A fekete ruhát mintha rám öntötték volna, úgy vesz körbe és simul rám könnyedén. Az alsó könnyebb anyag minden lépésemmel némán suhan velem, a magassarkúm kopogása is csak halkan követ. A hajam egyenesen omlik a vállaimra és a hátamra, a sötét bordó ajkaim résnyire nyílnak miközben az autóhoz érek, Franko már nyitja nekem az ajtót. A gyémántok súlyosan ékesítenek és csillognak büszkén. Mikhal tudja, hogy kell egy nőt levenni a lábáról. Belélegzem a nyugodt éjjeli szellőt és a közeledő nyarat érzem benne a prada parfümöm mellett. Beszállok és Franko kisvártatva indul el. Ezen a kislányon gondolkozok. Remélem rendben lesz minden és szót fogat Viktornak. Mikhalnak nem tudom, elmondjam-e még. Talán várok majd egy kicsit. Elkapott egy érzés és muszáj volt segítenem neki. Még megerőszakolja valami állat. Harapok az alsó ajkamba és képek villannak fel előttem az én régi fogvatartóim jutnak eszembe. Kifújom a levegőt. Nem hagyhatom hogy ez vele is megötrténjen. Védtelen teljesen. Azt kell még kitalálnom, hogy menjek vissza a lakásba titokban.  Az út alatt a város fényeit figyelem és kicsit leengedem az ablakot. Felölt ez a levegő, még ha nincs is rá igazi szükségem. 20 perc alatt érünk oda és közvetlen a bejárat előtt áll meg nekem. Biccentek neki egyet köszönetképp és már nyitja is nekem az ajtót. Kiszállok és kihúzva magam indulok el, s már ketten nyitják az ajtót. Mikhallal még nem igazán mutatkozunk együtt nyílvánosan mióta újra együtt vagyunk. Hosszú évek óta nem randiztunk már...sőt régen se igazán járkáltunk el. Ünnepelni szeretné Moszkva Égkövét, én pedig méltón fogok ragyogni az oldalán. A fények halványak és sejtelmesek, a zene lassú halk jazz és az asztalok kellő távolságra vannak egymástól. Pont ahogy szeretem. A teret. Szemeim halványan kéken fénylenek ahogy hátra sétálok amerre a pincér vezet engem. Csupa diplomatát látok út közben. Meglepetten figyelnek ésahogy elhaladok mellettük, összesúgnak.

A külön terembe lépve pillantom meg és oda érve hozzá mosolyodok el és kézcsókra nyújtom a kezem. Az ajaki épp hogy érintik a kézfejem puhán. Viszonzom az apró csókot és kihúzza nekem a széket én pedig helyet foglalok a szépen megterített asztalnál. Egyenes háttal ülök és az ő mosolyát figyelem. A szemei csillognak ahogy a gyémántok a testemen. Koronát adott nekem. A király és a királynő egy asztalnál. Figyelem ahogy a pincér bort tölt nekem és megfogom a poharamat. Kellemesen hideg, pont ahogy kell.- Nő vagyok én is Mikhal. -mondom mosolyogva és zavartan lesütöm a szemeimet ahogy megdicsér.- Köszönöm, de ez ma este nem csak az én érdemem. Köszönöm a csodálatos ruhát és ékszereket. Ismered a stílusom és tudod, hogy vegyél le a lábamról.- Mondom félmosollyal és felemelem a bort. - Nem gond, szerintem ezt is el fogod találni. -mondom és végig mérem. Finom öltöny, elegáns és kellemes összhatás. Ő is készült. Hallgatom a köszöntőjét és a szemeibe nézek- A csodás ügyemre, arra hogy a király és királynő együtt uralkodik és erre az estére. -mondom és koccintunk, majd a borba kortyolok. Látom még a szemem sarkából ahogy a pincér egy előző üveget visz el. Szóval ennyire unatkozott. Csak minimálisan látszik rajta a bor. A szemem a kezdőbetűmre vándorol a nyakán és büszkeség tölt el. Csak egy kis része látszik, de látom.- Nem emlékszem mikor mozdultunk ki utoljára így... már ezer éve. -mondom és újra a borba kortyolok.- Nosztalgikus érzés.

