Tárgy: Dance the night away - Sybella & Danielle Szomb. Nov. 05, 2016 6:49 pm
Sybella & Dany
Dance the night away
Végre… Végre kiszabadulhatok egy kicsit a mókuskerékből és találkozhatok a barátnőmmel. Úgy terveztem, hogy mivel mindkettőnknek szabadnapja van kivételesen, olyan helyre megyünk, ahol csinálhatjuk azt, amit imádunk, de mégsincs munka szaga. Vagyis táncolni megyünk, külön olyan táncházba, ahol nem csak ritmustalan dubstepet nyomnak, hanem a keringőtől kezdve, a szambán át a slowfoxig mindent. Persze azért itt is szokott olyan bulihangulat lenni, mint bármelyik másik klubban. Ismernek már itt engem, viszonylag sokszor járok ide, hogy ne csak egyedül táncikáljak otthon, ha éppen nincsen munka. Nem fognak elítélni, ha nővel jövök ide és nem férfival. Direkt meghagytam Bellának, hogy kényelmes ruhában legyen és véletlenül sem olyanban, ami hasonlít a munkaruhájára, mert ez egy tisztességes hely, nem néznek ki a preferenciáim miatt, de azért már igen, ha valaki alig több, mint fehérneműben jelenik meg. Szóval, a lakása előtt ácsorgok és őt várom, egyik lábamról a másikra lépegetek, hogy az idegességemet kicsit leplezzem. Nem vittem el még semmilyen igazi randinak nevezhető programra, és nem akarom, hogy tolakodásnak vegye az egészet. Nem tudom mennyire vette észre, hogy tetszik nekem, azt pedig titkolom előtte, hogy mi is vagyok. Nem akarom az egész alvilági cuccba belerángatni, van neki elég gondja enélkül is. Egyszerű nadrág van rajtam könnyű inggel és egy kicsit vastagabb pulcsival, de én még így sem fázom. Hiába, a farkast melegíti a bundája, akkor is, ha éppen ember alakban van.
Végre egy szabadnap, el sem hiszem, rám is rám fér azért a pihenés, hiába vagyok kitartóbb vagy erősebb mint mások. Jól esik átaludni a fél napomat, és délután háromkor üldögélni a kávém felett egy cuki vörös kis bolyhos köntösben, amit imádok. Mivel egyedül vagyok a lakásban még a démon jegyem sem rejtettem el, ami egy tekergőző cicafarkinca, amivel igen fogni is tudok, és nem, nem vagyok szuper csillagharcos. Csak szörnyen kócos és álmos, de feldob az a tudat hogy végre a barátnőmmel tölthetem az estémet, és nem munkával, meg tánccal. Igaz iszonyat jól fizet de... azért nekem is kell némi kikapcsolódás, és akár el is mehetnék táncolni Danival. Egy zuhany és kínkeserves hajfésülés után egy egyszerű varázslattal újraszínezen a tincseim, hogy mindig olyan vörös legyen mintha most jöttem volna a fodrásztól, és eltüntetem a farkincám is. Belebújok egy egyszerű fekete ruhácskába, ami mellrészen fekete-ezüst leopárd mintás, és a szoknya része leér a térdemig. Furcsa, hiszen általában vadabnál vadabb cuccokban rohangálok, sokszor csak fehérneműben és most egészen konszolidált a ruhám, még magamhoz képest is. Bár Dani kérte hogy rendesen öltözzek fel, azért ezt magamtól is megtettem volna, hiszen tudom hogyan kell elmenni szórakozni. Egy harisnyát is veszek fel, átlátszó feketét, amibe melegítő