Hogy nézek ki? Nagyon jól! Hófehér hajam gondosan van nyírva, ráadásul szinte mindig égnek áll. Szintén hófehér bajszomat is gondosan vágom és ápolom. Az öltözködésem megfelel az aktuális divatnak, de általában attól függ, hogy milyen helyzetre készülök. Szeretek öltönyöket viselni, de ha egy rituálét kell végrehajtani, akkor azt jobb szeretem kényelmesebb göncökben tenni. A ruháimhoz gyakran használok kiegészítőnek zsebórát. Ó jaj, majdnem elfelejtettem, de látom Te észrevetted! A szemem az olyan, amilyen: a bal oldali szép barna, a jobb oldali pedig szép fehér.

Nem is tudom hogyan jellemezném magam. Talán az a legjobb szó rám, hogy kaotikus. Egyik pillanatban még vidáman cseverészek, a másikban pedig már komor vagyok és gyilkos szemekkel bámulok rád. Soha nem tudhatod, mire számíts velem kapcsolatban. Senkit sem ítélek el azért, ami. Felőlem lehetsz Árnyvadász, Farkasember, vagy Tündérke, nem érdekel! Ha információra van szükséged és meg tudod fizetni, akkor könnyen összeütünk egy üzletet. Ezen kívül talán még azt tudnám megemlíteni, hogy oda vagyok a nőkért. Szeretek bókolni, udvarolni a gyengébbik nemnek, viszont nem mondanám magam túl hűségesnek.

421 évvel ezelőtt születtem London nyomornegyedében. Apám sohasem volt, az anyám pedig belehalt a szülésbe, szóval egy árvaházban éltem le a gyermekkorom. Hogy a gyermekkorom milyen volt? Röviden annyit tudnék mondani, hogy szörnyű. Mivel egy rendellenességgel születtem, állandó célpontja voltam a többi gyereknek. Mint láthatod, a bőröm hófehér, ráadásul a szemeim színe különböző.. Azt hiszem nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem öltek meg már a születésemet követően, hiszen akkoriban ilyen jegyek miatt bárkire azt mondták volna, hogy megszállta az ördög. A vicc az, hogy nálam igen csak közel álltak volna az igazsághoz. Erről viszont később lesz szó.
Tehát, gyermekkoromban sokat bántalmaztak, lelki terrorban tartottak és még sorolhatnám. Eléggé alultáplált voltam, hisz alig adtak nekünk enni, ráadásul a nagyok gyakran elvették a kicsik ételét. Nagyjából 16 lehettem, amikor leléptem és az utca gyermekévé váltam. Az éhezés megmaradt, viszont már ritkábban vertek meg. Ekkor csatlakoztam egy kisebb társasághoz akik főleg lopásból tartották fenn magukat.
Nagyon jól éreztem magam a csapatban, bár a fura kinézetem miatt igencsak óvakodtak tőlem. Én is eléggé távolságtartó voltam, bár ezt biztos megérted. Teltek múltak az évek és az utcakölyökből lassan egy igazi tolvaj lett. Egyre jobban beilleszkedtem, egyre több pénzhez jutottunk, így hát éltük a világunkat. Majd egy napon rossz embert próbáltam kirabolni és akkor megváltozott minden. Egyszerű ruhát viselt, nem keltett feltűnést, így hát nagyon jó célpontnak tűnt egy zsebmetszéshez. Mint mindig, most is elvegyültem a tömegben és óvatosan közelítettem meg. Minden nagyon simán ment, így amikor elemeltem az erszényét, feltűnés nélkül leléptem. Emlékszem, a pénz egy részéből ételt vettem, míg a többit elköltöttem egy cipőre. Az egyik társamnak vettem, szerettem volna kedveskedni a lánynak. Így a vásárlást követően visszamentem a búvóhelyünkre. A látvány beleégett az emlékezetembe. Elég becsuknom a szemem és már látom a vérfürdőt... a szétmarcangolt testeket, a beleket és más belső szerveket, ahogy beterítik a falakat. Ő is ott volt, a nő akit kiraboltam. Épp a lány koponyájából lakmározott, akinek a cipőt vittem. Amikor meglátott, véres arcára hatalmas mosoly húzódott. Elengedte a halottat, majd egy pillanat alatt előttem termett. Nem volt sok választási lehetőségem. Elmondta, hogy a szolgája leszek egészen addig, amíg rám nem un. Utána pedig el fog dobni, akár egy rongyot.
Így kerültem Innana fogságába. Az az átkozott nősténydémon elég rendesen kihasznált: segítenem kellett a kísérleteinél, el kellett tüntetnem a mészárlásainak a nyomait, vagy éppen az ágyasaként használt. Erről az időszakról nem akarok túl sokat mesélni, ha nem bánod. Eléggé megrázó volt több száz évet lehúzni Innana mellett. Azt azért elárulom, eléggé talpra esett voltam már akkor is. Amikor volt egy kis szabadidőm, különböző könyveket bújtam. Ezek egy része a démonokról szólt, egy része a nyelvükről, de volt olyan is, ami a démonok mágiájáról szólt.
Majd ezelőtt nagyjából százhatvan évvel megtörtént a változás az életemben. Innana emberére talált egy helyi boszorkánymesterben, aki a segítségemmel végzett a démonnal. Azt hiszem éppen ez volt a szerencsém, hisz engem is megölt volna, ha ellene fordulok. Nem tudom ki volt ez az idegen, de azt hisze ez már nem is számít. Valamit keresett Innana-nál, majd amikor megtalálta távozott.
Ezután ugye egyedül maradtam. Nem volt senkim, nem ismertem senkit. Ráadásul a kinti világról sem tudtam sokat, így felfedező útra indultam. Kitaláltam magamnak a Ravelt Mayere nevet, majd a nyakamba vettem a világot.
Rengeteg helyen jártam már, ráadásul számos ismeretet megszereztem. Az évek alatt megtanultam beszélni a démonok nyelvét, elsajátítottam a varázslás fortélyait, illetve elsajátítottam néhány olyan dolgot, ami az emberek világában nagyon hasznos tud lenni.
Jelenleg New York-ban tartózkodom. Nem tudom meddig maradok, de azt hiszem itt el tudok majd adni néhány nagyon érdekes információt. Ráadásul van nyomozni való is, így biztos hamar beindul majd az üzlet. Jelenleg még nem tudom hol fogok berendezkedni, találnom kell egy jó helyet. Szóval ha nem bánod, most mennék a dolgomra!