Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Discord
Staff members
Oldalunk

Legutóbbi témák
Marcus && Vel  Emptyby Vendég Vas. Jún. 26, 2022 4:04 pm

Marcus && Vel  Emptyby Romero D. Bohen Csüt. Szept. 30, 2021 11:44 pm

Marcus && Vel  Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Aug. 22, 2021 8:01 pm

Marcus && Vel  Emptyby Jace Herondale Kedd Márc. 09, 2021 11:02 pm

Marcus && Vel  Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Nov. 29, 2020 7:44 pm

Marcus && Vel  Emptyby Aedion Ancarth Vas. Okt. 18, 2020 9:49 pm

Marcus && Vel  Emptyby Prue Holivel Vas. Okt. 18, 2020 12:21 am

Marcus && Vel  Emptyby Prue Holivel Csüt. Okt. 15, 2020 5:01 pm

A hónap reagolói
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Megosztás
 

 Marcus && Vel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Velizarii O'Reely


Velizarii O'Reely


Hozzászólások száma :
21

Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptyVas. Szept. 24, 2017 12:42 am



Marcus & Vel
Most csend van és hó és halál






Katt. Katt. Katt. Az utolsó képek is elkattannak rólam, és végre lekapcsolják azokat a kurva reflektorokat. Nem vakítanak meg, csak éppen pont látásképtelenné tesznek, és így hunyorgok egy kicsit hogy szemem hozzászokjon a rendes fényviszonyokhoz és mehessek a dolgomra. A fényképész elégedett, és megnézve a képeket én is az vagyok, jó sorozat lett, igazán vámpíros és még csak sok extra sincs rajtam, egyedül az a velúros csizma ami combig ér, és kölcsönbe kaptam csak. Látható élvezettel hámozom le magamról, mindig is inkább bakancs párti voltam, az védte már meg az életem, a divat még soha. Negyed órával később már a megszokott steel-ek vannak a lábaimon és a velúrcsodát visszaadom a kellékesnek. Valahogy nem az én stílusom, és kőkeményen goth vagyok, nem valami divatbuzi. Bár Marcus megvádolt azzal hogy az vagyok, mert sminkelek, de ő nem érti ezt a szubkultúrát azt hiszem. Neki a rocker, a punk és a goth is teljesen egyforma lenne.
Kilépek a stúdióból, és rágyújtok egy szál cigire. Még van fél órám mire Marcus értem jön és felszed kocsival, és még nem szoktam le ilyen halandó szokásokról. Segít hogy elvegyüljek, hiszen aki cigizik annak élnie kell, nem? Mindenesetre az utcai lámpa megcsillan a karomgyűrűmön ahogy az ajkaimhoz emelem a szálat és kicsit belemélyedek a gondolataimba. Van bárki is ebben a városban, akinek számítana az életem vagy halálom? Annak a furcsa lánynak vajon számítana? Ő ismert már azelőtt is hogy vámpír lettem, de most vajon érzi a változást rajtam? Ki tudja...
Kifújom a füstöt, és a felém száguldó reflektor felé nézek. Megjött a taxim, remek. Eldobom a csikket és megvárom amíg megáll, hogy beszállhassak az anyós ülésre, és kényelembe dobhassam magam.
- Szia Marcus. Hazamegyünk, vagy el akarsz vinni valahová vadászni esetleg és tanítani pár fergeteges technikát? - kérdezem tőle teljesen közömbösen. Nincs vele semmi különösebb bajom, csak néha kissé egymás agyára megyünk és olyankor én húzom a rövidebbet, mert a gyermeke vagyok, a fiókája vagy minek nevezik ezt még. Sarja. A kapcsolatunk egy örökös se veled - se nélküled macska egér játék. És élvezzük? Kurvára.
- Egyébként köszi a kérdést, a fotózás remekül sikerült, és nem ettem meg senkit - teszem hozzá, mert nem bírom ki hogy be ne szóljak az érzéketlenségére. Értem én hogy ezt nem élvezi, de nem fogom neki megkönnyíteni.

note | music |

Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptyVas. Szept. 24, 2017 6:37 pm



