Vendég Vendég
| Tárgy: Irina Violet Gilliam Pént. Nov. 04, 2016 10:04 pm | |
| Irina Violet Gilliam | Név Uriel, vagy ahogy tetszik Kor A világgal egyidős Faj Angyal Rang Kerub Play by Caity Lotz Foglalkozás Kor és értékbecslő |
"Idézet" KinézetMinden alkalommal, amikor a földre érkezem, más és más testet kapok, így mindig máshogy nézek ki. Most éppen egy nő alakját vettem fel, nem is olyan régen. Egészen hasonlít az igazi kinézetemre, nagyon tetszik. Középmagas és kisportolt alkat, de mégis elég nőiesnek tűnik, legalábbis az én mércémmel. Hosszú szőke haja lágyan és hullámosan omlik a vállára, szeme átható égkék. Tekintete tisztán átadja az én pillantásomat is, követi az érzelmeim változásait. Ha kell, viharosan sötét lesz, ha kell, kivilágosodik, mint a levegőég zápor után. Még nem ismerem ennek a kornak az öltözködési szokásait, szóval próbálok megmaradni az egyszerűbb ruháknál, amikben könnyű mozogni és nem rívok ki bennük. Ha már egyszer hozzá szoktam ehhez a századhoz, majd jobban megtalálom azt a stílust, amit szeretek is, egyelőre viszont megelégszem ennyivel. Angyali alakom, mondjuk úgy, mert nincsen rá az emberek nyelvén jobb szó, fenséges. Bár a béke angyala vagyok, nekem is van páncélzatom és fegyverem, mint fivéreimnek és nővéreimnek. Szárnyaim a legtöbb testvéremmel ellentétben éjfeketék, ami miatt sokszor kinéznek maguk közül, ezért is szeretek sok időt tölteni az emberek között. Ők nem ez alapján ítélnek el. Természetesen a mennyei tűz engem is körülvesz, ami megégeti az embereket. Személyiség A feladatomhoz méltóan alapvetően egy békés jellem vagyok, de nem ez az egyetlen meghatározó jellemvonásom, bár kétség kívül a legfőbb. Amerre csak járok, viszem magammal a békés aurámat, ami mindenkit, aki csak egy kicsit is erre vágyik vagy érzékeny az ilyesmire megérint és a hatása alá kerül. Emellett talán naívnak tűnhetek másoknak, de egyáltalán nem erről van szó. Csak szeretem élvezni a kis jóságokat és apró örömöket a mindennapokban. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nagy általánosságban boldog vagyok, csak amikor nem, akkor kő kövön nem marad. Ha igazságtalanságot látok, akkor előjön a bosszúálló angyal és rendbe teszem a dolgokat. Engedelmes vagyok a felülről jövő parancsok iránt, egészen addig, amíg helyesnek érzem a döntést. Ellenkező esetben azt teszem, amit jónak látok, emiatt sokszor kerültem már bajba. Mondhatni rebellis vagyok. Az emberek között töltött időmben sok mindent lestem el tőlük, egészen olyan lettem, mint ők maguk. Néha még én magam is meglepődök, milyen komplex érzelmeket vagyok képes érezni és még mindig nem vagyok sehol a halandókhoz képest. Újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak számomra. Sok légiónyi angyalnak parancsolok, magas rangom van az Úr seregében, ennek megfelelően erős kézzel fogom az alám rendeteket, de igazságos is vagyok velük szemben. Nem hagyom a katonáimat engedetlenkedni, a parancsaimat mindnek követnie kell, de meghallgatom őket, ha ellenvetésük vagy jobb ötletük van.
TörténetMi ez? Hol vagyok? Ki vagyok? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem, ahogy először körülnéztem. Egy zöldellő mező közepén születtem meg, verőfényes napsütésben, miközben lágyan fújdogált a nyugati szellő. Bár, nem igazán születtem, mert az magába foglalja tényt, hogy volt, aki megszült, volt egy édesanyám, de ez nem egészen így van. Anyám, ha úgy vesszük, a háború utáni nyugalomra való vágyás volt, de ezt akkoriban nem tudtam. Olyan erős volt ez a vágy, hogy életre hívott engem. Először megijedtem, és nem értettem a célomat és a kilétemet, mégis hamarosan minden ok nélkül lenyugodtam és halvány mosoly költözött az ajkaimra, ami azóta is csak ritkán hagy el. Lehunytam a szemem és próbáltam valami után kutatni magamban, ami valami kapaszkodót jelenthet, mit is keresek itt. Alig néhány pillanat kellett, hogy jöjjön a szó szerint isteni szikra: Én vagyok Uriel, a béke angyala. És nekem ennyi elég is volt, nem kellett kétszer mondani, nem tiltakoztam, lázadoztam, csak mentem. Mentem, és valahogy mindig tudtam, nem kell félnem sosem, mindig lesz hol aludnom, lesz mit ennem és lesz mindig dolgom. Egy idő után Isten felszólított maga mellé Birodalmába, és emiatt boldognak kellett volna lennem, hiszen a közelében voltam, de én végig visszavágytam az emberek közé. A közöttük töltött idő érzékennyé tett rájuk és szerettem volna mind jobban megismerni őket. Minden nap tartogattak valami újdonságot, sosem tudtam betelni velük. Addig könyörögtem, míg vissza nem mehettem. Azóta is nagyjából egy emberöltőt töltök felváltva a mennyben és a Földön. Rengeteg embert és alvilágit ismertem meg és ismerek meg most is. Próbálom mindig úgy intézni a dolgaimat, hogy nem ismerjenek föl, de elég köztudott legyek, hogy sok helyen legyen befolyásom, így tudom a leghatékonyabban végezni a feladatom. Néhány hónapja megismertem valakit, egy mondént, aki valahogy felkeltette a figyelmem. Olyan jól használja a vele született képességeket, ahogy nem sok halandótól láttam, bölcsessége mindig meglep, annak ellenére is, hogy találkoztam már hatalmas IQ-val rendelkező emberekkel és milyen kevés ideje volt az én mércémmel csiszolni az elméjét. Nem tudom, mit is érzek pontosan, de mindenképpen közel áll a szívemhez. |
|
Jace Herondale
Hozzászólások száma : 137
| Tárgy: Re: Irina Violet Gilliam Szomb. Nov. 05, 2016 8:15 pm | |
| Kedves Uriel!
Három a magyar igazság, hát üdvözöllek harmadik angyalunk személyében. Békesség, na akkor mi sem leszünk túlságosan jóban de hát gondolom erre számítassz is, nemde? Mindenesetre tetszenek a szárnyaid, kérnék is egy pennát majd tőled Rövid, de velős történetedből megkaptam mindent, ami ahhoz kell hogy utadra bocsássalak és foglalózhass. |
|