Már vártam ezt a napot, hiszen egy kicsit lazíthatok és nem kell a járőrözésre  gondolnom ma este. Ráadásul mindezt Schneizellel egy színházi előadáson. Imádom, hogy mindenhova tud jegyet szerezni, még utolsó pillanatban is, és rángat engem is magával. Ha nem kaparna ki az Intézetből, simán ki se lépnék napokig a szobámból, ahol vagy a gépen kódolnék egész nap, vagy edzenék. Ha éppen nem tanulok, járőrözök vagy Lunával vagyok, akkor dolgozom, és semmit mást nem csinálok, egyszerűen nincs rá több időm. Tényleg csak akkor mozdulok ki az aktuális démonvadászaton kívül, ha Schneizel magával rángat valahova. Most éppen egy musical-re akar elvinni, nem mondta meg, melyikre. Ötletem sincs, miért pont engem visz mindenhova, de én csak örülök, hiszen szeretek kultúrálódni, hiába vagyok a szó legszorosabb értelmében kocka. Tudom, hogy nem látszódik rajtam, de így van.
Kivételesen nem feledkezem el az időről és pont addigra készülök el, mire hallom a telefonomat megszólalni, jelezve, hogy megérkezett és kint vár. Gyorsan még összefogom a hosszú hajam és már szaladok is a kapuhoz, hiszen ő vámpír és nem tud belépni az Intézet területére. Elmosolyodom, ahogy meglátom a nagyon elegáns vámpírt a küszöbön.
-Szia! -köszönök és már zárom is be magam után a kaput.
-Készen vagyok, mehetünk is -jelentem ki vidáman, hiszen örülök, hogy végre nem bőrcuccban kell démonok után rohangálnom, mint minden más alkalommal. És ráadásul ezt vele élvezhetem.

Luca & Schneizel©️

Kora délután ébredtem fel a nappali pihenésemből, és így szerencsére mindenre volt időm, hogy elkészüljek. Edzett izmos testem egy elegáns fekete nadrág és egy fehér-fekete ing takarja, ami elég bő ahhoz hogy sok mindent bízzon a képzelőerőre, de nem szeretem mutogatni magam. Lezser eleganciával dolgozom, ami mostanra éppen úgy a jellegzetességem, mint mondjuk a távcsöves puskák. Hosszú hajam egyszerűen megfésülöm és hagyom a hátamra omlani mert nem szokásom összekötve hordani szinte sosem. Különben is szeretem, ahogy megbámulnak és összesúgnak mögöttem, nem is sejtik hogy mi vagyok és mit csinálok. Munkába kötöm fel, de akkor szorosan, nem hiányzik hogy mindenhol hajszálakat hullassak magam után.
Mondjuk ma megbámulhatnak, amikor színházba készülök vinni Lucát, a vadászfiút, akinek éppen ... hm, nevezzem a nevén, udvarlok? Vagy csak együtt lógunk, nem is tudom melyiket használjam, bár az az érzésem hogy ő nem tudja még igazán hogy mit akarok tőle, bár rá fogom ébreszteni, na nem ma, de előbb vagy utóbb. Alkonyat után beszállok a kocsimba egyszerű fekete bmw és elhajtok a new yorki intézetig, ahol becsengetek hozzá. alapvetően nem szoktam erre járni, mert nem jövök ki én sem jól az árnyvadászokkal, de nem is tudom ő miért más. Ahogy megjelenik, széles mosolyra húzom az ajkam, és ellököm magam a kocsitól, aminek dőlve vártam rá.
- Szia. Elkészültél, mehetünk? - érdeklődöm ahogy közeledik felé. Vékony, de izmos formás alakja van, olyan, amilyet egy harcos kívánhat magának. Végül is az is, az Angyal egyik harcosa.
- Remélem felkészültél, musicel nap van, és egy igazi klasszikust akarok megnézetni veled ma - mosolyodok el óvatosan hogy ne mutogassam a szemfogam. Nem szükséges hogy a kelleténél többen tudják kivel lóg szabadidejében.

Néha nagyon tudok örülni annak, hogy van valaki, aki tényleg kirángat a szobából a kötelességeken túl és nem csak a havi egyszeri találkozásom alkalmával Lunával vagyok valahol, néha viszont nagyon tudom utálni, mert nincs semmire sem kedvem sem energiám. Most éppen az előbbi eset áll fent és már nem bírok magammal, hogy végre mehessek. Látszik is, hiszen időben elkészültem és még kapkodnom sem kellett.
Ahogy szól a jelzés, már pattanok is, csak a tárcámat kapom fel és máris az ajtóban vagyok, hogy mehessünk. Nem hívom beljebb, egyrészt, mert mennünk kell, másrészt, nem tud fájdalom nélkül a megszentelt területre jönni és nem kell mindenkinek tudnia, kivel vagyok.
-Igen. Kivételesen elkészültem időben - Rendszeresen gondom van az öt perc késéssel, mert sosem tudok időben elkezdeni készülődni.
-Kíváncsi vagyok, mit találtál ki nekem -Néha nagyon elborult ötletei vannak és néha úgy ki tud rántani a komfortzónámból, hogy napokig nem tudok nem kattogni rajta. Beszállok a kocsiba, hogy haladjunk és be is kötöm magam. Talán árnyvadász vagyok, de nem akarok autóbalesetben meghalni, akármilyen jól vezet egy vámpír.