Kihúzom magam, majd lassan dőlök neki a szék támlájának kényelmesen. Látom ahogy falja a tekintete a testem és imponál. Szeretem, hogy Mikhal tekintete ilyen nyílt és kifejező. Szeretem, hogy vágyik rám. Hallgatom és tudom, hogy tudja. Kíváncsi. Igen, elég feltűnően elemeztem ki őt. Hiba volt, na de én se vagyok tökéletes. Elmondja részletesen a megfigyelésem részleteit és elégedetten hallgatom. Igen, jól láttam rajta. Megnyalom az ajkaimat vele egyidőben szinte és tudom, mennyire kíváncsi. Tudja, hogy félek egy kicsit. Bár a kígyók megérzik ezt. Azok a gyönyörű kígyók. Oldalra billentem kissé a fejem és akaratlanul is leutánzom a mozdulatát. Szerelmem. Csak őt figyelem ahogy leteszik az ételt. Elmosolyodok. Cinkos mosoly ez. - Azért nem akartam még elmondani, mert még én is butaságnak tartom. Furcsa megnyilvánulás. Meglehetősen ösztönös és kevésbé logikus. -mondom őszintén és az arcomon kivételesen bizonytalanság tükröződik. Ritka.- De lebuktam. -mondom és a boromba kortyolok.- Kíváncsi vagy rá? Még akkor is ha hülyeség? -kérdem és csigázom egy kicsit. Csak össze kell szednem magam. A bor kivételesen erősebbnek bizonyul mint általában. Megértem, hogy kicsit becsípett. Meglep, hogy a helyzethez képest higgadt vagyok. Talán csak bízok Mikhalban. Még egy korty és a szemem i felizzanak pedig nincs a borban vér. Pedig lehetne. Nem emlékszem mikor ettem utoljára.

Hallgatom a szavait és igazat kell adnom neki. Minden szavának. Halkan kifújom a levegőt és egyenlőre nem kezdek el enni. Végig hallgatom és a poharamat letéve kérem, hogy töltsenek még nekem bort. Az arcom kissé megkomolyodik és a szemeit figyelem.- Igazad van, és sajnálom. -mondom ki a két kifejezést amit rajta kívül talán senkinek nem lennék hajlandó kimondani. Nyelek egyet és összeszedem magam. A pincér készségesen tölt nekem és el is megy.- Még hozzá kell szoknom, hogy van kivel őszintének lennem. Szeretném ha működne köztünk a bizalmi viszony és oda fogok rá figyelni. -mondom komolyan és a borba kortyolok de nem veszem le róla a szemem.- Őszintén nem akartalak megváratni és siettem. Csak az történt, hogy.. -mondom és elakadok egy kicsit a mondatban. Mély levegőt veszek- Még sosem történt velem ilyen. Az utcán sétáltam és megláttam egy kislányt az egyik ház tövében ücsörögni. Egyedül volt este azon a környéken. Kicsit aggódni kezdtem érte. Helyesnek tűnt. És odamentem hozzá. Eleinte azt hittem, hogy megszökött vagy valami, de nem. Azt mondta, nincs senkije és nincs hova mennie. Sosem érdekeltek a gyerekek, de nem hagyhattam ott az utcán -mondom és feszületen figyelem az arcát. Vajon elnéző lesz? - Az egyik emberemmel elvitettem a régi lakásomba. Lázas volt odakint pedig elég hűvös van. -mondom megadóan és nem engedem el a tekintetét- Persze tudom, hogy bármit mondhat nekem, és nem is biztos hogy túl őszinte volt, de nem akartam otthagyni, az emberemnek pedig kiadtam, hogy felügyelje. Most ott van a lakásban. -mondom és a tekintetem kérlelő.- Tudom, hogy lehet, hogy ostobaság.. és azért nem akartam neked a vacsora elején elmondani, mert össze akartam szedni magam. - lassan fújom ki magam és őszinték a szemeim-

Feszülten hallgatom egy ideig majd enni kezdek a mondandója közben. Figyelem és végig hallgatom. Egy kicsit megnyugszok. Egy kicsit. De örülök, hogy megért engem és elfogadja a helyzetet. Az utolsó mondatainál megállok egy kicsit. A szemeibe pillantva teszem le a kést és villát és megvárom amíg befejezi- Nézd Mikhal.. Ez csak úgy jött. Nem azért csináltam, mert még nincs közös gyerekünk, és nem is azért, mert neked van egy fiad és nekem is legyen gyerekem. Mindössze megláttam ezt a kislányt és talán ösztönösen cselekedtem. Ennyi az egész -mondom és megtörlöm egy kicsit a számat a szalvétával.- Tudom, hogy lesz gyermekünk. Hisz megígérted nekem. -mondom és a fényben megcsillannak a szemeim- Nem tudom, még nincs vele konkrét tervem. Szeretném megismerni egy kicsit. Mindenesetre egy ideig a lakásomban fog lakni, nem fogsz vele találkozni. -újra enni kezdek , de csak a felét fogyasztom el. Megiszom a pohárban maradt bort és érzem egy kicsit a hatását- Hajnalban megnézem, hogy van utána haza megyek hozzád.  Mellettem fogsz ébredni. Rendben? -kérdem és az asztalon felé csúsztatom a kezem. Az ujjaim finomak és dísztelenek. Nem csillognak, legalább ők nem.

