Árnyvadászok

Hozzászólások száma : 35

Ma nem vagyok beosztva őrjáratra és óraadásra sem, mert mint idősebb árnyvadász, felajánlottam hogy ha valaki igényli, akkor tréningezek vele. Mi nagyon gyorsan élünk és én már öregebbnek számítok, de még a húgom Nara is. Jace Herondale és társai, ők az árnyvadászok új generációja, és nem mondom hogy nem tetszik az, amit képviselnek. Nyitottak a világra és nem zárkóznak el az alvilágiaktól, és nekik van akkora szavuk hogy ezt másokkal is észrevetessék, és népszerűek is az ifjabbak körében. Mi is pártoljuk őket Narával, de a szüleink...hát az más kérdés, és mindig elkap egyfajta mélységes méreg érzés ha rájuk gondolok, és arra, hogy mire mentek a vaskalapos nézeteikkel. Tönkretették mindkét gyermeküket.
~ Suzu, ne háborogj már megint ezen, tudod jól, hogy nem tudod visszaforgatni az időt.
~ Tudom, tudom, de néha egyszerűen olyan szívesen a képükbe vágnám az egészet hogy hová jutottak.. - sóhajtok fel, ahogy válaszolok Rurikonak.
~ Tudom, ezzel mindannyian így vagyunk, de ne húzd fel magad mindjárt ideér Nara-chan és neked még el kellene pakolnod hogy legalább az ágyra leülhessen ha már ennyire rendetlen vagy... - zsémbeskedik tovább, de be kell látnom hogy igaza van. A szobámban őskáosz uralkodik, és akkor még szolid és szerény voltam. Ruhák mindenütt, és fegyverek. Kikandikáló fél zoknik, és ingek.
Nagyot sóhajtok és összepakolom őket két kupacra. Amit mosni kell, és amit még nem. Mire végzek, máris kopogtatnak, és kiszólok.
- Gyere csak, nyitva van - ritkán szoktam zárni a szobám, akkor is rúnával inkább, és Nara tudja hogy hogyan jusson be olyankor is. Leginkább mint valami denevér az ablakon keresztül. Ahogy bejön és becsukja maga után az ajtót, felé fordulok, és elmosolyodom. Vadóc de éppen ezt szeretem benne valahol azon túl, hogy miattam lett ilyen és bár nem kellene, Shiro mind a mai napig bűntudatot érez emiatt.
- Te lány, te nagyon vigyorogsz. Na mesélj csak, mitől van neked ilyen kirobbanó jókedved? - szűkítem össze a szemeim vigyorogva.

Hozzászólások száma : 30 Age : 30

Rei & Nara

Ma kivételesen jó napom van és maradéktalanul kiélvezem. Az éjszaka kint járkáltam, de nem verekedtem és nem is valami zűrös helyen voltam dolgozni, hanem csak néhány haverommal motor versenyeztünk és fogadtunk egymásra viccből. Kivételesen élveztem. Ma reggel pedig egyáltalán nem volt gondom a fölkeléssel, ami ritkaság számba megy mostanság és hihetetlenül boldog vagyok most ettől. Az meg a pláne, hogy a ma sem nekem sem a bátyámnak nincs semmilyen kötelessége, így tudunk együtt tölteni egy kis időt, viszont az még odébb lesz, előbb edzésem lesz a nagyszájú Herondale kölyökkel, akinek szerintem még mindig nagyobb az egója, mint a képességei alapján az elvárható lenne. Lehet, hogy a generációja nephilimje, de vannak még rajta kívül jó árnyvadászok és ezt be is fogom neki bizonyítani.
Éppen ezért úgy fenékbe billentettem edzés alatt egy apró, de jól alkalmazható trükkel, hogy csak úgy nyekkent. Biztos vagyok benne, hogy még napokig fújni fog rám és az egóját alaposan beütötte, de engem nem érdekel, végre megmutattam neki! Ezek után szinte táncos léptekkel megyek a bátyámhoz és olyan mosollyal az arcomon nyitok be hozzá kopogás után, amilyet

szinte alig látni rajtam. Fel is tűnik neki, amit nem csodálok, a testvéreimnek mindig minden feltűnik velem kapcsolatban, még ha rejteni is próbálok valamit. Lendületesen ölelem meg üdvözlésképpen, majd lehuppanok az ágyára.
-Lezúztam a Herondale kölyköt edzéskor. Látnod kellett volna a fejét, amikor a földre vittem a kardja ellen egy szál késsel -lelkendezem és vigyorgok, mert hát az ember azt hinné, egy kés egy kard ellen semmit nem ér, de én mégis így győztem le. Általában a késre eszküszöm és azt használom, nekem kell a közelség, hogy igazán érvényesülni tudjak a harcban.

