Ma szó szerint kilógok, azaz lelépek este, mert unatkozom, és kitaláltam, hogy akkor szórakozni fogok. Én. Azt még nem tudom, hogyan fogok bejutni bárhová is, hiszen nem vagyok még úgymond nagykorú, de azért megpróbálom, mert csajozni akarok.
Tudok egy szórakozóhelyet, oda olyan dögös nők járnak, hogy csak na, és mivel én sem vagyok éppen csúnya, naná, hogy önbizalomtól dagadva öltöztem, mert nekem minden jól áll, de azért a nyálas külsőt kerülöm. Bőrdzsekit húzok az öltözékemre, annak az ujját is feltűröm, mert az úgy sokkal menőbb. Séró belőve, és mehet a szökés.
Azt senki ne kérdezze, miért nem jutott eszembe az, hogy erről szóljak Mystralnak, de talán a megszokás miatt, így ezt a lépést kihagyom, és mire észre vehetnék, már rég a neonfények környékén vagyok.
Épp előszedném minden létező és nem létező tehetségemet, hogy bejuttassam magam, mikor kiszúrok egy kiscsajt. Olyan korombeli lehet, elméletileg egész vagánynak tűnik, aztán a fene tudja. Mielőtt mégis az ajtó felé venném az irányt, őt célzom be és kötök ki mellette.
-Szia! Te is belógni készülsz?
Hülye kérdés. Mégis mit keresne itt még egy fiatal, aki láthatóan és rohadtul nem nagykorú. Naná, hogy be akar jutni.

Annyira magától értetődő volt, hogy megszólítom a lányt, aztán gondolkodok el azon, vajon kettőnknek együtt mekkora esélye van arra, hogy bejussanak? Semekkora, az is lehet, hogy egyedül se menne, aztán a fene tudja, majd elválik.
Csak azt nem értem, miért szeppent meg ennyire, hát na, most tényleg? Nem voltam bunkó, tök rendesen köszöntem, meg szerintem jól nézek ki, és ugyan nem sokat látok belőle a sötétben, de helyesnek tűnik.
-A mi? Jaaa, nem, dehogy elit klub. Csak van jegyük vagy bérletük és kapnak pecsétet a kezükre, így nem kell a jegyet őrizgetni, simán bemehetnek.
Ez a neccesebb része, legalábbis nekem, de van egy ötletem, így felragyog az arcom.
-A fenét, sajna nem vagyok annyi, de gyere, be fogunk jutni. Van egy ötletem.
Ismerek egy fickót, az csinál olyan személyiket, hogy ne legyen probléma. Asszem. A lányra nézek, aztán eszembe jut, be sem mutatkoztam még neki.
-Luke vagyok, vagy Lucius, amelyik jobban tetszik. Na? Szerzünk személyit?
Vigyorgok, mert ez szerintem marha jó ötlet, már ha ő is benne van. És ha benne van, el is rongyolok pár utcával feljebb, hogy a megfelelő jelszó után beengedjenek a fickóhoz. Röviden elmondom neki, mi a problémánk, több nem is kell, ő tudja, mit kell csinálni.

A szokásos tempómban indulok el, mikor rájövök arra, hogy a lány nem tud mellettem olyan gyorsan haladni, így lelassítok, ne kelljen már futnia szegénynek.
-Aha, azt. Van nálam, megoldom, és tök jó fej az ürge, én is segítettem már neki, szóval nekem még kedvezményesen is csinál néha ezt-azt.
Tök érdekes, az elmúlt időben nem is futottam össze korombeli lánnyal, és most úgy örülök neki, mintha karácsony lenne.
-Örülök Pat, ez így tök szép.
Tetszik a neve, meg ő se csúnya, bár azért így a sötétben nem sokat látok belőle, de na. Bólintok, de mielőtt magára hagynám még lefényképezem, mert kép is kell ahhoz, hogy személyink legyen. Elrohanok, hogy kb. fél óra múlva már vissza is érjek vigyorogva.
-Na, akkor ez meg is van. Csak le ne veszítsd.
Profi munkát kaptam, szóval csak nem lesz gond. Nem szokták kiszúrni, hogy hamis, eddig még sosem buktam le, ha kellett ilyesmi. Most sem fogok.
-Néha jó, ha nem zaklat senki, vagy nem? Bandám? Az sajna nincs, de lehet, jobb is, még megunnának. Verekedni tudok, ha kell, valaki megtámadna, megvédenélek. Egy szép lányt senki ne merjen inzultálni. És te?
Szépen lassan leesik, hogy nekem tökre teszik ez a lány, nem az a magamutogató, örökösen szelfiző cicababa, és még beszélgetni is lehet vele. Ugyan mondén, szóval nem beszélhetek előtte mindenről, de az kit zavar?

