Átlagmagas, karcsú nő, aki küllemével mindig is magára vonta a figyelmet. Minden a természet ajándéka, melyet látsz, a genetika a jó irányba terelte őt. Bőre fehér, mint a hó, és a legmelegebb, legerősebb napsütéses időszakban sem vált más színbe, mintha képtelen lenne rá, vagy épp viselője kerülné a napfényt. Törékenynek tűnő alkat, nőies vonalakkal, hisz karcsúsága nem üt át a fiús vonalba. Legfeltűnőbb jegye mégis fent keresendő, nem pedig az alsóbb szekciókban. Tűzvörös hajzuhataga hosszan, lágy hullámokkal omlik vállára, kihangsúlyozva kissé sápatag színét, és a zöld íriszeit. Arca lágy vonású, kerek, ha pedig mosolyog, apró gödröcskékkel díszített. Ajkairól viszont nem sokszor csillan fel a mosoly, eléggé megválogatja, mikor engedi meg magának a gesztust. Nem szokása felhívni magára a figyelmet, azonban mégis sokan szúrják ki a tömegből, amely néha igencsak kellemetlen számára. Nem elégedett magával, messze sem, hiszen egy nő olyat sosem engedhet meg magának, de tény, hogy alkata nem épp hízékony, és sok-sok év alatt csiszolódott tökéletesre. Egy ifjú huszonéves lánykát látsz benne, de ahogy azt már sokszor megtanulhatta az ember, a látszat rengetegszer csal.
Fajából adódóan neki van egy olyan különlegessége, amely felmenőire utal. Vörös tincsei közül puha macskafülek kandikálnak elő, amelyet már az idő nagy részében képes elrejteni a kelletlen szemek elől, azonban, van, amikor ereje megtörik, és kénytelen más eszközökkel pótolni ezt, hiszen igencsak feltűnő, hacsak nincs farsang vagy épp halloween. Mozdulatai kecsesek, járása könnyed, azonban nem esik talpra és a hiedelemmel ellentétben nemigen doromból, azonban igen hajlékony, bár ezt inkább azon évek adják, amikor artista mutatványokat gyakorolt.
Öltözködése minden téren elegáns vonulatokat hordoz, habár nem minden divatnak hódol be, mégis kedveli a kifinomult márkák darabjait. Színeiben a pasztel uralkodik, sötét kiegészítőkkel, vagy épp hófehérben, amely kiemeli bőrét. A sötét színeket kerüli, hiszen nem akar öregebbnek tűnni, mint ami. Sokszor látni rajta kalapot, sapkákat, fejfedőket, az esetek többségében csak a divatból, és az aznapi megjelenése miatt, de igencsak hasznos, ha a fülecskéket el kellene rejteni.

Abban a korban született, amikor még az arisztokrácia igencsak a meghatározó, vezető réteg volt, amikor még az illem igencsak megkövetelt dolog volt. Nem született hatalmasságnak, a középosztály gyermeke volt, de kitanították, és ha bár a modern kor már nem követeli meg, sok jegyet hordoz magával a mai napig is. Kimért, és tartózkodó nő, a külvilág számára, aki noha nem ordítja, hogy a magasba tartozik, oda sorolják. Finom, lágy jellem, amely kellemesen mutat egy gyönyörű ruhában, aki tudja, mikor és hogy kell mosolyogni, és tökéletesen használja az arcpírt. Van igaz ebben, hiszen legtöbbször így viselkedik a társaságban, ahova sikeres étterem vezetőjeként illik eljárnia. Azonban, mint mindig, van benne is egy csavar.
Kalandor természet, nem hiába, hogy a világ sok táján járt már, vagy épp sok férfi mellett, hogy tapasztalatokat szerezzen. Noha a warlock nemzedék körében még igencsak ifjonc, mégsem tartja vissza semmi attól, hogy azt tegye, ami kedvére való. Hosszú évtizedekig egy cirkusztársulattal járta a városokat, és manapság is ezzel a gondolattal játszik, noha biztos háttér áll mögötte, mégis szeret csapongni. Fülecskéi tartogatnak némi macskajellemet is, hiszen határozott, önfejű és szabadelvű. Nemigen szereti, ha megmondják neki, mint tegyen, és mikor, a kényelem pedig maga a kincs. Nem mondhatni, hogy olyan vad is lenne, de karmol és harap, ha veszélyben érzi magát – ha ez érthető a mágiájára is. Finom, modoros jelleme mellett ott lakozik a mai kor szülötte, a független és erős nő, aki egyedül bizonyít, és alakít. Aki nem kér a kicsinyes pillantásokból, és sztereotípiákból. Nem könnyű elnyerni a bizalmát, főleg a halandók körében, hiszen igen felszínes alakoknak tartja őket, nehezen enged magához egyet is közel. Bizalmatlan és távolságtartó ebből a szempontból.
