Jó, legalább nem esik hasra egy kis horzsolástól, ennek örültem. Felmerül a kérdés, hogy egy szír hogyan örülhet annak, hogy egy nő erős, megtudja védeni magát, és nem hord kendőt a fején? Már nem az a férfi vagyok aki egykor voltam, és akkor is igen ujító nézeteket vallottam, persze a többnejűséget nem adtam volna semmiért, nagyobb család, nagyobb támogatás és háttér. De a bizonyos háttérbe szorítások ellen küzdöttem, voltak női harcosaink, ugyan olyan jók voltak, vagy jobbak néhány férfinál. Nem szabad őket lebecsülni, soha semmikor. Először az utolsó kérdésére adok választ a türkizkék Lamorgini Aventador kiriasztózásával, igen, ezzel fogunk menni, az ajtók függőlegesen emelkednek fel. - Ez nem a céges fizetésből van, apu kicsi fia. – rántom meg a vállam, és kinyitom a csomagtartót , hogy a táskámat berakjam hátra, ha Zyra is adja az övét, akkor azt is beteszem az enyém mellé. - Ezért is biztos utálni fogsz, de az apám egyik edzőterme mögött van egy magán részem, csak akkor használjuk, ha pár haver összejön. – rántottam meg a vállam könnyedén. Jól megy a színészkedés, hiszen amikor bérgyilkos voltam, rengeteg szerepet kellett megtanulnom ,vagy rögtönöznöm kellett, más emberek helyébe képzelnem magam, így most sem megy ez másként, egyébként pedig a vámpírok is ilyenek, színészkednek egymás előtt, másról sem szól az életünk. Csak színészkedni az ellefnél előtt, farok méregetés, csak kicsit másképp, és inkább itt szemfog méretről van szó; többnyire. - Akkor irány a terem. – biccentek, és beülök a kocsiba,.Megvárom Zyrát is, és csak aztán indítok és duruzsolva dorombolva indulok el a kocsival az úton, Staten Island jobb negyedei felé. Nagyjából egy óra kocsikázás után megérkezünk, a LA Fitness terem bejáratához, leparkolom a kocsit, és kiszállunk, felnyitom a csomagtartót, ha a nőnek szüksége lenne a táskájára, akkor vigye, ha nem nem; nekem nem, hiszen nem öltöztem át azóta, hogy megérkeztem az előző helyre. Továbbra is edző cuccok voltak rajtam. - Gyere, mi nem itt fogunk bemenni – azt nem tettem hozzá, hogy a kocsival nem szívesen állnék meg az elhagyatottabb hátsó részen. Így gyalog indultunk útnak, a napszemüvegem az orromon pihent, még vezetés közben vettem fel, azért a napra még érzékenyebb volt a szemem sokkal, mint az embereké. Miután megkerültük a Fitness termet, egy hátsó staff bejárathoz léptem, kihalásztam a zsebemből a kulcsokat, majd kinyitottam az ajtót. Itt is előre engedtem Zyrát, azonnal az edzőterem rész jött vele szembe. A távoli sarokban az öltöző, lévén csak mi szoktuk használni, és még pár lány, így koedukált, de megvan a rendszer, hölgyek először férfiak másodszor; hogy senkit se zavarjunk. Belépve feloltom a lámpákat, hamarosan mindent fény borít, így az ő emberi szemei is mindent láthatnak. - Ott van az öltöző, ott vannak a szekrények is és a fürdő, itt meg a ring és a felszerelések. – becsukom magunk mögött az ajtót, kulcsra, hogy senki se zavarjon minket. - Tudom, hogy mit gondolsz, apuci pici fia, akinek mindene megvan, de ez nem így van, nem teljesen. Mindegy. –rántottam meg a vállamat és nekidöltem a falnak, hagytam neki időt, hogy körbejárja a termet, hogy megnézzen mindent, hogy töltekezzen a hely atmoszférájával, volt hifi berendezés a zenének is, hogy jobban menjen az edzés is, ha valakinek arra volt szüksége. A telefonomat bűvöltem, az ügyvédeimnek küldtem sms-t a Nutritionosoknak. Kíváncsi voltam az ítéletére, de nem loholtam a csinos fenekébe, hagytam neki elég teret, hogy döntsön.
Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet-e egy vadidegennel elmenni, de hát, MMA bajnok vagyok… mi baj lehetne? Vagy inkább ne is kérdezzek ilyesmit? Amúgy tényleg nem tudom mennyire volna jó ötlet kocsiba szállni egy…. aztarohadtdemilyenkocsiba! Ha nem a vállamon lenne a táska, most minden bizonnyal elejteném, de azért az állam leesik az elém tárult látványtól. Mi a túró már ez? Na most ingott meg a hitem abban, hogy ő valóban edző volna. Kivéve ha ő edzi mondjuk Mike Tysont, esetleg, de neki valami fura nevű edzője van, szóval felvetődik bennem a kérdés. Ki a fészkes fene vagy te? Ezt a kérdést azért nem szegezem neki, de motoszkál a fejemben. Még nem ocsúdtam fel teljesen, de azért szöget üt a buksimba az, ahogyan nevezi magát. Értetlenül, és furán nézek rá, mint valami űrlényre. Elsőre nem is szólok semmit, csak odaadom a cuccom, hadd rakja el, s beszállok a négykerekű mennyországba. Igyekszem visszafogottan csodálni, de valamennyire látszódhat az arcomon, mennyire tetszik ez a batár dög. Kicsit emésztem a hallottakat, miközben bekötöm magam, sandán pillantgatok oldalra. Már javában úton vagyunk, mikor megszólalok. - Miért akarod ennyire elhitetni velem, hogy az a tipikus apuci fia vagy?- Nézek rá ferdén, majd a vállam enyhén megvonva, inkább kibámulok az ablakon. Fura ez a pasas… ahogyan az is sejlik, hogy nem az aminek be akarja állítani magát, hiába tolja az arcomba… pont ez benne a furcsa. Általában a valódi fater kölykei mindent úgy állítanak be, mintha a saját érdemük lenne. Többet nem is mondok, csak hagyom, hogy elvigyen az LA Fitness Köztpontba. Erről már olvastam… marha borsos ára van itt egy bérletnek. Indulnék is előre, ahol naiv ember gondolná, hogy bemegyünk, de még idejében rám pirítanak, és megyek utána hátulról. Nem kimondottan értem ezt az elrendezést, de megtartom magamnak. Legalább úgy kalapál a szívem az ajtó nyitásánál, mintha életem első karácsonyi ajándékára várnék, biccentve lépek be elsőnek s lélegzetvisszafojtva várom, mi tárul elém. Amint villanyt kapcsol és a szemem hozzászokik, egy nyögés hagyja el a szám. Most.. most kicsit gyerekké avanzsálok, és körbeugrálok mindent, megnézek mindent, megfogdosom, megemelem, megsimogatom, mindezt gyermeki kacajjal és lelkesedéssel. a hangjára rezzenek össze. Mér megint… Összevont szemöldökkel teszem le a súlyzókat és elé sétálok. Még mindig sokkal kisebb vagyok, de amilyen kicsi, olyan szívós… és kegyetlen. Az ellenfeleim szerint. Lágyan mosolyodom el, de van benne valami… vérfagyasztó. - Nézd, Darryn Yates, edző vagy bármi is vagy. TE nem érdekelsz engem. Nem érdekel, mit és hogyan szereztél meg, ahogy az sem, mit, kivel, mivel és hol csinálsz. Nem tartozol nekem magyarázattal, sem semmivel. Engem csak a terem érdekel, a karrierem és az edzéstervem. Felőlem az vagy, aki csak akarsz, amíg állod az alku rád eső részét. – Édesen pillogok, majd biccentek és megyek a felfüggesztett bokszzsák irányába. Közben megtámaszkodom a ring szélében és lecibálom magamról a fekete hosszúnadrágot, hogy előtűnjön alóla a vörös passzos sortom. A zoknimat lejjebb hajtom a bokámra, s néhány csípőriszáló ugrálással bemozgatom a tagjaimat, hogy kipróbálhassam a zsákot. Nekem a lábaim az erősebbek, de erre biztos rájött már, ha kicsit is utánanézett a meccseimnek, most is, a bal lábamon egyensúlyozok, miközben a jobb lábszárammal sorozom a zsákot, hol egyik, hol másik oldalról, anélkül, hogy kibillennék. Csak úgy csattog a zsák a lábam alatt, és egy furcsán elégedett vigyor költözik a szám szegletébe.
Tárgy: Re: Zyra & Darryn Szer. Aug. 02, 2017 11:06 am
Zyra & Darryn
First impact and bite shift
Lerí az arcáról, hogy mennyire tetszik neki a kocsi, jó bevallom az igazából cseppet sem szerény oldalamnak ez igen is hízelgő. Elidőzik a tekintetem az arcán, és a testtartásán, ahogy beszáll a kocsiba. Valószínűleg nem sokszor ülhetett effélében, sőt, megmerem kockáztatni, hogy neki sincs ilyen autója, különben nem viselkedne így, mert ha jól saccolom, akkor meg tudná venni abból a pénzből, amit összegyűjtött magának, egy ilyet, vagy ehhez hasonló kocsit. A kérdése javában a kocsiban ér, oldalra pillantok és megrántom a vállamat, miközben visszaterelem a figyelmemet az útra, hogy miért? Mert ezt a sztorit találtam ki magamnak, édes, és azért; mert ez legtöbbször bejön. Elhinnéd, hogy üzletember vagyok? Mellékállásban időnként, ha úgy tartja kedvem, akkor pedig edzősködöm? Nem hiszem. Mindegy, de úgy hiszem akkor így legalább nem fog rólam kérdezősködni, tényleg az edzés érdekelheti csak, egy igazi munka mániás, mi elől menekül? Figyelem, ahogy a közelembe lépve megáll, a sajátos módján próbál megfélemlíteni, de nem megy, kevés dolog van amitől félek, és az pont nem tartozik azok közé, hogy egy nő épp próbál móresre tanítani. Ellököm magam a faltól, és könnyedén pillantok le rá, noha célom nincs vele, csak állok, és figyelek, és úgy kezd megjelenni egy meglepett pillantás az arcomon. Talán… áh, de nem, inkább mégsem, avatom bele ,hogy az igazi Darryn Yates igazából egy vámpír és a vérére pályázik, meg néhány numerára, tőle. A fejemet megráztam, már-már hitetlenkedve és érdeklődve pillantok utána. Rendben, csak semmi bratyizás, csak az edzés, azon túl pedig senkit sem érdekel az életem. Ez így tökéletes lesz. Legalább nem kell magyarázkodnom a kocsi miatt, vagy az öltöny miatt, vagy bármi miatt, mert megszoktam már ,hogy egyes tanonc jelöltek a kákán is csomót kerestek, hogy miért nézek ki így, miért nézek ki úgy. Na akkor vesztettem el irántuk az érdeklődésemet, őket nem a sport érdekelte, hanem a nagyobb haszon. Ő valamiért más volt, nem csak az interjúkon láttam, hanem bizonyította ezt ma reggel is, amikor megetette a papírokat a menedzserével, kevés emberben van ekkora kurázsi, és még ennyire sem mernek kiállni magukért, mint ő tette. Ellépek a fal mellől és figyelem, ahogy a lábával sorozza a zsákot, valóban ügyes, jó az egyensúly érzéke, és tényleg jó volt a videókon is a lábmunkája, meg a feneke, de ez most nem ide tartozik. - A ju jítsu az elsődleges küzdő módod, utána a muay thai, a harmadik? De javíts, ki ha tévednék. – rengeteg videót néztem, és ennek a kettő sportnak a lábmunkája tűnt fel leginkább. Erre még jól rá lehetne erősíteni, de az is lehet, hogy nem tanítottak harmadik küzdő sportot neki a mesterei, mert feleslegesnek gondolták, mivel így is halálos a technikája, a benne tomboló tűz, és düh keverékével együtt. Viszont hasznos, ha tudja azt az MMA harcosok minimum három harcstílusát, mindegy milyen az a minimum három, csak jó legyen benne. - Válts lábat. –kíváncsi vagyok arra is, hogy azon a lábán, hogy tartja magát, ami eddig terhelve volt. Teljesen átszellemült, mintha megnyugodott volna, hogy olyan közegben van, amit ismer, a felszerelések nem verik át, nem szúrják hátba, egyszerűen csak felkészítik a hatékonyabb edzésre és harcra. - A felső testeddel is kellene kezdeni valamit, akik nézik a videóid, ellenfelek, tudják, hogy mire számíthatnak, az erős lábmunkádra, néha meglephetnéd őket egy-egy felső testes támadással, csakhogy hatékonyabb legyél. – felvettem egy rugó pajzsot és beálltam nem messze tőle. - Kész vagy? Mutasd, meg mit tudsz. – érdekelt, előtte azért kitettem a zsebemből a ring szélére a kocsi kulcsot, kulcsokat és a telefont, a hajlított rugópajzsot fogtam a kezemben, és őt figyeltem, vártam a következő lépést. Érezni akartam ,hogy mekkorát rúg, megtapasztalni, és legszívesebben pajzs nélkül tettem volna, de az túl feltűnő lett volna, hiszen jóllehet, hogy meg sem moccantam volna, ha a teljes vámpír erőmet használom ellene és úgy állok ott, és várom ,hogy megrúgjon. Így sem lesz másképp, de legalább érezni fogom, ezen keresztül is. Úgy imádtam a régi test-test elleni harcokat, kevesebb szabállyal, rengetegszer találtak meg atyámék küzdővermekben, vagy illegális versenyeken. Természetfelettiek versenyén is, de aztán úgy döntöttem, hogy ideje visszavonulni, a kezdeti tombolásom elmúlt, más dolgok is elkezdtek érdekelni, nem csak a verekedés és a harcok.