bűbáj van szőve hogy ne fázzak, és felveszek egy szexi pántos, magassarkút is, amibe tökéletesen tudok menni, és még önvédelmi eszköznek is beillik. Minderre egy könnyű kis kabát, és már indulok is, és az ajtóban kis híján elsodrom Danit ahogy a nyakába vetülök. A frászt hozta rám, nem számítottam rá hogy már itt van és végül összeszedem magam. - Uh helló. Bocsi hogy rád dőltem, de nem gondoltam hogy már ide is értél. Örülök neked és milyen visszafogott vagy. Ugye én is jó leszek így ? Most szólj, mert még át tudok öltözni - mosolyodom el ahogy arcon csókolom.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Szer. Dec. 21, 2016 7:26 pm
Sybella & Dany
Dance the night away
Már nagyon várom ezt az éjszakát Bellával, régóta ez tartott csak távol attól, hogy valakit keresztben lenyeljek, szó szerint. Mert még a saját falkám is idegesített, pedig velük azért általában jól elvagyok. Már régen falkát váltottam volna, ha nem így lenne, de most még ők is idegeimre mentek egészen délutánig. De aztán már túl izgatott voltam, alig lehetett hozzám beszélni. Nem voltam éppen hasznos tag, de évente egyszer ezt is el kell viselniük tőlem, ennyi legyen meg nekem. Az ácsorgásomat és várakozásomat az zavarja meg, hogy konkrétan a nyakamba esik, amit nem bánok, de nagyon is meglepődöm rajta. Kezem automatikusan csúszik a derekára és a hátára, hogy megtartsam a súlyát, minden gond nélkül, de azután sem húzom el, hogy megáll a saját lábán, valahogy helyén valónak érzem. Mintha ott lenne a helye, az érintésem alatt, sehol máshol. Ahogy az ajka a bőrömhöz ér, elpirulok, és csak remélni merem, hogy nem látszik a sötétben. Egy másodpercre pedig azt sem tudom, mi a nevem, nemhogy válaszolni a kérdésére, mentálisan fel kell pofoznom magam, hogy egyáltalán magamhoz térjek rendesen. Komolyan Dany, nem vagy éppen fiatal, mégis úgy viselkedsz, mint egy fülig szerelmes tini. Szedd össze magad, ennél jobb vagy! -Szia, örülök, hogy látlak. Semmi baj, én értem ide korán, pont időben vagy. Hát igen, ez egy "kultúrált" hely… Itt illik a férfinek ingben lenni -vakarom meg a tarkómat kicsit zavarban. Arról elvileg tud, hogy inkább férfiként szoktam viselkedni, annak ellenére, hogy nem tartom magam semmilyen formában annak. Ez ilyen fura dolog nálam, de akkor is én leszek a párosunkban az, aki a férfi részt fogja táncolni, szóval gondoltam, miért is nem öltözzek ahhoz? Végignézek rajta és… Ha egy animében lennénk, most robbanás szerűen indulna meg az orrvérzésem. Olyan gyönyörű, arra nincsenek szavak, legalábbis én most nem találom őket, egyáltalán, egyet se. Csak tátogok, mint egy hal, másodjára pár másodpercen belül és megint vissza kell ráznom magam a valóságba. -Tökéletesen nézel ki -nyögöm ki végül és még csak nem is túloztam, nekem tökéletes és semmi más. -Mehetünk? -kérdezem, immár mosolyogva és felkínálom a karomat neki, mint egy igazi úriember, hogy elvezessem alig néhány saroknyira a lévő célunkhoz.