Hozzászólások száma : 35

Nara & Reishi

Nehezen tudok megbirkózni ezzel a helyzettel de itt még mindig jobb a helyzetünk, mintha odahaza maradunk, és itt esélyünk van a változtatásra, és arra hogy megszabaduljunk a szülői kényszertől, mert nekik mi sosem leszünk tökéletesek. Sosem lesz családom, gyermekem és Nara sem lesz egy engedelmes kis feleség. Ezt már ott elrontották hogy Shirot figyelmen kívül hagyták. Nem tehetek róla, de akkor is annyira bosszant.
Ebbe a bosszúságba toppan be az én kicsi húgom - vagyis húgunk - Narao, mert így több bátyja is van a kelleténél, de mindannyian szeretjük, és ezeket a ritkás pillanatokat is amikor őszinte a mosolya és jókedvű.
- Oh gondolom nem örült neki túlságosan, mivel ahogy hallottam eléggé egomán egy kölyök, bár tehetségesnek mondják. Az? - kérdezem, mert valószínűleg Jace elkövette azt a hibát, hogy lebecsülte Narát az aprócska termete miatt. Ebbe gyakran belefutnak amúgy az emberek, mert azt hiszik hogy kicsi és törékeny holott nagyon nem az.
- Na és mik a terveid későbbre? Kihullott a partnerem estére az őrjáratba, nincs kedved társulni? - vetem fel, mert akivel lennék az szólt hogy neki más fontosabb dolga van amit az intézet vezetők jóvá is hagytak. Megoldható csere, szóval nem para.

notes: megjegyzés idee
• •

Hozzászólások száma : 30 Age : 30

Rei & Nara

Olyan jó kedvem van, szinte madarat lehetne velem fogatni, ami olyan ritka, mint az imént említett madár kézzel való fogása. Komolyan, ki csinál még ilyesmit? Na, mindegy, van nekem jobb dolgom is, méghozzá a bátyámmal, szóval most hozzá tartok. Lendületesen közlekedem, mint mindig, de az energia benne most kivételesen nem megjátszva van. Öleléssel köszöntöm és levetem magam az ágyára.
-Túlságosan is. De most alaposan pofára ejtettem, hogy egy kislány egy késsel verte le. Nem fog engem szeretni ezután, de most nem tud érdekelni -kuncogok, ahogy mesélek a testvéremnek és elfekszem az ágyán. Jó ott nekem, Shiro illata van.
-Csak a szokásos éjszakai programom lett volna, de akkor

veled megyek -egyezem bele, mert inkább a bátyámmal vagyok, mint elveretem magam, azt tudom máskor is tenni. Egészen addig, amíg muszáj. Megvédem a bátyámat, még a lelki épségem árán is