Igazából, alaposan mérlegelés és megbeszélés alapján arra jutottam magammal, hogy nem fog érdekelni, ki ez, mi ez és mit akar valójában. A terem tetszik, sokkal jobban felszerelt, mint az előző, az eszközök közel kifogástalan állapotúak, és nincsenek itt hangos csitrik sem. Ez már önmagában öt csillag. Önfeledt, mámoros boldogsággal püfölöm a zsákot, érzem, ahogy az izmaim megfeszülnek, megkeményedik a fenekem és a combom, miközben ostorként funkcionáló lábszárammal sorozom a célpontot. Sajnos embert nem tudok ilyen sokáig ütni, hiszen fejmagasságig tudom emelni a rúgásaimat, azok a satnyák meg pár ilyentől kiterülnek. A kérdésére nem válaszolok egyből, hiszen ezt a szintet megtartani komoly légzéstechnika is, így csak miután egy hosszas légkifúvás után leengedem a lábam, akkor pillantok felé. - Igen, ez a kettő. Többre nem vették a fáradtságot, ami ezen kívül megjelenhet, azokat önszorgalomból lestem le videókból.- Vonom meg a vállam, mert tény, szoktam olyan edzést is tartani, amikor csak ülök a teremben a monitor előtt egy kis füzettel, és nézem a többi bajnokot jegyzetelés céljából. A felszólításnak eleget teszek, de csak azért, mert most edzősen viselkedik, és nekem erre van szükségem. Amikor edző, akkor szót fogadok. Amúgy nem. Rázok egyet a jobb lábamon, majd most azt téve meg támasztéknak, felemelem a bal lábam, kézzel kiegyensúlyozom magam és balommal is sorozom a célpontot. Ezt a lábam nem tudom annyira magasra emelni, ez a másodlagos lábam, de ezt észre is fogja venni, a zsák sem mozdul olyan látványosan nagyokat, mint az előtt, ellenben tetszőleges ütemben hol a 3., hol az 5. ütemre odasózok egyet, ami legalább annyira kilengeti a zsákot, mint amire a jobb lábam képes. A jobbom jól viseli a dolgot, csak én érzem, hogy minimálisan remeg, de látszani valószínűleg nem látszik, mert folyamatosan mozgok és korrigálom a mozgással járó egyensúly változásokat. Újabb kifúvás, és visszaereszkedem két lábra, meg rázogatom kicsit őket. Mosolygom rá, kivételesen őszintén, ez is annak tudható be, hogy végre azzal foglalkozunk, ami érdekel. - Bokszos mozdulataim is vannak, de azokat nem mutathatják a csatornák, ez áll a szerződésben. – Kuncogok egy kicsit, majd végzek pár vállkörzést, mialatt ő beáll nem messze tőlem egy kis ütögetésre. Elégedetten húzom el a szám, s ragadozó mozdulatokkal sétálok elé s veszem fel a pattogó kezdőállásom. Először csak a szemét nézem, megvárom, amíg megtelik várakozással, addig csak mozgok előtte s egy ponton, fél-egy perccel később támasztok ki s csapom ki a jobb lábam, mint egy emberi ostort a pajzsra, ami csattanva nyeli el az erőmet. Igen, még ennyi rugdalózás után is van bennem kakaó. Kibillenteni már csak a rugós pajzs miatt sem tudnám, mert direkt azért van, hogy a nagyját benyelje a támadásnak, és ne az edzőt amortizáljam le, de azért szokták érezni. Benjo rendszerint kapott még így is lilafoltokat. Ám de itt nem állok meg, újra és újra sújtok le a lábammal, és mind-mind közel azonos erővel csapnak be, sokadjára is. Egy két meccsemem valóban az volt az aduászom. hogy tovább bírtam, mint az a drabális állat, az a nőnek nem nevezhető féltégla, de nyertem, és ez a lényeg. Igaz, akkor húztam fel magam annyira, hogy a technikámat a végletekig hajszolva a K.O.-kra kezdtem utazni.
Figyelem őt, ahogy a testét felügyeli. Mindig is tiszteltem a sportolókat, a modern kor fegyverei ebből a szempontból. Ahogy a légzését kontrollálja, és nem azonnal azon van, hogy válaszoljon. Egyébként is tudok várni. - A kick-bokszhoz mit szólnál? Szerintem hatásos lenne, ráadásul, rád férne, sőt annyira idegen nem is lesz, hiszen a kick-boksz a muay thaiból merít, viszont rengeteg, új technika van benne. – magyarázom. – amivel meglepheted az ellenfeleid. – én számítok arra, hogy azért egyszer padlóra tudná valaki küldeni, tudom, hogy senki sem sebezhetetlen, sőt, nem kell félteni a ketrec harcosokat, de azért nem kellene az sem, hogy elszállva legyen magától. Kicsit ugyanis ezt érzem időnként felőle, ha a sport teljesítményéről van szó, vagy ahogy mások méltatják. Mintha túl nagy feneket kerítenének neki, jó, megérdemli, de azért nem kell belesulykolni, hogy még egy férfi pehely súlyút is leverne, mert mi van ha nem? Tehát időnként joggal érzem azt, hogy adják alá a lovat, az ő kárára, remélem nem fogja megütni a bokáját. - A bokszos mozdulataidat felejtsd is el minél hamarabb, tényleg nem oda valóak – értek egyet vele, és figyelem, ahogy láb váltásnál a bal lábával valóban meg kell dolgoznia azért, hogy meglengesse a zsákot, erre a lábára is rá kell erősíteni, na nem olyan feneket akarok neki amin gurulni tud, egyszerűen inkább a comb izmokra mennék rá, azokat is meglehet edzeni anélkül, hogy orbizális feneket kerítenénk az egésznek. Mindenesetre, meg kell hagyni, hogy jó a lábmunkája, még több ugráló kötél, és ott is különböző variációk lesznek majd. - Most a ballal is! – utasítom, és figyelem, érzem, ahogy minden erejét beleadja az eddigi rúgásokba is, remélem a bal lábánál is így lesz ez, őt ismerve pedig nem is kell csalódnom; reményeim szerint. Úgy viselkedik, mint egy igazi harcos, láttam az elmélyülő pillantását, amikor azt várta, hogy mikor készülök fel végre az első rúgásra, mikor várok rá. Nem szabad elfeledkeznem arról, hogy nem szabad elkalandoznia a gondolataimnak, a vére irányába, sem arra, hogy a puha combok közti részen finomabb lenne, sokkal édesebben csorogna az ajkaim közé, nem! Összehúztam a szemeimet, hunyorítottam kissé, és megböktem a nyelvemmel a szemfogam hegyét, igen, éreztem,hogy kicsit megnyúltak, de nem vészes, és ha beszélnem is kell, ennyi idősen már igazán jól tudom rejteni, ha kibukkantak is. Nem úgy, mint azokban a hülye vámpíros filmekben. Összesen tíz percet sem rugdostunk a pajzsra, elvégre részemről egy gyors állapotfelmérés zajlott. Az alkarvédő kesztyűket vettem magamhoz, és álltam meg vele szemben, védekező testtartásban. - Most megnézzük a kéz munkád, az erőd, a mozdulatokat, ha az adott testrészt mondom, akkor azzal támadsz rám, kezdhetjük? – ez teszt volt, azt hiszem az ő részéről is, hogy mennyire felelek meg neki, mint edző, de azt ne várja el tőlem, hogy azonnal kick-boksz fogásokat, mozdulatokat fogok neki tanítani. - A lábmunkád valóban, jó, bár lehetne még mit csiszolni rajta, főleg a bal lábadon, a videóidon is látszott, hogy az a gyengébbik lábad, arról könnyebben ki tudnak billenteni az egyensúlyodból. Több saját testsúlyos gyakorlatra van szükséged, valamint, deréktól felfelé sem árt az erősítés, mindig a lábaidra támaszkodsz. Értem én, hogy a nők erőssége a comb és a lábak, lévén eléggé erősen tudtok szorítani vele, jobban mint a férfiak. De jól seggbe rúgnám az előző edződ, hol szedted össze? – nem értem, nem fér a fejembe, elvégre az edző célja az lenne, hogy előre mozdítsa azt, akit felkészít, nem pedig hátra. Ezután megkezdődött a felsőtest próbája. - Menni fog, hogy ne üss meg teljes erődből? – – dobtam félre egy idő után az alkarvédőket. Reméltem érti ,hogy mit akarok, nem élet halál ring harcot vívni vele, pusztán felmérni az erejét és a technikáját, úgy ahogyan eddig is tettem.
A válaszára elgondolkodva állok meg a mozdulatban s hümmögve latolgatom a hallottakat. Kerek fenekem csak úgy feszül, ahogy a levegőben tartom statikusan a lábam, míg válaszolok. - Arról a harcművészetről keveset tudok, de ha javarészt a muay thai-ra épül, akkor jó lehet, az szerves része a stílusomnak.- Ezt követően… Csendes vagyok, már amennyire lehetek csendes a gyakorlat közben, hiszen apró nyögések, és légzéshangok szökdösnek ki az ajkaim közül, mialatt a lábammal sorozom először a zsákot, aztán meg ugye a rugós pajzsot. Szikáran áll ellen a rúgásomnak, ebből is látom, mennyivel jobb kondiban van, mint Benjo, hiszen ő feszt hátralépett egyet ilyenkor. Darryn viszont… mintha le lenne betonozva. Kissé… frusztrál. Valahol örülök neki, hogy képzettebb edzőm lett, valahol pedig… le akarom győzni. Nem mások miatt, magam miatt… Bizonyítanom kell magamnak, hogy nincs hatalma fölöttem. Nem lehet… azt nem élném túl. Az utasítás edzőtől jött, tehát szót fogadva emelem vissza a lában rázok rajta egyet s a földre téve megpördülök rajta s most a balomat csapom neki a pajzsnak. ez amolyan… szokásom. Minden ilyet úgy indítok, mintha ostorként csapnám ki a lábam. Azt hiszem, lassan védjegyem lesz ez a forgással indított ostorcsapásra hajazó mozdulat. Persze, ezt majd a kritikusok eldöntik. Nem sokkal, de érezhetően gyengébben rúgok a balommal, igaz némi egyenletes rúgás után be tudok vinni vele egy meglepetés erőset. Nem sajnálom az előttem levőt, olyan erővel sorozom, ahogy soroznám a ketrecben az ellenfelem is. Nem a finomkodásról vagyok híres. Nagyon nem… Ketrecharcos berkeken belül a csendes gyilkos, a kegyetlen, a megtorló. Nagyjából ezekkel a nevekkel illettek a szaklapok. Hosszas percek után, enyhén zihálva teszem le a lábaimat s nyújtom őket azonnal, amíg ő eszközt cserél. Guggolgatok egyenes háttal, rázom a lábaim a saját súlyával, meg a kezemmel is gyurmázom kissé előrehajolva. Nem szeretnék begörcsölni, az a világ legrosszabb érzése, mikor egy kis izomköteg beadja a kulcsot és befeszül. Biccentek a szavaira, nem beszélek, hanem fenntartom a légzésem nyugodtságát, hiszen erősen szüksége van a testemnek a megfelelő oxigénellátásra. A szürke pólómat az aljánál megfogom s egy laza mozdulattal, fél kézzel lehúzom magamról. Alatta a méregdrága vörös sportmelltartóm tartja satuban, amit tartania kell, de én odanyúlok s a tépőzárakat feltépve, szorosabbra húzom az anyagot a mellem körül, ezáltal lejjebb szorítja. Amikor rúgok, azt jobbára majdnem statikus állapotban teszem, ám de a kezes ütéseknél óhatatlanul is ide-oda ringnak a „kis” gyümölcseim, az meg, ó ember, mocskosul fájdalmas tud lenni. Szóval elébe megyek a dolognak és a lehető legjobban szorítom le, hogy meg se próbáljanak megmozdulni. Bár így kissé eldeszkásítom magam, de hát a ringben nem is a ciciket nézik. Vagy hát… nem az enyémeket. A fásli azóta is a kezemre van tekerve, így azzal nem kell törődnöm, csupán az adott utasításnak megfelelően azzal támadok rá, amivel kéri. A lábamhoz képest lényegsebben gyengébbet ütök, de gyorsan és taktikai pontokra. Jobbára, lábbal a teljes kiütésre megyek, kézzel pedig a gyengepontokra, hogy hátráltassam a másikat, illetve csökkentsem a támadóerejét. Mivel őt nem ismerem, mint az ellenfeleimet, akik után kutatómunkát végeztem mindig, így a klasszikus gyengepontokra, lágyszövetekre pozícionálom az ütéseim, amit nyilván kivéd a kesztyűvel. A reflexei elképesztőek… Ez a kör is a végéhez ér, és elkezd engem kiértékelni így első látásra. Azt kell mondjam, jók a megfigyelései, én is hasonlókat mondanék magamról. - Én sehonnan… kijelölték mellém. Gondolom valakinek a valakije volt. – Nyilván arra támaszkodom, ami az erősebb, hiszen ő is láthatja az izmos combom, amin egy gramm zsír sincs, csak és kizárólag színtiszta izom, ami tovább fut a fenekemre is. A nyuszis újságok kifejezetten kérni szokták, hogy pózoljak háttal is. Ebből gondolom, nem lehet olyan rossz látvány, miközben a lábaimról beszél én közben a szóban forgó részeimet nézem forgatva a csípőmet s a lábamat. Nem ám a hangyák hordták össze. El sem tudja képzelni, hogy mennyit guggoltam súlyokkal, hogy ilyen legyen. Vagy hát... lehet éppenséggel, hogy el tudja. Az elrepülő alkarvédőt figyelem, és édes mosolyra húzom az ajkaim. - Nem tudom… igyekszem, bár elég erős késztetést érzek bezúzni a pofid. – Válaszolok neki kötözködve, szemtelenül s néhány lazítás után felveszem a pattogó kezdőállásom. - Most is te mondod meg mivel támadjalak?
