Százkilencven centiméteres magasságával magasnak számít, de nem kiköpött óriásnak, amolyan pont jó méret, hiszen a magasabb hölgyek is bátran viselhetnek a társaságában magassarkú cipőt, a látvány nem fog nevetségesnek tűnni.
Szőke haja félhosszú tincsekből áll, amit vagy szabadon hagy, vagy pedig egy egyszerű gumival fogja össze, testfelépítése igen kedvező a szemnek, hisz vállai szélesek, hasának izomkötegei kockákat rajzolnak ki, csípője keskeny, combjai pedig szép izmosak.
Kék szemeiből megpróbálhat bárki rájönni arra, hogy milyen gondolatok is szelik át éppen a fejét, de sokra nem fog tudni rájönni, nagyon ügyesen uralja a vonásait és ügyesen játszik is velük.

Micah eléggé megfontolt vámpír,
szereti előre tervezni a következő lépéseit, ám van amikor porszem kerül a gépezetbe és csak hagyja magát az árral sodródni. Az igazat megvallva ezt igazán szereti is hagyni, de ha kell akkor bármikor képes magához ragadni az irányítást. Erős személyiség, akaratos, és kellőképpen makacs, de nem a végtelenségig, képes felmérni a dolgokat és ha valami amit kitervelt nem megvalósítható akkor könnyedén tovább lép és nem hajtja az elérhetetlent a végtelenségig. Könnyedén képes elbeszélgetni bárkivel és a legfinomabb úriember látszatát kelteni, de ez csak a látszat. Az, hogy legbelül milyen fenevad rejlik benne azt csak kevesen ismerhetik, és a legtöbben már nem is tudnának róla tanúbizonyságot tenni. Kegyetlen és megszállott tud lenni.  

Hangos kiáltásba vegyült nyögés, hangos nyelés és ruhák szakadása valamint a fém lágy csilingelése a fémen együtt gyönyörű szinfóniát hoznak létre. Zihálás és halk kérlelés, egyértelműen emberektől származnak ezek a hangok, legalább is az egyikük ember, hogy a másikuk micsoda arról csak a szájában megbújó hosszú szemfogak árulkodnak.
Ennyiből már kiderült számodra, hogy mi is vagyok, hisz a hosszú szemfogak oly gyakran jellemeznek egy manapság a pongyva regényekben felkapott fajt, hogy már az ötéves gyermekek is pontosan tisztában vannak azzal, hogy a hosszú szemfog csak egyet jelenthet, vámpírt aki vérrel oltja szomját.
A szobában sötétség honol, csak egy árva gyertya lángja világítja be a helységet és varázsol igazán romantikus hangulatot, de én még a gyertya lágy táncát sem láthatom, hisz szemeim szorosan behunyva tartom és nem hagyom, hogy bármi is elrontsa annak a csodás élménynek a kiélvezését, mint mikor a vörös vér sűrű kövér cseppekben áramlik a számon be, a torkomon keresztül egészen le a gyomromig. A nyögés tőlem származik, nem tudom megállni, egyszerűen képtelen vagyok, mindig is képtelen voltam csöndben inni, ha valamit élvezel annak bizony adj hangot is, hogy mindenki tudja, hogy mégis milyen mámorban részesülsz és had irigykedjenek, had epekedjenek az után az érzés után amit te éppen átélsz. Belemarkolok a rövid szőke tincsekbe és hátra rántom az izmos testet magamtól, a fogaimat nem húzva ki a bőréből. Hatalmas seb keletkezik a nyakán, a vére a mellkasomra spriccel, drága áldozatom pedig élvetegen bújik mellkasomhoz miután elengedtem hajkoronáját, ami a búza szőkéből hamarosan meggypiros lesz foltokban. Felemelem a fejét, hogy alaposabban megnézhessem magamnak, igazán gyönyörűen áll neki ez a szín, a kezemet a sebhez tartom és összegyűjtök vele némi vért, majd a fiú hajába kenem. A mozdulatsort addig ismételem amíg a rövid szőke hajból már vértől tocsogó vörös nem lesz. Az arcán is végigfolytak az éltető cseppek, vagy inkább már halálosak? Még éltető, de fél perc múlva már használhatatlan lesz, mert kivérzik a fiú. Szíve vadul ver, majd vészes iramban kezd el lassulni, majd nem sokára meg is áll. Kár... igazán kár, pedig megköszöntem volna neki, sohasem volt még ilyen tökéletes vacsorám.


Ismerős zöld mandulavágású szemek, aranyos pisze orr, puha ajkak és egy lágy női test, ahogy az enyémhez simul, igazán kellemes érzés a telt keblek édes nyomása a mellkasomon, és egyre inkább csak kidomborítja a mellkasát, igyekszik minél jobban hozzám préselődni, pedig ennél már nem igazán lehet jobban, illetve de, de azt még nem akarja, szívtelen ribanc. De sebaj, majd rájön, hogy nekem nem tud ellent mondani, vagy ha mégis próbálkozik akkor annak nem lesz valami szép vége.
A kezem köré tekerem a hosszú búza szőke tincseket és hátra feszítem a fejét, Ő pedig mély torokhangon felnyög, úgy búg és dorombol nekem, mint egy bagzó macska, nem lehet neki ellen állni, és a felkínált toroknak sem, lassan hajolok rá és először csak végignyalom a bársonyos bőrt, ahol átsejlik alatta a kék színű artéria. Érzem a nyelvemmel ahogyan egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben pumpálja a szíve a vérét, talán már kezd egy kicsit félni is tőlem és nem csak a vágy vezérli testének eme csodás reakcióját.
Erősebben húzom meg a haját, épp annyira, hogy ha még jobban hátra feszíteném a fejét akkor kitörne a nyaka, de nekem még egyelőre eszem ágában sincs végezni vele, hiszen akkor mi lenne azzal a csodás vérével? Nem pocsékolunk, először szépen megtöltjük a hasunkat az éltető nedűvel utána már mehet a szórakozás.
Szemfogaimmal lassan szúrom át a vékony bőr réteget és érem el az artériáját, a vére azonnal a számba spriccel, de hiszen épp ez volt a célom, a legtöbbször az ér mellé harapunk, de most... de ez most nem a túlélésről szól és erre lassan a lány is rájön majd, az okát pedig hiába találgatja majd, sohasem fog rájönni, hisz az ami miatt meg kell halnia már jó pár száz évvel ezelőtt történt.
Hangos sikoly és egy még hangosabb nyögés tölti be a szobát, nem nehéz  kitalálni, hogy melyik hang kitől származik, majd amint a sikoly kezd halkulni megismétlődik az, ami oly sok évvel ezelőtt. A búza szőke hajat lassan felváltja a vér vörös gyönyörűséges színe.