Azt mondanád, tipikus tinédzser, ám valamiért más mint ők, és amikor még egyszer ránézel, rájössz miért. Gyönyörű. Nem is lehetne más, hiszen tündér, egyszerűen minden porcikájában tökéletes, akire nem csak a gyengébbik nem figyel fel, hanem a férfiak is megnézik.
Hófehér, rövid dús haj, és nem, nem festett az a sörény, bár előszeretettel változtatja meg, ha éppen kedve szottyan rá.

Volt már hosszú, fekete, vörös, lila és ezüst keveréke... néha még a hangulatával is képes a színét befolyásolni. Ehhez égszínkék tekintet társul olyan lágy vonásokkal, mintha festő tervezte volna, bár az a tekintet könnyedén vált át fagyos, jegesbe, ha kiváltod belőle.
Előszeretettel követi az emberek divatját, piercinget hord, nyakláncokat,
és hatalmas kedvence a kapucnis felső, amivel ártatlan, angyali külsejét még inkább azzá teszi.

Másik alakja egy sárkány, mely már nem olyan csöpp, inkább növendék, és lassan kezd hasonlítani az igazi feketéhez. Picinek még sötét szürke volt:

Ártatlan angyal, hogyne, a mesékben.
Tökéletes színész, az évek során elsajátította az emberi szokásokat is, és ezt ötvözi az apjától örökölt álnoksággal, intrikával.
Kivételesen jó memóriával rendelkezik, vigyázz, mit mondasz előtte, mert mindent megjegyez, és sosem fél felhasználni, ha szüksége van rá.

Bármire hajlandó, hogy Nebirost támogassa, és ha ehhez az kell, hogy kapcsolatba keveredjen valakivel, gond nélkül megteszi, olyan mindegy,
nőről vagy férfiról van-e szó.
Kitűnő kard- és pengeforgató, ezt az apjától tanulta, és űzi azóta is mesteri szinten.

A Tél Udvar szülötte, Nebiros fia, bár azt nem tudja ő sem pontosan , hányadik gyermek, ami biztos, a legkisebb herceg.

1900. január 15-én született, egy gyönyörű téli hajnalon, mikor az egész udvart egy gyermeksírás ébresztette legszebb álmából. Ő volt az, jelezte, hogy megérkezett, jelezte, hogy itt van, és élni akar.
Anyját nem ismeri, nem is nagyon kérdez róla, ahogy ő tudja, egy éjszakás kaland volt, aki a szülés után eltűnt, és az egyetlen szerencséje neki is az volt, hogy fiú gyermekként érkezett a világra.

Születésétől kezdve rengeteg nevelője volt, na nem azért, mert eltűntek az életéből, egyszerűen csak minden érdekelte, szinte szívta magába a tudást, igaz, akkor még játékos formában.
Meglepő módon az apjával is sokat találkozott, aminek a csodájára jártak mert Nebiros nem arról volt híres, hogy kiveszi a részét a gyermekei nevelésből. Kész terméket akart. Vele mégis foglalkozott, élete első ajándékát azóta is őrzi. Egy kis fakard volt az, amit az ő méretére gyártottak, hogy gyakorolhassa és elsajátíthassa a kardforgatás minden csínját-bínját.

Remek "diák" volt, hamar megkapta az első igazi kardját is ennek örömére, s bár okozott baleseteket saját magának is, nem adta fel. Legjobban azokat a napokat várta, mikor Nebirossal mérhette fel a még nem létező vagy alig létező tudását. Később a kétkezes harcmodornak is mestere lett, legyen szó pengéről, kardról vagy egyébről.

Hosszú ideig nevelkedett az Udvarban, sokkal tovább maradt, mint azt bárki is gondolta, de készült a feladatára, mikor is mély vízbe dobták, az emberek világába kellett beolvadnia, hogy onnan gyűjtsön információt minden fajról, aki ott megfordul. Ártatlan külseje és angyali szépsége nagyban megkönnyíti a munkáját, képes bárkit megtéveszteni és az ujja köré csavarni, mert mégis ki állna ellen egy tündéri fiúnak? Senki.

Emellett született diplomata, az apró nüansznyi dolgokat már Nebirostól leste el és formálta a saját képére, a saját módszereire. Jól látod, rajongva imádja az apját, felnéz rá, ő a példaképe, szeretné elsajátítani azt a stílust, ahogyan az Udvart vezeti, erős kézzel, mégis következetesen.