Igen sokszínű, jó és rossz dolgokkal. Az egészséges mértékben kíváncsi, de sokszor türelmetlen. Kellemes beszélgetőpartner, azonban van, hogy érdeklődése üres, és rideg. Imádja a kulturált szórakozást, a mozit, és a színház világát. A komolyzene rajongója, egyszerűen a mai zenék taszítják őt, persze, annak idején ő is meghallgatta az első rock and roll hullámot, így odáig még elviseli eme kultúrát.
Rettentően művelt, hisz lánykorában taníttatták, amikor pedig eljött az ideje, akkor pedig magától tette. Veszélyes, hiszen olykor szereti megjátszani a tudatlant, ami aztán végül nagyobbat, és erősebbet csap vissza, mint szeretné. Ravasz, megfontolt, fondorlatos. Van benne gonoszság, de nem emésztette el őt, pont olyan mértékben van jelen benne, amely talán mondhatni tökéletes. Nem élvezete, ha ártatlanokkal játszik, vagy épp más teszi azt, de nem is tör a segítségükre. Ha viszont valaki közelebbről ismeri, remek partnert talált az élet mókásabb szegleteire. A külvilág eleganciát, az árnyvilág pedig bimbódzó erőt láthat. Igencsak ügyes, így csak évek állnak előtte, hogy nagy lehessen. Nincs ugyan hatalomvágya, de ambíciója akad arra, hogy tökéletes legyen. Igencsak kitartó személyiség, azonban nem illdomos felbosszantani őt. Él benne a bosszúvágy és a harag hirtelen lángja, amely nehezen apad ki. Nincs sok ellensége, de akik akadnak, azokat megjegyzi. Igencsak. Ravasz, és megvannak a maga módszerei, jobb vigyázni vele.
És a végére természetesen: Nem ő a könnyű nőcske. Még a démonoknak sem.

Odakint minden csendes. A fények kialudtak, az emberek aludni tértek, a világ is vele nyugodott. A sátortető alatt azonban, a kintivel ellentétben fülledt meleg uralkodott, a réseken, ahol a fény és a friss levegő áramlott be normál esetben, most mintha bezárult volna, és semmit sem engedne át, elzárná a belsőt a külső világtól. Nem is maradt sokáig senki sem, a takarítók sietve végeztek, a gyakorolni kívánok pedig inkább a szabadba menekültek. Így teljes a csend, és a nyugalom, mégis akad egy lélek, aki ebben a fülledtségben kereste a menedéket.
Hosszú órák óta ücsörög egy helyben, egy leeresztett trapézon ülve, lábát lógatva. Meg sem moccan, nem löki magát előre, mégsem keresett kényelmesebb helyet magának. Nem volt rá szüksége. Ma este kevesebben jöttek el, mint bármikor. Noha, ez nem az ő érdeke, mindig megnézte, mennyien töltötték fel a helyeket, mely városkákban mennyien voltak kíváncsiak a hajmeresztő trükkökre, amelyeket előadtak, és mindig kevesebben voltak. A cirkusz világa átformálódott. Nincsenek szakállas nők, vagy épp fogyatékosságuk miatt eltorzult alakok, akiknek szinte elég volt kiállni csak, feldobni pár almát a levegőbe, és a siker máris adott volt. Most erős emberek, hajlékony asszonyok, esetleg akrobata törpenövésűek akadtak, állatok, vagy épp a tűz. Persze, vannak még a világban apróbb társulatok, akik élnek a hagyománnyal, és a torz emberekkel, de kihalóban vannak. A modern szemlélet már nem lelte, leli örömüket benne, ahogy ebben a világban sem. Valami megváltozott, ahogy benne is. Nem a rivaldafényt, vagy a tapsot szerette, hanem magát az előadásokat, azt, hogy megújulhat, hogy olyat mutathat, amit mások nem, de mégis, öröm volt, ha épp ezt nem tizenöt ember figyelte. Ez volt a világ, az, amelyet mindenki ismerhetett.