Hozzászólások száma : 35

Nara & Reishi

Halálosan fáradt vagyok, ahogy a szobámba érek, és valami minimális rendet próbálok varázsolni, hogy legalább ne nézzen ki úgy mintha felrobbant volna a szekrényem. Az se utolsó szempont mondjuk hogy tudjam hová lerakni magam az ágyamon, és így két kupacot gyártok, amit mosni kell és amit nem. A ruháim általában gyakran cserélődnek, mivel a démonvadászat nem épp kíméletes, így általában egyszerre egy tucatot veszek különböző dolgokból. Éljen az online rendelés előnye.
Aztán megjelenik Narao, imádnivaló kishúgunk akit mind az öten tigrisként védünk meg ha valaki ferdén néz rá. Persze, tudom hogy nem kell őt félteni, de ez csak a bátty ösztön lehet. Elnevetem magam arra amit mesél, nyilván nem vágódott be a Herondale fiúnál, bár azt hallottam hogy Masashitól is kapja az ívet és a leckéket, hiszen még ráfér.
- Ahha, szóval csak beleesett abba a hibába hogy lebecsült, mert olyan kis cuki és ártatlan vagy, mi? - nevetek fel én is, hiszen Narát könnyű annak nézni. Ha nem az én húgom lenne, és nem tudnám mire képes, én sem hinném elsőre kemény harcosnak, pedig sokszorosan is bizonyította már hogy mire képes. Elfekszik az ágyamon és mellé heverek én is, most hogy el lehet férni ott.
- Remek. Reméltem hogy nem kell valaki idegennel mennem, veled mégis csak jobban szeretek járőrözni, bár Dorotheával is jó volt a múltkori kör. Biztos kezű harcos - igaz akkor nem beszéltünk még sokat egymással, de talán a következő alkalommal majd igen.
- Na és az éjszakai kiruccanásaid alatt még mindig nem pasiztál be? - kérdezem, hiszen én megszoktam mindig kérdezni, ha már ennek a felelőse lettem. Suzu kissé merevebb ilyen téren.

notes: megjegyzés idee
• •

Hozzászólások száma : 30 Age : 30

Rei & Nara

Ha már egyszer jó kedvem lett, amiért levertem a Herondale kölyköt, nem hagyom veszni, annyira ritkán vannak ilyenek. Normális esetben semmihez nincsen kedvem, nagyon rossza esetben még ahhoz sem, hogy kikeljek az ágyból. Szerencse, hogy Reinek fel sem szokott tűnni, különben el sem tudom képzelni, mit tenne a szüleinkkel. Pedig én miatta vállaltam ezt is be, hogy minél több mindentől meg tudjam óvni anyáékkal szemben. Mindegyiküket imádom, de Shirot meg kell védenem.
-Ahha, mindenki ezt hiszi először. Pedig nem is vagyok olyan pici -biggyesztem le az ajkaim, tudom, hogy kicsi vagyok, de ennyire azért talán mégsem. És még direkt próbálok ijesztően is kinézni! Nehéz ám a méretemben olyat találni, amiben nem kislánynak tűnök mindenkinek. Rámászom félig a bátyámra és átölelem a nyakát, szeretek hozzá bújni, végre a húgának érzem magam olyankor, akit tényleg lehet pátyolgatni és nem egy túlságosan sokat látott és tapasztalt nőnek, akinek már minden mindegy. Úgy tehetek, mintha minden rendben lenne.
-Én is ilyesmit hallottam róla, de vannak pletykák is, hogy nagyon titkol valamit, azért viselkedik néha olyan karót nyelten -Nem igazán tudom hova tenni az utóbbit, de az tény és el kell ismerni, hogy foglalkozik a fiatalabb generációval. Ezt legalább meg kell adni neki, amíg pedig kiderül, hogy milyen hosszútávon, én megadom neki a bizalmat.
-Pfff, még csak azt kéne -tagadom le rögtön, de

talán egy kicsit túl gyorsan teszem. Nem, egyáltalán nem pasiztam be, de attól még beleszaladtam egy mondénba, aki túlságosan sokat fordul meg a fejemben, annak ellenére, hogy csakis a bátyám kellene kitöltse a gondolataimat. Nem tetszik, hogy felkavarta az állóvizet.