Nyilván valakinek a valakije, akinek az az érdeke, hogy visszafogja ezt a szegény lányt, ezt ragyogó csillagot. Legalább jól üt, jól tud váltani, viszonylag. A tempóján kellene dolgozni, siralmas! Legszívesebben feldugnám az ex edzője kezét a seggébe, mindkettőt, és ez nálam szó szerint értendő. Az ilyen ne oktasson! A kicko bosz és muay thai oktatásán is van mit csiszolni, szerintem ha nem nézne videókat, vagy nem nézne más versenyeket, akkor nem tudta volna saját magát csiszolgatni. igen, egy csiszolatlan gyémántot tartok a kezeim között, amivel óvatosan kell bánni, meg kell becsülni és jól bánni vele, odafigyelve. Teljesen fel vagyok villanyozva az új lehetőségektől, az edzésétől, a tervektől, hogy mivel tehetem jobbá. Valamifajta összhangot azért érzek kettőnk között, bármennyire is pökhendi és megvan a maga stílusa, észrevettem, hogy ha edzőként viselkedem, akkor ő is úgy viszonyul hozzám, és ez örvendetes. Mindenképp az, mert ez megkönnyíti a közös munkánkat. A csipkelődős válaszánál csak elmosolyodtam, és őt figyeltem, felvontam a szemöldököm, majd megemeltem az állam, és beálltam küzdő állásba, a gatyám szárát felhúztam az egyik combomon, én nem az a pattogós fajta vagyok, hanem az amelyik áll, kivár, a megfelelő pillanatra és úgy mozdul, hogy a támadást visszafordítsa az ellenfelére, ó az a pár héttel ezelőtti harc, a kóbor farkasok ellen! - Nem, most nem ez egy szabad mérkőzés, bármit csinálhatsz, bármit. Az összes technikádat bemutathatod. – nagyvonalú voltam, mert nála több harc stílust ismertem, és így könnyedén tudtam váltogatni azok között, hogy még jobban összezavarjam az ellenfelem. Ha a Shao Lin Kungfuval jönnék neki, az övön aluli lenne, mondjuk egy átlagos ember, nem is igen tudna mit kezdeni egy ketrec harcossal, kungfu tudással, teljesen más a két sportág, az erőviszonyok, itt mindent belevisznek az ütésbe, ott nem. Én mégis tudom, hogy egy ujjtartásommal képes lennék csontokat törni, így a lépéseimről ő fog dönteni, mármint az én lépéseimet az övéi követik majd. Nem tudom, hogy mennyi ideig gyakoroltunk így, mennyi ideig kerülgettem, és bosszantottam fel, baromira, mert láttam, hogy a csinos kék szemekben gyűlik a frusztráció, de volt bennem annyi gerinc,hogy ne röhögjem ki, én is izzadtam, csinos v alakú folt keletkezett a pólómon elől és hátul is. Élveztem, és tudtam volna még folytatni, de valahol telefon csörgött. Még az utolsó ütés is, ami a fejemet érte volna, könnyedén szelte át a levegőt, mert elhajoltam és megköszörültem a torkom. - Elég! – emeltem meg kissé a hangom. – Azt hiszem, hogy csörög a telefonod. – talán ő nem hallotta volna meg, hiszen a helyiséget betöltötte a kettőnk közös harcának a hangja, ahogy a hús, vagy épp csont csattant a csontnak, meg a nyögések, az ütések erejébe belevitt nyögések, így talán már sokadjára is csöröghetett az a bizonyos telefon, de nem az enyém volt, mert annak ismertem a hangját. - Vedd fel, én addig kimegyek a táskáinkért. – azzal magára hagytam, hogy intézze a telefonját, bizonyára a szövetségtől, a nyomorék kis menedzsere miatt hívták. Addig én megereszthettem egy önelégült vigyort, élveztem az edzést a nővel, és kellő gyakorlattal feltudnám készíteni úgy, hogy még az éjszaka lényei is beszarjanak tőle, ha ne adja isten eggyel összefutna rajtam kívül. Mert bizony én tényleg úgy terveztem, hogy amint lehet a vérét veszem, és ő önként fogja adni nekem. Véget kellett vetnem ennek az egésznek, mert megőrülök, az illata, az izzadsággal vegyes, kellemes vad illat, ami körüllengte, a fülledt damaszkuszi rózsához illő illat, ami valahogy az otthonomra emlékeztetett, beindította a vadász ösztöneimet, az éhségemet, nem maradhattam a közelébe, kellett egy kis vért, hogy azt igyak. Minél hamarabb! De azt is tudtam, hogy világos nappal nem állhatok neki vadászni, sürgősen küldtem egy sms-t Thomasnak, hogy küldjön vért valahogy, a teremhez, különben behorpad a gyomrom, és az arcom attól, hogy igyekszem visszafogni magam, csak egy kis kóstolót akartam! De tőle valamiért önként,mi a francnak önként?! Zenélt a vére, vele együtt dobbant az én szívem is, de tudom, hogy csak azért, mert ráhangolódtam a prédámra. Rég éreztem effajta vadász ösztönt, bárkivel is szemben. A szemei voltak a ludasak, azok mélysége, amelyet eddig senki sem fedezett fel rajtam kívül, ha jól gondolom. Felnyaláboltam a két táskát és elindultam vissza a terem felé, ahhoz a nőhöz, akitől csak egy gyors numerát akartam, a vérével együtt! Ezt ne felejtsd el Darryn! Morogtam magamra figyelmeztetőn, és benyitottam a terembe. - Mi az ítéleted? – vontam fel az egyik szemöldökömet, miközben megálltam vele szemben, és felhúztam a pólómat annyira,hogy letöröljem a homlokomról az izzadság cseppeket, kint is meleg volt, és ennek a hülye tetoválásnak hála kicsit emberibb voltam, azt az érzést kelltette, valamiféle illúzió hatására. Ezért éreztem én is igazi vízcseppeket magamon? Franc se érti, mindegy, de legalább működik. Elindultam a fürdő felé és félúton megtorpantam, nekem kellene előbb fürdenem, nem neki, még a végén érezném odabent az illatát, és félő lenne, hogy teljesen megkattanok, ha ő menne elsőként.Így csak álltam és vártam, leginkább az ítéletére, a szerződést és az edzést illetően. Noha éreztem az illatán a határozottságot, mintha döntött volna már, de nem tudom hogy miről, mert nem vagyok gondolatolvasó.
Szinte elégedett óvodás vigyor költözik az ajkaimra, amikor azt mondja, bevethetek mindent, amim van. Jó, mindent talán mégse, de elég sok mindent. Gyermeki lelkesedéssel s az újdonság adta izgalmak felfedezésének céljával rontottam neki, mondjuk nyilván a rúgásaimat könnyen védte, azonban… minden mást is. És ez roppantmód bosszant. egy ponton megpróbáltam a földre gáncsolni, de kikerülte, máskor a lendületemet kihasználva akartam orra ejteni, de megtartott és ledobott magáról. Egyre gyanúsabb, hogy valami terminátort fogtam ki. Úgy értem, olyan fogásokkal jön nekem, amit még életemben nem láttam, pedig elég sok videót nézek a témában. Joggal merülhetne fel bennem a kérdés, hogy az atyaúristen fészkes fene ez az alak, de… nem érdekel. Valóban nem érdekel, hogy ki áll előttem, honnan jött, és honnan tudja mindezt. Egyszerűen… egy akadállyá nőtte ki magát, egy legyőznivaló ellenféllé, akit a lelkem miatt kell valahogy elvernem. Nem most, majd később… amikor a tanonc a földbe döngöli a mesterét. Úgy az igazi. Eltanulok tőle mindent, majd mindazt ellene fordítva kacagok az összevert teste fölött. Igen… ez eddig egy jó cél, a világbajnoki cím mellé megteszi ösztönzésnek. Azonban ahogy telnek a percek, talán az órák is… egyre jobban frusztrál, hogy nem tudok benne kárt tenni, de még csak feltételes módban sem. Elkerül, kitáncol, félrelök, visszafordítja ellenem. A manóba is, rohadtul idegesít! Vicsorognék, ha lenne rá szabad izomcsoportom, de mindegyik azon van, hogy bepancsoljon egyet ennek az élő zselé reklámarcnak. Az egyik erős ütésem elől is könnyedén elhajol, de én nem is ütni akartam, ahogy húzom vissza, ahelyett, hogy újfent az arcomat védeném vele a vállába kapaszkodom s szökkenve akarom a jobb térdemet beleépíteni az arcába… mikor rám szól. A térdem megáll az orra előtt 3 centivel, míg én immáron két kézzel tartom magam a nyakában, bal lábam lóg, a jobb meg közém és közé van préselve. Csak lassan ereszt a tekintetem az elszánt gyilkos hangulatból, s kezd kitisztulni. Értetlen vetem hátra a fejem s nézek a táskám irányába, ami mintha magától mocorogna. - Ó…- Lepődök meg immáron hanggal is, majd elrúgom tőle magam s a földre érve egyenesedem is fel és a telefonomhoz kocogok. amíg előkeresem, ő el is tűnik egy időre, de nincs is rá időm. Nem értem miért keres ilyenkor a modellügynökség, fel is veszem gyorsan, lehet, hogy változott a menetrend vagy valami. - Igen, tessék?– Szólok bele pihegve, kissé darabosan, mire az ottani koordinátor ingerült hangja köszön nekem vissza, köszönés nélkül. - Hol a pokolban vagy te lány?! Háromkor kezdjük a fotózást! Döbbenten hallgatom a kiakadást, nem is érzem jogosnak, hiszen egy csomó időm van még addig. - Igen, háromkor, és? – Válaszolom vissza teljes értetlenségben, s valahogy ekkortájt csasztat elő Darryn is a cuccainkkal, valamit kérdez is, de én egy ujjamat feltartva csendre intem. - Fél három múlt, már öltöznöd és sminkelned kéne! Erre a mondatra egy ingerült és hitetlenül nyöszörgött „TESSÉK?!” felkiáltás volt a válaszom, majd a telefont elkapva a fülemről, az órára meredek. Azt a jó rohadt patkányos pités… bwaaaaah. Hol vannak az óráim?! Hova lettek? Elhadarom, hogy sietek, majd a telefont a padra dobva sprintelek a fürdő felé, útközben elkapom a táskámat és húzom magammal Darrynt is. - Háromkor fotózásom lesz, elcsesztük az időt, s.o.s fürdés, siess ahogy tudsz, aztán vigyél el az Elite Model ügynökséghez, az ötödik sugárútra. – Mondom az ukázt és befordítom egy zuhany fülkébe, én pedig kettővel odébb megyek tőle s megnyitva a csapot elkezdem lehámozni magamról az átizzadt ruháimat, és kidobálom a folyosóra, az ott hagyott táskám környékére. - Ha leskelődsz, megöllek! – Teszem még hozzá, hiszen elég kockázatos művelet, de nincs időm megvárni, hogy így egymás után pancsikáljunk. A táskámhoz lépek, amíg a kezem viszonylag száraz kiszedem a ruháimat, és a tusfürdőmet. Utóbbival alaposan megmosakszom, valamennyire a hajamból is kiöblítem a koszt, de most teljes hajmosást nem rendezek. Mindenhol joghurtos mandula illat terjeng körülöttem, s laza 5 perc múlva már zárom is el a csapot, gyorsan megtörölközöm, magamra kapom a fekete tangámat és egy könnyed, fekete spagettipántos nyári ruhát. A táskámba szuszakolom a többi cuccom, és az oldalából előhúzom a kis rózsadíszes éktalpú papucsom. Megrázom magam a hajamból még csurog a víz, de nem fontos, meleg van. Reményeim szerint ő hamarabb elkészül, ha nem, akkor sürgetem mert addig nem tudok elmenni előtte, amíg fürdik, márpedig hozzá van közelebb az ajtó. Ha készen van akkor futva szaladok a kocsijához s sürgetem, nagyon nagyon. Így is fél órát késtem, mert már negyedkor itt szoktam lenni, de azért morgolódva, de beengednek. Észre sem veszem, hogy a modellügynökség kapujától jön-e velem vagy sem, én csak szaladok az ismert útvonalon, be a stylistokhoz.
Még csak seggre sem esem, ha ez lett volna a célja a kirúgással, figyelem a landolását, és azt, ahogy a táskájához siet, addig én is intézem a dolgomat. Pardon? Micsoda? Hogy mi? Lepődök meg én magam is, érzem a sürgetést a hangjából, ahogy azt, is hogy mennyire ideges, elkésett a szavaiból ezt szűröm le, én mondjuk élveztem az edzést, azt, ahogy látom, hogy mennyire gurul be,hogy valaki jobb nála, hogy találkozott egy méltó ellenféllel. Tetszik amit az arcán látok. A fekete leves akkor jön, amikor szerepet cserélünk, és ő kezd el nekem pattogni, meg is lepődöm és egy pillanatra meg is gyűlik a baja azza, hogy egyáltalán megmozdítson, végül beadom a derekam, mert arra nem válaszolt, amit én kérdeztem tőle, hogy hogyan áll a szerződéskötéssel. Az én oldalamon csokoládés, mentás, citrom aromás illat terjengett, ez volt a legtürhetőbb a férfi illatok között, ami nem akasztotta ki a szaglószervem, és amire azt mondtam, hogy jöhet. Rá adásul rám fért volna egy tampon, olyasmi amit a nők használtak, hogy bedugjam az orromat, mert nem akartam a mellettem levő fülkéből az ő illatát érezni, túl finom, túl csábító. Megmosakodtam, gyorsan felöltöztem, hiszen vámpír sebességgel készültem. Ő még csak öltözködött, amikor a bőr cipőm fűzőjét kötöttem meg, az egyik padra lépve, a hajam vizes volt, csak egy kis zselét nyomtam a kezembe, hogy hátra simítsam, de összességében rég száraz voltam, így nem nedves testre került fel a ruha. A halálom lenne, képletesen. Sajnos összehajtani nem tudtam az edzéshez használt ruháimat, mert arra már nem volt idő, de összességében még így is elégedett voltam magammal. Felraktam a napszemüveget is az orrnyergemre, majd lekapcsoltam az összes villanyt, és bezártam a termet, hosszú léptekkel siettem Zyra után és ha sietnie kellett, hát sietnie, menjünk. S mint mondtam, kénytelen vagyok a válasza miatt vele tartani. A mandzsettámmal szórakoztam még, mert ott volt egy kis gyűrődés, meg rosszul gomboltam be, így miután leparkoltam a kocsit, szerencsére az ügynökség vendégei számára volt ügyfél parkoló, így ott fog várni rám a kicsikém. Miközben Zyra után haladtam, csak egy kicsit maradtam le utána. Az órámra pillantottam, nem mintha bajom lett volna bármivel is, elvégre ezt a napot rá szántam, de…a válasza! Leszek-e a mestere? Mert én baromira az akarok lenni! Útközben páran megnéztek maguknak, a folyosón ácsorogtam, míg Zyrát szépítgették, és végre! Thomas egyik embere megérkezett a kajámmal. Egy hajtásra megittam az egyik öt decis pohár tartalmát, amit a srác kezébe vissza is nyomtam, aztán fogtam a másodikat, és azt is. Egyébként talán a naptól is éreztem kicsit gyengébbnek magam, nem… hülye vagyok, kit akarok átverni? Egy két lábon járó Vadmacska miatt éreztem magam annyira kiéhezve. Mikor megvolt a két doboz, még magamhoz vettem a szájöblítőt és kerestem egy mosdót, míg vele pepecseltek, addig én is túlestem a szájöblítés metódusán, aztán az útjára bocsátottam Thomas srácát, és elfoglaltam a korábbi helyemet, sóhajtottam, az órámra pillantottam. Két ember állt meg előttem és mért végig, aztán sutyorogva rohantak el, persze nem tudták, hogy tökéletesen hallom a pusmogásuk. Majd ha teljesen leolvadtak a jégsapkák, esetleg modellkedem, esetleg. De az nem most lesz. Szóval igazán pofára fogtok esni cicák! Ismét az órámra pillantottam, azt se tudom, hogy meddig fog tartani ez az egész cécó?! De legalább, az éhségem csillapodott, mérges vagyok magamra, mert majdhogynem úgy viselkedem, mint egy amatőr, egy bébi vámpír. De az én esetem más, egy igazán íncsiklandozó prédát fogtam, találtam. Csak tudom, hogy ki kell éljem a vadász ösztöneimet és elmúlik minden, mint amikor a jóllakott oroszlán is eljátszik néha a prédájával, kergeti, elengedi. Na ez is valami ilyesmi, s még csak az elején tartok! Édes ég! Mi lesz ha majd ha már messzebb vagyunk ebben az egészben, mondjuk nyakig? Nem fotózkodni akartam, aláírni a szerződést, így türelmetlenül cöccentettem fel.