Vel & Marcus

Elhúzódott kissé a macskaetetés, ezek a rafinált dögök néha igényelnek egy kis extra gondoskodást... Vagy talán inkább a gazdájuk, de hát ki tudna ellenállni annak a dühödt dorombolásnak? Nem számít, mert még így is időben vagyok, csak jobban rálépek a gázra és máris behoztam a kiesést. Nem aggódom a rendőrök miatt, elég egy kis encanto és elintéztem a dolgot, aki pedig makacskodna... A kitépett torok mindig jól mutat a kezemben. Gyorsan elhessegetem viszont a gondolatot, mert jól tudom, Richard mennyire be tud pipulni, ha mondéneket ölünk. Nem mintha annyira érdekelne a Klávé pattogása, de én sem szerettem a feltűnést. Még szerencse, hogy tökéletesen kiképeztek a feltűnésmentes ölésre...
- Kösd be magad és ne dumálj annyit! Fáj a fejem - morranok rá üdvözlés gyanánt. Kiment a fejemből, hogy nem csak pesztrálnom kell ezt a nyomorultat, hanem még tanítgatnom is. Nem elég nekem, hogy két lábon járó felelősségbiztosítás lettem, taxi, lelki segélyszolgálat és élelmezési központ, még arra is nekem kell megtanítanom, hogyan veheti fel a harcot az alvilággal. Roppant bosszantó, bár kár lett volna tagadnom, hogy akadtak élvezetes pillanatai. Kivéve, amikor úgy nézett ki, mint egy lány, akkor még a kedvem is elment tőle, hogy megüssem. Ezek a mai srácok mégis mióta sminkelik magukat?
- Azt hittem, balettozni voltál - Gázt adok közben, hazafelé indulok vele. Ma már semmi kedvem tanítgatni, de lehet, hogy menet közben még meggondolom magam és megállok vele az egyik sikátornál. Ja, valószínűleg úgy lesz, csak addig még sóhajtozom egy kicsit, úgyhogy kerülőútra kanyarodok vele.
- Éhes vagy? - érdeklődöm, nem pusztán udvariasságból, inkább elővigyázatosságból. Az újszülötteknél különösen fontos az éhségük megfelelő kezelése, egy tartható diéta beállítása, nehogy valamelyik mondén ütőerére cuppanva végezzék, de nem is szabad hozzászoktatni őket a jóhoz. - A kesztyűtartóban találsz néhány tasakot, ha igen.
Hanyagul az említett hely felé intek. Mindig tartok magamnál, mióta párszor már pórul jártam emiatt. Plusz, már nem csak saját magamra kell odafigyelnem, hanem rá is. Két vámpír fejével kell gondolkodnom, és nem mondanám, hogy ez túlságosan nehéz, de annál fárasztóbb.
Vissza az elejére Go down
Velizarii O'Reely


Velizarii O'Reely


Hozzászólások száma :
21

Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptyVas. Okt. 15, 2017 1:19 am



Marcus & Vel
Most csend van és hó és halál






Elszívok egy cigit amíg várom Marcust, és jó is hogy nem azonnal ért ide, mert így legalább ráértek a gondolataim szabadon kavarogni, de persze a megjelenésével máris füstbe ment minden ami kellemes. Ő nem az. Sem személyiségre, sem megjelenésre. Mármint, biztosan a csajok oda vissza nyálzik érte a világot, de nekem túlságosan a hagyományos, nagybetűs férfit testesíti meg, olyasmit ami sosem vágytam lenni. Rövid természetes színű haj, enyhe borosta, elegáns ruhák, egy a sokból, nem tűnik ki. Első blikkre, amíg az ember észre nem veszi hogy vámpír, és közel szociopata tud lenni néha, de hát... személyes varázsa vagy mi?
A csikket eldobva szállok be mellé, és felhúzom a fél szemöldököm, a kijelentésre, de bekötöm magam.
- Vámpírként aligha halok bele egy közlekedési balesetbe - morgom, ahogy az övcsat nyílását keresem, és végül be is csattan a helyére. Néha nem értem a mániáit, de abban igaza van hogy el kell adnunk magunkat emberként, ezt én is megtanultam már. Egészen jól csinálom ahhoz képest, hogy nem olyan régóta vagyok vámpír. A megjegyzésére kissé elhúzom a szám. Balettozni, na ezt meg honnan szülte hogy pont ezt vágja a fejemhez, érthetetlen.
- Néha nagyon fogalomzavaros tudsz lenni. Egy magazinnak állok modellt olykor, nem táncikálok csipkés fodros izében lábujjhegyen - morgok elégedetlenül, mert még rémálmaimban sem akarom ezt a képet látni. Szinte beleborzongok, pedig nem vagyok képes fázni, hiszen gyakorlatilag eléggé halott vagyok.
- Nem vagyok, de tudom hogy kajálnom kell, nehogy elszabaduljak, köszi - sóhajtok fel, mint aki tankönyvből olvasta fel, és előrehajolok az egyik tasakért. Jobb nem kockáztatni, és volt már ilyen ronda baleset, hogy nem ettem és kissé hevesebben reagáltam dolgokra mint kellett volna.
- Na és neked mivel ment el a napod? - kérdezek vissza, legalább a leghalványabb jelét mutatom annak hogy érdekel amit mond.


Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptyHétf. Okt. 16, 2017 4:46 pm



Vel & Marcus

- Ha-ha - mondom mindezt a világ legunalmasabb és legkomorabb hangján, anélkül, hogy akár egyetlen pillantásra méltatnám a mellettem ülőt. Be sem szállt még szinte, máris bosszant! Komolyan, karácsonyra bérletet kap tőlem, vagy pénzt taxira... Pénzem ugyanis van bőven, türelmem és ép idegszálam azonban alig. - Nincs kedvem szétencantózni miattad a rendőrök agyát. - S ezzel lezártnak tekintem a biztonságiövre vonatkozó eszmecserét is. Szerencsére engedelmeskedik nekem, úgyhogy elindulhatok.
- Nem? Pedig esküszöm, azt hittem - felelem, s végre megjelenik arcomon egy hamiskás, széles mosoly. Láthatóan bosszantja a feltételezésem, miszerint balettozgat modellkedés helyett, ami felettébb nagy elégedettséggel tölt el, arról nem beszélve, hogy amúgy meg pont leszarom, mivel tölti a szabadidejét. Csak legyen szem előtt és ne öljön meg senkit... Biztos vagyok benne, hogy amíg ezt a két dolgot biztosítom, Richard sem fog feleslegesen csesztetni miatta.
- Ha tudod, akkor meg minek kell koptatnom a szám? - látványosan forgatom a szemem, hogy éreztessem vele, mennyire hülyének és szerencsétlennek tartom. Nem tudom, miért, hiszen ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, nincs Vellel olyan sok gond, mint hittem, hogy lesz. Egész normális, és a viselkedésemmel nem is pontosan ellene lázadok, sokkal inkább Richard döntése ellen. Nem szeretem, ha rám kényszerítenek valamit, szeretek a szabályok felett állni, és nem elég, hogy ez a kölyök kicsikarta belőlem a vámpírlétet, utána még a nyakamba is varrják, hogy gondoskodjak róla... Kösz, nem! Megtettem az alku rám eső részét, hogy innentől boldogul-e, az már csak a szánalmamon kéne múljon.
A vér illatára összefut a nyál a számban, de semmi jelét nem adom, hogy hatással lenne rám. Nem különösebben érdekel, hogy mellettem eszik, hiszen megtanultam már uralni az ösztöneimet, az éhségemet, egyedül csak az aggaszt, nehogy összevérezze nekem az üléshuzatot, nemrég cseréltem ki... Lopva rásandítok a kérdése hallatán, majd újból az utat kezdem el fürkészni.
- Csak a szokásos. A klán ügyeit intéztem, meg a macskámmal játszottam. Mostanság nem sok időm jut rá, úgy látom, kicsit magányos. - Rami említése széles vigyort csal az arcomra. Egy kézzel fogom csak a kormányt, könyökömet az ablaknak támasztva, másik kezem a sebváltón pihen, szórakozottan körzök ujjam hegyével a tetején. - Talán vennem kéne neki valamilyen játékot? Olyan gyorsan ráun mindenre... - tanácstalanul ingatom a fejem. Kiteszem az indexet és éles kanyart veszek balra. Befordulok vele egy mellékutcába, levágjuk az utat néhány sikátoron keresztül, majd elérkezünk a garázsok mögé, kietlen, aszfalttal borított és gazzal benőtt terephez. Ott leparkolom az autót, lekapcsolom a fényszórót, de még nem szállok ki.
- Szeretnék gyakoroltatni veled pár dolgot. Ha ügyes vagy, egy óra alatt végzünk és hazamehetünk. Ha nem, egész éjjel itt leszünk és még büntetést is kapsz - ismertetem a feltételeket, a büntetés szónál különösen lelkes, szadista mosolyt villantva rá. Az egyetlen jó dolog abban, hogy tanítanom kell, hogy én oszthatom ki a  büntetéseket is...
Vissza az elejére Go down
Velizarii O'Reely


