A villámhoz tartottam, sötét éjszaka volt, a yachtomat a tengeren hagytam, szerettem a vizet, attól függetlenül, hogy egy sivatagos forró helyen születtem. Egyedül talán ez hiányzik, de szerencsére van akkora szabadságom, hogy a kedvemre utazhatok és fülledt helyeken tölthetem az éjszakáimat. Borneo, Galapagos, India, Japán, legutóbb ott jártam, csak ellenőriztem az ottani vámpírokat, az új vezetőjüket, fiatalabb volt mint mi, de eszes volt, Kaname tette meg vezetőnek, miután legyőzte az apját. Nassyrnak kendőket hoztam, mindegyik országból, igazból már annyi van neki, amivel a Mississippit is meglehetne rekeszteni, de sosem zavart, hogy kendőben látom, a hazámra emlékeztetett, ő legalább ezt megőrizte magának az otthonából, míg én inkább a vízipipák iránti rajongásomnak hódoltam, míves és szép legyen. Na meg a megszokás, vannak olyan dolgok amiket nem tudunk levetkőzni. Mindig megmosolyogtat, hogy Kaname durci kendőnek hívja Nassyr viseletét, de igaza van, valóban akkor hordja, ha rossz a kedve. Így kíváncsi vagyok, hogy mivel fog meglepni, ha ismét találkozunk. A szokásos méretre szabott öltönyömet viselem, az ifjak előtt fontos megtartani a tekintélyt, és azt hiszem a kis triónkból én leszek az a különc aki a hidegségével híresül el. Nem baj! Tudniuk kell, hogy Kanamenak erős vámpír fiai vannak, akik nem készek bemocskolni az öltönyeiket, vagy a selyemkendőiket. Az egykori erőd elhagyatott falai közül, sikoltás száll a tenger felé, egyre közelebb hozzám, hallom ahogy a húsba maró fog csontot tör és szétroppantja az áldozatát. Többen vannak. Egyedül is eltudnám intézni őket, de tudom, hogy Nassyr is imádja a harcot és mégis csak a Kazusi területen történt ez az aprócska baleset. Amióta a Prateur Lupus alapulóban van, kissé képlékeny az egyensúly a farkasok között. De nem hagyhatjuk, hogy itt tomboljanak. Ahogy mi sem megyünk az ő területeikre, és szigorúan betartjuk a szabályokat , úgy ők se jöjjenek a mienkre! Telefonáltam Nassyrnak, hogy jöjjön, jó móka lesz, és hozza el a dupla élű lándzsámat is apánk szobájából, azt amelyik ezüsttel van bevonva, és hozzon magának is valami fegyvert. Leállítottam a motorcsónakot és homok alakba váltottam át, így nem fogják észrevenni a jelenlétemet, Nassyrt pedig megvárom, odakint. Hatan vannak, három – három jut mindkettőnknek, és van velük pár mondén. Idáig érzem a szagukat. mibe fog kerülni ez a farkasoknak, hogy eltüntessük a nyomukat? -Nem így akartam összefutni veled. – jelentem meg Nassyr mellet. – Hatan vannak, amióta modern időket élünk, kevesebb jó harcban lehet részünk. – pillantottam oldalra és enyhe vigyor kúszott fel az arcomra, a fegyveremért nyúltam, ha megkaptam, kivettem a tokból a két különálló pengét és összekattintottam őket középen. Kedvtelve pillantottam végig a gyönyörűségemen, és gyönyörködtem abban, ahogy a gyér hold fénye megcsillan az éleken. Odabentről hallatszottak a vadulás hangjai, és a rohanó mondének jajveszékelései és a pánik, egyértelműen érezhető volt, de az a bűz is ami a farkasokra volt jellemző. Felcöccentettem és megráztam a fejem. - Meglehetősen pofátlanok, hogy be mertek ide merészkedni. –jegyeztem meg mintegy mellékesen. - Három a tied, három az enyém. A mondének emlékeit pedig töröljük – csak pontosítottam, imádtam Nassyrral harcolni, kiváló tanítvány volt, és apánk sem hagyta,hogy elpuhuljunk mellette, még én is tanultam tőle új fogásokat a harc terén. Noha eleinte egymáson gyakoroltunk, én és Nassyr mivel idősebb volt, így erősebb is volt nálam, viszont míg engem harcra képeztek őt nem, így a tudással mindig kicseleztem őt, amivel rendszerit ki idegeltem. m mára remek gyakorló partnerré vált.