Hozzászólások száma : 35

Rune & Reishi

Apró mosollyal figyelem Nara arcát, ritka eset hogy ennyire jó kedve legyen csak úgy valamitől, és ki akarom használni, hogy ilyennek látom. Ilyennek kellene lennie mindig, ahogy felkel este, és kimegy őrjáratra. Nem mondom hogy az életünk könnyű de az övé extrán nem az, és ezt soha nem fogom megbocsátani a szüleinknek, és semmilyen angyali erő nem vihet rá hogy meggondoljam magam. Nagyon kell uralkodnom magamon ilyenkor, nem lenne jó ha Kazu előkerülne, ő még talán végre is hajtaná. Azt meg nem akarom semmiképp.
- Hozzánk képest vagy. Mármint az árnyvadász pasik többségéhez képest, és ezért elkövetik azt a hibát hogy elsőnek nőnek néznek, nem harcosnak, aki ugyanazt a kiképzést kapta mint ők maguk. Ez ilyen pasi betegség - vonom meg a vállam kuncogva, hiszen én tudom hogy nem érdemes belé kötni és lebecsülni, de mivel ilyen apró termetű... Épp elégszer hallgatom azt is, hogy nem tud vásárolni rendesen, hiszen S-es vagy XS-es méreteken él, ami az én L-esemhez képes nagyon morbid. Olyan, mintha az ő cuccai ilyen gyerek ruhák lennének, bár Rurival jó ízléssel választanak mindig kemény csajos cuccokat.
- Hm, lehet. Nem tudom, de amíg normális én meg se szólalok, aztán ha viszket, majd vakarjuk. Mérföldekkel normálisabb az otthoniaknál is nekem elég ennyi - sóhajtom, hiszen kevéssel is beérem, és azzal is ha nem baszogatnak folyamatosan a család alapítással, kötelezettségekkel, és mindenféle olyasmikkel, amitől mindünknek feláll a szőr a hátán, és az idegeink is borzosak lesznek. Kazué a leginkább.
- Igazán? Tudod ugye, hogy most nem hiszek neked - húzom fel a szemöldököm, ahogy ölelem, ha már rám fonódott, így legalább úgy tehetünk, mintha normális testvérek lennénk. Megérzem mikor füllent, és legtöbbször nem hozom fel neki, ahogy Suzu sem, de most nem tudok visszafogni egy kis faggatózást. Lenne valaki, aki iránt érdeklődik?

notes: megjegyzés idee
• •

Hozzászólások száma : 30 Age : 30

Rei & Nara

Most még a bátyámhoz is több kedvem van, ami remek és ki is használom. Tudom, hogy szereti, ha élhetőbb vagyok, és látszik rajtam némi kedv is, ezért vele szoktam eltölteni azt a kevés időt, ami így megadatik nekünk.
-Azt észrevettem, de mit csináljak, nem vagyok egy kétajtós szekrény. Még csak magas sem vagyok, mint Isabelle. De legalább így is halálos vagyok -jegyzem meg, néhol zavar, hogy nem vagyok olyan nőies, hanem inkább kislányos az itteni mérce szerint, de általában kisebb gondom is nagyobb annál, minthogy sokáig ezen agyaljak. De Ruri segítségével találok azért olyan pici darabokat, amikben még én is jól mutatok, szóval meg lehet azért oldani. Nem fektetnék sok energiát az öltözködésembe az amúgy is kevésből, de muszáj, hogy provokatívan nézzek ki, különben esélyem sincs.
-Annál nem nehezebb. De összességében rendesnek tűnnek mind a ketten, én megszavazom nekik a bizalmat -Mindkettő elég fura a maga nemében, de ki tökéletes a mi világunkban? Ha csak ránk nézünk is láthatja mindenki, hogy nagyon nem vagyunk azok.
-Akkor ne hidd el, de tényleg nem pasiztam be -kuncogok, ahogy ölelem, ezt most könnyű szívvel tudom mondani neki, hiszen ez igaz is. Az, hogy milyen hülyeségeken jár az eszem, már egy más téma, amivel nem kell őt terhelnem. Így is elég sokmindennel kell miattam foglalkoznia, pontosan elég ennyi. Ez is a saját magammal kötött megállapodásom része.

-Na és te? Ha már itt tartunk, volt valaki, aki megfogta a képzeleted? -pillantok fel rá. Tudom, hogy nem marad meg egy ember mellett, mert a háta borsódzik a családalapítás gondolatától, de azért szeretném, ha mása is lenne.

