A mindig luxus ruhák, és táskák kavalkádjában, egy west cigaretta amit apró de annál teltebb vörös ajkak fognak közre, A sötét szőke tincsek csak úgy lobognak és szinte rikítva kiáltják „itt vagyok!”. A magassarkú ütemes kopogása, a finom bőr aminek alig lehet ellenállni, hogy ne akarja mindenki megérinteni és ami a legjobban vonzza az embert, azok a csillogó, tenger kék szemek amik azonnal át döfik, vagy finom álomba ringatják az áldozatot. Én magam vagyok egy különleges ismertetőjegy.

Persze ez csak a látszat. Szeretem ezeket a dolgokat, de az évek a bensőben egy olyan nőt kovácsoltak össze akinek az elméje, az ösztöne, és a farkasa lett minden kincse. És a falka. Ha valami fontos az a család érzete, és hogy valahova tartozok. Így ha nőként az előretörés volt minden álmom és célom nos farkasként sem lehettem csak egy bolhás a sok között. Ha alfának nem is voltam való nos akkor lehetek más. Béta. Úgy akarok élni ahogy senki sem. Célra törő vagyok, és makacs. Határozott és ravasz. Szeretem kihasználni amim van és mások ellen fordítani azt ami nekik kell, vagy a céljaim érdekében, ajánlani valamit ami neki ami biztosan megfogja. Na meg persze szeretem határozottan kezemben tartani a dolgokat. Hiszen egy ilyen tündéri pofinak ki hinne elsőnek? Ezért kell lenyűgözni a közönségemet. És én nagyon jó színész vagyok, aki egy igazán jó királynő is. Azonban engem is lelehet venni a lábamról, ha valaki tudja hogyan hasson rám. Az igazán okos, és játékos társakkal nagyon is el vagyok. Bár a nagy melákokkal is szót tudok érteni, hiszen ez a legjobb képességem. Bárkivel megértettem magam, és talán a múltban ez volt a legnagyobb hibám, hogy forró fejű voltam de mára már ahhoz is sok kell, hogy kihozzanak a sodromból.  

Wales. 1127-1138
Milyen lehet már ilyen kis bolhásnak születni? Nos kinek mi…én speciel nem emlékszem semmire. Onnan kezdődnek az emlékeim, hogy mindig esett az eső, mert a falunk kikötőrészhez tartozott…Halászatból, vadászatból, kereskedelemből éltek itt meg a legtöbben. Mi is valami ilyesmiben éltünk. Apa mindig 3 személyes falkának nevezett minket.” Mi hárman vadak vagyunk….Liana. Ez a mi titkunk. Soha nem mondhatott el senkinek…akkor a családodat elárulód és halálra ítéled.” Féltem a haláltól. Féltem apám szavaitól, így mindig engedelmeskedtem neki. Nem beszéltem sokat a többiekkel magamról, de sokat játszottam. Közösködtem velük, és éltem mint egy ember. Éltem mint amit a társadalom megkövetelt tőlem. De én már akkor tudtam…nem az vagyok akinek hisznek. 7 éves voltam mikor hatalmas vihar támadta meg a falut. Eső, sár elmosott épületek, a megtermelt holmik oda vesznek, gyermekek, szülők. Akkor ez ellen mit tudnának tenni? Akkor csak az úrért kiáltottak, és halottaik, vagy elveszett termékeikért sírtak az emberek. Sírtak, hiszen biztos volt a halál eljövetele. Mi pedig…elmentünk. Megismertem életem első falkáját.  