Hatalmas szerencsémre a kis edzőkém érzékeli a probléma súlyosságát és viszonylag kevés nógatás után már hajlandó azt csinálni, amit kérek tőle. Na jó, lehet a kérés kicsit enyhe kifejezés arra, amit csináltam, de mentségemre szól, nem értem rá kedveskedni meg ilyen baromságok. Egyébként sem az én stílusom. Elég hamar odaértünk, igaz, nem is vártam mást attól a doromboló négykerekű gyönyörűségtől. Rakétaként szaladok fel a lépcsőn, nem is figyelem, hogy jön-e, marad-e vagy már ment is tovább és ami azt illeti, én arra adtam a voksom, hogy nem maradt itt, hanem mér megy a főnökéhez jelenteni. Ez a legvalószínűbb, szóval nem is kerestem őt semmilyen formában. Nem is baj, ha nincs itt… Csak zavarná az aurámat azzal a fennhéjázó pillantásával. Berobbanok az öltözőbe, mint egy atomkatasztrófa, a lányok meg röhögnek. Pedig általában nem is szoktam késni, hogy ez olyan általános metódus legyen, de szerintük vicces volt. Én csak mosolyogtam és megrántottam a vállam. - Na, változtassátok át a rút kiskacsát hattyúvá.- Mondom a varázsigét egy rókavigyorral a képemen, majd egy laza mozdulattal kibújok a papucsból és a ruhából is. Direkt ilyenekben szoktam érkezni, hogy a kihámozásommal ne kelljen szöszölni. Éppen elég macera belegyömöszölni a fotózásra készített ruhákba, pedig még nem is vagyok olyan nagydarab. Csak egy picit szálkás… Mialatt Dianne húzza rám a krémszínű anyagot, belebújtatja a kezem, addig a húga, Miel elkezdi megtisztítani, majd alapozni az arcom. Szeretek ezzel a párossal dolgozni, mert tökéletes összhang van köztük, egyik sem akadályozza a másikat, és tökre hatékonyak vagyunk. A hatékonyság meg lételemem. Igaz nem lettünk kész pont háromra, de 10 perccel utána már kötik meg a fűzőt a hátamon, húzom fel a combfixet és rám adják a cipőt, merthogy ebben a vacakban lehajolni esélytelen. Megkapom a fülbevalókat, a fekete nyakpántot és a halvány ajakrúzst. Még megigazgatják a mesterkélten kócos loknijaimat, aztán a fenekemre pacskolva beterelgetnek a fotózásra. Az öltözetem immáron kész. Nyelvet öltök, ahogy mindig, majd határozott csípőringató léptekkel bevonulok a kitárt ajtón a fotózás helyszínére. Nem nézek körbe, gondolom a szokásos bagázs vesz körbe, hiszen a fotós elég allergiás a változásokra. Többek közt ezért sem festhetném be a hajam, mert akkor kitörne a világháború. Biccentek a stábnak, aztán megyek a tikkasztó reflektorok kereszttüzébe. Először az ajkaimat dörgölve várakozom, hogy pöccre pontosan beállíthassák a fényeket, lőnek pár próbát, majd az okét jelző kézmozdulatra elkezdek pózolni a kamerának. Van egy pár póz, amit előre lekértek, a többi meg attól függ, mit talál ki közben a csávó. Jobbommal felgyűröm a szoknyarészt, enyhe kontraposzt állás, kezemből a combomra lóg egy dobókés és nagyon szexin nézek, bárhogy is csinálom azt. Klikk. A következőnél már félig háttal állok, édesen gyilkos pillantással, kezemben valami pici cukorsággal, ennél kellett párat lőni, mire meglett a tökéletes fénybeállítás. Klikk. A gép egyre többet villant és kattogott, már akkor is fotóztak, miközben pózból pózba váltottam a tartásom, nem tudom mit várnak ezektől a képektől, de ha nekik ez jó… Elveszik a kezemből a kellékeket, most csak domborítva döntöm félre a fejem, kezeimet hátra feszítve érek el gömbölydedebb hatást. Klikk. Még lőnek párat, hogy ha bármi részlet nem jó, a többiből összeollózhassák, aztán megkapom a legkedveltebb szavam. Elég. Kifújom a levegőt, hiszen sokszor visszatartottam a fotózás alatt, s lazán hátradobom a fürtjeimet. Lesétálok a placcról és megyek a csajokhoz, Miel már szalad hozzám, hogy igazítsa az alapozást. Mondják hogy jó voltam, miegymás, én csak félszegen mosolygok. - Jó-jó, csak szedjük le, mert elájulok.– Pöckölöm meg az acélmerevítős fűzőt a derekamon, mire felkacagnak. Annyira azért nem vicces, de kiderül, hogy előre hozták a másik fotózást, szóval most öltözök át. Meglepetten tipegek utánuk, de igazából nem bánom, legalább egybe letudom és nem kell holnap is bejönni. Jó lesz az. Elmarok egy vizet s éppen döntöm magamba, mikor nem várt személyt szúrok ki a szemem sarkából. Mit ne mondjak, azonnal félrenyelek, s köhögve, oldalra fordulva próbálom rendezni a soraimat. - Te meg mit keresel itt?– Intézem a szavaimat némi döbbenettel vegyítve, miután képes vagyok ránézni, s mialatt dolgozom fel az információt, kezdek egyre jobban elvörösödni. De hát… most Az jön! - Majd hívlak, menj haza nyugodtan, nem kell megvárni. Innen majd hazavisznek. Köszi-puszi-szia! – Noszogatom a kijárat felé, de Dianne elkapja a karom. - Na, elég a pasizásból, öltözni kell. Egyébként is, ha meg akarod fogni, nem árt az neki, ha látja mi következik. Kuncog fel cinkosan, én meg felmorranva ágálok ellene, de egyben megyek is vele, mert igaza van, már ami az öltözést illeti. - Nem kell! Akarja a hóhér! – Ezt a sípolásom még hallhatja, de aztán megint elveszek az öltözőben s mit ne mondjak, szokásomtól eltérően majdnem imádkozom, hogy unja meg és menjen haza. Pedig én aztán nem hiszek semmiben, csak az ökleimben meg a lábaimban. Leoperálják rólam a ruhát, a sminkem láthatóbb lesz, kihúzzák fekete tussal a szemem, és dúsító szempillaspirált is kapok, na meg vérszínű rúzst. Ezt tetézi csak a latexbody, a fekete tűsarkú, a fűzős lábszárvédő, meg a két combkötő. A hajamat most göndörítik, és lágy rendezett loknikat varázsolnak a hátamra. Ez azért kínos, így egy fekete köntösben lépdelek be s szinte elfehéredek, mikor meglátom ugyanott. - Mondtam, hogy menj!– Morgom felé, de végül eltoszigálnak a kamerák elé. Persze a lányok nem tudták kihagyni, hogy ne kacsintsanak cinkos ábrázattal Darryn felé. A fotós rám néz, én meg morogva villogtatom a szemeimet. Nem szeretem, ha bámulnak, főleg nem, ha közelről. A lányok lehúzzák rólam a köntöst, én meg mint egy dáma, meg sem rezdülök, csak nézek vele farkasszemet. Kóstolgatsz kiscserkész…? - Ő lesz a vámpír! Közli az szemem közé mutatva, én meg bambán és értetlen döntöm oldalra a fejem. He? A lányok nevetnek, és jönnek oda hozzám, hogy műszemfogakat ragasszanak fel, meg egy kis vérhatást a szám szélére festenek. Meg kapok egy ampullát a szám sarkába, hogy majd harapjam el. Eközben az egyik sarokból két másik félmeztelen férfi modell kerül elő, őket meg vámpírtalanítják gyorsan sminkügyileg. Aztán beterelnek a díszlet mögé, s míg én elégedetten, és felsőbbrendűséget sugározva birtoklom őket, a két hím a lábamnál tekergőzik. Nem mondom, hogy nem élvezem… a lábaim előtt van a helyük. Onnan könnyebb rugdosni őket…
Ami azt illeti igazán könnyű volt bejutnom, sőt… észre sem vettek, mert úgy akartam, megbújtam az egyik olyan részen, amely nem volt úgy kivilágítva és még az is elment mellettem többször, aki általában élénken járkál fel s alá. Nem zavart, hogy tudomást sem vesznek rólam, elvégre nem csábítani jöttem, nem keríteni, már ettem egyébként is. Mondjuk, hogy jól laktam. Bár fért volna még belém a vérszállítmányból, ráadásul nem nullás volt, az a kedvencem, így kicsit csalódott voltam, amikor Thomas nem azt küldette amit szokott. Talán Noel megette volna a nullásokat? Atyám is a nullást részesítette előnyben, az átharapása óta talán Noel is, hogy hozzám tartozott volna? Vagy… pusztán figyelmetlen a ghoulom! Aminek nem igazán örülök. Talán túl elkényelmesedett az idők folyamán. Új szolgálra lesz szükségem, ezentúl jobban figyelem őt is. Noha eddig mindig velem jött, minden útra és minden ügyemet ő intézte, de lehet, hogy belefáradt volna? Az első ruha amiben kilibeg, egy… vadnyugati stílusú, egész élethű szajha szerkó, azt hiszem ez a fehérnemű fotózás… hm, hunyorogva figyelem a pózokat amiket mutat, azokat is amelyekről hol készül felvétel, hol pedig nem. A fegyver jól áll a kezében, még a kis dobótőr is, meg a marok lőfegyver is. A szemeim mindúttalan a kebleire és a hosszú combjaira tévednek, a combfixre amit erre az alkalomra kapott, és a vörös szalagra amivel megtartja a combján az anyagot. Ha tudtam volna, hogy ilyen fotózásra jövök, nem hiszem hogy megmaradok itt, inkább hazamegyek, de akkor egy ilyen látvánnyal lennék kevesebb! Igazából, minden tökéletesen passzol rajta, a mellei pedig az edzései ellenére is megmaradtak, díjazom benne ezt a fajta természetességet, nem is tudom eldönteni, hogy a keblei közé hajtanám a fejem, vagy a combjai közé fúrnám? Végig simítottam a nyelvemmel a fogaimon, és éreztem, az enyhén megnyúlt fogakat. Bárcsak…nekem öltözött volna ki ilyen…fesletten, ennyire… ledéren, és nem lenne itt senki. Meg tudnám parancsolni mindenkinek, hogy hagyjanak magunkra, de nem, az nem én lennék, pedig érzem a késztetést, hogy babonázzam meg, és csak egy kicsit, épphogy, hadd harapjam meg az egyik keblét, s a dús édes vére végig folyna a torkomon, néhány csepp le, a köldöke felé, de mielőtt még elérné a kis mélyedést, már fel is nyalnám. Alig pislogok, ahogy őt figyelem, tudom, hogy nem tudja, hogy itt vagyok, tetszik az a fajta természetesség, ami a fotózás közben árad belőle, még ha nem is mutatja annyira, de azért szabadnak érzi magát, mert tudja, hogy ott nem érhet hozzá senki. Talán ezért is harcol, hogy ott se érjen hozzá senki? Ahogy oldalra billentette a fejét, úgy én is, és éreztem, hogy szinte felizzik a szemem, és az artériára tapad a pillantásom. Felsóhajtottam, majd megköszörültem a torkomat. Akartam őt, egyre jobban. Egy remekbe szabott szexmaraton keretében. Igen, egyes vámpírok nem válogatósak annyira mint én, nekem is bőven jó ha férfiba vájom a fogam, de az igazi beteljesülést egy nő mellett élem meg, a vére, a zamata, az érintése, ezek így, ez mind; megadja azt a varázslatos koncertet, muzsikát, amelyet ebben a fajta életemben érzek táplálkozás közben. Ráadásul ahogy megemelkedik a sóhaj közben a levegője… Szinte hallom ahogy alig vesz levegőt, így még erősebb zenét jár a szívdobogása, édes ütem! Nem is kell ide klasszikus zene, ellennék én az élet ütemén is, könnyedén, elevezgetve a társadalom vizén, ahol megkeresem a nekem tetsző dallamot és zöngét, most ez a csinos fekete az én gyöngém. Ideig óráig; biztosan. Az a nyakpánt… az is kiemeli a szívdobbanásainak ütemét. Csak magamat kínzom, állapítottam meg, úgy talán az első pár tized másodpercben, ahogy a reflektorok elé sétált. Lustán vigyorodom el a zavarán és közelebb lépek hozzá. - Lassan a testtel, Zyra Rokwood, nem fogok válasz nélkül elmenni, ezt elhiheted. Ma estig, sőt egész éjjel rá érek, így nem fogok elmenni a válaszod nélkül és anélkül, hogy ne beszéltük volna meg a szerződés feltételeit. Te is ott akartál lenni, így elvárom, hogy ne csak a szájad jártasd. – oh, pardon. A kemény üzleti énem is előbukkant, de ki ne lenne zabos, és hűvös ha épp a vágyait igyekszik megzabolázni egy gyönyörű nő társaságában? Nem egy kispályás vagyok, aki rosszul lesz a szívdobbanások hangjától, és máris vérfürdőt rendez. Hallottam, hogy miről pusmognak, ezért kíváncsian vártam a következő etapot, a fotóssal azután elegyedtem szóba, noha akart a fene vele dumálni, miután átfutotta a képeket. Nem volt túl szimpatikus, a szaga alapján, de elbájcsevegtem vele, ekkor már közelebb álltam a világításokhoz, és más egyébhez. - Tudod, valamikor össze kéne jönnünk, fotózkodni egyet, karakteres az arcod, és a kiállásod is egész jó… - aha, persze; majd ha Kaname zöldre festi a haját. Ezt a gondolatomat első körben meg is bántam, a teremtőmtől nem állt messze a zöld hajfestészet, vagy egyáltalán az extrém hajfestészet, sokkal fiatalosabb volt mint én, öltözködési stílusban. De térjünk vissza Ms. Latexre! A megjegyzésére csak flegmán szalutáltam. Megy a hóhér! Ezt látnom kell, jobban mint az előzőt. Az alabástrom bőrét kiemelte a fekete ruha, és még jól is állt neki, hogy több darabból tették össze a holmiját. Külön-külön is megállja a helyét az összeállítás, de így? Mennyei! Dögös! Lélegzetelállító. Aztán megrökönyödve horkantok fel, kis híján kitörik belőlem a nevetés. De, az évek meg a rutin, már ott is a zsebkendő a kezemben és rázom a fejem, mint aki épp tüsszentést imitált, eeez… véresen komoly! Persze mindenki rám nézett én csak álltam ott, teljesen komoly arccal és néztem a bohóckodást, mert ez már az volt a javából, egyszerre volt érdekes és roppant vicces a helyzet, azért mert senki sem tudta, hogy épp egy valódi vámpír ácsorog köztük, és tudtam, hogy nem így festünk, nem ilyen nevetséges fogaink vannak. Feltartott kezekkel hátráltam a korábbi helyemre, a végén még kiküldenek, még elszipogtam néhány mozdulatot, és csak ezután folytatódott az előadás. Meg kell hagyni, a jó hangulatomat megalapozták, majdnem egy softpornó forgatásra kerültem, néhány vámpír kellék kellett ehhez. A szemeim csillogtak a visszafojtott jókedvtől, a néma várakozástól szoborszerűvé merevedett az arcom, a tipikus póker arc, a kiismerhetetlen pillantás. Nyomban lehűlt a szobában kissé a levegő is, senki sem tudta, hogy csak egy hajszál választ el attól, hogy kifakadjak, a parádét látva, de aztán úgy döntöttem, hogy nem érdekel, a nő aki előttem állt, és beleélte magát a szerepbe, annál inkább tetszett. Bevallom őszintén, szerintem csak a ruhák miatt. Az órára pillantottam, majd rá és vártam, hogy mikor kezdődik végre a pózolgatás, az igazi, a karerának, mert egyelőre csak a helyzeteket próbálgatták, ahogy elnéztem.