Átadom a kártyát Patnek, most ez az életünk, azaz ezen múlik, hogy bejussunk a buliba, szóval tényleg nem kéne elhagynunk.
-Ne is. Különben kidobnak.
Elvigyorodok, és vele együtt indulok a bejárat felé. Simán átjutunk, pecsétet is kapunk, de próbálom az örömömet visszatartani addig, míg tisztes távolságba nem érünk. Pat megölel, és én is megölelem őt, a nehezén túl vagyunk, bent vagyunk.
-Igazán nincs mit, szívesen. Köszi, de utána én fizetek.
Nem fogom hagyni, hogy egy lány fizessen, ez a minimum, hogy állom a számlánkat. Viszont ő is érdekel, így figyelmesen hallgatom, míg magyaráz. Ó, nemrég költözött ide, oké. Akkor majd megmutatok neki mindent, amit látni érdemes.
-Ne bánd, és akkor vedd úgy, van máris egy idegenvezetőd. Vannak jó helyek, szép helyek, veszélyesebbek is.
Ismerem a várost, nem okoz majd problémát, már ha akar még engem látni természetesen, mert ha most lepattint, akkor nem fog menni.
-Rád bízom, tiéd a választás.
Mosolyra húzódik a szám, tetszik, hogy ennyire pörgős, életvidám csajszi, és nem besavanyodott egyáltalán. Felülök mellé, úgy figyelem, tényleg nem érdekel, mit rendel, legyen az bármi, ő sokkal jobban leköt.

Annyira fura, hogy egy lány fizet, legalábbis nekem, mert a nevelőim akármilyenek is, mindig azt mondták, ezt nem illik engedni. Ezért is mondtam azt, hogy utána én állom a fogyasztásainkat. Pat rendel, és tényleg mindegy, mit komolyan, bármi is az, megiszom.
-Öööö... tudod nem ezt tanultam, hanem azt, hogy a férfinak illik meghívnia a nőt. Szóval nem zavar, csak furcsa. Neeem, azt nem hagyhatom.
Milyen lenne már, ha ő fizetné az estét, ne mááár. Aranyos és kedves felajánlás, de én is be akartam jutni, nem csak ő.
-Persze, bármikor. Ismerem, itt nőttem fel.
Vigyorogva felelek, naná, hogy elvállalom az idegenvezető szerepét, akkor legalább találkozhatok vele ismét.
-Nem, dehogy, csak... csak... csinos vagy meg helyes, és tudom milyen az, amikor... valamit szeretne az ember.
Láttam, hogy nézte a bejáratot, pont ahogy én, és nem vagyok olyan bunkó, hogy ha a magamét el tudom intézni, akkor másnak ne segítsek.
-A mi vagyok? Szoknyavadász? Neeeem. Láttam az arcod, és gondoltam, ugyanaz lehet a célod mint nekem, bááár, azért tippeltem, és reméltem, hogy jól. Tesóiddal? Nekem nincsenek, magamra vagyok utalva ilyenkor.
Azért örülök annak, hogy beletrafáltam, mert nagyon ciki lett volna magyarázkodni, ha nem így van, de bejött, szóval egy szavam sem lehet. Ahogy Pat arról beszél, vannak testvérei, kicsit irigylem, nekem még szüleim sincsenek, nemhogy testvéreim. Igaz, mondta, hogy nevelő anyukájához költözött, így inkább nem kérdezek semmit, bár arról tudnék mesélni én is, milyen, de remélem, ő sokkal szerencsésebb.
-Á, szándékosan jöttem ide. Már régebben is jártam erre, és úgy döntöttem, megnézem belülről is, ha lehet. Egészségedre! Te véletlenül jártál erre szórakozóhelyet keresve?
Megrázom a fejemet kék szemeit figyelve, hát annyira aranyos arca van, annyira bájos. Érdekel minden, amit mond.

Pat tényleg szép lány, és csak reménykedem abban, hogy nincsen pasija. Ugye nincs? Bár még nem kérdezek rá, azért ez korai lenne talán, aztán megijed és soha többet nem látom. Na ne már.
Hirtelen visszaköpi az italt, én meg reflexből is zsebkendőt nyújtok neki.
-Baj van? Igen, annak. Mert? Mert nem olyan van a plázacicák? Attól még igenis csinos vagy, szép.
Ezt most halál komolyan mondtam, ahogyan az előbb is, mi ebben a hihetetlen? Még senki nem mondta neki? Pedig... pedig gyönyörű. Legalábbis nekem. Annyira fura, hogy ő ezt nem látja, de majd megmutatom neki, már ha engedi.
-Akkor új ez az egész helyzet? Remélem, ki fogtok jönni egymással.
Nem tudom, miért került nevelőhöz, de már másodszor mondja, és az, hogy magára van utalva... talán sejtet valamit ebből az egészből.
-Aha, így már értem. Detroitban még nem jártam sosem, de téged senki ne merjen megverni. Akkor... akkor velem találja szemben magát, ez biztos.
Na még mit nem, majd hagyom, hogy bárki is bántsa. De nem értem, miért látja magát fiúnak, amikor annyira bájos.
-A villa sem rossz, de szeretsz futni? Mármint nem akkor, ha kergetnek, hanem egyébként.
Nevetni kezdek a villán, ez aranyos, bár igaz, hogy bármi lehet fegyver, ha tudják használni. A futásra felcsillan a szemem, lehet, hogy esetleg majd együtt mehetünk futni is?
-Oké, szívesen. Szólsz, és akkor megyünk is.
Mystralt nem zavarja annyira, ha meglógok, feltéve ha tudja, hová, és megjelenek időben a tanításon. Na jó, meg ha nem keveredek galibába, gondolom, bár erre még sosem kérdeztem rá.

