Szeplők. Szeplők mindenhol. Röviden így tudnám összefoglalni. Nincs olyan pont a testemen, amit ne borítanának az apró kis piros foltok. Bár ez csak a második, ami általában feltűnik rajtam valakinek, az első ugyanis a vörös hajam. Természetes rókavörös, érintetlen állapotában inkább egyenes, mint nem, és kiengedve nagyjából a lapockámig ér. Na igen, ezek mellett sosem volt szükségem semmi egyébre, hogy kitűnjek a tömegből. De miért is akarnék beolvadni? Ez nekem így éppen tökéletes. Más különös nincs rajtam, a szemeim zöldes barnák, és a 167 centimmel meg a piszkafa alkatommal teljesen átlagos méretű vagyok.
Az öltözködés… a farmer plusz póló kombót preferálom, de elvétve lehet engem szoknyában is látni. Az élénk színekkel nem vagyok jó barátságban, inkább feketét, fehéret vagy valami kevésbé rikítót hordok. Van egy kedvenc bőrdzsekim, ami rajtam van, amikor csak lehetséges és gyakran húzok bakancsot. A farkas alakom azt hiszem nem túl nagy meglepetés, a vöröses bunda és a vérfarkashoz mérten közepes testméret tökéletesen illik az emberi formámhoz.

Kimondom, amit gondolok. Nem érdekel, ha valaki nem kedvel emiatt, de nem fogok köntörfalazni. Meg merem mondani a véleményem bárkinek, és ezt néha akkor is megteszem, ha nem kérdeznek. Úgy igazán kötekedni azért nem szoktam, nagy ritkán előfordul, de alapvetően nem keresem a bajt. Azonban, ha valaki engem kóstolgat, az teljesen más kérdés. Ebben az esetben az illető hamar a padlón találhatja magát, alaposan elagyabugyálva. Mindig megvédem magam, és egyáltalán nem félek behúzni valakinek, ha megérdemli. Talán nehéz ránézésre elképzelni rólam, de nagyot ütök, rúgok és harapok, aki egyszer kihúzza nálam a gyufát, az hamar megtanulja, hogy nem érdemes velem kekeckedni. Egyébként viszont lehet velem barátkozni is, ha valaki normálisan közelít felém, akkor nem fogom elhajtani. Sőt, kifejezetten kedves szoktam lenni a hétköznapokban. Szeretek beszélgetni, ismerkedni és egyszerűen csak társaságban lenni. Képtelen vagyok megülni a fenekemen, mindig csinálok valamit. Ha éppen nem dolgozom, akkor csavargok valahol, esetleg kocogok, vagy egy edzőteremben múlatom az időt. Igen, rendszeresen edzek, mert szükségem van a mozgásra, és mert egy farkasnak is kell az erősítés. De a szabadidős programjaim nagy része azért ennél vadabb, rengeteg buliban megfordulok, és mindig megragadom a lehetőséget, ha csinálhatok valami izgalmasat vagy különlegeset. Komolyan, egyszer még egy repülőből is kiugrottam, mert unatkoztam. Nehéz lekötni az energiáimat, de ha találok magamnak egy feladatot, amivel elfoglalhatom magam, akkor addig nem fogok máshoz, míg azt be nem fejeztem. Továbbá szeretem a rock zenét, az áfonyás sütit, a fiúkat nem, a motorokat, a lányokat és a cuki plüssállatokat pedig igen. Utálom a túl okos mondén kütyüket, nem igazán boldogulok velük. Van jogosítványom és egy aprócska autóm, amivel ide-oda közlekedek. Félek a repüléstől.

Az egész ott kezdődött, mikor megszülettem. Igen, komolyan. Egy polgári családban nevelkedtem a tizennyolcadik század végén, Németországban. Tizenhét éves voltam, amikor férjhez akartak adni. Nem ismertem a férfit, és semmi kedvem nem volt házasodni, de beletörődően viseltem a sorsomat. Akkoriban ez volt a szokás, és a korombeli lányok nagy része alig várta, hogy hozzámehessen valakihez, és élhesse a kis életét feleségként. Nos, én nem így gondoltam erre, de nem akartam csalódást okozni a szüleimnek, tehát megkíméltem őket az ellenkezéstől. Azonban néhány héttel az esküvő előtt történt valami, ami mindent megváltoztatott. Összeakadtam egy vérfarkassal, és a találkozónak nem lett szép vége. Ekkor haraptak be. Amikor pedig rájöttem, hogy mi történt velem, elszöktem otthonról. Ezzel talán nagyobb csalódást okoztam, mint bármi mással tettem volna, de nagyon megijedtem, és nem akartam veszélyeztetni a családomat. Egészen a tengerentúlig sikerült elvergődnöm, és Amerikában kezdtem új életet. Találkoztam más farkasokkal, akik megtanítottak mindenre, amit tudnom kellett, és befogadtak a falkájukba. Azóta sem szakadtam el tőlük, bár a tagok jöttek és mentek, de én maradtam. Nem mintha így terveztem volna, de ezt hozta a sors. Sokáig csak tengődtem, nem foglalkoztam mással a falkán kívül. Nem tudtam volna elképzelni, hogy munkám legyen. Aztán mégis lett. Sokáig egy cukrászdában dolgoztam, ahol rengeteg féle szerzettel találkoztam, és valóban jól éreztem ott magam. Aztán rám talált a hivatás. Villámcsapás szerűen hasított belém a gondolat, és azonnal hallgattam is rá. Kitanultam a fodrászszakma minden csínját-bínját és azóta is boldogan végzem ezt a munkát. Most éppen ketten vezetünk egy kisebb szalont az egyik falkatársammal. Elég… érdekes környéken vagyunk megtalálhatóak egy tetováló szalon szomszédságában és arról vagyunk híresek, hogy első sorban merész és feltűnő frizurák kerülnek ki a kezünk alól. Ez először csak véletlenül alakult így, hiszen a vendégért bármit, de már beletörődtünk, hogy az egyedi igényű kliensek járnak hozzánk szívesebben. Végül is, ez így izgalmasabb és élvezem, ha kihívás elé állítanak.