Ma kimenőm van, azaz Mystral elengedett, nekem pedig mi az első? Nyakamba veszem a várost azonnal.
Lelkesen kezdtem készülődésbe, és olyan gyorsan tettem, hogy számomra is hihetetlenül pár perc alatt készen voltam. Rekordot döntöttem. Bőrdzsekiben végtatok az utcán, figyelem a forgatagot és mindent, amit eddig még nem láttam.
Élvezem, amióta Mystralhoz költöztem ideiglenesen, még nem is jártam kint, annyi olvasnivalóm volt, de most egy könyvet sem akarok látni, egyet sem, csak végre a szabad levegőn lógni, és nézelődni, meg hasonlók.
Imádom a forgatagot, annyi fura fazon fordul meg itt, hogy öröm nézni, de hideg is van, így beugrok egy forró csokiért, és immár pohárral a kezemben robogok tovább, megbámulva az épületeket is.
Szeretem a modern világot, de sokkal jobban kedvelem azokat a házakat, amelyek nem üvegpaloták. Van amelyiknek a tetején még vízköpőt is látok, bár ritkán, de azért akad.
Éppen felfelé bámulok és tolatva lépdelek mikor megakadok. Valakinek nekimentem, asszem. Szabad kezemmel hátranyúlok és megtapogatom, mi az, de kabátot érzek, szóval nem házfal. Hirtelen pördülök meg, és úgy nézek fel az alakra. Azért ennyire hideg nincsen.
-Bocs.
Nem valami bizalomgerjesztő a fickó, és úgy bebugyolálta magát, mintha az északi sarkon lennénk.

Az, hogy figyelmetlen vagyok, az velem gyakran előfordul, főleg, ha valami leköt, vagy valamit nagyon de nagyon figyelek, mert akkor másra már nem marad energiám. Naná, hogy belerongyolok valakibe, aki úgy fest, mintha mindenét elrejtette volna a világ elől.
Azért elnézést tudok kérni, még ha a korosztályomnak megfelelő dumával is, de tudok, szóval meg is teszem. A csokimnak meg nem lett baja, így megnyugszom, mert már csak az kellett volna még, ha az is kiborul az ütközésben.
Semmi baj... ennyi? És elmegy? Ez most mi? Ennyire félelmetes lennék? Hirtelen olyan büszkén húzom ki magam, mintha tényleg azért ment volna tovább.
-Ennyire ijesztő vagyok? Csúcs.
Örülök magamnak nagyon, persze az eszembe sem jut, hogy az idegennek esetleg dolga van, vagy barmira nem érdekli egy olyan kölyök, mint én. A büszkeségemet pedig még fokozza is az, hogy érzem, ő sem sima ember, hanem olyasmi mint én, azaz ilyen boszorkánymester. Ezt már megtanultam, azaz rajta vagyok, hogy be tudjam azonosítani, de azért ha most Mystral rákérdezne, nem merném 100%-ra mondani még.

Mégis mire gondolnék, amikor úgy elmegy ez a fickó, hogy csak na. Aztán csak visszafordul és annyira csúnyán néz, hogy arra gondolok, lehet, mégsem kellett volna megjegyzést tennem. Na de amit mond... azért na... nem vagyok egysíkú.
-Arról nem tehetek, hogy nem vagyok nagy és nem vagyok máris marha erős.
Megvonom a vállam, itt mindenki annyira okos. Mindenki idős, hatalmas, erős, sokat tud, és tökre lekezelik a kölyköket. Már nem is tudom, hogy mennyire akarom én ezt az egészet, lehet jobb volt, mikor csak simán felgyújtottam mindent, és a nevelőim ezen füstölögtek.
Elhúzom a számat, hagyjuk. Semmi értelme nincs ennek, inkább hazamegyek, azt hiszem, legalább a könyvek nem néznek le.

Tökre elmegy a kedvem az mászkálástól is, pedig olyan lelkesen indultam neki, és tessék. Nem olyan régen tudtam meg, mi vagyok és azóta nagyon is sokat tanulok, gyakorlok, erre el is veszik a kedvemet az egésztől. A földet bámulom, mikor hallom, hogy megszólal, csak akkor nézek fel rá.
-Biztos? Már kezdem megszokni, hogy itt csak az a menő, aki már elmúlt 100 éves. Mindegyik elfelejti, hogy ő is volt gyerek.
Annyira kiábrándító, és még mindig nem értem, hogy ez miért így van. Miért törlik ki magukból, hogyan kezdték el, honnan indultak el? Miért? Lehet, hogy most még kicsi vagyok, lehet, hogy gyenge és végül is a legegyszerűbb dolgokhoz is sokkal több energiára van szükségem mint nekik, de... egyszer még én is leszek nagy.
-Oké.
Bólogatva veszem tudomásul, hogy a fickó nem akart ezzel semmi rosszat... csak... csak úgy jött le. Igen, én full kezdő vagyok, már az is siker, hogy tudok esőt csinálni, meg eltüntetni az elcseszett varázslataim után a vizet, meg nem gyújtok fel semmit.
-Sétálni akartam egy kicsit. És te?
Kérdőn nézek a férfire, mert nem tudom, hogy ezek szerint nem jöhettem volna egyedül? Mystral ezt nem mondta, bár igaz, nem is kérdeztem tőle. Aztán eszembe jut, hogy ő is egyedül van, igaz sokkal de sokkal idősebb tőlem.