Szeretem a családomat. Az összes létező és nem létező, valaha számon tartott isten látja lelkemet, szeretem, de amikor Darr rám csörgött, menjek, mert buli van, ráadásul még fegyverkezzek is fel, egy kanál vízbe is bele tudtam volna fojtani. Tényleg. Még vissza sem jön a szigetre, máris keresi a lehetőséget, hol lehet vért ontani. Nem mintha távol állna tőlem, sőt, ám a ma éjszakát valahogy nem azzal akartam eltölteni, hogy mindenféle fegyverrel hadonászva öldöklök farkasokat. Büdösek, bolhásak, és ugyan néhány falkával semmi problémám nincs, normálisak, ismerik a diplomáciát és betartják a szabályokat ahogyan mi is, de semmi kedvem kirobbantani egy balhét, ha nem muszáj. Nem éppen "ünneplőbe" öltözöm és veszem magamhoz a kért fegyvereket, apámra csak rápillantok, inkább nem mondok semmit sem, és indulok is. Olyan lelkesen jelenek meg, hogy öröm nézni és állok meg egy egy kisebb homokhalom mellett, amit ha kívülálló néz, nem igazán érti, miért kezdek beszélni hozzá. -Örülök, hogy visszajöttél, drága öcsém, komolyan. Direkt hozod őket magaddal, ugye? Zsörtölődök egy sort, persze nem gondolom komolyan, mert a területünkre pofátlankodó farkasokat mi sem kedveljük. Hallom a sikolyokat is, érzem a szagokat, ez egy csürhe, nem falkához tartozó dögök. Kóborok. -Öltönyben? Én értem, hogy a mai felfogás szerint a bűnözők öltönyben járnak, és biztos nagyon vonzó számodra, de... nem hoztam váltás ruhát. Igaz, hogy egyre kevesebb harcban van részünk, de bevallom, mára nem ezt akartam betervezni, nagyon nem. -Köszi a leosztást, kezdtem aggódni, hogy négyet hagysz rám. Komoly arcot vágok, mintha tényleg megijedtem volna a harctól, hogy még a végén megsérülök. Persze én sosem voltam harcos, azaz annak idején nem, nem volt rá szükségem. Amikor Darr bekerült közénk, akkor kezdtem el csak gyakorolni, és rengeteget tanultam tőle. Az elején persze simán levert, ebben sokkal jobb volt nálam, de mára már egyenlő erőt képviselünk, és kedvelem a vele való gyakorlásokat. -Menjünk, nem érek rá egész éjjel ezzel foglalkozni. Vigyorogva indulok el az erőd felé, az, hogy lesznek emberi áldozatok afelől kétségem sincs, azaz minden bizonnyal már vannak is, így jobb, ha minél előbb megállítjuk a randalírozást. Egyik kezem az ezüst pengémre siklik, másik a kardomat fogja, és használva a gyorsaságomat török be, hogy azonnal lecsapjak a borotvaéles karddal. Egy kiiktatva, a meglepetés erejét szeretem, azaz a kivételes képességeimet, mert lehet, az ellenfél érzi a közeledtünket, de a gyorsaságunkat nem tudja felül múlni.
