Akkor én fogom kezdeni a sort, hogy mutassam az utat!


Én idénre Murder Doll, vagyis Gyilkos Baba lettem, ha már van egy ilyen kedves kis pink ruhám, amit amúgy sem vennék fel sohasem. Szóval itt az én jelmezem, ez az aranyos lekaparja az arcod és megeszi a lelked baba.


Ahogy bekopogtat a házhoz, hogy csokit kérjen, először nem pillant föl, nem mutatja a maszatos, vérfoltos arcát, csak amikor a bűnbánóan mosolygó háziasszony kedvesen próbálja közölni, hogy nincs már több csokija, elfogyott az összes. Akkor viszont felemeli tekintetét a cipőjéről és veszi elő a fenyegetően éles konyhai bárdját, hogy a szerencsétlen asszony bordáiból csináljon magának hajbavalót.

Nos, én idén egy egy kicsit horrorisztikus rendőrnő lettem, ha már találtam egy szőke parókát, és egy valag smink segítségével elmaszatoltam az arcom is.

Ahogy bekopogtatok a házhoz, felmutatom a halloween tök formájú jelvényem, és közlöm velük, hogy le vannak tartóztatva hacsak nem tudják kiváltani magukat némi cukorkával vagy csokival. Ha ki tudják, akkor további szép estét kívánja elbúcsúzom, ha nem... akkor bilincsbe verem őket és megkergetem a ház körül háromszor.

Eddig soha nem öltöztem be, sőt, ha lehet kerültem az ilyesmit, Vitnek köszönhető hogy most mégis tettem egy próbát.

Valószínűleg túl komolyan venné. Miután becsengetett füstté válna, hogy aztán a szerencsétlen házigazda háta mögött jelenjen meg. Miután a lelket is kirémítette a mondiból, fogná az összes cukorkát, betömné a zsákjába és elégedetten menne tovább a következő házig, közben frászt hozva mindenkire, aki szembe jön vele az utcán.

Az idén Mr. Mistoffelees-re esett a választásom, a Macskák című musicalből. Hogy miért? Hát mert..."ő igazán varázslatos", csak hogy idézzem kedvesemet.

Hogy hogyan játszaná ezt a régi jó játékot? Valószínűleg teljes átéléssel, nagyon élvezné, hogy hála a jelmeznek, varázsolhat mindenki szeme láttára. Már mielőtt bekopogtatna egy házhoz, varázsolna valami kis apróságot, és 1000 Wattos mosollyal kiáltana fel "Csokit vagy csínyt!" Persze a csínyt a házigazda a csoki-adás után is megkapná. Aztán otthon egy-ültő helyében befalná az összes édességet.

Ciel Phanthomhive, őrgróf (a királynő kutyája) képében kívánom az embereket rémisztgetni.

Igazából, semmi kedvem nem volt ehhez, de Sebastian erősködött, s ismerve a határozottságát, nem tudtam neki ellent mondani, mivel Elizabeth is velünk tart erre a...borzasztó megmozdulásra. Halloween. Nem is értem, mire jó álruhába öltözni, és csokit kicsikarni az emberekből, ha én magam egy csokigyár tulajdonosa vagyok. De ha ez boldoggá teszi Lizzy-t, legyen.

A tervem a következő: Sebastian becsönget mindenhova, vagy épp Lizzy. Ha nem akarnak csokit adni, akkor Megparancsolom Sebastiannak, hogy szerezze meg az összes csokoládét, és az alkalomhoz illően hozza rá a frászt az emberekre. Mivel úgyis ez a bolond ünnepség van, démonibb eszközöket is bevethet, hogy ráhozza a frászt az emberekre;  minél több csokit, édességet szerezve.
Ps.: A királynő is meghagyta, hogy győznöm kell, így a kutyájaként, nem hozhatok szégyent a fejére.
Ps2.: Mindenki bolondot akar belőlem csinálni.
Ps3.: Sebastian! Hol vagy már?!

Sebastian Michaelis-t választottam jelmezemül, mert a gonosz mindig szép, hogy könnyen megtéveszthessen.

