A kinézetem? Jó képű vagyok. Ezt persze nem csak én állítom magamról, sokan mondták már, én pedig nem tudom cáfolni megállapításukat, mert tényleg elképesztően szexi vagyok. Na jó, komolyabbra véve pedig… lássuk csak. Külsőleg egy huligánnak nézek ki. Hiszen a testem nagy százalékban tetovált és sportos, vékony külsőnek köszönhetően úgy festek, mint egy rossz drogos, főleg a rossz napokon, mikor melegítőbe és kinyújt, pulcsiban flangálok. De ez van, sosem adtam úgy a külsőre, hogy most azonnal úgy fessek, mint aki most lépett le a címlapokról. Szeretek lazábban öltözködni, utálom a fess öltönyöket, a csillogó nyakkendők világát. Zöld szemekkel rendelkezem, sötét sötétbarna haj párosul mindehhez és 185 cm magasság.
A testemen jó néhány heg éktelenkedik, volt pár esésem, késelésem, lövési sérülésem, pár balesetem és zúzódásom. Csonttörésem meg egyebeim...

Ravasz vagyok oké? Ármányos, furfangos valaki.
Szeretem a találós kérdéseket, cukkolni ezzel másokat. Ha totem állatot kéne választanom bizonyosan a róka volna az, mely leginkább hasonlít rám viselkedésben.
Ha azt hinnéd, hogy egyszerű eset vagyok, hát nagyon tévedsz, kicsit sem vagyok az, de szerintem elég, ha csak rám nézel nem? Olyannak láthatsz, akitől anyád óvni szokott, hogy ne keveredj velük egy társaságba, és hát mit tagadjam, ez vagyok én. Kicsit szétszórt, kicsit agresszív, és kemény a beszólogatós fajtából. Soha nem gondolkodok, mielőtt megszólalnák, bunkó módjára mondok ki minden egyes dolgot, amely megfordul a fejemben. Szóval nem félek mások képébe mondani a véleményemet, nem törődők a következményekkel. A kapcsolataimat általában csak addig tartom fenn, amíg abból hasznot látok. Egyáltalán nem vagyok empatikus, néha még a saját problémáim sem érdekelnek. Bárkinek bármilyen szívességet vagy kérést teljesítek, de még mielőtt azt gondolnád, hogy jó szívből teszem, jó, ha tudod, hogy semmit sem adok ingyen, mindenért cserébe valami viszonzást várok. Nem szeretem a társaságot, nem szeretem Nicoló-t, nem szeretem ha hozzám szól, de egy jó balhéban mindig benne vagyok. A falkában akad egy közeli haverom és ennyi igazából. Vele a világvégére is elmennék, fejest ugranék a kútba is.

A múltat felejteni kívánom, gyerekként nem volt jó életem. Édesapám mellett nőttem fel, aki elég sűrűn bántalmazott. És igen, egyszer szexuálisan is hozzám ért. Csupán 10 éves voltam, ő meg részeg. Édesanyám még mikor 8 éves voltam, megbetegedett, tuberkulózist kapott és elhunyt. Apa soha semmit sem akart megadni, de feltaláltam magam. Loptam, csaltam és hazudtam. Jóformán az utca gyermeke voltam. Nem ismertek és így volt jó.
Sokat tapasztaltam, sokat cselekedtem, volt, hogy jól, máskor rosszul döntöttem. Szükségem volt a levegőváltozásra, még ha a hely nem is a szívem csücske.

„Magányos farkas” vagyok én ehhez a nagy nyüzsgéshez, ami itt van falkán belül. Jelenleg úgy éreztem, jól esik a környezetváltozás, a teljesen ismeretlen emberek és hogy csak azt mutatom, hogy magabiztosan tudom az utat. A falka lett az egyetlen mentsváram a balesetem után. Megmentett. Ez tény, de közben ki nem állhatom.
Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még balhéztam, a másikban pedig olyasmi történt velem, amire igazán nem számítottam. A fickó farkassá változott és megharapott. Belém vájta agyarait. Olyanná váltam, mint ő. Három teljes napig szenvedtem bezárva egy szobában. Azt hittem meghalok. Azt hittem nem feleltem meg az elvárásainak és megöl. Tuti csak álmodom. Ezt mantráztam…
De ez nem álom volt, és a rémálommal ellentétben nem a saját életemért futottam… annál jóval értékesebb megóvásáért szálltam versenybe. A saját életem sokkal kisebb jelentőséggel bírt. Mert ha elbukom, egyetlen porcikám sem fogja kívánni az életet. Szóval nem bukhattam el, minden erőmmel azon voltam, hogy eleget tegyek. Leginkább magamnak. Hiszen nem kértem ezt. Szóval úgy vagyok vele, hogy nélküle akarok erősebb lenni. Persze ez lehetetlen.


Egyetlen percig sem szenvedtem a beharapás után. Többre vagyok hivatott az emberek halandó és szánalmasan gyenge léténél, inkább volt olyan, mint egy megvilágosodás. Mondjuk úgy, minden más csak erősített abban, hogy a finomkodás ne legyen fő erényem.
Éltem az életem. Nőztem. Verekedtem. Kiéltem a „kölyökkoromat”. Vannak dolgok, amik megváltoznak, bár nem lenne szabad. Tisztában vagyok a kockázatokkal... ismerem a veszélyeket.
Ha régebben azt hittem, nekem nincs szükségem a nyugodt, egyhangú életre, akkor nagyon tévedtem. Próbáltam visszahúzódni, építgetni magam körül a dolgokat. De mindez sose ment. Balhés voltam és ehhez még hozzám csapódott egy másik farkas is. Vagy én csapódtam hozzá? A fene se tudja, de remekül megértjük egymást.