Velizarii O'Reely


Hozzászólások száma :
21

Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptySzer. Nov. 15, 2017 12:28 am



Marcus & Vel
Most csend van és hó és halál






Szórakoztat hogy ilyeneket gondol, de nem is kell majd szétenchantóznia semmit, nem vagyok olyan bajkereső. A dolgaimat szeretem csendesen véghez vinni, ha nem muszáj őt sem fogom belekeverni, úgyis tudja hogy három halált akarok, és meg is fogom szerezni annak a három szerencsétlennek a romlott szívét, akik az enyémet szúrták át Nyxia halálával.
- Nyugi, nem kell megtenned. Hamarosan veszek majd egy autót, de nem akarom senkitől kérni. Bár, hamarosan születésnapom van, ha unod hogy engem kell fuvaroznod... - vonok vállat, mert nekem sem ez minden álmom hogy Marcussal összezárva éljek, de még nem tudok nélküle élni, és a felelősség meg törvények hozzá kötnek. Most én húzom el a számat a megjegyzésére, miszerint itt balettozom, mert ennek semmi köze nincs az igazsághoz.
- Furcsa fogalomzavaraid lehetnek neked... Mielőtt elmentem még  mondtam is hogy fotózásom lesz - mormogom az orrom alatt mert nem igaz hogy ezt nem képes megjegyezni, holott eléggé világossá tettem. Morgolódok még egy kicsit.
- Hogy el ne felejtsd hogy kell használni, mi másért? - vágok vissza, megszokott módon mert jellemző ez a nagyszájúság rám, mindig is az volt. Nem szeretem túlságosan Marcust, de jelenleg még szükségünk van egymásra. Richard miatt. Marcus megtette amit annak idején megígért. Jött nekem egy szívességgel, és ezt jobb híján úgy adta meg, hogy megmentette az életem azzal, hogy vámpírrá tett. Csak hogy... ezzel nem ért véget, és az apámnak is kell lennie, amit nem igazán értékel se ő sem én.
Miközben a zacskós vért fogyasztom el, elgondolkodom milyen ár ez az életért, amit élek. Semmi más nem marad meg bennem, csak ez. Mások, éltető vörös vére. Micsoda nonszensz.
- A macskáddal? Komolyan van olyan állat ami elvisel téged? Egyszer mutass be neki, igazán kitartó jószág lehet - nevetek fel egy kicsit érdes, rekedtes hangomon, mert ezt még elképzelni se akarom hogy Marcus egy macskát szeretget. Vagy nem macska az a macska. Nem kötöm az orrára.
- A macskák szeretnek lustálkodni, és napozni. Lehet néha ki kéne tenned az erkélyre - válaszolok, mintha komolyan érdekelne mihez kezd. Az ő élete, és semmi közöm nincs hozzá, és ez addig jó nekem. Figyelem ahogy lazán elmerengve vezet. Gondol valamire, ilyenkor mindig ez történik, de nem akarom tudni mire, vagy kire, de megjegyzem. Vannak érzései ebben biztos vagyok, csak engem nem kedvel túlságosan, de ez még változhat.
- Semmi kedvem a büntetésedhez... megint. Bár megjegyzem múltkor jogtalan volt. Mit akarsz, mit gyakoroljak? - kérdezem ahogy megáll, és ránézek. Mit vár tőlem ezúttal? Vadásszunk vagy változzak denevérré? Az még... nehézkes, és amilyen szerencsém van erre akar megtanítani.




Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptyVas. Nov. 26, 2017 1:29 pm



Vel & Marcus

- Nem veszek neked autót! - Szinte még be sem fejezte a mondatot, máris hitetlenkedve és agresszíven rávágom az elutasítás pecsétjét szóbeli kérelmére. Jó, épp az imént mondtam, hogy gazdag vagyok és megtehetném; buszbérletet vagy taxira pénzt kap, de az isten szerelmére, nem veszek neki autót! Nem vagyok az apja! Jó, de, technikailag és még elég sok másik értelemben az vagyok, de... Nem fogok kocsikat osztogatni. Habár, jó nagy terhet levennék a vállamról vele... De ennyire jófej azért nem akarok lenni. Velnek meg kell tanulnia megdolgozni azért, amit akar, és ha mindent a feneke alá tolnék, attól még nem szeretnénk jobban egymást. Talán. Nem tudom. Sosem voltam senkinek semmilyen értelemben sem az apja, így kissé összezavar, hogy ez a gyerek itt mellettem hirtelen kocsit akar.
- Nahát, milyen figyelmes vagy, kösz! - sunyi félmosolyt villantok rá a vállam felett, mielőtt ismét az útra szegezném a pillantásom. Vannak a jó poénok, amiket én is értek, és vannak a szar poénok, mint általában Vel poénjai, amelyektől csak a falra mászom. Épp ezért mindig értékelem az üdítő kivételeket.
- Képzeld, egész ragaszkodó típus. Bár azt hiszem, a "megtűr engem" sokkal jobb kifejezés. Tudod, szüksége van rám, épp olyan elveszett, mint te. Nélkülem ő sem boldogulna. - Magam sem tudom, a gondolatmenetemből mennyi igaz, hiszen Rami nem pont olyan típus, aki éhen halna. Nem ezért van velem, mégis hinni szeretném, hogy a kapcsolatunk legmélyén valahol tényleg szüksége van rám. Nem mintha gyötörne a lelkiismeret, amiért fogvatartom őt, ez a része egyáltalán nem érdekel, de jó lenne tudni, hogy az iránta érzett rajongásom legalább minimálisan kölcsönös. - Egyszer talán bemutatlak neki. - billentem Vel felé a fejem, és tényleg nem tartom kizártnak. Amint a kapcsolatunk elmélyül annyira, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjen nekem, és amint sikerül összebarátkoznunk úgy, hogy megbízzak benne. Ha sikerül. Valószínűleg soha. Richard az egyetlen a klánban, akit normálisnak tartok, és még ő sem tud Ramiról. Kizárt, hogy Vellel valaha is szorosabb bizalmi viszonyt ápoljunk.
- A büntetéseim nem jogtalanok, te vagy túl béna - A szemem forgatva kiszállok az autóból és becsukom az ajtót magam után. A fényszórókat felkapcsolva hagyom, hogy megvilágítsák az autó előtti részt. Nagyot nyújtózva megkerülöm a kocsit, felnyitom a csomagtartót és kiveszek belőle ezt-azt. - De hogy lásd, milyen kedves tudok lenni, ma visszatérünk az alapokhoz. Tudod, az életünk gyakran centimétereken múlik. Valójában rengeteg minden múlik centimétereken... Így fontos, hogy tökéletes pontossággal képes legyél uralni a tested.
Miközben magyarázok, egy nagy és hosszú bottal meg egy táskával a kezemben megkerülöm az autót és a fényszórók elé sétálok. Kellemetlenül hunyorgok egy pillanatra, aztán az arcom felveszi szobormerev maszkját. Elég idős és tapasztalt vagyok már ahhoz, hogy ne essen rosszul a mesterséges fény. A bottal csíkot karcolok a betonra, aztán előveszem a táskámból a vörös festékfújót, és megerősítem a vonalat.
- Oké. Akkor teljesíted a feladatot, ha 3 másodperc alatt megkerülöd a garázsokat és pontosan a piros vonalon állsz meg. A cipőd orra lehet csak épphogy rajta, semmi kilengés. Addig gyakoroljuk, amíg sikerül 3 másodperc alatt kivitelezni. - Nehezítés, hogy a vörös csík pont a fényszórók előtt van, tehát amikor Vel rákanyarodik, végig az erős fénnyel szemben kell jönnie, és azzal szemben is kell megállnia. Így nem csak az emberfeletti sebessége feletti kontrollt tudjuk csiszolni, hanem a mesterséges fények elviseléséhez is szoktathatom őt.
Csak az állammal biccentek, jelezve, hogy indulhat is, és a karórámon figyelem az időt.
Vissza az elejére Go down
Velizarii O'Reely