Természetesen nem állnék be a csokit kunyerálók közé, hiszen sokkal mókásabb, ha a csínytevőket kaphatom el. Ezért szépen ki is dekoráltam a házat, és repesve várom, hogy a jelmezesek megérkezzenek.
Zengő mély kacagás hasít a csendbe, ahogy valaki megnyomja az ajtócsengőt.
- Csokít vagy csínyt? - újra felhangzik a nevetés mikor senki nem nyit ajtót. - Szerintem ennek nincs csokija. - hallatszik lány hangja.
- Akkor csínyt! - jön egy fiú bátrabb kiáltása.
- Yes, My Lord! - szólalok meg én mögöttük megjelenve, egy démoni mosolyt villantva feléjük, és úgy iszkolnak el, hogy egyikük még a zsákocskáját is elejti, de hogy lehetnék én egy pokoli komornyik, ha még csokit sem tudnék úgy szerezni, hogy nem hagyom el a házat.

Én idén Jack Frost lettem, merő lustaságból. Mivel hétköznapi önmagamként is hasonlítok rá, csak egy pulcsi és egy nadrág (meg egy bot) kellett és máris kész volt a tökéletes jelmez. Viszont minden lustaságom ellenére élvezem a szerepet, főleg mivel sikerült rábeszélnem Mariust, hogy öltözzön össze velem és legyen Pitch Black a kedvemért ^^

Gyermeki lelkesedéssel kopogtatok be minden házhoz és csíntalan mosollyal nyomom a kis zsákom minden házigazda orra alá, de ha valaki nem ad csokit, annak hóesést varázsolok a nappalijába, nem törődve azzal, hogy leleplezem a mágiát. Másnapra minden bizonyíték eltűnik, aztán higgyenek, amit akarnak!

Én egy halott menyasszonynak öltöztem, a make up-ból kiderül, hogy nem önszántamból haltam meg.

A házalás nálam kb úgy nézne ki, hogy ha a becsengetés után nő nyit ajtót, azt megfojtom a fátylammal enyhe hisztérikus roham közepette, ha pedig férfi, azt meg a halálba kergetném azzal, hogy vegyen feleségül.

Én Ryuk női verziója lettem és veszélyesebb, mint valaha.

Ami pedig ezt az emberi elfoglaltságot illeti, nem okoz gondot eltenni mindenkit láb alól. De mondjátok csak... alma van?

Szerény személyen Jigsaw alakja mellett kötött ki, kissé talán nőiesebb vonulatban, mint ahogy az eredeti karakter kinéz, de nem kevésbé elmebetegen.

Ott állna a tér közepén, és haláli hangján mondaná: Let the game begin...

Aztán sorra ölne mindenkit, de nem a cukorkáért, hanem puszta... napi jótevés, önszorgalom, hobbi... nevezd aminek akarod címén.

Az ajtóm nyitva áll bárki előtt, komolyan, tényleg nyitva áll. Én nem csokira vadászom, én becsalogatom magamhoz a kéregetőket, egy örökké tartó tea partira, ahol azt is elfelejtik, hogy fiúk vagy lányok. By: Mad Hatter

Én most apáca lettem, mivel minden vagyok, csak szent nem Remélem, össze tudok édesgetni egy-két apáca fétises férfit, hogy szép kis vacsorát csapjak belőlük. Talán még pletykákat is elindítanék magamról, hogy tisztességes férfiakat csábítok el a feleségeik mellől és félholtként kerülnek elő. Nem csöngetnék be csokiért vagy csínyért, helyette a gyanútlan kanos pasikért járnám az utcákat, mint szegény, elesett, ijedt, gyámoltalan nőszemély, akinek segítségre van szüksége. De nekik lesz szükségük segítségre. Muhahahaha

Nos, én mint látszik valamiféle erdei szellem, vagy goblin vagy mi a csuda lettem, amihez rongyokat, tollakat, fémeket használtam fel, és egy sámán botom is van amiről tollak, csirkeláb, és csengőcske lóg le.

Ha nem adnak csokit, görnyedten a botommal táncolva átkozom meg a házat minden benne lakóval együtt, de ha kapok csokit, akkor jó varázslatokat mondok el, gyermekes rigmusokban ami tőlem kitelik.

Hát, lusta voltam, ezért a meglévő ruháim között kutakodva ezt találtam, így most valami fétis úrnő, vagy mifene lettem. Az biztos, hogy megnéznek és fotózkodnak velem, és a lábamat is takarja, szóval külön öröm.