Rohadtul irritál ez a fazon, s az a mézesmázos pofa, amivel közli, hogy esze ágában sincs elmenni, hát menten lekaparom a falat. Annyira idegesít, hogy a világon nem találnék még egy hozzá hasonló faliszőnyegnek valót. Fogcsikorgatva bár de besétálok az enyhén fétiscuccnak is elmenő öltözetben s szemrebbenés nélkül tűrom a pillantásokat. Amíg nem értek hozzám, jóban leszünk… Most, hogy tudom, Darryn is itt van, feszélyezettebb vagyok, és sokat morgok a magam csendességében, ami a modelltársaim fura pillantásait eredményezi, ezek meg egy csomó újra fotózást. Nem kéne, hogy zavarjon. Miért is zavar pontosan? Nem, nem tetszik, szó se róla, elég szalonképes darab, de már rég nem érdekelnek az ilyesmik. Eltelik pár perc, mire meglelem a választ. Azért zavar, hogy itt van és ezt látja, mert ő az edzőm, és azt akarom, hogy MMA bajnokként tekintsen rám, ne pedig egy dugnivaló modellcicának nézzen engem. Igen, azt hiszem ez a bajom. Nem akarom, hogy ez az egész hercehurca befolyásolja az edzéseimet, a karrieremet ketrecharcosként, merthogy az-az én igazi életem, abban lelem örömömet s ez pedig, amit most csinálok, csupán bérkiegészítés, amíg meg nem hódítom a csúcsot. Valahogy sehogy se jó, kezdek morcos lenni, ez a béna műfog már kétszer állt bele a számba és rohadtul idegesít. Időt kérek, és lesétálok a placcról. - Sedd ki est a vacskot mej megőjülök!- Selypítem, nyüsszögöm a csajoknak, mert már beszélni is kellemetlen vele. Gyorsan lepattintják, én meg megkönnyebbülve masszírozom meg az állkapcsom. A betett fogak miatt, hülyén tartottam a szám és kicsit elzsibbadt az arcom. A fotós hőbörög, mire én gyilkos szemekkel pillantok hátra. - Ugye nem gondolta komolyan, hogy ezt a bohóskodást komolyan veszi a célközönség? A vak is megmondja, hogy ezekkel a vackokkal éhen halnának a vámpírok. Tiszta kényelmetlen, és furán tartom miatta a számat.– Mutatok a számból kiszerkesztett ajakgyilkos bökőkre. Még kicsit átmozgatom az izmaimat, majd visszalépkedek s a képszerkesztő munkatársra mutatok. - Majd utómunkálatként megphotoshoppolja a fény-árnyékok mellett, és akkor normálisan fog kinézni. – Na, ebbe morogva bár, de nem tud belekötni, nyilván érzékelte ő is, hogy az istennek nem készültek jó képek, ha más nem, egy esélyt ad ennek az öletnek is. Nem szoktam én hülyeséget mondani, s mire lecsillapodik ő is belátja, és mehet tovább. Vagy is mehetne… de az egyik modell srác vagy ennyire amatőr, vagy csak túljátssza a szerepét, de olyat rásóz a fenekemre, hogy egy piros tenyér lenyomat képződik ott. Nekem meg… elgurul a gyógyszerem. A stáb lefagy, a srác vigyorog, mert még nem tudja mibe tenyerelt. A fotós meg némi nagyot nyelés után beizzítja a gépet. Én pedig, kitágult pupillákkal meredek a vihorászó szutykok felé. Egészen addig egészen jó a kedve, amíg el nem kapom a torkát s fel nem húzom egy kézzel a földről térdelésig. - Szerintem ezt nem gondoltad át…. – Búgom negédesen, majd vészjóslóan, s mikor a másik héhéhé szövegeléssel oda akar jönni, nemes egyszerűséggel hasba térdelem, mire összegörnyed s a hajába kapva emelem fel a fejét, hogy rám nézzen. - Elmondták nektek… nem? Csak egy szabály van azoknak, akik velem fotózkodnak. Csak egyetlen egy… és ti ennyire ostobák vagytok… hogy ezt sem sikerült megjegyezni? – Csóválom a fejem, idegemben az ampullát is elharaptam véletlenül s a szám szélén csorog le a piros lé. - Soha. Ne. Nyúlj. Hozzááám…– Sziszegem a végére s összefejeltetem a két jómadarat, mire a pódium lépcsőjén csuklanak össze, egyik nyöszörögve, másik köhögve, én pedig eszelős vigyorral a képemen zuttyanok le a legfelső placcra, előrehajtott fejjel, szélesen vicsorogva, miközben jobbomat támasztom a térdemen s ujjaim a hajamban vannak elveszve. Valaki a stábból a nevemet mondja félve, mire én szikrázó tekintettel emelem fel a pillantásom, amiből csak a bal szememből áradó gyűlölet látszik, hiszen a másikat takarja a hajam és az alkarom. Észre sem vettem, de sorban készültek a képek, én lábbal gurítom lejjebb a selejteket a pódiumról. - Ki szerezte Ezeket?– Kérdem csendesen, s mégis kiabálásnak tetszett ebben a csendben. Rápillantok a szervezőre, aki rögtön kihúzza a nevüket a listáról, én velük, többet sohasem, különben meghalnak. Fújtatok egyet s mielőtt még hagynám eluralkodni a vadállatias ösztöneim, inkább az öltözőm felé megyek. Az egyikük motyog valami olyasmit, minthogy ezt még megkeserülöm, meg ügyvéd, mire én ártatlanul pillogok hátra a vállam fölött. - De hisz ez csak fotózásra beállított pózok voltak.– Aztán villantom a vigyort, mert ők is tudják, hogy mivel ezekből fotósorozat készült, nem tudnak mit kezdeni velem. Főleg hogy látható nyoma nem is fog maradni, és nem az MMA-s erőmet használtam ellenük, arról nem is beszélve, hogy eleve fáradt vagyok, mert eddig püföltem Darryn-on az alkarvédőt. Elsétálok az említett mellett, de nem szólok semmit, csak bemegyek az öltözőmbe, a fenekemen virító vörös kézlenyomattal egyetemben. Kicsit soká leszek kész, mert ezeket nehéz leszedni, de egy 20 perc múlva abban a ruhában jelenek meg a hátsó folyosón, amiben jöttünk, és a csajok odaterelték nekem az edzőmet is, igaz nagyban kuncogva teljesítették ezt a kérésem. - Vissza is jöhettél volna a végére…– Dünnyögöm s a kocsija felé indulok. - Hol írjuk meg?–
Vicces, ahogy selypítve beszél, már-már sajnálom, végtére is az emberek hülyesége, hogy azt hiszik, hogy ilyen mű szarságokkal imitálhatják az igazi vámpír fogakat. A nagy vadászok legendáiból maradtak fent a vámpíros történetek, meg egy két emlék foszlány hatására, történetírók emlékeiben. Amelyeket végül papírra vetettek. Az igazi fogtól nem selypítene így, annyira. Na jó… változó, én sosem beszéltem furcsán, inkább a felső ajkamat szurkáltam szét, mert minden áron az volta fontosabb, hogy elrejtsem a gyanútlanok elől a fogaimat. Kezd untatni ez a bohóckodás, akkor lesz érdekes, amikor az egyik kis modell srác, rám kacsintgatva mutogatja, hogy mire készül. Én a helyedben nem tenném, de egy szót sem szólok, már hallatszik is a csattanás, ó, ez érdekes lesz! Félre billentem a fejem és így nézem, a helyzetet, egyet lépek közelebb amikor elharapja az ampullát és tényleg úgy tűnik, mintha igazi vér folyna az ajkáról. - Te az edzője vagy nem?! – bök meg az egyik stáb tag. – Miért nem csinálsz semmit?! – súgja. - Ha tovább pattogsz, odaküldelek a jogos pofonodért téged is. – morgom szenvtelenül, csak egy kis harapást, tényleg, én szeretném, mondjuk annak a kezét is eltörni aki rácsapott Zyra fenekére. De megtudja magát védeni, én viszont örültem volna, ha kapok egy kis potya vacsorát, igazi finom friss artériából. Amikor senki sem figyelt, el is kaptam mindkét srácot. - Jól figyeljetek, mostantól minden nő előtt térden csúsztok, ti lesztek a hím mintapéldányok, ha egy nőre is kezet mertek emelni, le kell rágnotok a saját karotokat, tőből. – azt a sima vigyoromat ejtettem meg, amelyiknél mindenki háta lúdbőrzeni szokott, megpaskoltam először az egyik, majd a másik srác vállát, a másodikat még visszahúztam egy harapás erejéig az öltözőjébe, nem tartott sokáig, mert lépteket hallottam a folyosóról. Vámpír sebességgel illantam el az ajtón kívülre, megtöröltem az ajkamat egy zsebkendővel, ellenőriztem az egyik tükörben, hogy biztos minden fehér aminek fehérnek kell lennie az ingemen, és megnyugodva ácsorogtam a folyosón. Mire az egyik asszisztens lányka jött elém, addigra már két rágót elrágcsáltam. - Hogy kihagyjam azt, ahogyan porig alázod a két seggfejet? Bár… mintha újfent megerősítetted a gyanúm, hogy igen erős dühkezelési problémáid vannak, ugyanakkor, tisztában vagy az erőddel is. Mert ha úgy mentél volna nekik, ahogy nekem a teremben… - vettem egy nagy levegőt. – S mielőtt félre értenéd, ez nem dicséret. – rázom meg a fejem sajnálkozva. – Egyetlen kis baki, és kizárhatnak a mérkőzésből. Az illegális versenyzéssel meg nem hiszem, hogy bemocskolnád a kezeid. Megráztam a fejemet és elvigyorodtam. Kár lett volna kihagyni, valóban. Mosolyogva engedtem előre az ajtónál és nyitottam is ki neki a kocsim ajtaját. - Van a közelben egy klub, oda fogunk menni. Ott te is összeszedheted a gondolataidat, és papírra is vetheted, így rögtön be tudják fűzni a te észrevételeidet, kérelmeidet. – indítottam, kifordultam és gázt adtam. Már nem számított, hogy mit lát meg belőlem, csak az edző érdekelte. Kicsit talán zavart, hogy én magam nem, de hiszen csak a vérét akartam! Talán a hiúságom szólalt meg, hogy itt van ez a nő, miért nem érdeklem? Bár… ahogy a férfiakkal bánik…abból úgy nézem,hogy lehet, hogy inkább a nőket szereti. Ilyen az én formám. Mindegy, legalább lesz egy jó kis harapás élménye, ha majd beleuntam. Bekanyarodtam a klub vip parkolójába, ott begurultam a garázsba és kiszálltam a kocsiból, mivel még csak épp most kezdődött az este, így a klub zárva volt, tökéletes nyugalom honol fent a lift legfelső szintjén is, a teljesen hangszigetelt irodámban is. Bár a klubban nem voltunk bent, a helyiség hasonlóan könnyed modern eleganciával volt berendezve, volt egy íróasztal, az én székem, és a vendégé, meg egy kisebb tárgyaló rész, két kanapéval köztük egy kisebb asztallal. A Cerberosba mégsem vihettem, túl feltűnő lenne, és egyelőre még nem szeretném ha Zyra miatt kezdenének szaglászni utánam a családtagjaim, vagy próbálná meg valamelyik a fogát mélyeszteni az én tulajdonomba. Határozottan nem jó ötlet! Itt is beengedtem előre Zyrát. - Tessék, foglalj helyet, vagy csinálj amit szeretnél. – ha megtörtént, akkor elé raktam egy jegyzet füzetet, szép A/4-es méretűt, meg egy tollat, én pedig az ablakhoz sétáltam, sötétített üveges, nem ereszti be a fényt és senki sem lát be. A kezembe vettem a telefonomat. - Öt percel ezelőttre itt kellett volna lennetek a Nigthmare Club legfelső emeletén. – szólok bele a telefonba, az ügyvédeknek, hallom a túloldalt a morgolódást, és a mozgolódást, de ez van, ha én mondok valamit, akkor irány, nyomás; mozgás. Az órámra pillantottam, tudtam, hogy még egy fél óra mire ideérnek, de addig van ideje Zyrának is összeszednie a gondolatait.