Nem is tudom elmondani mennyire vártam már hogy végre szabad napom legyen és egy jót szórakozhassak a magam kedvére, és azzal akivel én akarom, méghozzá Danyvel, a legjobb barátnőmmel. Vagyis azt hiszem az, mert néha van egy olyan érzésem hogy fel akar szedni de máskor meg tökre zavarba jön, én meg nem tudom mi van. Sikeres táncos vagyok, de balfék az ilyesmiben, és szakmai ártalomként csábítok mindent, és mindenkit vele meg pont ezért nem egyszerű. Annyira bonyoluuult, és nem szeretem a bonyolult dolgokat. Mindenesetre nem fogom hagyni, hogy ez elrontsa a kedvem, és nagy mosollyal fordulok ki az ajtón, és zuhanok az említett nyakába, hogy aztán üdvözölhessem is. - Remek, akkor nem késtem el, tudod mennyire utálom, és időben nekiálltam mindennek hogy kész legyek - zárom be az ajtót és a miniatűr vállra akasztós táskába landol a kulcsom is a telefon, pénztárca, iratok és zsepik mellé. Ezek kellenek, minden más nem érdekel. - Jól is áll neked mondjuk. Ahh szerencsés vagy hogy tudsz ilyeneket hordani, én meg se kísérlem... - sóhajtom, hiszen az én melleim... már már külön életet élnek és sosem ott vannak ahol lenniük kéne. Néha szörnyen irigy vagyok Danyre emiatt. De jó is lenne olyan mellméreten élni... - Megnyugtató. Bemásztam ám a szekrényem mélyére hogy mit vegyek fel,de ez eléggé konszolidáltnak tűnt szóval... reméltem megfelel - hiszen azért hosszú is, meg a melleim sem lógnak ki belőle, és remekül látszik a nyakláncom is. - Menjünk, menjünk. Már alig vártam a mai estét - lelkesedek és belé karolok ahogy magas sarkaimon cukin és nőiesen billegek mellette. - Mit csináltál ma? - érdeklődök hiszen tudom hogy modellkedik, és olyankor sokszor van hétvégén is fotózás. Mondjuk nekem tökéletesen összefolynak a napok szóval azt sem tudom milyen nap van, de Dany itt van és a többi nem is érdekel jelenleg.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Pént. Márc. 10, 2017 3:20 pm
Sybella & Dany
Dance the night away
-Tudom, és direkt korán jöttem egy picit, hogy véletlenül se késsek el. Akkor készen vagy teljesen, remek -mosolygok szélesen, hiszen akkor máris mehetünk és nem kell várnunk a másikra. -Ahh, de neked meg olyan jól állnak ezek a ruhák…. Ne tudd meg, hányszor akartak ilyesmit rám adni, de úgy állt rajtam, mintha egy tíz éves kisfiúra adták volna -nyüsszögök neki, hiszen szeretem a fiús alakom, hogy annyira androgün vagyok smink nélkül, de néha nagyon szeretném, ha lenne egy kis derekam legalább. Talán csak arra vágyom, amim nem lehet. -Tökéletesen nézel ki, mint mindig -mosolygok rá, és kissé elpirulok, hiszen láthattam már akárhogy eddig, nekem mindig szép volt. Talán kissé elfogult vagyok és ellepett a rózsaszín köd, de nem érdekel, olyan ritkán találok valakit, akinél úgy érzem, van is esélyem. Ha csak a barátságra, nekem már az is elég, ha a közelében lehetek. -Fúh, hát még én. Az egész… ház az agyamra menni. Kell a pihenés -Majdnem sikerült kimondanom, hogy falka, csak az utolsó pillanatban sikerült visszafognom magam. Bellával olyan nehéz nem őszintén beszélni. -Oh, hát… Ma táncos nap volt, egy klipp forgatásra készítem fel a csapatot, aztán a lakótársaimmal játszottunk pár kör billiárdot. Utána meg csak gyorsan összekészültem és jöttem is eléd. És veled mi volt ma? Remélem pihentél kivételesen és nem dolgoztál -Hiszen pont azért ma megyünk valahova, mert ma szabadnapja van. Különben most is ott lenne, mert mindig éjszaka dolgozik. Magabiztosan vezetem az oldalamon Bellát, egy rövidke séta és már ott is vagyunk. Az épületből zene hangjai szűrődnek ki és fények világítják meg a kaput.