-Nem tudom. Eddig nem úgy tűnt.
Mégis hogy különböztetném meg? Amikor nevelőim beszóltak valamit, hát azt nagyon is komolyan gondolták és nem azért, mert éppen vicces kedvükben voltak, hanem azért mert tudták, hogy bánt.
-Tényleg?
Annyira nem vagyok tapasztalt, hogy ezt tudjam, de ha az idegen ezt mondja, akkor biztos úgy van. Már ha abból indulok ki, hogy valószínűleg a sokszorosát megélte annak amit én. Kíváncsian pillantok rá, vajon ő is beleesett ebbe a hibába, vagy mások tették ezt vele? Ezt azonban még nem merem megkérdezni tőle, azt viszont igen, hogy ő vajon mit csinál.
-Megmutassam a várost? Ó, szeretek kutatni, segíthetek benne?
Egyből felvillanyozódok, imádok kutatni, bár most nem tudom, miről van szó, és az is lehet, semmi közöm nincs hozzá, de azért szívesen segítek, ha lehet.

A férfit figyelem, ezt mégis hogy gondolja, vagy hogyan értelmezzem, mert annyira egyszerűen hangzik, de mégsem az.
-Hát én nem tudom megkülönböztetni. A nevelőim nem igazán építő jelleggel mondták azokat amiket, azt hiszem. Érzékenyebb? De jó...
Elgondolkodom azon amit mond, de egy olyan alkalmat sem tudok felsorolni, mikor a nevelő szüleim nem bántásból mondták amit. Persze, hogy lazán rábólintottam Mystralnak, hogy vele megyek. Érzékenyebbek a fiúk ebben a korban... hát ez már hab a tortán, az egyetlen vigasztaló az, hogy a férfi azt mondja, ő is ilyen volt. Vajon neki is mindig beszóltak valamit?
-Oké. Az szép lesz.
Az lesz a jéghegy csúcsa, alig várom. Viszont tök szívesen segítek neki keresni vagy várost bejárni, már ha engedi.
-Kövek? Ha megmondod, mi alapján ismerem fel... ja, hogy ezeknek van ereje is. Aj, hát nem tudom, mit érzek és mit nem, de izgalmasan hangzik. Van kedvem, persze. Van valami kritérium, hogy merrefelé lehet, hová szórták szét vagy valami?
Azonnal fellelkesülök, mert ez tényleg érdekel. Sötét boszorkányok használják, ez mekkora már. És ha sikerül megtalálnom egyet, akkor még azt is elmondhatom, hogy tényleg segítettem valamit.

Egyelőre még nem tudom, hogy tényleg én vagyok sérülékenyebb, vagy kevés olyan építő jellegű megjegyzést kaptam, de majd akkor figyelni fogok rá. Már ha tudok.
-Ilyen egyszerű lenne? Oké, köszi.
Egy picit máris jobb a kedvem, mert az igaz, hogy ezekre még sosem figyeltem oda, csak valahogy éreztem, hogy ezt éppen minek szánták. Amit utána mond, az viszont nagyon is érdekes.
-Azt még nem tudom, de állítólag igen, van bennem valami. Már fogékonyság a fekete mágiára. Okééééé... az menni fog, remélem.
Bólintok, ha a démoni jegyeim helyén lesz bizsergés, na azt eltéveszteni sem tudom, de arról azért nem szólok, hogy lehet, pont a saját hátsóm lesz az.
-Ó. Szóval félrevezető is lehet? És akkor addig nem is lehet tudni, hogy valódi-e míg rá nem lelsz az ilyen csapdákra is? Az kemény. És bárhol lehet. Nincs valami olyan rezgése, ami azért egyedi?
Talán nem kérdezek hülyeséget. Mindennek van rezgése, és csak meg lehet különböztetni őket egymástól, vagy nem? Vagy ezek álcázva is vannak, hogy még nehezebb legyen?
-Ha nekem kellene elrejtenem ilyesmit, akkor vagy olyan helyre tenném, ahol szinte kiszúrja mindenki szemét, és így nem feltűnő, vagy hegyekbe. Utóbbiba csak nem tették őket, mert logikusan a kalandorok ott keresnék. Viszont a város forgatagában könnyedén el lehet dugni, akár utcára, akár kőfaragóhoz is, mert senki nem gondolna arra, ott az esetleg nem sima kő. Ahol szerintem lehet... vagy az ilyen terméskövek között, amiket leszórnak feltöltésre, vagy ilyen kőfeldolgozó műhelyek környékén. Bár... mekkora köveket keresünk?
A legfontosabb az, amit elfelejtek megkérdezni, mert az sem mindegy, mekkora a mérete, de ha a saját logikámat nézem, ki nem vinném városon kívülre, az túl kézenfekvő lenne.
-Bocsi, Luke vagyok, vagy Lucius, amelyik jobban tetszik.
Bemutatkozni naná, hogy ugyancsak elfelejtek, de gyorsan pótolom.

