Csak 2 vagy 3 hete kerültem be a Dél-Queens-i falkába, de azt hiszem máris megtaláltam velük a közös hangot. No azt nem állítanám, hogy a jelenlegi randipartnereimben teljes mértékben megbízok, de egyelőre nem viselkedtek ellenségesen. Az egy kicsit furcsa, hogy ezt a kis kiruccanást ilyen későre tervezték, ráadásul a találkahely egy kissé kihaltnak tűnik nekem.
No sebaj, oldottam meg már ennél neccesebb helyzeteket is és egyelőre azért reménykedek, hogy nem az a buli célja, hogy az új tagot szívassák.
Farmeromat egy díszes, műbőr öv tartja a helyén, lábaim kényelmescowgirl csizmában díszelegnek, felül pedig egy barna bőrkabát véd a hűvös szellőtől. Jobb csuklómon egy karóra kukucskál ki a kabátujj alól, más ékszer azonban sehol nem látható rajtam.
Ilyen szettben lépegetek végig a járdán, miközben aggódva pillantok körbe. Megállok a megbeszélt játszótér mellett és halkan fütyörészni kezdek, hogy addig is elüssem az időt, amíg várok. Hüvelykujjaim a nadrágom zsebeibe csúsztatom és folyamatosan a játszóteret és az utat pásztázom, mert nem tudom, hogy a két srác mikor és honnan bukkannak majd fel. Rápillantok az órámra és megnyugodva tapasztalom, hogy én biztosan nem késtem...

A napok fékezetlenül pörögtek, néha magam sem tudtam épp milyen napot is írunk. Na nem mintha fontos lenne, de olykor nem ártana tudni. Mondjuk mikor őt idegesítem azzal hogy egyszerűen nem is figyelek rá. Bár ez olyan Thierry-s húzás, megszokott. Most azonban mehetnékem volt, egy embernek vagyis farkasnak szóltam csak és invitáltam is egyben. Jöjjön, rúgjunk ki a hámból, megérdemeljük. Főleg hogy "kölykök" vagyunk a nagyok mellett.
A játszótér felé igyekezek, a késés nem erényem, max csap "apánál", de nála nagyon sokat kések... már hozzá szokott. Már megszokott. A beszélgetéseink mindig vitába fulladnak, tehát mindennapos dolog a falkán belül. Nem siettem a találkára, nyugodt léptekkel haladtam, farmerban, bakancsban és póló-bőrkabát kombóban. Ahogy közeledem és közeledem, a nőt is meglátom, illata az orromba kúszik. Belül megmozdul a farkasom, fülét hegyezi, de visszatelepszik a kényelembe. Ennyi. Ő nem lusta, de ilyenekkel nem foglalkozik. Ahogy én sem. Előtte állok meg, úgy 3 méterre, végig mérem egy mosollyal.
- Üdv... - a késésem ... nem tudom mennyit késtem, nem is érdekel, 3 perc nem a világ vége, már csak a másikat kell bevárnunk és kezdődhet a banzáj.
- Helyzet?

Nem kell sokat várnom, alig pár percet és már érkezik is az egyik srác. Valahogy az volt az érzésem, hogy együtt érkeznek majd, de ezek szerint tévedtem.
-Üdv. - köszönök én is és egy kisebb mosolyt is az arcomra húzok. Nem mintha nem láttam volna még a srácot, de azért most is megnézem magamnak. Nem tagadnám le, ha rákérdeznének, hogy igencsak tetszetős a külseje. Remélem, hogyha kicsit jobban megismerem sem lesz csalódás.
-Semmi extra, csak várom már, hogy induljunk. Régen bandáztam már így. És veled? - kérdezek vissza, de közben a szemem sarkából megpillantok egy újabb alakot közeledni. No Keith már más tészta, de talán őt sem küldeném el melegebb éghajlatra, ha egyik este kopogtatna az ajtómon.
-Szia. Persze, asszem minden. - válaszolok kérdésére, de a cigis doboz láttára csak megingatom a fejem. Sosem dohányoztam és nem is tervezek rászokni. Hüvelykujjaim a nadrágzsebembe dugom és egyszer az egyik, majd a másik fiúra pillantok, várva, hogy megmondják az irányt, amerre elindulhatunk.
-Vagy akár mindkettő. - mosolygok Keithre, a biliárd és a piálás nem zárják ki egymást. -Adjunk akkor az éjszakának! - tiszta izgi, úgy érzem magam, mint egy tinédzser, pedig az már régen volt.
Közben akkor el is indulok oldalamon a két fiúval. -A többiek közül senki nem volt vevő erre a kiruccanásra? - kérdem, bár fogalmam sincs, hogy kit lehetett volna még elhívni a ma esti őrültködésre.