- Korábban? Egek, én már azt hittem hogy elkéstem, de ezek szerint nem, és ah, ne ijesztgess már Dany, tudod mennyire be tudok pánikolni a késés gondolatától is - sóhajtom halvány mosollyal az ajtó zárás közben. Utálok pontatlan lenni, és nem szeretem ha mások is azok. Épp ezért örülök hogy Dany itt van és kicsit még korábban is jött. Ahhjj, olyan jó lesz ez a ma este. - Jól állnak, de néha nem tudok mit kezdeni magammal, mert hát ennél általában kevesebbet szoktam viselni, de tetszett hogy olyan kis egyszerű szóval annak idején megvettem valamiért. Jajj már, én imádom az alakodat, annyira jó lenne ha néha én is ilyen lennék - nézek rá kicsit vágyakozóan, hiszen a melleim és hosszú lábaim miatt sokan néznek utánam, és a bárban ahol dolgozom ott is sokszor népszerű vagyok a hátsó szobákban. Na nem mindig szexről van szó, igazából az elég ritkán szerencsére, a legtöbben megelégednek azzal ha csak egy kicsit is kapnak belőlem. - Édes vagy hogy ezt mondod - ragyog fel a szemem, mert hát tudom hogy jól nézek ki, de valahogy annyira más hogyha Dany mondja hogy tetszem neki. Teljesen máshogy hangzik, és mástól már fel sem veszem de az ő véleménye mindig jobban számít. - Agyadra mentek? Pedig te a türelem mintapéldánya vagy, nem? - mosolygok, ritkán látom hogy Dany valamiért kijönne a sodrából, és valamin felkapná a vizet. Megnézném olyankor milyen. Elképzelem hogy égnek áll a rózsaszín a haja és villámokat szór a szeme. Igazán vicces látvány lehet. Ezen gondolkozom ahogy lépkedek mellette a magas sarkaimon és hagyom hogy a barátnőm vezessen a cél felé. - Oh igen, ne is mondd. Délután kettőkor keltem fel, szóval elég sokat aludtam, aztán ebédet főztem és néztem pár bugyuta sorozat részt és készülődtem - válaszolok, az esti megjelenéseimhez képest most teljesen szolid vagyok. Csak tussal húztam ki a szemem, és rúzsoztam, és ennyivel be is értem. - Oh, ide jövünk? Itt még sosem jártam, szóval... körbevezetsz majd? - kérdezem ahogy megállok és körülnézek. Megnézem a helyet, a feliratokat, hogy hogy néz ki.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Szomb. Ápr. 22, 2017 1:42 pm
Sybella & Dany
Dance the night away
-A világért sem ijeszgetnélek, nyugalom -kuncogom el magam, erre mindig is háklis volt, éppen ezért jöttem annyira korán, amennyire csak tudtam. Nem volt egyszerű, ki kellett szöknöm, mert az alfánk, meg a szokásos agymenései, de már egészen hozzászoktunk. De vissza kell jutnom, amilyen korán csak tudok, nem veheti észre, hogy eltűntem a falkaházból, mert akkor nem lesz több tánc és randi Bellával, de nem lesz több Dany sem. Jobb, ha vigyázok magamra. -Te így vagy tökéletes és nem máshogy Bella -Oh, hogy mennyire szeretném, hogy azt érezze ki a szavaimból, amit közölni akarok vele és nem csak a barátnői kötelező köröket. Nem akarom elkergetni azzal, hogy szerelmet próbálok kényszeríteni rá, mikor ő csak barátként gondol rám. És még a tinifilmek románcai bonyolultak és idegesítőek, kétszáz évvel később két nő között még sokkal rosszabb. Sose lesz már a randizás egyszerű? -Bár úgy lenne! Többször idegesítenek, mint hinnéd, de általában jól leplezem -nevetek fel halkan, hiszen igenis tudok hirtelen haragú lenni, de mivel farkas vagyok, nagyon gyorsan le kellett szoknom a saját magam felhúzásáról, mert minden egyes alkalommal átváltozáshoz vezetett. Azt nem igazán engedhettem meg magamnak, hogy csak úgy random átváltozgassak akaratom ellenére. -Áhh, ez csak egy művelődési ház, nincs nagyon mit nézni a külsején kívül, viszont az tényleg szép. Régebben lakóház volt, olyan nyolcvan éve, elhagyták a benne élők, mert lakhatatlanná vált egy tűz