Hozzászólások száma : 35

Nara & Reishi

A szabadnapom igazából minden lényegi teendő nélkül telik el, és nem is igazán hagyom el a szobámat, csak a szokásos napi edzést csinálom végig, feszített tempóban hiszen nagyon kell a levezetés, és be is gyűjtök pár elismerő pillantást, amikor végre lemászok a tatamiről, és az addig gyapált bábut ott hagyom. Ma nem akadt élő partnerem, bár volt már egy két eset hogy találkoztam méltó ellenfelekkel. Ők mit sem tudnak Kazuról, és amíg nem muszáj, nem is engedem előre.
- Nem kell vele semmit csinálnod, a te előnyöd hogy jól kiröhögheted őket ha te kerülsz nyerő szériába, ez a te kiváltságod velünk szemben - mosolyodom el, ahogy belebirizgálok a sok színű hajába, mert mindig más. Most éppen lilás szürkés, de nagyon vagány és a festés ellenére is olyan puha.
Annyira irreálisan nyugodt pillanatok ezek, és olyan ritkán adatnak meg, hogy nem is nagyon engedjük el ezeket. Most is, ahogy idebújva cirógatom, hirtelen nem vagyunk árnyvadászok, egyszerűen csak testvérek, akiknek végre van egy kis idejük egymásra. Sokkal több ilyen kellene.
- Igen, annak tűnnek, szóval én aztán nem panaszkodom. Dorothea kicsit zárkózottabb, de ahogy észre vettem neki egy leányálom a családja, szóval ilyen szempontból megért minket - válaszolok egy kis csend után, hiszen legutóbb azt mesélte hogy neki is hasonló jó tapasztalatai vannak, mint nekünk.
- Túl gyorsan válaszoltál az előbb. Ha nincs is éppen pasid, valaki csak van a láthatáron nem? - vigyorgok, hiszen imádom az agyát húzni ezzel.
- Naaaaa, Nara-chan ne legyél gonosz avass be... - szólal meg Ruriko is, a maga kellemes lágyságával. Az ember el sem hinné egy ember hányféle hangon tud megszólalni ha akar. Félelmetes.
- Nem volt, éppenséggel van de szerintem nem lesz belőle semmi ha már itt tartunk - sóhajtok fel, hiszen neki... Kazu mutatkozott be remekül. Igaz, megmentettük az életét, de akkor is.

♫ Fly on the wall
• •

Hozzászólások száma : 30 Age : 30

Rei & Nara

Ritka alkalmak egyike, hogy ilyen békés a légkör és nem kell semmit csinálnunk. Olyannyira, hogy fel sem tudom idézni az utlsó ilyen alkalmat kettőnt között. Vagy az én esetemben, akárkivel egyáltalán. Rajta kívül nincsen igazán senkim. Persze ők öten vannak és mindegyiket szeretem, de még így is nagyon magányos élet tud lenni a lázadóé.
-Ahh, ezt csinálhatod még -nyüsszögök, annyira jó érzés, amikor a hajamat birizgálja, nem akarom, hogy abbahagyja. Nagyon is szeretem az érintést, de alig van valaki, aki szerettel érne hozzám, nem agresszióval, vagy szex ígéretével.
-Szerintem egyiküknek sem az, ha már ott tartunk. Ruko mindenről tud beszélni, de valahogy egyik sem személyes. Semmi vélemény, semmi régi emlék. Direkt csinálja, tuti -Mindkettő rejteget valamit, és nekem ezzel egyáltalán nincs gondom. Az messziről süt, hogy nem olyat titkolnak, amihez bárki másnak köze lenne, szóval pont nem érdekel.
-Ruriiiiiii.... Nem mondanám, egyszer láttam, és szerintem nem fogom többet. De kedves volt velem, ami... Fura. De jól esett -Nem sűrűn történik ilyen, hiszen teszek róla, hogy ne aranyosnak lássanak, vagy könnyen megközelíthetőnek, hanem veszélyesnek. Valahogy mégis olyan jó volt, hogy valaki nem kurvaként vagy huligánként

tekintett rám, hanem lányként, ami elvileg vagyok.
-Hm, miért? Neked aztán mindenkinél van esélyed -A testvéreim annyira sokoldalúak így, hogy vannak öten is, mindenféle igényt ki tudnak elégíteni, amit csak valaki akarhat. Nem tudok olyat elképzelni, amit ők ne tudnának megcsinálni.