Óóó, hallottam Nass hangján ,hogy cseppet sem örül úgy, ahogy én , gonosz módon vigyorogtam, mint egy szagot fogott kutya aki épp arra vár, hogy az áldozatába mélyessze a fogát. Technikailag és gyakorlatilag pedig pontosan efféle ragadozó voltam. Viszont azt is tudtam, hogy bármennyire is utálja azt ami ezzel jár, azért egy iciri-picirit ő is élvezi. Különben is így két legyet ütök egy csapásra, bár az ajándékát egyenesen a Hotelbe akartam vinni, mert a Kanameval való találkozóm után voltam pár nappal s még mindig nem tudtam egy kicsit hazatérni úgy, hogy a közelébe legyen a nagy családomnak is. Ilyen voltam, felfedező lélek, harcos, aki sosem nyughat, és feladatok kellettek, amik lesznek is, még remélem jó sokáig, mert atyánkon nem mutatkoznak szerencsére az időskori zakkantság jelei, amelyek egyes igen idős vámpíroknál jelentkezni szoktak. A hatalom meg az effélék miatt. A homok formám rázkódik a nevetéstől, ugye ő mint mondta épp ehhez a kupachoz beszél, elég abszurd lehet, hogy ez a halom még mocorog is. Hogy vicces Nass? Még jó hogy, imádom a sajátos humorát. - Neked rendeltem őket. –nyújtózkodtam és vigyorogtam, izgatottan; átvettem a fegyverem, igen… öltöny, én sem ide készültem, végig pillantottam magamon, ez friss volt, egyenesen Olaszországból, sebaj… van több is még. - Tudod, hogy nem vagyok finnyás. – tényleg nem voltam, dagonyáztam a legnagyobb csata közepén is, és nem zavart, hogy véres halmok fekszenek körülöttem. Elnevettem magam a szarkazmusát hallva, örültem, hogy nem kell ezen veszekednünk, hogy ki hogyan vagy kivel harcol, egyszerűen elfogadta, hogy én voltam a tapasztalt, ahogy annak idején is és tudtam, hogy mikor van ideje feladatot osztani Nassnak is, a harcokat hamarabb átláttam, mint ő, mert erre képeztek ki, vele ellentétben. - Ne legyél ilyen durcás, legalább apánk aggódva vizsgálhat át! – ugratom jókedvűen – mellesleg, így az ajándékaimat felfoghatod engesztelő ajándéknak a mostani rendrakás végett! – a hangomat már elnyelte a csatába indulásunk hangja, a szél ahogy elsüvített mellettünk. Ezt szerettem a bátyámban, nem teketóriázott, ő is hamar túl akart esni ezen, ahogy én is. A meglepetés erejével én is leszedtem egyet a másodikat megsebesítettem. A mai farkasok nem számítanak arra, hogy harcolni is képesek, egyes vámpír urak nem foglalkoznak azzal, hogy kitanítsák a fiaikat, minek is? Van aki csak tölteléknek használja őket, van aki meg foglalkozik is velünk, ahogy Kaname. Szemernyi tudás és hatalom, képesség sem vész kárba. Meglepődtek, érzem a szagukon, az emberek elkezdenek rohanni, már a maradék, ketten üldözik még őket. - Csúnya kutyuskák, elcsatangoltatok, vagy kidobtak titeket és most a mi területünkön randaliroztok?! – cöccögtem rosszallóan és megráztam a fejem. - A maradék halandót kéne megmentenünk és törölni az emlékeiket, bátyám? – az egyik köröttem köröző farkas, amelyet megsebesítettem, felém ugrott, felrántottam a dupla élű alabárdom és végig hasítottam a hasát, vér spriccelt a földre és az öltönyömre is. Úgy morogtam fel akár az állatok, figyelmeztetőn , mondhat bárki bármit, mi is azok voltunk félig, ember bőrbe bújt vérengző fenevadak, akik még jobban megőrizték az emberi oldalukat. - A bundádból fogok új öltönyt csinálni. – léptem fölé, és figyeltem az alakját, ahogy visszaváltozik emberré, hiszen halálos sebet ejtettem raja. Kettő kiiktatva a harmadik elkezdett menekülni, Nassyr felé pillantottam, besoroltam a háta mögé, hogy hátulról védjem, ha problémája akadna, vagy valamelyik gondolna egyet és a bátyám hátát venné célba. Netán az én harmadikom gondolná meg magát.