1139-1150
Mit várnak egy fiatal, tini korszakát élő, vad, energikus nősténytől. Fegyelmet, szelídséget, engedelmességet, és jó férjet….Az elején mint mindenki, szerintem bele esik ebbe a gondolatba. Egyedül akarok mindent megoldani, nem kell nekem falka anélkülis megállok a helyemen. Nekem ne mondja senki, hogy ilyen gondolatok soha nem gyötörték. Nem akartam ide tartozni, új helyeket akartam felfedezni, világot akartam járni, fiatal akartam lenni. Megismerni amit csak lehet amit a világ nekünk ad és amit mi vissza adunk másoknak. És meg kell ismerni az elvesztést, a bukást, és a reménytelenség mély bugyrait. Megismerni az ellenségeket, a szövetségesek azt, hogy nem mindig a mi érveink nyernek és nem mindig nekünk van igazunk. Elfogadni, hogy kegyetlen olykor az élet és ez tanít minket nagyságra arra, hogy váljunk valakivé. Hogy ne csak céltalanul, önmagunkat keressük a mély ködben és mások kezébe adjuk magunkat. Megismertem a vámpírokat. Vérfarkasok, és vámpírok. Soha sem egy jó párosítás. Az élet első pofonja. Mikor először kell küzdened azért, hogy a családod megmaradjon, és ne maradj egyedül. Félelmet milyen vadak vagyunk. És én…elsőnek a félelmeinek engedtem. Meg is volt az ára mindennek. Elvesztettem a szüleimet, a társaimat…elvesztettem azt amit annyira el akartam hagyni, és akkor rá jöttem mennyire nehéz egyedül helyt állni.
Nagy-Briatnnia.1156-1462
Ez volt az a korszak mikor egyedül éltem. Úgy nevezett magányos élet. A könnyű préda ahogy a többiek régen csúfolták az ilyeneket. De nem zavartattam magam. Úgy gondoltam, úgy ismerem meg a legjobban ezt az életet ha benne élek egy darabig. Ha megpróbálok benne élni. Néha önmagától tanul a legtöbbet a farkas. Walesből, Angolhonba mentem. Hol rejtőztem, hol elő bújtam. Háborúkban jártam, nő létemre tudtam mi az a harc és mi az túlélés. De nem ez volt a legnagyobb fegyverem. Mindig az eszem volt az elől járóm. Megtanultam a gondolkodás fajtájait és ezek kifejlesztését. Kezeltem a világot, tanultam nem csak a saját fajtámtól hanem másoktól is. Sokáig éltem tündérek között. Egy kölcsönös szimbiózisban mint ahogy egyes növényevők figyelmeztetik egymást a ragadozóktól mi is valami ilyesmit osztottunk meg egymással. Később Európába utaztam. Megismertem a sötétség további mocskos lényeit. Démonok. A legkönnyebb elkerülni őket, ha belül tudod, hogy nem vagy elveszett. Nem kiáltod ki magad annak, így soha nem kérhetnek tőled, és nem vehetik el azt ami igazából a tied. A lelked. Aztán angyalok. Arrogánsabb lényekkel nehezen lehet találkozni. De ők is igazi nagy mesterek. Megfigyelheted mivel is egészíti ki egymást a kettő. Ahogy mi farkasok a vámpírokkal. De még túl fiatal voltam, hogy ezt észre vegyem. Túlságosan gyűlöltem őket ahhoz, hogy elfogadjam, azt amit első falkámmal tettek.
Európa. 1500-1872
Nagy részt, Spanyolország, Németország és Olaszország között ingáztam. Azonban Spanyolország vált a mindenemmé. Itt egy nyugalmas élet kezdődött rövid ideg. Nem sok év talán 10 évig. Falkába fogadtak. Ismét saját fajtám volt a tanítóm, és megtanultam a nyelvet. Később további nyelveket tanultam, itt spanyol vívást is tanultam. Fejlesztettem a műveltségemet. Történelmet tanultam, és olykor érdekelt a politika. Segédkezni kezdtem ahol engedték, és ha vehetjük úgy a béta a kegyeibe fogadott. Bruno. Szerettük nagyon. Szót értett a fiatalokkal, felnőttekkel, idősekkel. ő egy köztes út volt mindannyiunk között. Tisztelt mindenkit, és ő még nagyobb tiszteletnek örvendett. AZ ő lelkes előrehaladása, kezdett engem bíztatni arra, hogy ne csak egy falka tag legyek ha egy falka magához fogad. Vezető rétegbe akartam lépni, lenni akartam valaki az ő hatására. Bruno pedig nem akadályozott, nem vette el a kedvem, nem tette tönkre az ehhez viszonyuló gondolataim. Ő csak akadályok elé állított és rávezetett akadályokkal a megoldásokra. Sokszor volt nehéz ezt soha nem tagadom, de sokszor volt könnyű. Azonban egy valamit tudtam…Nem ide tartozom. Hiába szerettem a falkámat, kezdtem rá jönni, hogy egyedül lehetünk akár mekkorák család, és társak nélkül csak egy magunk vagyunk, mégis…tudtam és ezt Bruno, ahogy az akkori alfám is tudta. A forradalmak éve bekövetkezet, Franciaország tombolt, ahogy a Habsburg dinasztia keze alatti területek is szabadságért kiáltottak. Szabadságharcok a világ minden táján és idő közben megindul az ipari forradalom. Én pedig Németországba utazok.