És most cserbenhagyta őt.
Elvágyódott messzire, más földtekére. Noha az Árnyvilág mindenhol megtalálta őt, ő mindig is ügyelt a diszkrécióra, arra, hogy a két élet ne ütközzön egymással. És jó benne, pokoli jó.
Sok év áll mögötte, a viktoriánus kor szépségéből a fejlett, fejlődő világon küzdötte magát végig, kimaradva a hatalmasok játszmájából, de élvezve annak gyümölcsét. A találmányok, az élet újításai, a számára is igencsak mókás tanulás, hogy minden a kezére essen, hogy ne maradjon vissza. Hosszú, és kalandos út, ugyan, sokaknak jóval hosszabb jutott belőle, ő még csak az elejét tapossa, de kíváncsi. Mindig boldogult, mindig feltalálta magát, akárhol járt. De mindig egyedül, és függetlenül, csak epizódszereplők voltak életében. Nem fontos számára a család, hiszen anyját hamar elhagyva önállósult, saját gyermeke pedig sosem lehet, csak a mágia csodája. És mégis elégedett.
Volt eddig.
A trapézon immár aprót lökve himbálózik. Ez a világ haldoklik. Átélt már ő háborút, noha, akkor messzire menekült, hogy az emberek kicsinyes harcai el ne érjék őt. Átélt járványokat, és most ez is túl fogja élni. Holnap tovább áll, az utolsó műsorszám után, amikor kihunynak a fények, messzire megy, és soha többé nem néz vissza. A világ egy másik felére, hogy új álarcot öltsön, és új életbe kezdhessen. Manapság már a nők is megtehetnek mindent, lassan lerázzák azokat a barbár, agg szokásokat, amik hátáltatták őket, megnyílt a világ. Már nem csak kirakati tárgyak, használati eszközök. Lehetnek valakik.
A távolból mennydörgés hallatszott.
A vihar még aznap éjjel elmosott mindent, a szél pedig darabokra szedte a sátrat, így a finálé elmaradt. Ez az élet a múltba veszett.

Mindig is szerette a viharokat. Az erejüket, a szépségüket. Néha kiállt a tetők, és ernyők alól, hogy úgy élvezhesse, máskor ablakon keresztül csodálta. A hosszú utazása során erősebben tért vissza, hogy székhelyet keresve kezdhessen bele valami újba. Amikor megpillantotta a lerobbant épületet, amely egykor valami éjszakai lebuj volt, beleszeretett – már amennyire egészséges ez egy hely iránt, persze. Hosszú élete alatt kényelmes vagyont halmozott fel, és ha a luxus nem is az ő jellemzője, inkább a puritán tisztaság és szépség, megengedhet bizonyos dolgokat az életben. Amikor kislány volt, látta, hogy a vagyon mivé tett embereket, hogyan nézett a másikra, hogyan beszélt vele. Amikor felnőtt, ifjú badarsága ugyanerre az útra vitte őt, de a feje lágya lassan nőtt be. A mutatványosból kalandor utazó, majd tulajdonos, modoros nő érett, számtalan arccal, és ismerettel. Nem zárkózik el sem a halandó, sem az árnyékok világától, de előbbiben érzi magát teljes biztonságban. Tisztában van azzal, mennyit bír, ereje mennyit enged, így, amíg nem lesz teljességében ereje birtokában, meghúzza magát. Majd csak azután választ valódi utat.
A nyári viharok mindig elképesztik őt. Egy kitörő ablak csörömpölése veri fel őt álmából, és kényszeríti a szilánkok mellett az ablak elé. Nem távozik, egyelőre marad. Egy helyben. A világ odakint mocorog, az erők egyre jobban csapnak fel. Határozottan készülődik valami, és jelen akar lenni, ameddig úgy érzi, biztonságos. És azt érzi, itt az ideje, hogy fordítson ismét hátat, ha a történések beindulnak.