Képmutató lennék, ha azt állítanám, valami mást vártam az öcsémtől, egyszerűen nem is ő lett volna, ha úgy tér vissza, hogy egyszerűen besétál, elvonul a saját szobájába és kiteszi a „Ne zavarjanak!” táblát. Akkor biztos, hogy aggódva rohanok, megtudjam, mi baja, de most? Lopva elvigyorodok, ínyemre való, ami a szemem elé tárul, ha már lehetőség egy kisebb-nagyobb csetepatéra. Az már más kérdés, hogy az általam bámult homokkupac meg-megmozdul, azaz folyamatosan egy kisebb, egy helyre korlátozódott földrengést szimulál, de neki is muszáj röhögnie valahogy. Csupán azért, hogy látványosabb legyen, lehajolok, és egy smile-t húzok bele. Nesze neked, még bökdöslek is. Az öltönyös formája viszont ledöbbent, bulizni akar és fessen indul neki? Igaz, Darrynt nem úgy ismerem, hogy sírógörcsöt kapjon, ha baja esik, így ha neki jó, nekem is jó. -Hálás vagyok értük. Olyan, de olyan régen nyúlhattam hozzájuk legálisan. Finnyásság? Az összes gusztustalansági versenyt megnyerted eddig. Jól esően vigyorgok, mert végre megmozgathatom a tagjaimat, ráadásul az ősi ellenségen. Létezik ettől szebb ajándék? Neeem, egyáltalán nem. Öcsém a stratéga, én hozzá sem szagoltam a harcokhoz, míg ő nem jött, vagyis maradjunk annyiban, ő a hadvezér, én meg lelkes harcosa, de élvezem minden pillanatát, mert hagyjuk meg, jó tanár is egyben. -Jó, nagy kegyesen belátom, marha igazad van. Szóval akkor indulás, nehogy egy percet is elszalasszak majd a vizsgálatból. Engesztelni akarsz? Lesz miért, de tudod, nem vagyok haragtartó, hamar megenyhülök. Mire kimondom, már betörtem, csaptam, hullás is volt, vagyis haladunk. Olyan kéjes vigyorral az arcomon folytatom a cserkészést, hogy aki nem ismer, perverz állatnak tartana, és lehet, így is van. Hallom ám, hogy Darryn is aprít, azonban három az enyém, így máris robogok a második áldozatom felé. Szórakozunk, így csak annyira akarom megsebesíteni, hogy ne legyen kedve halandót kergetni, aztán majd visszajövök érte… Az elképzelés szép, fejbe akarom csapni a kardom markolatával, csak egy kicsit csúszik félre. -Boccsss… korai volt. Kérsz egy fejet? Az ötletet támogatom. Azt hiszem véletlenül a pengével ütöttem, az meg éles, mert a japán kardok élesek és szétvágnak mindent, még egy fejet is. Sikerült. Darr által felvetett ötletre helyesel, tényleg illő lenne megmenteni a maradékot, de annyira szép látvány, ahogy felhasítja az egyiküket. Még a számat is eltátom. -Köszi… akkor egy-egy maradt, arra. Bár a sikítás zavarja a hallásomat, lehet, emberként én is ezt tenném, ha ekkora dögökkel találom magam szembe. Az öcsém jelzésére várok, hogy egyszerre robbanjunk, és az utolsó kettőt is kiiktassuk, bár ha jól éreztem, ő azt is megsebezte. Hát én még nem.