Amint meghallom, hogy hát ehhez kevesek vagyunk, azért kicsit elmegy a kedvem. Olyan szívesen segítettem volna Leonak, és erre tessék, még erre sem vagyok jó. Ez milyen már?
-Annyira erősek ezek a kövek? Jó, akkor keressünk földben földet. Nekem az is jó.
Mindenben benne vagyok, addig sem unatkozom, ez pedig tök érdekesen hangzott. Tudom, hogy rengeteg kő létezik, de na, valahogy csak meg lehet találni ezeket, vagy nem?
-Akkor nagyon értékesek lehetnek, ha más is erre pályázik. Deeee... deeee... hm.
Valamin elgondolkodom, mert közben még eszembe jut valami annak ellenére, hogy kicsi vagyok, meg erőm se sok, de azért a fejemet szeretem használni. Persze lehet, hogy nem mindig trafálok bele, de mi van ha igen?
-Ha boszorkánymester volt az illető, akkor biztos, hogy tudta, mit és miért rejt el, azaz hová. Mivel vannak látók, azt is tudhatták, ez a terület nem marad sík. De ami eszembe jutott... ezek a kövek mágiával vannak átitatva. Még ha akadnak is elterelő kövek, mi van akkor, ha arra koncentrálunk? A mágiával átitatott és mégis rejtett tárgyaknak akkor is más a rezgése mint azoknak, amik sima, mezei kövek. Vagy nem? Lehet érzékelni a mágiát.
Végül csak kifejtem, mi jutott eszembe, és biztosra veszem, hogy azok a kövek nem a hegyekben lesznek. A démoni felemmel látni? Ajaj, bajban vagyok. Bááár... lehet, arra gondol, ha engedem a szememet átváltani, akkor az segít? Amikor ez történt, akkor mindig másképp érzékeltem.
-Oké.
Bólintok és próbálok akkor úgy figyelni, ahogyan Leo mondja. Remélem, jól fogom csinálni, legalábbis azon leszek.
Amit észlelek az nagyon gyenge, de mégis érdekes, mégis más mint eddig. Ez lenne az? De jó, ez tetszik. Már épp elkalandoznék, mikor visszarángatom magam, elvégre köveket keresünk, nem mást.

Minden ötletemet elmondtam ami megfordult a fejemben, de nem vagyok olyan biztos abban, hogy Leo hasznát veszi ezeknek, vagy kint van velem a vízből. Amikor kiderül, hogy a démoni felemmel kellene látnom, elkeseredek, eddig ilyet sosem csináltam, nem vagyok gyakorlott, mégis hogyan tudnék akkor kiszúrni egy követ, amiről azt se tudom hogy néz ki.
Ennek ellenére lelkesen próbálkozom, figyelem, mi változik meg, mit látok másként, ennek ellenére egyelőre nem jutok sokra. Oké, látok ilyen hálókat, gondolom az az energiaháló, meg látok emberekben futó vonalakat, azok lesznek a vénák, de lehet, ez még inkább összezavar.
-Csak 1% esély? Az nem túl sok.
Azért kicsit többet reméltem, erre tessék, kiderül ez szinte a nullával egyenlő. Bár mit is várok? Leo sokkal idősebb tőlem, gondolom nem most kezdte ezt az egészet, és ha ő nem boldogul, akkor tőlem sokat várhat szegény. Kezdem sajnálni, most végül is olyan érzésem van, mintha egy plusz teher lennék a nyakában.
Azért igyekszem, figyelek mindent és próbálom észrevenni, mi az ami más. Valamit észreveszek, eddig ilyen arany színű valamit nem láttam, de nagyon halványan érzékelem, mégis lehet, arra kell menni? Leo elindul az irányába, és egy pillanatra felragyog az arcom. Akkor, akkor ilyesmit ha látok, akkor azonnal szólok.
-Oké, az nem lesz nehéz.

Csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy tudok segíteni Leonak, és nem csak a terhére leszek azzal, hogy elkísérem. Semmit nem találtunk, pedig... pedig olyan jó ötletnek tűnt amit kigondoltam, de ez sokkal bonyolultabb.
Lógó orral bólogatok az éhségre, legalább az az egy stimmel, igen, éhes vagyok és nem is kicsit, hanem nagyon. Végül a hotdog mellett döntöttünk, de amint leülünk a padra, azt is csak csipegetem.
Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz, annyira szerettem volna, ha Leo vagy talál egy követ, vagy rájön, merre lehet, de nem. Még azt sem. Ez így annyira gáz.
Igaz, azt se tudom, hogy ezek a kövek mire jók, de nagyon fontos lehet, ha ennyire meg kell lelni őket., és többen is pályáznak rá. De jó lenne, ha Leo megelőzné őket... drukkolok neki.
-Ez igaz... és köszi... csak...csak szerettem volna, ha sikerül neked. Máskor is szívesen segítek, már ha... nem csak hátráltatlak.
Szusszanok egy nagyot, mert az igaz, hogy nem találtunk semmit, mégcsak nyomot sem, de olyan dolgokat figyeltem most meg, amit még sosem. Nem is tudtam, hogy ilyet is tudok. Végül csak nekiállok a hotdognak. Tényleg éhes vagyok, na. Meg fejlődésben lévő szervezet, vagyis ennem kell.

-Aha, abban, hogy ne menj egyedül.
Nevetni kezdek, mert ha végiggondolom, több haszna nem volt most belőlem. Viszont legalább tudom, mit kell figyelni és mire kell figyelni. Remélem, hogy legközelebb már jobb lesz, már ha még mehetek vele.
-Miből tudod, hogy mikor alkalmas keresni? Annak is vannak jelei?
Meglepetten nézek Leora két harapás között, erre nem is gondoltam volna. Mit jelent ez a várakozás?
-Á, sose leszek olyan izmos. Nem is lehetek, és nem csak a genetikám miatt. Futó vagyok, és ott nem jó, ha túl izmos valaki.
Nem minden lány szereti, ha valaki hatalmas, de azért azt is tudom, hogy jól nézek ki, simán csajozok, csak nem mindegyik érdekel. Jó, sosem leszek akkora mint egy kétajtós szekrény, akármit is csinálok, de ez van.
-Hazafutok, nem olyan hosszú az.
Felelem vigyorogva. Szoktam úgy közlekedni, igen gyakran. Befejezem a hotdogot, finom volt, és tényleg éhes voltam, jól esett.

-Szoktál? Legközelebb is mehetek veled? Nem eszel? Hogy lehet elfelejteni?
Unatkozni... na az rám nem jellemző, mindig találok valamit, de ahogy Leot nézem, nem úgy néz ki, mint aki annyira társaságba járna. Azon viszont megrökönyödök, hogy nem szokott enni, azaz elfelejti. Azt én sosem, hát jelzi a gyomrom és addig sztrájkol, míg nem kap valamit.
-Ez fura. Ha aktiváltál egyet és a többi is aktiválva van, akkor igenis kellene lennie valaminek, amiből tudod, merre van, hiszen kapcsolatba léptek egymással. Miért nem kérdezed a követ? Hallottam egy legendáról, miszerint annak idején a főpapok az egyiptomi piramisok csúcsainak mintájára készítettek ugyanolyan csúcsokat, ásványokból. Ezek mind kapcsolatban állnak egymással. Ha jól kérdezel, vagy használod az egyiket, megkapod a választ, merre keresd a többit. Egyszerűen megmutatja a képet.
Ismét eszembe jut valami. Ha Leonál van az egyik kő, akkor miért nem használja? Ha működött ott is, akkor működik itt is. Márpedig azoknál ez bevált.
-Igen. Nem mindegy a testsúly itt. Aha, már próbálgatom a szárnyaimat.
Bólintok vigyorogva. Sajnos nem leszek hatalmas, sem óriási izmokkal rendelkező, legalábbis addig biztos nem, míg futok.
-Nem muszáj, köszönöm. Nem akarok ebből gondot. Fél óra alatt hazafutok.
Vajon ismeri Mystralt? Biztosan, elvégre mindketten boszorkánymesterek. Na majd megkérdezem.