Látom az apró mosolyát és a felcsillanó szemeit ahogy hozzáérek. Látom az apró ráncokat a homlokán és hallgatom. Igen tudom, hogy nincs ideje. Gondterheltnek is tűnik és tudom, hogy az én dolgaim is nehezítik a helyzetet. - Csak szeretném ha néha aludnál is egy kicsit. Tudom, hogy nem sok az alvásigényed de van. És nekem az is a dolgom, figyeljek arra amire te nem -mondom és mosolyogva simítom meg a kezét. A bőre kellemesen meleg az enyémhez képest. Vajon neki milyen érzés az én bőröm?- Tudom, hogy halandó. De ne aggódj, nem súlyos az állapota. Viszek neki gyógyszert mikor megyek. Életrevalónak tűnik- mondom és még ha kicsit aggódok is, tudom, hogy nem lesz baj. Hallgatom és elmosolyodik ahogy ő is a kezemre simít finoman. Lassan fújom ki halkan a levegőt és elengedve őt látok hozzá az evéshez. Most hallom csak igazán csak a zenét és halkan dúdolom egy kicsit. A szemeim színe egyenlőre nem vált kékre.- Holnap este érkezik egy nagyobb fegyverszállítmány, személyesen fogom felügyelni. Későn fogok hazaérni csak. -mondom és lassan elfogyasztom az étel nagy részét de az egész nem menne le. Leteszem az evőeszközöket és lehunyom egy kicsit a szemeimet. Túl nyugodt most minden. Olyan furcsa hogy mi ketten itt ülünk és nyugodtan vacsorázunk. Rápillantok és a szokást megtörve kérdem meg: - Van kedve táncolni velem uram? -mondom és a hüvelykujjammal a kézfejére simítok.

Hallgatom őt és kissé elmosolyodok. Megérti azt amit csinálok és azt is, miért csinálom. Nem csalódtam benned Mikhal. Figyelem őt és egy kicsit talán hálásnak érzem magam miatta. A mosolyom kicsit szélesebb lesz ahogy a mondandója végére ér és még ha apróság is, boldog vagyok miatta. Ahogy felkel és nyújtja a kezét könnyedén emelkedek hozzá és az egyik kezemmel a kezét fogom, a másikkal a vállára fogok finoman. Erős váll. Mosolyogva a szemébe nézek és ahogy a szám vált, mi pedig táncolni kezdünk lassan. Mikhal vezet én pedig követem lassú léptekkel. Olyan jó most. Most nem számít semmi más. Mélyen belélegzem az illatát és válaszolok- 4 nap múlva megyek Moszkvába és szeretném, ha te is velem jönnél... Gondolj bele, egyszer se kellene nélkülem aludnod.. -mondom csábítón ahogy picit közelebb hajolok hozzá- Moszkvában pedig aludnunk se muszáj.. -mondom halkan nevetve- Tényleg jó lenne ha velem jönnél, nem szeretnék nélküled menni. -mondom és apró csókot lehelek az ajkaira- Mit gondolsz? -kérdem halkan és kicsit lejjebb ereszkedve dőlök a mellkasának a fejemmel és lehunyom a szemeimet. Amíg nem válaszol, csak hallgatom a zenét és élvezem a testének melegét.

