ráadásul a keze tiszta marad, hiszen ő semmit nem tett, és még kártérítést is kérhet azért, mert elvesztette a gyermekét.
Amikor erre rájöttem, előkészítettem a szökésemet, leléptem tőle Londonba, remélve, hogy ha befogadnak, akkor már nem lesz hozzá semmi közöm. Tévedtem, az ottani klánvezér érte küldetett, hogy vigyen haza, mert egy gyermek nem mászkálhat a nemzője nélkül. Látnod kellett volna azt az önelégült vigyort a képén... utána még szemetebb lett. Olyan helyzeteket kreált, amikor tényleg hajszálon múlt, hogy túléltem, és tényleg csak az idegen vámpírok jóindulatának köszönhettem, hogy létezem, mert szemet hunytak egy nagyon kölyök botlásai felett.
Tudtam, hogy innentől kezdve úgy kell szerveznem mindent, hogy nyomát ne találja, és ki ne szagolja, mire készülök, azaz adnom az ártatlan jó kisfiút. Talán szerencsém volt azzal, hogy elhitettem vele, minden a legnagyobb rendben, ezért a végén már nem is figyelt rám annyira, így tudtam lelépni tőle megint... ide.
Tulajdonképpen semmire sem tanított meg, egyszer megmutatta, hogyan kell ennem, de ezen kívül semmit nem magyarázott el. Magamnak kellett kitapasztalnom, meddig mehetek el, és az sem zavarta, hogy hullahegyeket hagytam magam után, neki az is kapóra jött volna, ha emiatt végeznek velem.
Az egyetlen célja velem az volt, hogy Rault kicsinálja vagy így, vagy úgy. Semmi más nem voltam a kezében, mint egy eszköz, egy tárgy, amire ha már nincs szüksége, elhajítja, mert hamar ráébredt, hogy nem tud megtörni, bármit is csinál, csak hamis információkat kap. Soha nem volt klánja, amit eddig itt tanultam, ezt sem igazán értem, miként volt lehetséges, de valamiért megtűrték őt. Sosem vették elő emiatt, sőt, a szökésem miatt simán elnézték volna, ha maga végez velem, de ez... túl egyszerű lett volna, és szerinte kevésbé fájt volna Raulnak, mint az, hogy szerencsétlenkedek és néha elvernek, vagy beépítenek a falba.

Elmondta, mindent elmondott, talán így érthető, miért van úgy lemaradva, hogy a legalapvetőbbeket sem tudja, csak annyit, hogy ne ölje meg az áldozatát. Hát ezért... Azt pedig még ő sem fejtette meg, hogy volt képes ellenállni Gerardnak, hogy még az utolsó lélekjelenlétével is rossz jegyzeteket készített neki, amikkel semmire nem jutott. Ez egy rejtély még maga előtt is.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Surprise -  Darryn & Noel Empty
TémanyitásTárgy: Re: Surprise - Darryn & Noel   Surprise -  Darryn & Noel Empty

Vissza az elejére Go down
 

Surprise - Darryn & Noel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-