miatt, újjáépítették, renoválták, műemlékké nyilvánították és művelődési házat alakítottak ki benne -magyarázom, ahogy kinyitom előtte az ajtót és tartom neki, ahogy egy úriemberhez illik, ha már én leszek a férfi. Elvezetem az egyik földszinti teremhez, ahonnan a zene hullámzik végig az épületen. Belököm a kétszárnyú lengő ajtót és magam után húzom Bellát kicsit beljebb a fal mellett, hogy ne zavarjuk a már táncoló párokat. Olyan hat-nyolc páros ropja a terem közepén, még kettő pihen éppen a fal mellé állított székeken. A terem maga nem fényűző, csak egy nagyobb tér, hatalmas ablakokkal, igazi nyikorgós fa parkettával és az egyik falon végig tükörrel. A világítást egy hatalmas kristálycsillár biztosítja, a sarokba betett asztalon álló italok poharain csillan meg a fény, a tükör pedig százszorosan veri vissza. Most éppen rumba szól, és ha jól tippelek, még pár szám erejéig az is lesz. -Nos, mit gondolsz? -csillogok Bellára, imádom ezt a helyet, remélem, neki is tetszeni fog.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Hétf. Május 22, 2017 11:04 pm
Dany & Bella
- Ah, jól van. Már kezdtem megijedni, de ezek szerint megint te voltál a gyorsabb. Kezdem megszokni hogy bárhová készülök akkor sem tudok előtted érkezni ha egy órával hamarabb indulok el - nevetek fel vidáman, mert semmi bajom ezzel, szeretem amikor együtt vagyunk, csak sajnos elég lehetetlen az időbeosztásunk, és nem túl gyakran tudunk szabad estét szervezni mint ma is. Elmosolyodom és szerintem ennek a fénye még a sötét lépcsőházat is beragyogja ahogy leballagunk és kényelmes léptekkel haladok Dany mellett. - Nekem pedig te vagy tökéletes. El se hinnéd milyen gyakran cserélném el a melleimet a fiús alakodra - sóhajtok fel, mert egyes pasik csak a melleim és a seggem látják, mást már nem, és volt már hogy észrevétlenül el kellett varázsolnom őket hogy ne legyenek már olyan erőszakosak, csak adakozóak. Kegyetlenül megcsapoltam a pénzüket, de az ilyenek meg is érdemlik. Dannyre pillantok és néha annyival egyszerűbb lenne ha pasi lenne, akkor már régen rámoccantam volna, de nem vagyok benne biztos hogy jól venné ki magát ha... hát na. Miért ilyen bonyolult minden? Kétszáz éves elmúltam, és még mindig töketlenkedek ha kapcsolatokról van szó. Mi ez már. - Nekem szerencsére csak idegesítő szomszédok jutottak, már nem él senkim, akivel összeveszhetnék. Talán jobb is így - mosolyodom el halványan, mert nem épp szerető családom volt, anyám konkrétan sikítófrászt kapott amikor meglátta a farkincámat. Pedig milyen hasznos! Lopkodni is tudok vele. Felnézek az épületre ahová jöttünk és nem igazán tudom hová tenni, bár talán már jártam itt valami rendezvényen. Ki tudja, mindenesetre végighallgatom a barátnőm magyarázatát, és minden figyelmem az övé. - Igazán? Nahát. Mondjuk el is tudom képzelni hogy lakóház volt, de.. vajon mitől égett le? Na mindegy, én csak örülök ha van ilyen hely, ahová eljöhetünk együtt - teszem hozzá, mivel egyedül biztosan be sem tenném a lábam ide, hanem inkább otthon hevernék bugyiban és melltartóban kinyúlt pólóban és valami ostoba sorozatot bámulnék. Belépünk a szórakozóhelyre a fülem már szinte süket az ilyen zajokra, mert megszoktam hogy én is dübörgő zenére táncolok és vetkőzök, csak épp sokkal kevesebb ruhát dobok le magamról. Egészen más közönség előtt. Ritmusos zene szól, kifejezetten jól esik a gép szarok után, és billegek egy kicsit a ritmusra. - Hát nem tudok valami jól rumbázni csak amennyit múltkor tanítottál nekem, de... próbáljuk meg, elvégre ezért jöttünk nem? - vigyorodok el ahogy megfogom Dany kezét és behúzom a táncparkettre a párok közé, és próbálok bekapcsolódni a forgatagba. Ajkaimon őszinte mosoly, a csillogás a szememben pedig csakis egyvalakié.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Csüt. Jún. 29, 2017 2:14 pm