Lehunyom a szemeimet ahogy szusszan. Ebben a szusszanásban minden benne van. Tudom, hogy gyűlöli azt a helyet. Sőt, igazából már akkor is tudtam mikor megkérdeztem. Akármennyire is undorodik a helytől, és akármennyire is nehéz bevallanom, de szükségem van rá. Talán nem életbe vágón, de szeretném, hogy velem legyen minden fontos pillanatban. Emellett előnyös, ha látják, hogy ki áll mellettem. Ahogy megpörget kinyitom a szemeimet és a tekintetünk találkozik. Beadja a derekát. Őszintén elmosolyodok. Megcirógat én pedig jólesőn szusszanok.- Tudom mennyire nem akarsz oda vissza menni... de ez sokat jelen nekem. Köszönöm. -mondom és még én is meglepődök magamon, és hogy most mennyire gyengéd vagyok. Ritka, de Mikhal képes kihozni ezt belőlem.- Nem maradunk sokat, csak pár nap. Megjelenünk egy fogadáson, felvázolom a terveimet és kiosztom a parancsokat. Szórakozás és munka. -mondom ahogy figyelem és közel hajolva az arcához figyelem meg minden rezdülését- Zakhar is elfoglalja magát pár napig. -mondom és lassan pózt váltva karolom át a nyakát. A tekintetem lesiklik a szemeiről és még közelebb hajolva csókolok finoman a puha bőrre a nyakán. Halványan felizzanak a szemeim és az egyik kezem vissza csusszan a vállára teret engedve- Megehetem a desszertet? -kérdem halkan és lassan végig nyalok a nyaka érzékeny pontján.

Morcos. Mikhal egyre nehezebben viseli ezt és így elrontja a sajt ízét is. De szükségem van rá, ő is tudja, hogy nem csak úgy csinálom ezt vele afféle játékképp. Igen választhatnék mást is... de ínyenc vagyok. És tudom hogy nála nincs aki jobban ízlene. Nem hiába, különleges. Kíváncsi vagyok még hányszor fogja nekem megengedni. De addig is kihasználom az adott alkalmakat. Ahogy végeztem még utoljára finoman lecsókolom a bőréről az utolsó cseppeket is és lassan elhajolok. Már nem pihegek, mint régen ilyenkor. Már csak méltóságteljesen kihúzom magam és lenyalom az ajkaimról a vért amíg lassan a szemeim újra vissza váltanak vörösre. Figyelem őt, ahogy úgy csinál mintha kicsit se viselné meg a testét. Attól hogy nem halandó, ez neki is vérveszteség. Iszik én pedig a hajamat hátra simítva maradok a helyemen a nagy, kivilágított különterem közepén. Kicsit olyan érzésem van mint a színpadon.- Gyarmatosítok, ellenőrzök, toborzok. -mondom röviden de határozottan- Szeretném ha megmaradna a rend és szükség van az új területekre. Emellett időközönként muszáj megjelennem. Neked pedig csak örülni fognak. -teszem hozzá kellően kimérten. Ha munkáról van szó, nem tudok finomkodni- A terveim az asztalodon várnak otthon drágám. -mondom már enyhébb hangnemben és közelebb lépve állok meg előtte közvetlenül. Ahogy figyelem a nyakamon lévő apró jelre teszem a kezem és mély levegőt veszek. Örökre együtt fogunk játszani Mikhal. Le pillantok a szemeibe, majd lassan leülök a széket közvetlen elé téve. Közel hajolok az arcához és onnan figyelem a reakciót. Még nem csókolom meg.