Hozzászólások száma : 35

Nara & Reishi

Nincs elég időnk semmire, még egymásra sem, ami pedig az egyik legnagyobb hiba ami csak létezhet, de a rohanó életmódunk miatt extra értékesek az ilyen idők amikor csak mi tudunk lenni, mindentől mentesen.
- Persze, mi vagyok én, a személyi fodrászod? - nevetek fel könnyedén, ahogy Suzu hátrébb csusszan és helyet ad a könnyed kis lustulásnak, azaz nekem. Elbabrálok a hajával, annyira más mint a sajátom, ezzel sokkal jobban esik játszani, és hosszabb is, mert én majdnem mindig röviden viseltem. Talán egyszer megnövesztem csak úgy kíváncsiságból hogy milyen lehet.
- Igen, ez már nekem is feltűnt, de valahogy mégis érzem benne azt a fajta erőt amit te és én is fel tudunk mutatni. Ő is olyan típusú ember akit egy fikarcnyit sem érdekel a külvilág véleménye és ezt valahol azért becsülöm benne - hiszem nem tudom, nem meglátni azt a sötétséget ami a szemeiben felvillan ha valami személyesebb kérdés éri, de azt is mesterien kikerüli valami semmit mondó válasszal. Ahogyan én is szoktam, amikor valaki olyasmit kérdez amihez semmi köze nincs.
- Na! Mondtam én hogy van valaki! De hát miért ne látnád többet? Minden lehetséges ami azt illeti, és tudod nem is baj hogy néha az ember ilyen emberrel találkozik - mosolyodom el melegem, hiszen Ruri kihat ilyenkor és érzem hogy mosolyog az egész lénye.
- Nem olyan biztos ám az. Tudod sokan nem kezdenek eleve árnyvadásszal, és ha nem is annak néznek, akkor meg tetovált bajkeverőnek, ami nem lenne baj... - teszem hozzá hiszen ebből van több, simán bejönnek az egyéjszakások, de lassan már nem csak arra vágyom. Bár ezt a világért ki nem mondanám.

♫ Fly on the wall
• •

Hozzászólások száma : 30 Age : 30

Rei & Nara

Nagyon élvezem most ezt a kis békét a bátyámmal, most még a rossz gondolatok sem háborgatnak és van ernegiám is egy kicsit. Nem sokszor van ilyen, ezért kiélvezem és nyafogok a bátyámnak, hogy fojtassa a simogatást. Nincs is ennél jobb, mikor semmit sem kell csinálnunk, együtt lehetünk és még simiz is. Mennyország.
-Naná, mi más lennél? -vonom fel fél szemöldökömet kihívóan. Azért még mindig testvérek vagyunk és szoktunk egymással viccelődni. Megvoltak a magunk veszekedései is, de most már csak az alkalmankénti leteremtések maradtak, amikor hazaesek esténként összeverve. Meg tudom érteni, hogy aggódik értem és így reagál, nem hibáztatom érte, de meg tudnék lenni nélküle is.
-Én is, tipikusan olyannak tűnik, akit nem érdekel. Én bírom, kíváncsi vagyok, mi lesz velük később, milyenek lesznek hosszútávon Intézetvezetőként. Szerintem még vihetik sokra, ha le tudják rázni magukról a Klávét -fetrengek a bátyámon, hiszen az az én előjogom és nem is fogom senkinek átadni. Máskor csak a párnámat ölelgethetem, szóval kihasználom, hogy most van rá lehetőségem.
-Nem mondanám "valakinek", és lehet, hogy még találkozunk, de nem látok rá sok esélyt. Biztos elijesztettem -húzom el a számat. Nem akarom megint hamis ábrándokba ringatni magam, mint oly sokszor más esetekben. Jobb nem reménykedni egyáltalán. Talán, ha egyszer meggyógyultam és nem kell szenvednem néha azzal is, hogy kikeljek az ágyból, találok valakit. Vagy csak hozzámegyek egy szimpatikus árnyvadászhoz és szülök neki néhány gyereket. Bár ehhez nagyon nem fűlik a fogam most még, de eleget hallottam, hogy mennyire megváltozik erről az emberek gondolkodása idősebb korukban. Az is lehet, hogy holnap meghalok egy csatában. Ki tudja.

-Hm, mondjuk igaz. Pedig te nem is játszol rá, mint én. Neked nincs most valakid? -nézek fel rá cukin érdeklődve, ahogy felkönyökölök, hogy rendesen láthassam a reakcióját. Elvan az egyéjszakás kalandokkal és nem zavartatja magát, ha valami idegen ágyában ébred, de nem tudom, ezt akarja-e csinálni hosszútávon.

Árnyvadászok

Are you okey?

Are you okey?