Ma azt hiszem jó éjszakának nézek elébe. A nap nagy részét henyéléssel töltöttem, nem szeretem a napfényt, késő délután pedig csak körülnéztem egy-két ismeretlen környéken. Nem tudom miért gondolom, hogy az éjszaka jól fog telni, de valami megérzés azt súgta, ma nem fogok unatkozni.
Ebben a parkban sem jártam még egyébként. Szép. Sokan jönnek ide romantikázni, úgyhogy ez egy jó vadászterület lesz a későbbiekben. Vagy akár már most is?
Egy fiatal, egészen helyes pofijú srác álldogál az egyik pad mellett csokorral a kezében. A virágcsokor elég nagy, így biztosan nem első randi, de sosem árt leellenőrizni mi a szándéka az ajándékkal, mielőtt akcióba lépek. Ki tudja, talán az anyjának hozta...
Felé sétálok és amikor odaérek hozzá úgy teszek, mint aki véletlenül botlik meg, pedig nagyon is direkt történt, azért, hogy megkapaszkodhassak a kezében.
-Jaj, elnézést. - villantok rá egy ártatlan pillantást. Az érintés megteszi a hatását, már tódulnak is a fejembe az emlékképei. Gyűrűválasztás egy drága ékszerüzletben. Nahát, nahát...
-Micsoda szép csokor. - nem haladok tovább, inkább boldogítom a legényt, aki idegesen nézelődik körbe. Megfogom a csokrot tartó kezét és egy hangyányit magam felé húzom, hogy beleszagolhassak a szirmok tömegébe.
-Te aztán csoda romantikus férfi vagy. - játszom az ártatlant, s közben odalépek közvetlen mellé és a füléhez hajolok. -Mit szólnál egy vad éjszakához mielőtt ellövöd életed baklövését. -suttogom a fülébe és a válaszra nem várva arcára simítom a tenyerem és csókot nyomok ajkaira. Nem kimondottan ellenkezik. Férfiak...
-Katherine! - kiált fel egy pár másodperc múlva, én pedig hátrapillantva meglátom a csalódottan toporgó menyasszonyjelöltet.
-Viszlát később, Tigris! - mondom hangosan, hogy a lány is hallja, majd elégedett vigyorral hagyom ott őket, hogy még ma este már életét is tönkretehessem...