New York - Manhattan
A Pokol Konyhája/Clinton

Újabb éjszaka, újabb halott. Én vagyok a város egyik legjobban informált boszorkánymestere, éppen ezért szinte mindent tudok, ami New York-ban történik. Egy ekkora városban néhány gyilkossági eset nem kavar túl nagy port, viszont, ha egy sorozatgyilkosról van szó, arra elég sokan felfigyelnek.
Így kerülök én is most ide a 46. utcára, a Don't Tell Mama és a Barbetta közötti parkolóba.
Az álcázó varázslatomnak köszönhetően a rendőrök észre sem veszik, hogy körülöttük sétálok és én is alaposan megnézem magamnak a tetthelyt. Idő közben már szereztem másolatot a korábbi esetek aktáiról, így nagyjából tudom mire számítsak: halott férfi, akinek eltávolították valamelyik szervét, a hátába pedig furcsa jeleket véstek egy késsel.
A rendőrség nem tudja megfejteni a jeleket, elvégre egy általuk nem ismert nyelven van. Azonban én el tudom olvasni, sőt, beszélni is tudok rajta. A szöveg alapján mindannyian áldozatként szolgáltak és egy démon falta fel a lelküket. Az, hogy ezen a környéken dobták ki a hullát és nem a Hudson-ba, csak egy üzenet lehete.
Valaki, vagy valakik meg akarnak idézni egy nagyobb démont és ehhez segítséget kérnek. Nem tudom ki lehet az, akit így akarnak a világra szabadítani, de valószínűleg elég nagy rajongótábora lehet, ha így próbálják összeszedni a követőit.
Majd hirtelen "megszólal" egy riasztó varázslatom. Azonnal abba az irányba kapom a tekintetem. Nem látom ugyan, de érzem, hogy egy nephilim az. Nem akarom magam túl nagy bajba keverni, ezért elindulok felé, majd úgy módosítom az álcázó varázslatomat, hogy ő is megláthasson. Teljesen nyugodtan elsétálok a Mama bejáratáig, majd megállok mellette a lépcsőnél. Ha hajlandó velem beszélni, akkor így megejthetjük a dolgot. Ha nem akar, akkor távozom.

Egy lány érkezik hozzám, aki nagyon keres valamit vagy valakit. A kérdésére elmosolyodom, majd bólintok egyet. Nagyon bájos, ahogy magázva kérdez.
- Ami azt illeti, igen, én is a nyomozás miatt vagyok itt - válaszolok neki.
Ezután alaposabban is megnézem magam a lánykát, mivel nem tűnik ismerősnek. Találkoztam már számos Angyalkával a városban, de vele még nem. Miközben vizslatom, újra feltesz egy kérdést.
- Ami azt illeti két Árnyvadász jelenlétét éreztem nem is olyan rég - szólalok meg, majd tartok egy kis szünetet. - Viszont csak te jöttél ide.
Úgy tűnik nem igazán érdekli hogy mi történt itt, egyszerűen csak a társa érdekli. Úgy néz ki mást kell keresnem, aki érdeklődik az ügy iránt.
- Ha gondolod, segíthetek megtalálni a kis szerelmed - mondom miközben pöndörítek egyet a bajuszomon. - Biztos félsz itt egyedül, nélküle. Segítek megtalálni a társad, hátha őt jobban érdekli a nyomozás.
Ekkor becsukom a szemem, majd mély levegőt veszek. Alaposan a levegőbe szimatolok, majd ahogy a lányra nézek, halvány zölden dereng a szemem.
- Hm, hm, hm. Úgy tűnik a szerelmed már nincs itt. Ráadásul mágiát érzek a közelben, valaki varázsolt. Segíthetek a keresésben, de előre szólok, mindennek ára van!

Szinte teljes fapofával nézem a lány reakcióját és hallgatom a válaszát. Amikor befejezi a válaszát, olyan arcot vágok, mint aki teljesen megilletődött. Ez az egész része a kis színjátékomnak, amit gyakran eljátszom hasonló helyzetekben.
- Ó, elnézést! - válaszolok, majd kissé hátra hőkölök. - Nem akartalak megbántani, azt hittem hogy "olyan" viszonyban vagytok. Tudod, nem mai csóka vagyok, itt meg gyakran hallom hogy úgy hivatkoznak egymásra az emberek, hogy élettársak. Ti pedig össze vagytok ugye zárva... Elnézést, hogy kissé túlkombináltam a dolgokat! - mondom, majd meghajolok előtte.
Ezután, amint kiegyenesedtem, megigazítom a ruhámat és még utoljára alaposan megnézem magamnak a lányt.
- Kezdetnek csupán annyi fizetséget kérek, hogy áruld el a neved. Az én nevem Ravelt Mayere, angol hon átkozott gyermeke vagyok - ekkor kezet nyújtok neki. Ha elfogadja, a számhoz emelem a kezét és egy csókot lehelek rá. Elvégre úriember vagyok, vagy mifene.
- Egyébként nem kell attól tartanod, hogy a segítségemért bármi olyat kérnék, amit nem szeretnél. Hajlandó vagyok kompromisszumokra. Szóval, elfogadod a segítségem?