Várom őt. Várom hogy belemenjen a játékba ahogy mindig. Mint a gyerekek. Figyelem a szemeit és tudom, hogy most az ő szabályai szerint fogunk játszani. Nem tűr ellentmondást én pedig engedelmesen nyitom ki neki a számat amennyire csak tudom. A nyelvemet végig húzom belülről a fogaimon és megcsillan a fényben a nyálam is. A hófehéren fénylő, borotvaéles csontfegyverek a számban igazán jól mutatnak egy ilyen törékenynek tűnő test részeként. Az állam fogja én pedig halkan szusszanok ahogy a keze lejjebb csúszik a finom íven és még ha szimbolikusan is de az életemet a kezébe veszi. Szereti fitogtatni az erejét, azt hogy bármikor össze zúzhat, de kegyesen életben hagy. Szeret kegyet gyakorolni. Szeretné ha értékelném. Kissé oldalra billentem a fejem és az ajkaimat résnyire nyitva hagyom és nem eresztem a tekintetét. Macska-egér játék a mienk. Nem szeretjük győzni hagyni a másikat. Hallgatom ahogy nyitja a száját és beszélni kezd. Nyelek egyet közben és egy kicsit megremegnek a kezeim. Tudja, hogy én nem adom oda magam. Engem el kell venni. És most pontosan ezt teszi. Királynőnek kell lennem. Kihúzom kissé magam és kifújom a levegőt sziszegve a fogaim közt ahogy érzem hogy minden egyes szavával egyre jobban ránt magába. Rászorít a torkomra és halkan felsóhajtva hunyom le a szemeimet egy hosszú pillanatra. Ezzel vesztettem, bár sosem vallanám be. Groteszk módon élvezem a szorítását és hogy akárhogy is nézzük, kapaszkodik belém. Mert ő is tudja, hogy én vagyok rá egyedül méltó, hogy a királynője lehessek. Senki más. És sosem fog elengedni, a halálomban is keresni fog engem, azt akibe kapaszkodhat, azt akit felemelhet. Figyelem ahogy tovább suttog és akaratlanul is, szinte észrevétlenül elmosolyodok. Nem gúnyosan, egyszerűen a szavain. Felfal. Minden nap megteszed Mikhal. Minden nap el kell kapnod hozzá, hogy megtedd. Minket ez a játék éltet. Óvatosan az alsó ajkamba harapok és a fagyos szemeim olyan akarattal merülnek el az övéiben, amit csak ritkán láthat. Közelebb húz én pedig mélyen belélegzem az illatát. Megtölti a tüdőmet teljesen. Hirtelen enged el és parancsol. Egy ideig egyenes háttal nézem vissza húzódva. Feszegetem a határaimat, de ő is tudja, hogy ritkán cselekszem füttyszóra. Méregetem egy ideig lassan feláll, fölé emelkedve. Lepillantok rá és a szemeit figyelve nagyon lassan lépek egyet elé és ereszkedek térdre. A szememben hideg vadság, ellentmondás és szerelem sugárzik. Nem érek hozzá csak lepillantok a nyakára. A gallérja egy részét eltakarja a jelemnek, de nem az egészet. Jól vigyázz Mikhal, mert én is örökre megjelöltelek téged. És te is pontosan tudod, kihez tartozol. Nem fogok megszólalni. Egy nő legnagyobb fegyvere a csend. A ruha anyaga finom fodrokban terül szét körülöttem a földön.

+18

Kíváncsi tekintettel figyelem ahogy a nyakkendőjével játszik és lassan teljesen kilazítja. Közel hajol és én állom a tekintetét. Lassan oldalra billentem a fejem egy finom mozdulattal ahogy a kellemesen meleg ujjai a hideg bőrömhöz érnek. Úgy ér hozzám mintha egy törékeny porcelán lennék. Ahogy keze a jelhez ér kissé megremegek és bizseregni kezdek. Érzékeny. Résnyire nyílnak az ajkaim és mozdulatlanul hagyom, hogy a nyakam mögött elvezesse a ruhadarabot. Hallgatom és elfolytok egy mosolyt. Egy jégkirálynő nem mosolyog. El akar kényeztetni. Az ajkai olyan közel vannak hozzám, hogy érzem a hőjét. Határozott mozdulattal húz magához. Szeretem ha kényszerít. Ellentmondásos. Tudja, hogy engem kemény kézzel kell fogni. Pontosan tudja és jobban élvezi mint egy gyerek az új játékát. Ahogy megcsókol mélyen és hosszasan viszonzom. Lehunyom egy pillanatra a szemeimet és finoman az alsó ajkába harapok egy pillanatra. Évődök. Kissé elhajol vigyorogva. Ez az amiért szeretem őt talán... az őrületért ami körbe lengi. Mikhal két lénye fonódik a testem köré finoman. A szadista és aki ilyen angyalian tud rám mosolyogni. Halkan felsóhajtok ahogy a nyakamhoz hajolva harap meg kissé és erősen szív. Szisszenek. Érzem ahogy a bugyim lassan de biztosan ázik át. Már ennyitől. Ezt teszi Mikhal. Hallgatom és éhes tekintettel figyelem már. Ahogy az ölébe kerülök és a fenekemre simít szinte azonnal elhelyezkedek az ölében és a szoknya alatt a bugyim pont a férfiasságához símul nadrágon keresztül. Átkarolom a nyakát és a csípőmet szorosan az övének nyomom ránehezedve. Ahogy a kulccsontom alá csókol a hajába túrva nyögök fel halkan és lassan lecsúsznak a pántok a vállamról. Finoman megemelkedek majd vissza engedem magam. Így ingerlem midndkettőnket. Érzem, hogy keményedik. Nyelek egyet és egyre kevésbé kezd érdekelni, hogy egy gondosan megvilágított hatalmas teremben vagyunk. Bármikor bejöhet a pincér..bár gondolom elküldte őket. - Bárhol.. és bármikor megdughatsz ugye..? -kérdem szusszanva a fülébe miközben az egyik kezemmel közénk érve markolok kissé határozottan a férfiasságára. Bárhol és bármikor.. Ez a legjobb az egészben. Lassan masszírozni kezdem, majd fürge mozdulatokkal gombolom ki és húzom le a cipzárt is. Így már csak a boxer marad. Most én is kicsit szeretném kényeztetni. Egy kicsit. A boxerbe nyúlva fogok rá először lágyan, majd erősebben és mozgatni kezdem a kezem. A szemeit figyelve hajolok most én a nyakához és végig csókolom. A jelnél megtorpanva szívom meg kissé. Tudom, hogy neki is érzékeny.- Mutasd meg hogy bánik egy király a királynővel -búgom a nyakára miközben kicsit gyorsítok a kezemen.