Velizarii O'Reely


Hozzászólások száma :
21

Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptyHétf. Jan. 15, 2018 10:36 pm



Marcus & Vel
Most csend van és hó és halál






Felnevetek a zsigeri elutasításon, de nem érdekel különösebben a reakciója, mert pontosan erre számítottam, hogy kapásból elutasítja, és őszintén szólva nem is akarom hogy megvegye nekem, meg fogom oldani én saját magam is, vagy megbeszélem Richarddal, elég nagy gyerek vagyok már ahhoz hogy megálljak a lábamon, és ne kelljen másra várnom az ügyintézésben. Soha, senki nem csinált meg helyettem semmit, így nem is vagyok hozzászokva és nagyon sok minden furcsa nekem még a hotelben, de nyitott vagyok, vagy legalábbis próbálok az lenni és sikerrel venni a kihívásokat és akadályokat de néha halálra tud idegesíteni a sok ember, akik mind ott vannak. Ahogy néha Marcustól is a falat tudom kaparni, de néha napján meg... szinte már kijövünk.
- Ugye? Szívesen bármikor, egyébként meg nem kell aggódnod, megoldom magam is a dolgaim - azaz majd megszerzem én magamnak azt a kocsit ha nagyon akarom. Szép és ügyes vámpír vagyok, enchantó technikával megáldva, és erkölcsi gátlások híján. Mit nekem egy autóvásárlás? Ugyanmár.
- Igazán? A macskák öntörvényű kis dögök, de azt mondják megérik a szenvedést mert a dorombolásuk gyógyító hatású. A tiéd szokott dorombolni neked? - kérdezem ha már adott egy témát, hát belekapaszkodok, addig is ismerkedek vele és kihasználom a jóhangulatát, mert sejtem hogy utána hajcsárkodni fog, és nem fogom éppen kedves jelzőkkel illetni.
- Kíváncsi vagyok arra az állatra - bár nem siettetem a találkozást vele, mert ebben ugyanolyanok vagyunk. Ő sem, én sem szeretem ha a magánszférámban turkálnak, és a régi lakásom közelébe sem vittem volna, és nem is viszem. Még megvan, nem adták ki másnak, pedig már a hotelben lakom, de nehezen szakadok el az emberi mivoltamból, de már nem kell sok hogy elengedjem. Mert el kell, nem rekedhetek meg egyetlen ponton, és nem élhetek a múltban.
- Ez nem igaz. Kezdő vámpír vagyok, de béna aligha. Esetleg te vagy túl türelmetlen - vágok vissza ahogy kiszállok hogy kiderüljön mégis mit tartogat nekem a mai napra de nem leszek boldogabb ahogy előpakol és közli is hogy mit vár el tőlem. Nem vagyok lusta, és foglalkozok a képességeim fejlesztésével de néha egy hajcsárnak érzem és szívesen fejbe vágnám, kár hoyg erre nem lennék képes mert a kor neki kedvez és sokkal gyorsabb nálam. Pedig elgondolkodtató. Késztetést érzek hogy rágyújtsak, de inkább leküzdöm és zsebre tett kezekkel játszom a cigis dobozommal. A kiselőadásán pislogok hogy most mégus mire fel adja elő a hattyú halálát, és összehúzott szemekkel nézek rá a vörös csíkra a kocsi előtt. A mesterséges fény erős, de nem bánt annyira. Mondjuk jól sem esik, de bekönnyezni már nem tudok tőle.
- Három másodperc?! Reális ez egyáltalán? A mi gyorsaságunkkal is lehetetlen három másodperc alatt megkerülni azt a garázst - meredek rá elképedve, mert a feladattal még csak nem is lenne bajom, de az idő képtelensége kicsit fennakaszt. Bár ha ő megcsinálja...
- Mutasd meg! Ha megcsinálod, nekem is menni fog - jelentem ki ahogy ránézek. Zöldes szemeim kutatón siklanak végig az arcán és várom hogy megmutassa a teheségét hogy képes-e három másodperc alatt megfutni azt, amit elvár tőlem.




Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  EmptyPént. Feb. 02, 2018 7:51 pm



Vel & Marcus

Csak a szemem forgatom, ahogy az önállóságról beszél, de nincs kedvem belekötni és újabb értelmetlen vitát kirobbantani. Ha úgy hiszi, nagyfiú már és meg tud állni a saját lábán, akkor én biztosan nem ábrándítom ki - ma legalábbis nem, majd ha akad egy kis közönségünk is... Úgy sokkal élvezetesebb letörni a szarvát, mintha senki sem látja rajtam kívül. Szeretem a műsort.
- Hah... - igyekszem elfojtani a feltörni akaródzó nevetésemet a doromboló macska elképzelésére. Rami és a dorombolás? Elfordítom a fejem és csak reménykedem benne, hogy perverz mosolyom nem elég árulkodó a számára. - Olykor-olykor előfordul, ha sokáig simogatom a hasát...
Odaadnám a fél karomat, ha ezt a beszélgetést ő is hallhatta volna! Az arckifejezése valószínűleg a leggyönyörűbb kép lenne, amit az elmúlt két és fél évszázad során láthattam.
- Csak azért, mert rendelkezésünkre áll az örökkévalóság, még nem jelenti azt, hogy várnunk is kell addig - csóválom meg a fejem, amikor türelmetlennek nevez. Nem vagyok az. Na jó, de, az vagyok, de pont azért nem akarok várni, mert olyan sok időnk van. Minek pazaroljam el ezt a rengeteg időt pont rá, ha sokkal ügyesebb is lehetne, ráadásul sokkal rövidebb idő alatt? Mert minden nyafogása és pimaszsága ellenére tényleg tehetséges gyerek.
Nos, Richard ezt parancsolta, és amíg ő a vezetőnk, addig meg kell próbálnom türelmesebbnek lennem.
Természetesen nekiáll pampogni az idő rövidsége miatt, mire ismételten csak pofákat vágok. Ha reális célokat tűznék ki elé, sosem fejlődne... A fejlődés lényege, hogy becélozzuk a lehetetlent és minél pontosabban megközelítsük, nem az, hogy örüljön a feje, ha megugrotta a lécet. A léc sosem elég, nekem a legjobb formája kell. Türelmetlenül nézegetem a körmeimet, míg rinyál, majd mielőtt befejezhetné a provokálást, alakom elmosódik előtte, a táska pedig a földön huppan, ahogy nekilendülök. Mire egyáltalán észbe kaphatna, hogy lemérje az időmet, már ott állok mögötte, bosszantóan közel ahhoz, hogy a tarkóján érezhesse a leheletem.
- Abbahagyod végre a rinyálást és nekivágsz, vagy addig futkossam a köröket, míg tököt nem növesztesz? - érdeklődöm, egyik kezem zsebre dugva, a másikban ott a bot, mellyel szépen gerincen bököm, majd ellépek mellette a ledobott táskához és a csík mögé tolom. Abból tudni fogja, hol kell megállnia, mert ha nem sikerül, át is eshet rajta. - Azt hittem, a női könnyítés csak a gimis tesiórákon él, de akkor legyen, 5 másodperc a kisasszonynak. - bökök rá gúnyos félmosollyal, és végre kezdek kicsit ellazulni. Az, hogy sértegethetem, egyre inkább jókedvre derít, és ez az edzés sem akkora nyűg már. Tulajdonképpen elég szórakoztató... Legalábbis nekem az.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Marcus && Vel  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus && Vel    Marcus && Vel  Empty

Vissza az elejére Go down
 

Marcus && Vel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Marcus Wallach
» Neverending story... - Marcus & Ramirez

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-