BÁtyám esküszöm leharapom azt az ujjad, amivel belém firkáltál! Ha homokkupac tud morogni, akkor az enyém bizony, hogy tud. Ezekután már a csata a lényeg, az amibe belevetettük magunkat, persze ,hogy beszélgetünk. Mert ez… túl könnyű a vadállatok meg se izzasztanak minket, büszke vagyok a bátyámra, arra,hogy hova fejlődött a segítségemmel, és ő is képes megvédeni atyánkat, tudom jól. Felnevetek, ahogy elvéti az ütést, és fejjel kínál, nem… a farkasoknak nem finom a vére. A szaguk is bűzlik. - Már kinőttem a kitömött trófea fej korból. De a karóba húzás tetszene… - minek filozofálgatok, hülye vámpír humor. Felsorakoztam Nass mellé, és biccentettem. - Indulás. – mi hangtalanul haladunk, a vadak trappolnak, az emberek sikítanak, igazából beindultam, mennék, ölnék harapnék magam is, hogy a fogaim húsba marjanak, következmények nélkül. De az a korszak elmúlt, most csak abból gazdálkodhatok ami van. Érzem, hogy a bátyám vére is pezseg, rég nem harcolt már ő sem. - Amúgy, buliba indultam, de nem ilyenbe, ez csak…mellékes. Ha gondolod utána eljöhetsz oda is, úgyis nem messze a parti villám, ott rendbe tudjuk…. – elkapom a farkas lompos farkát és hátra rántom. Akár Hulk abban a filmben Lokival, igen nézek tv-t néha. A farkas nyekkenve szűköl, ne máár, gyertek még! Én harcolni akarok veletek, igazából van az a pont amikor úgy érzem, mindegy kik, csak jöjjenek. Az alabárdom felszakítja a farkas oldalát, a bordái és a belei is kifordulnak, hát akit majd iderendelek, jelen esetben Thomas az egyetlen ghoulom, takaríthat majd. Utólag is bocsánat, Thomas. Az ajkamon eszelős vigyorral pillantottam a rácsokon fennakadt emberek felé, és az alabárdommal intettem feléjük. - Most ti jöttök. – simítottam át a tökéletesen szétzilált zselés hajamon, belekenve a még több vért. Ha itt és most hagynám elengedni a vér iránti vágyam, az őrületem, akkor nem lennék több az eszetlen seggszaglóknál. Egyáltalán nem higiénikus… aztán meg visszaváltoznak, és kezet fognak valakivel, vagy… ah….mindegy. Nassyrra pillantok és intek neki, ott van a hívő a keresztet szorongató aki gubbaszt a sarokban. Nekem sosem volt gondom kimondani bármely vallás istenének a nevét sem, így én léptem oda a szentfazékhoz, megszagoltam a nyakát ,és a karját, ott éktelenkedett a harapás, karmolás nyom a kezén. Csak…egy kicsit… Nem. Ez már szennyezett a farkasok vérétől, frissebb prédára vágyom. Mélyen a szemeibe nézek, és leengedem a földre, miközben elernyed a teste, elalszik. Majd egy moziban fog ébredni egy régi horrorokat játszó moziba. - De unalmas volt….annyira hiányoznak a régi idők. Amikor ehettünk nyakra főre, és következményekre tekintet nélkül. Hiányzik. – szusszanok, és kicsit megrúgom a lábammal a földön fekvő testét, majd összetaposom a feszületét.
Kezdőlap
A villámhoz tartottam, sötét éjszaka volt, a yachtomat a tengeren hagytam, szerettem a vizet, attól függetlenül, hogy egy sivatagos forró helyen születtem. Egyedül talán ez hiányzik, de szerencsére van akkora szabadságom, hogy a kedvemre utazhatok és fülledt helyeken tölthetem az éjszakáimat. Borneo, Galapagos, India, Japán, legutóbb ott jártam, csak ellenőriztem az ottani vámpírokat, az új vezetőjüket, fiatalabb volt mint mi, de eszes volt, Kaname tette meg vezetőnek, miután legyőzte az apját. Nassyrnak kendőket hoztam, mindegyik országból, igazból már annyi van neki, amivel a Mississippit is meglehetne rekeszteni, de sosem zavart, hogy kendőben látom, a hazámra emlékeztetett, ő legalább ezt megőrizte magának az otthonából, míg én inkább a vízipipák iránti rajongásomnak hódoltam, míves és szép legyen. Na meg a megszokás, vannak olyan dolgok amiket nem tudunk levetkőzni. 