Nem nagyon foglalkozom a csoki gyűjtéssel, inkább az emberek ijesztegetésével foglalkozom és eltűnök legalább egy tucat halloween partiban. Itt legalább pontosan olyan átlagos vagyok, mint amennyire nem szoktam az lenni normális esetben.

Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi vagyok, de talán valami vérszomjas szellem/mumus szerűségnek hívnám a jelenséget. Igazából csak hagytam a legjobb barátnőmnek, hogy kiélje rajtam a kreativitását a sminkeléssel, és szereztem parókát meg ijesztő kontaktlencséket. Imádom az eredményt, még ha nem is tudom elnevezni.

Hidegen hagy a kéregetős játék, nekem a Halloween arról szól, hogy belevetem magam egy buliba a barátaimmal, ahol átmulatjuk az éjjelt. Talán belekötök egy-két unszimpatikus alakba vagy megnézek magamnak néhány csinos hölgyeményt, de az utcán rohangálás és rémisztgetés általában kimarad az életemből

Most először veszem komolyan a beöltözősdit, a tanítóm noszogatására. Egy Alice nevű könyvszereplő bőrébe lettem bújtatva, buggyos fehér ruhával meg csinos sminkkel, ami viccesen jött volna ki, ha ma reggel épp nem a megfelelő nemként ébredek...

Nem megyek kéregetni, mert nem tetszik az egész, helyette részt veszek egy fotózáson a tanítóm mondén diákjaival, akikkel azután egy visszafogott kis partit csapunk, fura sütikkel meg finom üdítőkkel. Ami a legjobban tetszik az egészben, hogy kivételesen az asztalra kerülhetnek tündérédességek, amik már olyan nagyon hiányoznak.

Én idén nem estem túlzásba ami azt illeti, egy szolidabb de mutatós make up tutorial alapján rajzoltam szomorú bohóc arcot, és két felé fogtam össze a hajam, is. A ruhám kék/ezüst színekben pompázik.

Én igenis gyűjtöm a csokikat mert egy nőnek sosem lehet elég ruhája cipője, kiegészítője és természetesen dugicsokija. Becsengetve a házakhoz, vicceket mesélek, és kedves vagyok ha kapok csokit, és gonosz bohóc ha nem.

No comment, mi kerult elo az albumbol. Iden inkabb Kalapos lettem, de tartoztam nektek ezzel a nyullal is

Hát én ehhez nem fűznék hozzá semmit. Bár... tetszik. Lehet magamon hagyom.

S, én inkább adni szeretek, mint kapni. Gyertek, ingyen cukor

Ghoul lettem, így a valómnak is hódolhatok ezen az estén. Természetesen én csalok. Nem csokit kérek, hanem gyanútlan emberekre vadászom, a tudattalanságig szívva a vérüket. Vámpír bűbájjal elhitetve, hogy egy négy csápos vörös szemű, nagy fogú ghoullal találkoztak. Persze, mind tudjuk, hogy a ghoulok nem így néznek ki...
Kaneki in da house!

Idén is mint mindig, hivatalos vagyok egy hatalmas buliba, és tudtam nagyon jól, hogy írók, rendezők, színészek is lesznek ott. Így esett a választásom, az én kedves és tehetséges barátom Ransom Riggs figurájára, Vándorsólyom Kisasszonyra.
Sosem voltam nagy híve a Halloween-nek, de a partikat szeretem, így örömmel vetem bele magam a forgatagba, hátha találkozom érdekes emberekkel, esetleg régi barátokkal.

Idén valami zombi vagy járkáló halott lettem, ha úgy tetszik, hiszen mindenki halottnak akar látni legalább néhányszor, hát most megadtam az esélyt mindenkinek, hogy halottnak lásson. Nem maradok úgy, ne örüljetek.

Nem nekem való a gyűjtögetés, én inkább a legjobb partyt szervezem meg az egész városban, és amíg mindenki szórakozik, eltűnik egy-két órára, hogy elvigyem Zane-t csokiért kuncsorogni. ne nézz így rám, felelősséget vállaltam érte, a Praetor Lupus kinyír, ha ne viselem gondját. De utána jövök vissza, hogy lebonyolítsam a mocskos kis üzleteimet.