Bella
&
Dany
Csak elnevetem magam, hiszen miatta csinálom az egész korán érkezősdit. Általában direkt még késni is szoktam öt-tíz percet a nem fontos helyekről, mert amúgy sem kezdődik semmi időben, akkor meg minek legyek ott korán? De miatta direkt korán érek oda, hogy minél több időt tölthessünk együtt. A jelenléte és a mosolya még a lépcsőházat is képes beragyogni és melgebbé varázsolni. Basszus, hogy egy szerelmes csitri vagyok. -Tudod mit? Cseréljünk. Én neked adom a kisfiús alakom, te pedig nekem a tökéletességedet. Mit szólsz? -vigyorodom el már az utcán járva, de részben komolyan gondolom a dolgot. Ha nekem adná magát csak egyszer... Mármint nem a testét, mert nem vagyok pasi, hogy csak a melleit és a seggét lássam egy nőben, annál én többre tartom magam. -De biztos szomorú, hogy nincs kivel ünnepelni a hálaadást, meg a karácsonyt... -Én aztán tudom, milyen családot elveszíteni, de most már a falka a családom és akármilyen is, az is marad. Nem fogom beismerni, de szeretem őket. Elérjük a művelődési házat, és mesélek egy kicsit a helyről. Én magam nem láttam, hogy tényleg így volt-e, akkoriban még nem itt éltem, csak elmondásokból tudom. -Nem tudom, de sokkal jobb, mert nem táncolhatnánk ma itt, ha nem építik újra -mosolyodom el, és beljebb húzom magammal az épületbe. -Nem kell tökéletesen táncolnod, hogy jól érezd magad és most azért jöttünk -susogom a füléhez közel hajolva, majd húz is tovább a táncolók közé. Boldogan ölelem át a derekát és fogom a kezét, ahogy vezetem a lépéseit. Az arcomon ritka őszinte boldogság terül el, ahogy a számomra egyik legkedvesebb személlyel táncolhatok. Lassan végetér a zene, hogy másik stílusra váltson, én pedig könnyedén meghajolok Bella előtt, ahogy elengedem és levezetem a parkettről egy kicsit pihenni. Még bírom a strapát, de nem szabad túl feltűnnő legyen, hogy nem emberi módon fáradok el.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Pént. Júl. 14, 2017 11:37 pm
Dany & Bella
Csak megcsóválom a fejem, bele kell törődnöm hogy nem fogom tudni megelőzni, ha két órával korábban kész lennék sem, de ez már csak ilyen sajátosság köztünk, és boldog mosollyal fordulok felé, indulásra készen és magas sarkaimon magabiztosan vonulok le a lépcsőn, én aztán nem fogom kitörni a bokámat sosem. Magas sarkakra születni kell. - Ahh, ahh, mit nem adnék érte! Legalább tudnék rendesen hasalni filmezés közben és nem lapítanám ki a melleim. Tudnék rendes inget hordani és nem feszülne szét a gombolás... - nyögök fel, hiszen sok mindenre jó lenne a fiús alak, de hát kinek mi, és megváltoztatni is csak átmenetileg tudom magam, így hát feladtam a kísérletezést vele hogyan tudnám mágikusan eltüntetni a hatalmas párnáimat. Úgy fest, erre még senki nem talált ki valami plasztika mágiát. Maximum úgy lehetne ha testet cserélnénk egymással. Az meg megint nem lehet, mert ő nem mágikus lény, hanem ember és azokkal nem működik. Istenem, hogy mondhatnám el neki hogy nem az vagyok akinek hisz? - Valahol szomorú, de valahol meg inkább nem ünneplem senkivel, mintsem hogy visszasírjam a szüleim hozzáállását és utálkozását - sóhajtok, hiszen anyám sikítófrászt kapott mikor kiderült hogy a macskafarkam a boszorkányság jele, jó hogy "csak" elhagyott, és nem ölt meg. Így legalább élhettem, és én temettem el őt évtizedekkel később, mégis csak az anyám volt. Apám kilétét nem tudom, és nem is akarom tudni. Elhessegetem a rossz emlékeket innen, semmi