Felettébb kellemetlen mindaz, ami felé ez a fotózás elment. Irritált vagyok, ideges, nyűgös, és felettébb gyilkos hangulatban leledzem. A csajok nem is nagyon mernek velem viccelődni, mialatt szedik le rólam a sminket, meg a ruhákat. Sajog a popsim… olyan hirtelen történt, és a hátam mögött, hogy esélyem se volt befeszíteni keményre a hátsómat. Fortyogok és morgok, csapkodok is egy kicsit, bár erről se nem a cipő tehet, se nem a lányok, de valamin ki kell töltenem a dühömet, mert különben felrobbanok. Eleve nem mehettem nekik teljes indulatból, s egy ilyen inzultus után visszafogni magam mit ne mondjak, szinte szerzetesi erőfeszítést igényel tőlem. Szellős kis ruhám sokkal kényelmesebb, mint az a szűkre szabott domina szerelés, de az tény, hogy ha meg akarják fogni a közönséget, ott kell támadni, ahol fáj. Ágyéktájékon. Gyűlölöm… gyűlölöm, hogy így nézek ki, s azt is, hogy ezzel kell kiegészítenem a keresetem, de még így is jobban jártam… Amíg ott vagyok a kamerák kereszttüzében, a megvilágítás alatt, csak a lányok nyúlnak hozzám, igazítják meg a ruhám, a sminkem, s igazgatják el esetenként a lábam vagy a kezem, hogy jobban mutasson a kép. Pikáns, esetenként szexuálisan felfűtött beállítások készülnek rólam s mindeközben nem kell elviselnem az érintésüket, a stábtagok gyakorlott, hivatásos emberek, ezernyi ilyet láttak s a szemükben csupán a szakmai fény villan, nem holmi gusztustalan ösztön, mellyel nyálukat csorgatnák a látványomra. Csak ezért vállalom el ezeket a fotózásokat. Itt nem ér el engem senki… és ezt az érzést, nagyon szeretem. A szavaira csak morogva vonom meg a vállam. - Most komolyan… ki ne lenne ideges, ha illetéktelenek taperolnák?! Így is módfelett visszafogtam magam…- Replikázom vissza dohogva, s észre sem veszem hirtelen, hogy úriember módjára bánik velem, s mindenhol kinyitja nekem az ajtót, és előre enged. Pedig az edzőm és nem az udvarlóm, illetve én sem az a finom úrihölgy volnék, aki az ilyesmiért odavan. - Rendben… csak menjünk innen.– Morcogok még mindig, s a további utat a kocsiban csendben töltöm, bámulok ki az ablakon, és észre sem véve magamat, simogatom az autó kárpitját az ajtón. Rá se nézek az edzőmre, csak bámulok ki, és magamban fortyogok… s valahol mélyen, csitítgatom az ijedt kislányt a lelkemben. Nincsen baj… elintéztük... shhh. Szó nélkül követem őt, mikor megérkezünk, a helyzet az, hogy egy szemernyit sem nézek szét, csupán követem a cipőjének sarkát bámulva, mígnem megtorpan előttem. akkor nézek fel először. Jé, iroda, micsoda meglepetés. Mialatt ő telefonál és az ablakban csüng, én észreveszek egy nagyobb tükröt, szóval odasompolygok s a tükörnek félig hátat fordítva, felhúzom a szoknyám hátulról a derekamra s figyelem a francia bugyi alól kivirító, vörös tenyér nyomot. Kicsit feljebb is húzom a bugyi szélét, hogy lássam, mégis mekkora terület zsibog, mert nekem érzésre már a hátam is benne van. - Eeeh…– Kommentálom a látottakat, majd, mintha semmi furcsa nem történt volna, óvatosan huppanok le a fotelre, de egyből szisszenek is fel, végül hason fekszem el inkább a kanapé egyikén s ott írom a kis papírkámat. - Mennyi időm van? –
Én mondjuk konkrétan a kezét törtem volna az illetőnek, megvolt hozzá az a rangom még életemben is , hogy ezt megtegyem, bár nem sűrűn éltem vele, mint magán ember, ám mint az éjszaka egyik halálosztója, bőkezűen osztogattam a kimért ítéleteket bárkire, aki megérdemelte. Nyugodtan konstatálom, hogy valahol máshol jár, tán ennyire megviselte volna annak a pasinak az ütése? A mozdulatból láttam, hogy teljesen váratlanul érte Zyrát, és mégis ösztönösen cselekedett. Csak az tesz ilyet, aki tapasztalt harcos, vagy inzultálták, és a saját kezébe akarja venni az irányítást. Hallottam a pletykákat, a folyosón, és tudom, hogy mikről volt szó. Hogy Zyra szerződésében benne van az a kitétel, mely szerint senki sem nyúlhat hozzá. Ez is különös. Nem firtatom, nem faggatom, látszólag ő is azon van, hogy ne gondoljon rá, bár a tekintete teljesen másról árulkodik. Nem tudom ,hogy tényleg ennyire buta, vagy direkt csinálja, vagy az esetemben arra játszik, hogy az edző – tanuló kapcsolat teljesen más, mégis az ablak fényein látom visszatükröződni, hogy épp mit művel az egész alakos tükröm előtt, hogy felhúzza a szoknyáját, majd feljebb a bugyiját, amit meglehetősen szeretek, az évszázadok alatt fejlődtek a ruha viselési normák, a sötét középkortól kezdve napjainkig. Hogy mennyire örültem a barokk parókák eltűnésének, annak csak az apám a megmondhatója. Nevettségesnek tartottam, ahogy undorítónak az akkori fürdési stílust és divatot. A mai modern ember azért már annál jobb, de némelyik akkor is csak az ösztön állat szintjén tengődik. Megrázom a fejem és felsóhajtok. Már az elején tudtam hogy meg fog gyűlni a bajom ezzel a nővel. Elég volt csak a képekre néznem, nem is értem, hogy miért akartam én minden áron a legális versenyzés felé nézni aznap, hiszen az illegális versenyeken is vannak igazán jó versenyzők, nem… valami fejlövést kaphattam. Néha még magamat sem értem. De abban a pillanatban, amikor rá néztem, tudtam, hogy addig nem fogok nyugodni, amíg a fogam és egyéb dolgaim bele nem mélyesztettem. Learktam a telefont, és a zsebembe süllyesztettem, és majdnem felnevettem; hangosan ahogy a fenekéről inkább a hason fekvésbe huppant át. - Nem hiszek a szememnek, egy lakkozott körmű, nyavajgós lányt kellene patronálnom, és menedzselnem, aki egy fenékpaskolástól, már a fenekén sem bír ülni? – mélyesztem zsebre a kezeimet, és leülök az asztalom peremére, épp csak ráhelyezem a hátsó felem. -Akár egész éjszaka írhatod, rá érnek – rántom meg könnyedén a vállam, és felemelem az irodai telefont, hogy jeget rendeljek a konyháról. Ügyeletes mindig van a házban, szóval valaki fel fogja venni. Könnyen lehet, hogy a korábbi beszólásommal bombát robbantottam, de nem bántam, szerettem volna tudni, hogy mennyire veszi a lapot Zyra, mennyire lehet vele kekeckedni, és mit vesz sértésnek. Legalább már tudom, hogy milyen ruhákat hord magán,nem mintha az éles vámpír szememmel azok kontúrjait ne látnám, egy két vámpírral még szórakozni is szoktunk, de eddig nálam jobb megfigyelő még eddig sosem akadt, a klánban sem, és társadalmunkban sem. Sok idősebb vámpírt is lepipáltam már, egyszer kétszer nem csak ruha ügyben tettek már próbára, volt hogy árulást kellett kiderítenem, és tényleg a bűnöst kaptuk el, a segítségemmel. Emellett a harci tudásom sem elhanyagolható, de most nem is rólam van szó. Halkan felsóhajtottam, türelemre intettem magam, hosszú életem van, csak ki kell várnom ,hogy mikor fog elérkezni az –az alkalom, hogy minden vágyam teljesüljön. Lassú cserkészés, több, hosszantartóbb élvezet és kellemesebb emlék. Talán még emlékezni is fogok vele, nem fog eltűnni az emlékek folyamán, mint egy –egyszeri numera. - Elvileg, fél óra míg ideérnek. – pillantottam újra az órámra. – Azért fotózól, mert az előző csapatod miatt nem jutott elég pénz egyéb dolgokra, lakás és hasonlók? Mert nem úgy tűnik, mint akinek tetszene. – ó igen, pár edzőtermi fotó is lesz, a termék promók miatt. Muszáj lesz elviselni. De ezt még nem kötöm az orra alá, elég lesz a szerződés lefektetése alatt erről vitatkozni.
Szisszenve gondolom meg magam, miután megcsekkoltam a hátsóm gyalázatos állapotát s ezt mintegy fél pillanat alatt elfelejtve akarok leülni. Nos, nem, nem volt jó ötlet. Morranva fordulok át a combomon és inkább hasra dobom magam a kanapén a papírokkal. A szavaira felhördülök s az alkaromra támaszkodva kilesek a karfa mögül. Csúnyán nézek, szemeim szúrósak, résnyire szűkültek és a szemöldököm is ráncolom. - Nem röhög. Felpüffedt…- Dünnyögöm morcosan, s visszaereszkedem a kanapéra, hogy mintegy emlékeztetőként írhassak fel magamnak szavakat, olykor mondatokat, vagy szókapcsolatokat, amik emlékeztetnek majd arra, hogy mit is szeretnék a szerződésben látni. Igazából, elég komolyan elgondolkodom azon, hogy belevetetem a hurcolásomat is. Elvégre ismerem a saját gyalázatosan pocsék tájékozódási képességemet… Vajon megengedhetik maguknak, hogy valaki hozzon-vigyen edzésre meg fotózásra? - Azért egy egész éjszaka nem kell… és aludni is szeretnék a holnapi edzés előtt. Legalább annyira fontos, mint rendesen bemelegíteni.– Táncoltatom az ujjaim között a tollat, miközben az egyik tenyerembe fektetem az állam. Irkálgatok a papírra, közben gondolkodva révedek el néha a falra, meg ide-oda. Darryn arcát, testét meg úgy még az auráját is módszeresen kerülöm. Aztán jön a félórás határidő, az mondjuk vállalható, annál többet ha akarnék se tudnék rajta gondolkozni. Biccentek s leírok még két szót, mikor megakaszt a kérdésével. Egy pillanatra lemerevedek, majd írok még egy kicsit s utána válaszolok. - Mondhatni. Mivel ezek a vakegerek visszatartottak, alig voltak meccseim, amik fizettek volna. Túl könnyű ellenfeleket kaptam, túl hamar kiütöttem őket, nem volt elég nagy a „műsor”, ezért került szóba a modellkedés, mint kiegészítés. S hogy tetszik-e? Hááát…– Mélázok el egy kicsit, hümmögök, miközben a lábamat felhúzva lóbálom előre-hátra. - Az nem tetszik, hogy egy tárgy leszek a lencse előtt. Az tetszik, hogy ott nem ér el senki a lányokon kívül…– A második részét már halkabban mondom, elgondolkozva, elkenődve, amiért ma mégis megtörtént az, aminek nem lenne szabad. Hozzám értek. - Részemről ennyi. Nincsenek túl fura igényeim…– Jegyzem meg miközben nézem a kis felsorolásom. Nem túl exkluzív…
Épp mikor azt mondja, hogy nem röhög, igyekszem elfojtani egy diszkrétebb röhögést, úgy érzem, hogy mellette talán nem kell úgy visszafognom magam mint a vámpír társadalomban, ahol minden apró rezdülésre ugranak, és máris a gyengeséget keresik, és azt, hogy azt a fajta gyengeséget hogyan kovácsolhatnák a saját előnyükre. Nem, ő felőle nem éreztem efféle hátsó szándékot. A kihasznált lányt láttam, akit csúnyán megvert a sors. Nagy adag távolságtartás a férfiak iránt, a közelemben talán azért meri elengedni magát, mert talán már elkönyvelt az edzőjének. S mint tudjuk, az efféle kapcsolatok szigorúan csak a sport szabályainak megfelelőek, még férfi és női partner között is. Ezt még én is tiszteletben fogom tartani, egy bizonyos pontig, de az még messze van. Figyelem, a csinos felpüffedt kis hátsóját, és próbálom a felpüffedést szemrevételezni. Na jó, vámpír szemeimmel tökéletesen látom, hogy a rohadék kézlenyomata ott van a fenekén, és azt is tudom, hogy megkapta a büntetését . Mégis kedvem lenne tőből letépni a karját, amiért megjelölte a zöld határt, igen zöld határ, mindenki számára diplomáciai védettséget kellene élveznie, senki sem érhetne hozzá, csak én…de érzem, hogy újra kezdem belelovallni magam abba, hogy mi az enyém és mi nem, igen kinéztem magamnak, és azt hiszem, ha bármely fajtársam hamarabb harapná meg, halál fia lenne. - Tehát, vállalod, hogy az edződ legyek, és a promó termékeket is hordanád a mérkőzéseiden? –számomra már ennyi is megfelelő lett volna. Rendben, véres sportág, de őszintén szólva, látott már valaki MMA meccsen gyerekeket? Miért? Azért mert nem nekik való, szóval maximum csak tv-ben láthatnák, és az olyan véres és kemény kűzdelmeket mint Zyráé ami TKO-val végződik, azokat általában nem is igen szokták adni, vagy nem főműsor időben, de leginkább nem élő adásban. Azzal nehezebb dolguk lenne a médiának. Így is megvan a maga híre, amennyire utána jártam. Az asztalom szélén ücsörögtem immár és figyelmesen hallgattam a mondandóját, nem dőlt be az ugratásomnak, és nem akart azonnal megfojtani, tényleg helyén van az esze. Idegesség futott végig a gerincemen, amikor meghallottam, hogy jobb szereti ha a lányok érnek hozzá. Tehát, innen fúj a szél! Az ajkamba kellett harapnom, mérgemben, mert…valljuk be, nálam a vérivás egyet jelent általában a jó szexxel, de… egy olyan nő esetében, akit taszítanak a férfiak? Csináltam már máskor is ilyet, nem? Nem. Fémes íz töltötte be a számat, és nyeltem egy nagyot, a kezeim is ökölbe szorultak egy pillanatra. Azt hiszem Nassyr és Kaname is jól kiröhögnének, hogy milyen morális problémába ütköztem. Elfogom érni, hogy megkedveljen, hogy legalább a vérét adja, aztán majd máson töltöm el a kedvemet! Igen. Megnyaltam az alsó ajkamat és gyorsan leöblítettem némi borral a véremet, annyira jegyzetelt, hogy tudtam, nem láthatta meg a bennem lejátszódó apró kis jelenetet. -Akkor felkéressem Pedro aranyér ülőkéjét a konyhából, azt hiszi, hogy nem látom, de tudom, hogy a szünetekben azon ücsörög miközben elszív pár cigit… - rándul meg az ajkam, miközben megnyomok egy gombot az íróasztalomon és egy hivatalosabb tárgyaló terem képe jelenik meg előttünk az irodám egyik oldalában. - Mindjárt érkeznek… - s mintegy végszóra a goulom kísérte be az ügyvédeket, akik szép pingvinek módjára masíroztak be az irodába, s leültek egyenesen a tárgyalóaszalhoz, én megálltam a fő széknél. - Ügyvédek, ő Zyra Rockwood, az új szponzoráltunk a Nutrinál, volna néhány feltétele a szerződéskötéssel kapcsolatban, ezért vagyunk itt mindannyian, no meg azért, mivel ha elfogadja az ajánlatunkat, akkor két hónapunk van felkészülni a japán válogatóra, majd a Laoszi közép-ázsiai elődöntőre. Azt nem firtatom, de remélem tudják, hogy mennyire fontos, hogy az új ügyfelünk is elégedett legyen, a korábbi team akivel dolgozott, visszafogták, kellő háttértámogatással, nem csak egy piti nyuszis újság cicababája lehetne, hanem a sport lapok ütős harcos lánya. – Zyra irányába intettem, aki vagy feküdt, vagy állt, nem zavart, a formaságokra eddig is kevéssé adott, nem akartam megváltoztatni a jellemét, csak jobb harcost akartam belőle faragni. - Ők, az összes óhajodat teljesíteni fogják, mondd csak az egyiknek hogy hápogjon, vetesd bele a szerződésbe és megfogják tenni… - kacsintottam. Mert tudtam, hogy megfogják tenni, időnként szerettem a bolondjárt járatni ezekkel a kis seggdugaszokkal. Némelyik azt hiszi, mert jogi iskolára járt, ő szarta a spanyol viaszt. Való igaz, hogy jó pár évtizedes tapasztalattal éltem a jogok tekintetében, és az összes kiskapunak a kiskapuját ismertem, de kivételesen nem én akartam megírni a jogi szöveget. Meg, egyébként sem az én feladatom volt ebben a színjátékban. Csak legyen türelmem kivárni a végét, és ne hamarabb mélyesszem belé a fogaimat. Elpillantottam a fekete démoni szépség irányába, a dús ajkak…elképzeltem, ahogy a nyakamat becézik, s újfent megéreztem, ahogy a vámpír fogaim kibújnak. Elég! Szedd össze magad! ~Légy csak szakmai, csak szakmai szemszögből nézd!~