+18
A fejem az asztalon pihen egy ideig majd lassan újra megemelem egy kicsit. Ezt nem akarom kihagyni. Az inspiráció szerves része ennek a létnek. Érzem ahogy Mikhal kezd feloldódni. Kinyitja a kapukat a kígyónak. Az ujjai erősen markolnak a combomba és érzem ahogy a levegő egyre sűrűbb és nehezebb lesz. Rezonál. Megnyalom az ajkaim ahogy érzem, ahogy belesüllyedek az aurájába. Tetszik nekem ez a Mikhal. Most látom először így ilyen közelről. Figyelem ahogy a pincér kétségbeesésében vergődni kezd ls Mikhal mint egy igazi ragadozó, a félelem ízére emelkedik fel és hajol teljesen fölém, mellettem megtámaszkodik és hozzám simul. A vadászat élteti. Látom magam mellett a néhol pikkelyes karokat. Ez most a ő játéka, én csak néző vagyok és az aki élvezi a gyümölcsét. A kígyó az asztal alól egy pillanat alatt kapja el az embert aki rosszkor volt rossz helyen. A vér szagára felparázslanak vörös szemeim és finoman megnyalom előbukkanó szemfogaimat. Finoman az ajkamba harapva figyelem ahogy a mozgás megszűnik és csak a csontok ropogása visszhangzik a teremben. Talán szeretném ha egy nap engem is így enne meg Mikhal. Egészben, minden egyes porcikám. Talán önként meghalnék, hogy a része lehessek. Talán csak Mikhal kemény férfiassága a fenekemnek feszülve generálja ezeket a gondolatokat. Ahogy a nyakamhoz hajol úgy nyomom szorosabban neki a fenekem és kissé összekenem így a nadrágját. A nyakamba csókol én pedig megborzongva markolok a zakóba magam előtt. A félelem szaga lengi be még a termet. Hirtelen fordít meg és tol fel az asztalra. Szusszanok egyet ahogy a testem engedelmesen csattan egyet megmaradt tányérok előtt. Vennék egy mély levegőt de nem tudok, valami nyomja a tüdőmet...a mellkasomat...a bordáimat.. Megrándulnak kissé a vállaim és az asztal szélébe kapaszkodok ahogy felemeli a lábam és már kiszabadulva foglal el engem hirtelen és erősen. Ez a mozdulat kirpésel valamennyi levegőt a tüdőmből de csak egy halkabb nyögésre futja. A zöld szemeibe pillantok és elnyílnak az ajkaim. Mindig is látni akartam. Mindig is igaz valójában akartam látni és érezni. Ahogy mozog egyre hangosabban nyögök és a rajtam átsikló sötétségre  pillantok még vörös szemeimmel. Érzem hogy fogy az energiám és egyre jobban nehezemre esik igazán ébernek maradnom. A kéj kitölti szépen lassan az összes gondolatom és csak hagyom magam. A kezeim elengedik lassan az asztalt és görcsösen kapaszkodnak Mikhalba. Az ing alá siklanak a hátán és végig húzom a körmeimet a bőrén. Érzem a vérének az illatát. Nem engedem el a tekintetét. Érzem ahogy az aurája gátol és taszít az asztalnak. Ez egy új állapot. Egy új állomás számomra. A szemeim lassan vörösről halvány lilára váltanak. Ahogy a kígyó alak elsiklik az ajkaim előtt, nemes egyszerűséggel bele harapok. Megremeg a felső ajkam, majd fel is húzom megmutatva a fogaimat. A levegő hőmérséklete elkezd csökkenni köztünk és az egyik kezem a gallérjára siklik, majd megragadva húzom le  magamhoz hogy az orrunk összeérjen. Lihegve figyelem őt egészen közelről. Bármit megadnék, hogy ma hajnalban egy gyermek foganjon a testemben. Bármit.