szükségem rájuk. - Az biztos. Egyébként van egy ilyen műsor a tévében ott szoktam látni hogy milyen jó házátalakításokat találnak ki - mosolyodom el, mert magam is lopok néha onnan ötletet hogyan alakítsam át a lakást ahol élek már egy ideje. Szeretek ott lakni, viszonylag jó környék, és a foglalkozásomhoz képest aprópénz a lakás fenntartása. - Az biztos, de akkor te vezetsz... - hagyom rá, és belépkedek a táncparkettre és erőltetem magam hogy eszembe jussanak a lépések, és egy fél perc tanácstalan toporgás után rátalálok a ritmusra és felveszem a többiek jó hangulatú táncát, és boldogan mozgok Danyvel. Ez annyira más, mint amit én szoktam táncolni, sokkal felszabadítóbb, és mulatságosabb. A tánc pörgős és amikor vége lesz a számnak, úgy teszek mint aki piheg egy kicsit, hiszen az lenne a normális emberi reakció. - Huh... ez jó volt. Pihenjünk egy számot, aztán menjünk vissza! - lelkesedek, azalatt talán összeszedhetem magam látszólagosan.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Hétf. Okt. 02, 2017 8:46 pm
Bella
&
Dany
Kellemesen elviccelődünk egymás alakján, de úgy tűnik, nem vette a lapot az utalásommal. Ilyen az én szerencsém, évszázadonként egyszer vagyok szerelmes, akkor is egy full heteró nőbe kell beleesnem. És még csak azt sem tudja, hogy farkas vagyok, nagyszerű, ennél jobban ritkábban állhatnék párkeresésben. -Akkor gondolom meg is érdemli, ha ilyen véleménnyel vagy róla -Én már csak tudom, milyen egy rossz szülő, sokaknak sajnos nem adatik meg, hogy rendes családban nőjön föl. Néha még évszázadok múltán is nyögjük a hatásait, pedig nem is a mi hibánk volt. -Igen, azok jók szoktak lenni, néha én is elkapok egy-egy részt -pedig amúgy nem szoktam tévézni, csak a szobában vagyok, amikor a közös helyiségben éppen ez van adásban a tévén. Nem nagyon jut időm a tévére, főleg mert még az átlaghoz képest is mozgás igényes vagyok és folyamatosan vannak óráim, akár éjfélkor is, szóval a tévézés, mint olyan, kimarad az életemből. -Boldogan -ölelem át egy mosollyal a derekát, és vezetem az egész szám alatt. Ahogy véget ér, lekísérem és hagyom pihenni, majd megismételjük ezt párszor. Mindkettőnknek dolgoznia kell holnap, ezért olyan éjfél környékén jól érthetően az órámra pillantok. -Azt hiszem, ideje mennünk. Hazakísérlek, rendben? Nem kéne egyedül császkálnod ilyen későn -Már csak azért sem engedném egyedül haza, mert tényleg vannak veszélyes dolgok az éjszakában, és még egy kis időt szeretnék vele tölteni.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Szer. Nov. 01, 2017 10:00 pm
Dany & Bella
Őszintén irigykedem néha Danny vékonyka alakjára, mennyivel egyszerűbb lenne néha ha ilyen lapos lennék! Bár azért hosszabb távra nem cserélném el a mellméretem és a hosszú lábaim, de néha azért terhes tud lenni, hogy bárhol fordulok meg minden szem végigmér, mintha csak valami látványosság lennék. Nem tudom eltüntetni őket, és éjjelente kifejezetten jól jön, de lassan ideje lesz új munka után is néznem. Hosszú ideje csinálom, és nem akarom hogy bárkinek is feltűnjön, hogy nem igazán öregszem, mert boszorkány vagyok, és remélem Dannynek sem fog. Ilyen mázlit, akit kedvelek az nem olyan mint én, és ehh... Ez az én formám, de komolyan. Bár néha nem vagyok benne biztos hogy ember de... szerintem csak áltatni szeretném magam ezzel. - Áh kiállhatatlan banya volt, és nem igazán foglalkozott velem, nem csoda hogy hamar a saját lábamra álltam, még ha éppen így is - hiszen kellően szép és kívánatos voltam már akkor is, ma pedig puszta fegyverként forgatom ezt is ha szükségem van rá. Bár alapvetően nem vagyok gonosz, de néha... vannak rossz