De édes, most komolyan zavarba jött azért, mert azt mondtam, hogy szép? Hát ha egyszer az. Tök mindegy, hol nőtt fel, meg mennyire tanult meg verekedni vagy ilyesmi, attól még egy nagyon szép lány, és nekem igenis tetszik.
-Ha megnyugtat, most én is kilógtam, aztán majd elválik, hogy mit kapok érte. Néha jó így késő este járkálni, sétálni, még ha óva is intenek tőle. Mókás is, ezt elhiheted.
Vigyorogni kezdek, nem csak ő jár a tilosban, hanem én is. Persze nem ismerem a nevelőanyját, még Mystralt sem, de ő nem veszi annyira komolyan addig, míg nem okozok galibát, és időben ott vagyok a tanítási időkben. Oké, eddig egyszer sem lógtam el éjszaka, szóval ezzel nem is volt probléma.
-Annyira nem rossz, nem tagadom, de én meg még nem jártam máshol New Yorkon kívül.
Persze itt minden megtalálható, és a többi városról szinte csak hallottam, vagyis nincs okom panaszra, de így ahogy Pat mesélt magáról, kicsit tényleg sajnálom, és csak remélem, hogy a nevelőanyjával jobb lesz.
-Sejtettem, de azért mondom, hogy ha kell, megvédelek.
Ebből nem engedek, és nem is nagyon szeretném megtudni, hogy valaki bántani akarja őt. A bólogatásra felvillanyozódok.
-Igen. Tudod, hosszútávfutó vagyok, de nagyon szeretem. Oké, mehetünk ha gondolod, mert nekem lenne kedvem veled.
Még sokat kell fejlődnöm, hogy a felnőttek között is komolyan vegyenek, de van időm rá. Most csak a juniorokkal futok, őket már sikerült beérnem. Annyira örülök, hogy Pat is szeret futni, és alig várom, hogy társaságban, együtt menjünk.

-Jaj, azt én is. Ezek szerint ez közös vonásunk, ez tök jó.
Örülök neki, hogy Pat is hasonló hozzám, tényleg nem olyan, mint a mai lányok többsége, de azok nem is érdekelnek, ellenben ő igen.
-Jó, akkor majd bejárjuk New Yorkot együtt. Megmutatok mindent, azt is, merre érdemes éjszaka lófrálni.
Errefelé is vannak érdekességek, persze lehet, neki ez nem lesz az, csak nekem, de talán egy-két környék neki is felkelti az érdeklődését.
-Szerintem ez természetes, vagy nem?
Nem is értem. Annyira aranyos csajszi, és akkor senki nem akarta még őt megvédeni? Pedig megérdemelné, nem egy nyafka, kényes liba, hanem egy nagyon szép lány, akinek ennyi jár, ez a minimum. És akkor még az is kiderül, szokott futni. Basszus, hát ezt el sem hiszem.
-Oké. A random futások a legjobbak, és bármikor benne vagyok.
Felírom a sajátomat és átadom neki, az övét pedig úgy teszem el, hogy azt még véletlenül se hagyjam el sose. Aztán majd beírom a telómba. Már ha elengedem a kezét, mert egyelőre azt fogom, úgy nézek rá.
-Persze. Menjünk.
Ha már a kezét fogom, lesegítem a székről, aztán süllyesztem el a számát, és máris a tánctér felé húzom.

Amikor elindultam, nem gondoltam, hogy összefutok valakivel, aki ennyire felkelti az érdeklődésemet, mint Pat, de volt benne valami, ami még ott a félhomályban is magára vonta a tekintetemet. Nem, nem az, hogy védelemre szorul, igazából nem is tudom, mi volt az, mégis.
Annyira szép és kedves arca van, gyönyörű szemei, szerintem csodás alakja, és annyira furcsa, hogy egyedül van, nincsen pasija sem... bár ez utóbbit csak remélem.Naná, hogy azonnal megadom a számomat én is, hiszen még szeretném látni, találkozni vele, mert érdekel és tetszik nekem, akkor is, ha ezt nem hiszi el.
Megvárom, míg leszáll a székről, ha kell segíteni, azt is megteszem, ha nem, akkor csak várok, és együtt indulunk a tánctérre. Olyan mindegy, milyen zene szól, vele akarok táncolni, nem mással, és ha ez éppen lassú, akkor azt, ha nem, akkor nem. Ráadásul vicces is, szereti a humort, és ennek megint csak örülök, mert ebben is különbözik az átlagtól.
Még nem tudom, mit hoz az éjszaka, az is lehet, hogy majd sétálunk utána, de oly mindegy, most élvezek minden pillanatot, amit vele tölthetek, és ha megunjuk a táncot, megint leülünk, akkor beszélgetünk tovább... és én alig várom.