Apró, kissé gonoszkás mosollyal figyelem ahogy az eltűnt tojást keresi, mert egyetlen kézmozdulattal a lakásba teleportáltam, és majd vissza is kapja egyszer. Ha kiveri a fejéből azt a hülyeséget hogy ez sárkánytojás. Ez egy állaté, ami ronda ugyan de felettébb hasznos. Majd erre később ő is rá fog jönni.
-És mégis miből gondolod hogy nem él olyan madár vagy állat aminek ilyen a tojása? A természetfeletti biológia is a szakterületed? – kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel, ahogy beszél. A szüleit érintő kérdésre keserűség önt el, hát őt legalább örökbe fogadták.
- Téged legalább örökbe fogadtak és nem akartak kapásból megölni, mint sokunkat. Örülj neki hogy neked nem kellett küzdened az életedért, és csak mondogatják hogy megbánták. Egyébként igen, tényleg van. A boszorkánymesterek a démonok és emberek kapcsolatából jön létre, ezért van emberi külsőnk, de az erőnket a démoni féltől örököljük, ahogy a boszorkányjegyet is. Nekem a szemem az, neked a füleid és a farkad, ez mindünknél más és más – részletezem kicsit hogy mégis mik vagyunk mi és hogyan is leszünk azok. Azt szoktam mondani, hogy erre születni kell.
- Nem vagy elkésve, de jobb lett volna már akkor elkezdeni foglalkozni az erőddel, mert ha nem tanulod meg miként kell vele bánni, elszabadulhat és olyanokat csinálhatsz amiket nem akarsz. Az a rossz, hogy én vagyok a város főfőboszorkánymestere és nem tudtam róla hogy van olyan ifjú, aki felügyelet nélkül maradt – azaz nem foglalkozik vele valaki aki taníthatná. A lelkesedése valahol aranyos, de mégis mennyire gondtalan. Hol voltam én valaha is ennyire lelkes?
- Mindennek megvan az oka, de ez egyrészt nem óriási. Lehet hogy neked most menő trükknek tűnik, de az hogy elrejtőzünk az emberi szemek elől, az életben maradásunkat jelenti, mert nem volt mindig ilyen béke mint most. Léteznek más fajta lények is. Hagyományos értelembe vett sárkányok nem, de a tündérek között vannak alakváltók akik sárkány jegyeket viselnek magukon – magyarázom, miután belépett a portálba utánam, és le is zárom. A fénylő felület eloszlik, mintha sosem lett volna. Szeretek így közlekedni, elkerülöm a dugót.
- Itt lehetőséged lesz rá. A lakásról annyit kell tudnod, hogy tértágító bűbájjal van kezelve és egyszerre 15 embert tud állandó jelleggel befogadni, tehát vannak vendégszobák, de kb hármat vagy négyet használnak rendszeresebben. Két helység lesz egyenlőre zárva előtted, a saját szobám és a boszorkánykonyha. Később azt is meg fogom mutatni, de előbb az erődet kell tudnod kezelni hogy ne okozz balesetet – állok meg a szobája előtt, és vázolom a házirendet. Egyáltalán nem szigorú, mert én se vagyok az ha az életről van szó.
- Lakhatsz itt, ameddig akarsz. Nem érdekel ha éjjel csavarogsz, vagy máshol vagy, de ha megbeszélünk egy időpontot tanulásra, akkor itt legyél. A könyvtárat szabadon használhatod, de ha lehet ott olvass és ne hord szét a könyveket. Nincs tiltott részleg de érdemes az alapokkal kezdeni – csettintek és megjelenik a kezemben egy lista olyan tizenöt könyv címmel.
- Ezekben a fajunk története és eredete található, valamint általánosságban más fajok leírása is. alapvetően meg kell tanulnod majd jó pár nyelvet, a chripthoni-val kezdve, az is itt van – intek a listára és átadom neki hogy nézegesse.
- Néha vendégek jönnek, ha egy szőke nővel futsz össze, ne provokáld, nem éri meg. A vámpírok nem épp vicces faj. Járd körbe a házat, és egy óra múlva a nappaliban vagyok ha van kérdésed – figyelmeztetem, és magára hagyom egy jótanáccsal. Amelia nem tudom mennyire gyermek barát.
Egy óra múlva a kanapén lustálkodva lapozgatok egy mitológiával foglalkozó régi régi könyvet, ami még ónorvégül van írva. Felpillantok az ajtóban álló fiúra hogy van-e kérdése vagy bármi óhaja sóhaja.