időszakaim, szerencse hogy most nem azokat élem, és így még Dannyvel is eljöttem táncolni. - Mindegy, anyám nem volt valami jó ebben az anyaságban és nem is igazán szeretett szóval jobb nekem hogy békén hagy... - legyintek kis mosollyal, ahogy inkább a tévé műsorra terelődik a szó, és boldogan kezdek bele hogy miféle cuki dolgokat szoktam ott látni, amiket általában ki is próbálok. Nem telik sok időbe, mert nem vagyok éppen gyenge boszorka, de a fene sem tudja, mire is használjam igazából. Úgy igazából. A szórakozóhely kissé zsúfolt, de hangulatos, és nem esik nehezemre beolvasni, mert nagyon ritmusos a zene és nem is tudom honnan tudta Danny hogy itt ilyen bulikat rendeznek. - Ajánlom is hogy az legyél - mosolyodom el kissé talán kacérabban mint kellene, de hát szakmai ártalom, és nagyon jól szórakozom ahogy többször is visszamegyünk, és néha rejtélyesen eltűnök a pult felé koktélt szerezni, persze neki is hozok. Varázsolok, hm, egyre megy. - Ahh máris? De hát még olyan sokan vannak és a zene is jó - biggyed le a szám széle, és még nagyon nincs mehetnékem, és visszahúzom a táncparkettre még egy szám erejéig. Utána viszont lassan megadom magam a noszogatásának, hiszen későre járhat már és biztosan szeretne pihenni is, én meg ráérek még éjjel bármit csinálni. - Igazán nem szükséges, de ha ragaszkodsz hozzá, akkor csak tessék. Úgyis egyfelé megyünk nem? - kérdezem ahogy végül lassan elindulok kifelé, bár semmi kedvem még hazamenni az üres lakásba.
Tárgy: Re: Dance the night away - Sybella & Danielle Pént. Nov. 16, 2018 2:01 pm
Bella
&
Dany
Ez az este minden várakozásomat felülmúlta, hiszen el tudtam hozni Bellát és egy remek estét tudtunk együtt tölteni. Úgy látom rajta, hogy ő is jól érzi magát és élvezi a dolgot, nem csak én. Még furcsa pillantásokat sem kaptunk, aminek külön örülök. Mostanában nagyon sok rossz dolog történt és kellet egy kis szünet és boldogság hormon. -Így legalább önálló lehetsz és nem kell senkinek felelned. Szerintem nagyon szereted a szabadságod -mosolyodom el, ahogy megforgatom és mozdulunk tovább a zenére. Végtelenül boldog vagyok most és a világért nem rontanám el a pillanatot. -Akkor jó -bólintok, de meg tudom érteni, hogy így érez. Az én anyám sem volt igazán a helyzet magaslatán, de hát nem volt egészségesw és nem is ismertem őt túlságosan. Igyekeztem őt visszavezetni hozzám, de rossz és rossz idő átka őt is elérte, ezért túl késő volt, hogy tényleg az anyám legyen. -Kérésed számomra parancs -öltöm ki rá a nyelvem, de ő aztán bármit kérhet tőlem, valószínűleg megtenném neki. Basszus, de szerelmes vagyok, ez nagyon gáz. -Igen, de elég késő van már... -azért hagyom magam még egy körre visszahúzni, hiszen én sem szívesen vetek véget az estének, de nekem dolgoznom kell holnap és a táncosoknak korán keződik a nap. De haza akarom kísérni, így legalább még pár értékes percet együtt tudunk tölteni. -Így van, de legalább egy kicsit még beszélgethetünk -megindulok kifelé és belé karolok, ahogy haladunk, de megcsörren a telefonom, üzenetet jelezve. Gyorsan csekkolom, mert nem maradhatok le semmiről, főleg, ha munkáról van szó, és amint végzek az olvasással, érzem, hogy még a szokásosnál jobban is elsápadok. -Öhm, Bella? Alhatok nálad esetleg? Otthon áll a bál és nem mehetek most haza -pillantok le rá, és próbálom körbe írni a helyzetet. Az egyik lány a falkából most üzent, hogy az alfára megint rájött az ötperc és mindent szétver jelenleg a házban. Jobb, ha nem megyek most vissza, mert ha beállítok ilyenkor, biztos, hogy kibelez. Ahhoz még nem vagyok elég idős, hogy az ilyesmit túléljem, inkább feledkezzen el rólam.
Kezdőlap