Németország 1888-1918
Amit az ember el kezd….Mindig is egy rombolásra hajlamos lény volt de a világ már csak ilyen. Élnek az ilyesmivel a mi fajtáink is. Az alvilágiak mulatnak ahogy az égiek hiába tagadják. Hisz ha annyira zavarná őket tennének ellene. De hát emberi döntés. Mi pedig sodródunk. A mostani falkámmal nem tudok együtt élni, rejtőzünk és olykor gyűlésekre ülünk össze. Várunk és érezzük, hogy a levegőben itt a halál és a háború szaga. Gyűlnek a szörnyek és végül le is csapnak. Az első világháború. Sok csatában részt vettem, de soha nem ennek a pártján álltam. És ez egyre erősödött bennem ahogy idősebb lettem. Nem a testi erő, és a fenyítés fog megoldani mindent. A szabályok pedig csak kiprovokálják a testi harcot. Hiszen mindenki csak fel akarja rúgni a szabályokat. Mire véget ért a háború nem is tudom hányan maradtunk…de semmire nem volt elég az az idő amit a sebeink nyalogatására hagytak…
Anglia, majd USA 1922-2017
A világháború alatt tudtam meg a legjobban, hogy mennyire kegyetlenek a fajok egymással. Az emberek főleg. Ki akar a legjobban életben maradni. Itt váltam igazi Bétává. Itt tanultam meg életemet áldozni a többiekért. Itt tanultam meg élni, a nyomorban is felelős farkasként. Mert még az élet most is tanít nekem dolgokat. És a legfőbb mindig a falkám lesz. Ezt pedig a legnehezebb megtanulni minden farkasnak. Én legalábbis így gondolom. Sokáig részletezhettem volna a 890 évemet még, de szerintem sokan vannak olyanok akik érzék a múlt súlyát, és abból, hogy egymásra nézünk tudjuk van miért megbíznunk a másikban. Szeretném a fiataloknak is ezt megtanítani. Anélkül, hogy nekik ezeket a szörnyűségeket meg kelje élniük.A második világháború után az USA-ba kerültem. Nashville-ben éltem ahol csatlakoztam egy falkához. Nem volt könnyű de elértem a Béta nevet-Hozzá kell tennem Dantéval hamar megfogtuk a közös hangot, mégha nagyon is ellentétek voltunk az elején, de a munkában és a falka kérdéseiben nagyon sok mindenben egyet értettem vele ahogy olykor ő is velem. Így könnyen tudtam a segítségére lenni.- a későbbiekben de  pontosan 2000-ig voltam ott. Sajnos a magán ügyek Wasingtonba sodortak, ahol egy fiút be kellett harapnom, és magam mellé tennem mint fiamat. Egy darabig félre tettem farkasi szolgáltatásaim és megépítettem emberi világomat. Cégvezető lettem, és sok pici céget felkarolva indítottam el egy hatalmas vállalatot. Mindenkit támogatunk, és mindenkit feljavítunk aki csődbe ment. Azok pedig akik másokat esznek meg szántszándékkal azokat pedig én eszem meg. Aztán később ahogy új híreket kaptam a falkámról New Yorkba mentem a fiammal Sebastiannal. Itt újra falkába léptem.