Hallom ám, hogy amúgy nagyon van kedve röhögni, de szerencséje, hogy próbálja némiképp ezt palástolni. Bármennyire is fáj mind a kézlenyomat a fenekem, mind a látványa, mellyel lyukat éget az elmémbe, nem kimondottan tudok ellene tenni, hiszen ha megkeresném és úgy igazán beleverném a kis hülye fejébe, hogy ilyet nem csinálunk, akkor jó eséllyel kizáratnám saját magam a versenyzésből. Márpedig nekem másom sincs, csak az MMA, szóval ilyennel nem játszunk. Már hason fekszek és írom a kis papírkámat, mikor lényeges kérdést tesz fel nekem. Épp csak rápillantok, fejemet meg nem emelve. - Nem látok indokot, hogy miért ne.- Jó, egy van, de azt majd elmondom, ha itt vannak az ügyvédek. Figyelmem immáron újra a papíré, így semmi furcsát nem is érzékelek, meg mondjuk nem is figyelek másra, csak arra, hogy kellőképp összeszedjem a gondolataim. - Ha-ha-ha, nagyon vicces…– Morranok fel és öltök rá nyelvet. A tollat mégsem vághatom hozzá, mert akkor majd nem tudok írni. Így is még épp csak leírtam pár szót, mikor betotyogtak a későn érkezők. Nyújtózom egyet és lekászálódom a kanapéról, felállok, és a papírom fogva várom, hogy Darryn elmondja az ittlétük okát. Amikor rám néz én biccentek és odasétálok mellé, majd a papíromat az asztalra téve ráhajolok és megtámaszkodok mellette a kezeimmel, de még mielőtt elkezdenénk, hátrasandítok a vállam fölött. - Kösz nem, van már elég idióta körülöttem…– Első körben kiharcoljuk a részesedésem, elmondják ők miket várnak el tőlem, nyilván azt, hogy nyerjek, és nyilván azt, hogy az ő termékeikben. Erre csak biccentek, ez teljesen jogos elvárás. - A promó cuccokkal kapcsolatban annyi kikötésem lenne, hogy a ringben is hozzám illő szett legyen. Értem ez alatt, hogy ott mindenki vadállatként ismer. Nem akarom, hogy a promó cuccok ilyen szexista falatnyi vackok legyenek, mert azt nem fogom felvenni. A ringben egy ragadozó vagyok, nem egy szexbaba, szeretném, ha ennek fényében terveznének ruhákat.– Kopogok az ujjammal a papíron, s kérdőn nézek az ügyvédekre. Szerintem nem egy teljesíthetetlen kérés, bár nyilván ha arra alapoztak, hogy majd a domborzatommal akarnak eladni valamit, akkor ez most bukó. - Hajlandó vagyok az önök által forgalmazott kiegészítő termékeket fogyasztani, interjúkban is emlegetni fogom, ahogy elvárják. Ellenben lenne egy talán kissé furcsa szükségletem… – Krákogok egy kicsit, mert arra számítok, hogy hülyének néznek. - Szeretném, ha valaki mindig értem jönne kocsival és elvinne edzésre és fotózásra. És nem, nem azért, mert kell a luxus. Egyszerűen… borzalmas a tájékozódási képességem…– Árnyalatnyit elpirulok, ahogy kimondom az egyik legnagyobb gyengeségem s kissé fel is egyenesem miközben az ujjaimat gyúrom. - Ha nem jön értem valaki, akkor ezer százalék, hogy minimum mindenhonnan késni fogok, vagy oda se érek… Ez… megoldható?–
Alapjában véve kevesen ismernek, az a két egyén akik igen fontos szerepet töltenek be az életemben, tudják, hogy kevésbé tudok elengedni, és nem is vagyok az a túlzott poén gyáros, de most mégis sikerült úgy ugratnom Zyrát, hogy egy nyelvöltés lett a jutalmam. Mosolyogva pillantok rá vissza és figyelem ahogy a tollal játszik. Talán mégsem olyan távolságtartó? mindegy, egy vámpír bűvöletének igazából senki sem tudna ellenállni, ám én mégsem akarom rajta használni az erőmet. Nem akarom, hogy a megigézés miatt csorogjon a nyála ha rám néz. Edzeni akarom őt, és ezt vámpír bűbájjal nehezen tudnám megtenni. Mert az agya egész máson járna, hogy a kedvemre legyen, hogy folyamatosan flörtöljön velem, és csak a szexen járna a feje, én pedig nem egy üresfejű babát akartam edzeni. Nem ez volt az elsődleges célom. Az pedig, hogy megnevettettem, hellyel közzel, kisebb diadalként értem meg. A ruha tekintetében egyet kell értsek Zyrával, igazából én sem hagynám, hogy falatnyni ruhákban verekedjen. Nem túl praktikus, zavarhatja, és minek változtatnánk a koncepcióján? Az ügyvédek jegyzetelnek ,bólogatnak, semmit sem akarnak megmásítani, tudják, ha valamit akarok, akkor meg kell tegyék, így vagy úgy. A különleges kérést hallva némelyik ügyvéd palánta felnevet, az idősebbek rezzenéstelen arccal pillantanak maguk elé, előbb egymás közt diskurálnak, természetesen hallok mindent. Nekem pedig jár az agyam. Az edzések még beleférnek az én programomba is, az időrendembe, de hogy érte is menjek és el is furikázzam? Mikor végeztek, egyöntetűen rám néznek, én állok Zyra mögött, összefont karokkal és a társaságot nézem, és a mellettem álló nőt is. Hosszú percekig rezzenéstelenül, csak egyszer pillantottam rá az órámra. - Persze, egy kijelölt sofőrt miért ne kaphatna nem? – vonom meg a vállam könnyedén. Ám ekkor a pillantásom Zyra zavarban levő arcára téved, és az egyértelmű kézgyúrásra. Elidőzik rajta a tekintetem, ha nem értenék a testbeszédből, bizony a szaglásomat venném segítségül, de érzem, hogy nem viccel, komolyan gondolja, hogy borzalmas a tájékozódási képessége. Összeszűkül egy pillanatra a tekintetem, és halkan ; tűnődve morogtam fel. Töprengtem még, nagyjából három hónapig semmi vámpíros találkozóról nem tudok ami lenne, vagy közbejöhetne, így tényleg tudnám őt fuvarozni, három hónapig, és utána mit csinálok? Ennyi idősen már kevesebb alvással is elvagyok. Ez így sokkal időigényesebb lenne, mint ahogy elterveztem. Ám nem tévedhet el! Nem lehet, hogy nem tudom, hogy hol van, vagy merre. - Én fogok érte menni. – jelentem ki nyugodtan, mert másra nem bíznám az arany tojást tojó tyúkomat, még akkor is ha a nőket szereti. A sport az más tészta, az a hobbim és ebbe ő is beletartozik, a befektetésem. Ha aláírja a szerződést, attól a pillanattól kezdve az én felelősségem törődni vele, mint az edzője. - Csak a rendszert és a beosztásodat kell megbeszélnünk. – pillantok rá komolyan. – Más feladatom is van, össze kell egyeztetnünk a napirendünket. – igen, hivatalosnak kell tűnnöm, nem rohanhatom le azonnal. Az ügyvédek körmölni kezdtek, ha nem volt Zyrának ezzel ellenvetése én pedig tovább ácsorogtam egyhelyben, majd az ablakhoz sétáltam. - Merre laksz pontosan? Lehet, hogy ha ebbe a kerületbe költöznél az edző termi közlekedés szempontjából az praktikusabb volna. – utáltam magam ezért, de átkapcsoltam üzletember üzemmódba, ez bizonyos szempontból rosszabb volt mint az edzősködés. Könyörtelen, meghajolni képtelen egyén, aki mindig úgy irányította a tárgyalásokat is, hogy ő jöjjön ki kedvezően. ~Így legalább szemmel tarthatom azokat az alakokat, aki rá akarnának startolni és fenéken csapni a fotózáson, vagy bárhol máshol! Apám biztos örültnek, gondolna emiatt. Majd az ázsiai meccs után bemutatom őt a családnak, addigra eleget foglalkozom vele, hogy jó legyen és büszkék lesznek rám, hogy milyen jó harcost szedtem össze.~ - Zyra, kérsz üdítőt, gyümölcslevet, esetleg nem vagy éhes? – fordulok vele szembe és várom a válaszát. – Elmehetnénk enni, amíg megírják a fontosabb pontokat.- kijelentésnek hangzott, de valójában kérdés volt.
Nem érzem magam túlzottan feszélyezettnek, sokkalta jobban leköt a szerződés kedvező megalkotása, mint a tény, hogy miféle fura fazon vett a pártfogásába. Mások már minden bizonnyal szétguglizták volna magukat, hogy kiderítsék ki fia borja ez az ember, de engem vajmi kevéssé érdekel. Tartsa be a szerződés ráeső részét, és felőlem a Sátán is lehet személyesen, hol érdekel az engem. Egészen jól megy a dolog egészen addig a pontig, amíg elő nem adom a majdnem egyetlen, legnagyobb gyengeségem. Nem tehetek róla, bármennyire is erőlködöm, bármennyi térképet, utazást segítő appot vagy bármit is veszek magamhoz, úgy is eltévedek. A nevetésre kicsit összerezzenek, de aztán gyilkos pillantásokkal ütlegelem képzeletben a nyikhajokat. Talán még ijesztőbb, ami eztán következik, hiszen mézesmázosan édes mosollyal döntöm meg a fejem, s úgy szólok hozzájuk. - Szeretném, ha nem felejtenék el a tényt, hogy ebben a szobában csak Darryn tudna legyőzni engem. Maguk fél percre se lennének elegek. – Mindezt édes mosollyal, könnyed hangon mondom, s bár nem szó szerint fenyegetés, de valahol a szavak mögött bujkál a mondat, hogy ha tovább röhögsz, letépem a fejed. Aztán ahogy a halk megbeszélés véget ért, mindenki az edzőmre mered. Élek a gyanúperrel, hogy ez a pasas itt mellettem csak hobbiedző. Bár nem értem, hogy ha egy csettintésére történik minden, akkor minek szórakozik az én felkészítésemmel, de lényegében nem is reszortom ezt firtatni. Mivel mindenki őt nézi, így én is ráemelem kérdő, azúr pillantásomat. Amint kimondja az áldást, szusszanok egy nagyobbat, hisz most tűnt csak fel, hogy nem vettem eddig levegőt. Mikor azonban közli, hogy ő fogja furikázni a seggemet, sikeresen félrenyelem a kortyot, amit időközben a számba vettem, hogy megnedvesítse azt. Nagyra nyílt őzikeszemekkel meredek hátra, amolyan komolyan gondoltad vagy csak vicces kedvedben vagy? –fejjel, de ahogy elnézem full komolyan gondolta. Vállat vonok, amíg nem kell eltévednem, nekem jó így is. - Az edzéstervemet te szabod meg, a stúdió kissé neccesebb, de nincs olyan hű de sok felkérésem… - Mármint, nincs olyan sok, amit elfogadok. De majd tapasztalni fogja, hogy amikor hivatalosan az ő mancsa alá kerülök, akkor zúgni fog a virtuális postaládája. Ez persze még meglepi neki. - Abban a kerületben, ahova jártam edzeni. Hmm… nem mondasz hülyeséget… – Morfondírozok, és előszedve a telómat csekkolom az egyenleget a számlámon. Szép hosszú szám, nyilván azért mert az edzős életmódomon kívül semmire sem költök. - Azt hiszem néznem kell valami lakást a környéken… – Sóhajtok, miközben elteszem a kütyümet, majd holnap belemászok az ingatlanhirdetésekbe, most nincs kedvem. A kérdésére nyitnám a számat, hogy ááá dehogy, de a gyomrom egy hangos korranással adja tudtomra, hogy ő nem így gondolja. Ó, igaz is, a kajálás kimaradt a késés miatt. Újabb morranás. - Azt hiszem, benne vagyok. Csak ne kelljen sokat várni rá… –
Mindig is szerettem az olyan embereket akik ki tudtak állni magukért, és Zyra ilyesfajta embernek tűnt, erős jellem, nem lehet könnyen megvezetni, bár… az előző menedzserének sikerült, viszont engem nem érdekelnek olyan világi javak mint a pénz, ilyesmivel nem lehetne kenyérre kenni. Még vérrel sem, mert tudom, hogy megszerzek magamnak mindent amit akarok, és meg is van rá a lehetőségem ,főleg így, hogy rengeteg időt éltem már. Ebbe a gyűjtögető projektbe tartozik egy erős amazon vére is, és a dicsőség is, hogy néhány kupáját kirakhatom a falamra. A gyűjteményemet ékesíthetné egyéb formában is és ez megelégedéssel töltött el. Tehát, senki sem tudja az én hosszú távú terveimtől eltéríteni. Semmiféleképpen sem. Könnyedén eresztek meg egy vállrándítást az ügyvédek egyre sápadtabb arca láttán, tőlem tudják, hogy tartaniuk kell, mert volt alkalmuk egyszer- kétszer találkozniuk velem, és a legidősbbnek már az is feltűnt, hogy egyáltalán nem öregszem, de eddig még nem tette szóvá a tényt, eddig. Amikor pedig Zyra torkán akad meg a korty, csak rábámulok, kifejezéstelen érdeklődő pillantásommal, hogy ezen most mit van fenn akadva? Jobb ötletem nincs, és másra sem igen bíznám rá a cipelését, bizony nagy kisértés lehet a férfiak számára, ahogy erről megbizonyosodtam a mai napon, a kis taperolós képében, mellesleg jól elintéztem a srácot a bűvöléssel. Szóval ilyen véletlen baleseteket nem óhajtok megélni. Ha pedig az ázsiaiak fenik rá a fogukat, jobb ha elővigyázatos vagyok vele és rajtatartom a szemem. - Majd meglátjuk. - jegyeztem meg könnyedén, tényleg meglátom, mert csak sejtem, hogy az ilyen – olyan stúdió felkérésekből azért bizonyára jó sok érkezhetett, mert ő meg keresett modell, a munkája okán is. Szóval, tényleg élesben fogom megtapasztalni. - Küldhetek egy ingatlanost, hogy segítsen neked megtalálni a legmegfelelőbb ajánlatot. – abból, hogy csípőből belevágott a költözésbe, sejtem, hogy úgy állandó akárkije nem lehet, hiszen túl sok barátja is lenne akár. Bár okozhatnak az emberek meglepetést. Ki tudja. A gyomorkorgásra meglepetten vontam fel a szemöldököm, mondjuk… edzett is, és még csak egy shake-t sem ivott, mindegy, mostantól ez másképp fog működni. - Holnap el kell majd gyere egy állóképesség felmérésre, testzsír százalék, vér, vizelet és egyéb vizsgálatok, hogy a neked megfelelő étrendet állíthassuk össze. Bár, nincs gond az alakoddal, de ha komolyan neki akarsz menni az ázsiaiaknak, akkor oda kell rád figyelni, a kajálástól kezdve, az edzésen át, mindenre. – komolyodik meg a hangom. – Szóval, ma tarthatsz csaló napot – kacsintok, miközben az ügyvédeket hátra hagyva elindulok ajtóm irányába, hogy folytassam az utat a lift felé. - Nem kell sokat várnod, főleg ha szereted az olasz kajákat. Leonardo Velencei Álom étterme a nagy adagjairól híres, a jó tésztáiról, pastáiról, és… a főzelék szerű leveseikről, ne aggódj, szerintem tetszeni fog neked. Palacsintájuk is van, meg még jó pár sütemény. – szent meggyőződésem, hogy megúszom ezt az estét kaja nélkül. Ezért bátran vágok bele abba a ténybe, hogy megvacsoráztassam. A kocsihoz érve beszállok én elsőnek, igyekszem azért nem nyomulni, próbálom egyenlő félként kezelni. Normális esetben még csak az ajtót sem nyitnám ki előtte, de tanultam én jó modort is az évszázadok folyamán. Szóval miután beszállt a kocsiba, beindítom, és kigurulok vele a garázsból, már sötét van, szürkület, épp ezért nem érzem szükségét a napszemüvegnek, így hajtok az olasz negyed felé, az utunkon egyre több zöld fa sorakozik az út mentén, és már nem is tűnik olyan beton rengetegnek az egész. Megállok Leonardo étterme előtt, és kiszállok a kocsiból, itt körbepillantok az utcán, ezen a helyen kevés árnyvilági szokott tartózkodni, tiszteletben tartják Leonardot, noha ő maga is dzsinn, ezért békén hagyják s kevesen is látogatják. Én segítettem egyszer neki, ezért azóta szívesen lát, még akár beszélgetni is. Nem volt akkora a nyüzsgés a helyen, mint máshol ,de nekem mindig is tetszett Olaszország, és az, hogy ide csempészett belőle egy keveset Leonard. - Darryn! – sietett elém a dzsinn, én pedig lemerevedve hagytam ,hogy megöleljen. Hamarabb szabadulok. - Ki a fiatal hölgy? – állt meg mellettem, az olaszos vonásokkal tűzdel, idősödő figura, majdnem Al Pacino kiköpött mása. - Zyra Rockwood, ketrec harcos, én menedzselem és csaló napot tart. – kezet csókolt Zyrának, és elvezetett egy meghittebb sarok irányába, ahol senki sem láthatna minket, vagy nem zavarhat meg, mondén számára egyszerű sarok, de tudom, hogy le van védve a hely, itt akár nekiállhatnék inni belőle, az se érdekelne senkit, sőt nem is látnák, mert a dzsinn megteheti, hogy elfedi a valóságot. - Inni mit hozhatok? –pillant Leonard először Zyrára, megvárta a kért italt, majd rám pillantott . – Neked a szokásos diétás ital. – igen, vérrel kevert gránát alma lé, így biztos ott marad a helyén, ha emberek közt voltam, gyakran szorultam efféle csalásokra. Én ki se nyitottam az étlapot, csak ültem a helyemen, és elpillantottam az ablak irányába. Ismerős sötétített üveges autót láttam elsuhanni odakint s mintha direkt le is lassítottak volna, tudtam, éreztem, hogy az atyám ül odabent, talán az autó miatt lassított jobban, majd tovább haladt, halk kacaját még szerintem hallottam is.
Igazából az első megdöbbenésem hamar átmegy a közöny unott martalékába, hiszen ha neki ez jó, hát legyen sofőr. Érteni nem értem, de nem is érdekel. Csak biccentek egyet amolyan „te tudod” ábrázattal és immáron a siker teljes tudatában nyújtózom egy kellemeset, lábam, hasam, hátam is megfeszül, ahogy átmozgatom enyhe csípőmozgatással a tagjaim. - Édes vagy, de nincs rá szükség. Nagylány vagyok, tudok lakást keresni. – Pillantok rá hátra a vállam felett és nyelvet öltök. Lehet nagykutya, lehet maga az ördög, de akkor sem kell engem pesztrálni. A szavaira felkacagok és bevágok egy modell pózt, domborítva, pucsítva, amire a legtöbbször kérnek, ha fehérnemű van rajtam. - Még szép, hogy nincs. Ettől függetlenül… - Kicsit elsötétül a tekintetem és valami gonosz vicsorszerűség kúszik az ajkaimra. - Nem riadok vissza semmiféle edzéstervtől… főleg ha a végén földbe döngölhetem őket…– Ha most valami filmben lennék, lehet tűz égne a szemeimben. Most aztán pláne el akarom kenni a szájukat, már csak a fricska kedvéért, hogy a volt menedzserem orra alá dörgölhessem. És hogy egy életre rettegjen tőlem. - Jól hangzik, mehetünk. – Tovább nem is foglalkozom a pingvinekkel, a palacsintára csillogó szemekkel egész egyszerűen veszem a pici cókmókom és megyek kifelé az irodából, bár néha másik irányba mennék, de nagyjából némi segítséggel visszatalálok a kocsihoz, behuppanok, magamra csukom az ajtót és elhelyezkedem. Ha ezzel a járgánnyal jön értem, akkor egy mukkom se lesz. Most sincs, amíg elvisz valahová, maga a hely tetszetős, már csak abból kiindulva is, hogy nincsenek sokan! ez már egy hatalmas pont, bár az kevéssé hogy egy fura mufti szalad elénk és nyálazza össze a kezem. Az arcom eltorzul és morgok, mint egy vadkutya. Látványosan húzom el, és törlöm bele… Darryn ruhájába a kézfejem. - Nem vagyunk olyan viszonyba, hogy ezt elnézzem.– Duzzogok a furafazon és egyben az új edzőm felé is lövellek némi gyilkos pillantásokat, hiszen megütni nem üthetem, de azért Darr csak kapja be. Ettől független követem őket be és morcosan bár, de egy laza oldalpillantás után, szemrezzenés nélkül közlöm. - Két liter kóla.– Ha már lúd, legyen kövér. Aztán cicabazsalygás következik, és úgy nézek Darrynra mint egy ártatlan kisangyal. Mivan? Megengedted. Ha Csaló nap, akkor csaljunk rendesen. - Te mit szoktál enni?– Kérdem tőle, miközben a mancsom közé kaparintom az étlapot és böngészni kezdem.
Hát ha nem akkor nem, nem fogom magam rá erőltetni, kell egy minimális egészséges távolság is. Még nekem is, még akkor is, ha rá vagyok függve a vérére, igen egy harapás jól esne a csinos nyakából. Apró mosoly kúszik az ajkamra, még jó… jellemző, hogy az alakra tett megjegyzésemet, amit elbújtattam a szövegem közt, kiemeli, egyből. Gyönyörű alakja van, arányos, izmos és pont megvan mindenhol mindene, amit fogni lehet, és kell. Érzem, hogy előbújnak ennek a gondolatnak a hatására a fogaim egy kicsit, így nyugalmat erőltetek magamra. Titkon még örülök is, hogy mondhatni együtt eszünk, de ez részemről legfeljebb csak ücsörgés lesz, miközben nézem őt, ahogy eszik. Fa pofával nézem végig ahogy belém merészeli törölni a nyálas tenyerét, a több ezer dolláros öltönyömbe! Jó, ennyi erővel akár szkafanderbe is öltözhetnék. - Azt értem, de én sem érzem magam törölközőnek. – jegyzem meg közömbösen, és ahogy helyet foglalunk, körbenézek, újra, majd Zyrára pillantok kérdőn. - A bolognais pasztát, itt nem olyan mint máshol, igazi paradicsomos. – remélem ezt a vájt füli dzsinn is meghallja, mert ha nem… igazán rosszul leszek majd. Sehogy sem tudnám kimagyarázni, vagyis de…ételmérgezés, de akkor ő többet nem jönne ide és ez mégis csak olyan hely, ahova szívesen hoznám. Itt bűnözhet, ahogy akar. - Csak ami szükséges, ahhoz ,hogy így nézzek ki . – dőlökt hátra és megigazítom a nyakkendőmet magamon. Nem hazudok, a vérre szükségem van arra, hogy így nézzek ki. Én már csakis ezzel működök, több mint ezerháromszáz éve. - Egyébként, miért pont ketrecharc. Hogy, hogy emellett a sportág mellett döntöttél? Egyáltalán nem könnyű… sokszor életre szóló sérülést kaphatnak a harcosok, vagy… végleges kiütést… - célzok arra,hogy ő például tko-zik, az esetek legnagyobb százalékában. Tudom, hogy nem az a beszédes fajta, de talán ha beszélgetésbe elegyedünk, kevésbé tűnik fel neki, hogy alig fogok mit enni, vagy leginkább semmit. Az encantot, meg nem akarnám használni rajta, úgyis kitisztul a köd egy idő után,ha olyan esemény éri, ami előhozza belőle az emléket. - Amúgy, két liter kóla nem lesz egy kicsit sok? – aggodalmaskodom. Én a szagát is utálom , nem beszélve arról, hogy miket tartalmaz, és komolyan képesek az emberek ezt meginni! Az eszem megáll! Semmi jó nincs benne, ez olyan mintha buborékos vért kérnék a csapostól a bárban, alig van benne vér a többi csak levegő! Ha ki akart akasztani, akkor sikerült, jó úton jár efelé.
Kezdem egészen..."megkedvelni" ezt a fazont. Jobban mondva azt kedvelem benne, hogy cseppet sem érdeklem. Baromi nehéz a mai világban úgy létezni, hogy csorgatják az ember lábnyomára is a nyálat. Ezét is volt női menedzserem, meg egy impotens edzőm. Vele azonban... vannak még fenntartásaim, de a fotózás alatt sem produkált semmit, ellenben ugye a két jómadárral, de azok szerencséjükre eltűntek a végére. Nem ajánlom nekik, hogy össze fussunk egy sikátorban. Darryn viszont... kellemesen üdítő színfoltja a napomnak. Semmi mást nem csinál, csak üzleti fogásként kezel. És ez nekem tökéletesen meg is felel. A megjegyzésére csak villantok egy cukivigyort. Még is mit gondolsz, mi lesz, amikor egy-egy durvább meccs után vinned kell a szétizzadt testemet és ezt sem viseled el? - Még is mit gondolsz, mi lesz, amikor egy-egy durvább meccs után vinned kell a szétizzadt testemet, mert nem tudok menni, miközben még ezt sem viseled el? – Kuncogok fel hangosan mert tény, hogy időszakosan képes vagyok annyira belelovalni magam a küzdelembe, annyira akarok győzni, hogy a saját korlátaimat is gazella szökkenéssel hagyom magam mögött, aztán mikor elmúlik az adrenalin, úgy csuklok össze, mint egy harmonika. De ezt is, mint annyi minden mást, majd megtapasztalja. - Hmm, nem hangzik rosszul... - Dünnyögök magam elé, miközben fellapozom az étlapot. Gusztábbnál gusztább tészta rakások elevenednek meg a képeken, őszintén szólva baromi nehéz köztük kiválasztani egyet. És nem annyira akaródzik. - Kössünk alkut. Ahányszor győzök, elhozol ide enni.– És akkor büntetlenül végigehetem az étlapot.... hát nem zseniális terv? Szerintem óriási. Vigyorgok tudálékosan, de a kérdése... némiképp lelohasztja a lelkesedésem, egy kósza tincset csavargatok szórakozottan, miközben a járólap egyik repedését bámulom. - Mert e nélkül megdöglök. – Ezzel lezártnak is tekintem az egészet, lévén, hogy... semmi köze a múltamhoz és ez jól is van így. Megvannak a magam okai és indokai, hogy mit miért csinálok. Kell az adrenalin, a düh kiadása, a verekedés adta győzelem... győznöm kell, most és mindörökké... ha már régebben nem tudtam. Ellene.. - Dehogyis sok... simán megiszom. – Mosolygom édesen, és alig várom, hogy kiérkezzen, azonnal magamba is döntök egy pohárral és elégedett sóhajjal teszem le az üres poharat. - És neked honnan jött ez a hobbi edzősködés?– Kérdem mintegy mellékesen, miközben újratöltöm a poharamat.
, S eljött az a pillanat, amikor elgondolkodom azon, hogy miért éri meg úgy tennem, mintha emberi kaját ennék? Nem… egyáltalán nem akarom megjátszani, hogy úgy érezzem a beleim ki akarnak fordulni maguktól, a gyomrom pedig a béltartalmammal együtt akar távozni a számon át a fajanszba. Nem. Azon ritka alkalmak elegek voltak afféle tanuló pénznek, hogy azt higyjék netán anorexiás balfasz vagyok vagy épp túlpiáltam magam, perszeee, gyere ide és akkor jobban leszek, mert feltépem a torkod, amiért épp megmertél szólítani az agóniám közepén. A verekedés közben izzadtság más, mint a mostani viselkedése, ez az én öltönyöm, még akkor is ha életemben először és utoljára lesz rajtam, szerintem baromi sokat kereshetnek velem az öltöny készítőim, mert ritka nagyon ritka ha én egynél többször felveszem ugyanazt az öltönyt, nyilvános szereplésekre. Otthon a hotelben kicsit másabb, ott ritkábban, de öltözök lezserebben vagy… ne adj isten ing és öltöny nadrág, és akkor tényleg elengedtem magam. Egyszer Kanamét megleptük kimonókkal és akkor magunk is felöltöztünk. - Rendben, ahányszor nyersz, eljövünk ide enni. – biccentek beleegyezőn az alkujába. Belülről megnevettet, érdekes látni, hogy az embereket az étel evése mennyire megnyugtatja. Mondjuk engem is ha van vér és nem vagyok éhes. - Unatkozom, amennyi pénzt keresek, és nincs magánéletem sem, így legalább olyasmit csinálok, ami tetszik. Más a pénzét költi, én tehetséges sportolókat karolok fel. – kortyolok az időközben előkerült poharamba. Baromira örültem, hogy nem kell ennem, nem erőltette ő sem, bár tudom ,hogy nem húzhatom ezt a végtelenségig. Az itteni helyen nem nézik rossz szemmel, ha nem eszem vele, de máshol tudom, hogy kinéznének, vagy belénk kötnének. Vagy valamit kitalálnának, afféle sugar „daddy” mert annyira öreg nem vagyok, legalábbis látszatra, hiszen harminc voltam amikor átváltoztam. és sugar baby kapcsolatot akár. Hm… ez tetszene. a
Kezdőlap
•• 
•• 
•• 
•• 
•• 