Mára beszéltük meg Pattel a talit, és én egész végig úgy rohangáltam, mint a mérgezett egér, lesve az órát, mikor lesz már itt az idő az indulásra.
Nagyon tetszik nekem, és nagyon megkedveltem, vele jó lógni, nem kényeskedik, nem visong, hanem egy tök belevaló, vagány lány, ráadásul gyönyörű is. Irtó mázlista vagyok, hogy még nem volt foglalt, és szinte az első között futottam bele.
Kíváncsi vagyok, mára mit találunk ki, persze végül is mindegy, csak a közelében lehessek. Időben indultam, hogy odaérjek a Taki's-ba, erre nem kések? Ez annyira gáz, sosem szoktam, és most sikerül.
Szinte beesek a boxba Pattel szemben, miután egy puszival köszöntem neki indításul.
-Szia! Bocsi, egy kicsit megcsúsztam, de azt nem tudom, hogy hol. Mesélj, mi van veled? Mikor jössz ide? Segítek költözni.
Tényleg nem, de valahol útközben sikerült egy kicsit. Kíváncsian lesek rá, alig várom, hogy legyen végre időpont, és New Yorkba jöjjön. Ráadásul kérdezni akarok tőle valamit, és nem vagyok olyan biztos benne, hogy igennel felel, szóval izgulok rendesen.

Látom, hogy Pat elpirul, pedig csak egy puszit adtam neki, semmi más nem volt, komolyan, arról tudnék. Aztán egyből az érdekel, mikor kell menni pakolni, hogy letudja a költözést is, mert az igazat megvallva alig várom.
-Igen, kérek egy omlettet, de én fizetek. Neked jó étvágyat, de... mi a baj Pat?
Látom, hogy valami nem stimmel, olyan szomorú. Én bántottam meg, vagy mi történt? Amikor meghallom, hogy nem tud ideköltözni, mert a jelölt visszalépett, még a szám is tátva marad. Mi van? Lemondott arról, hogy Patet elvállalja? Ez nem lehet, nem maradhat így.
-Pat, Pat, akkor keresünk, és ha nincs más, akkor, akkor megkérem Mystralt. Találunk neked egyet, jó? Nem mehetsz vissza Detroitba.
Valakit találni fogunk, akkor is, de Pat tényleg nem mehet vissza oda, itt kell maradnia. Hát ezért jött, akkor most dobálóznak vele? De miért? Nem értem a felnőtteket.

-Ééééés? Nem az számít, és akkor is találni fogunk valakit neked. Ha megismer és rájön, mennyire édes vagy, akkor nem is akar mást.
Látom, hogy mennyire elkeseredett, és tényleg segíteni szeretnék neki. Nem értem azt aki cserben hagyta, azt sem, hogy miért. Ez milyen már? Elhitetni valakivel, hogy őt akarják, majd egyszerűen közölni, hogy bocs, mégsem... nem értem az embereket, tényleg nem.
-Nem tudom, de ő nem olyan, hogy kidob, ha baj van.
Megrázom a fejemet, mert kizárt, hogy nagyon mérges lenne, ha odavinném most Patet. Mystralnak meg biztos lenne ötlete, ő mindent tud, meg nem is sima ember, szóval ha ő nem tud segíteni, akkor senki sem. Na de Pat arról meg nem tudhat, hogy nem ember, de most akkor is segítségre van szüksége.
-Oké, az nem túl sok, de tuti találunk valakit, akárkit, de lesz gyámod.
Az sem érdekel, ha most emiatt nem alszom, de minden óra és perc számít. Azt már meg sem merem említeni, mi van akkor, ha tegyük fel nem egy ember lenne a gyámja? Pat tud ezekről a dolgokról? Nem, én meg nem beszélhetek róla. Asszem.

Kezdek kétségbeesni, mert annyira örültem annak, hogy Patet megismertem, és minden simán ment, azaz simának tűnt, és akkor ez. Nem jó, hogy szomorúnak látom, mindenképp szeretnék megoldást találni, valahogy, akárhogy.
Muszáj beszélnem Mytrallal, remélem, hogy megengedi, Pat odajöjjön, vagy tud valakit, ahová igen. Felsóhajtok, mert ez így annyira igazságtalan. Mire megszólalnék, Pat már a kezét nyújtja, és indul is.
-Oké, menjünk.
Az asztalra teszem az omlettek árát, jó, hát nem ettem meg, de majd megeszi valamelyik hajléktalan, ők szoktak örülni az ilyesminek.
Azt nem tudom, hová megyünk, de mindegy is, a kezét nem engedem el, főleg, hogy ennyire zaklatott. És akkor én akartam tőle kérdezni valamit, ez haláli... lehet, ezzel várnom kéne egy kicsit, vagy nem is tudom.
-Hogy hogy mit? egy kedves és gyönyörű, vagány lányt. Miért? És? és ha tinik vagyunk, az miért baj? Pat, minden megoldódik, hidd el, bármilyen kilátástalannak is tűnik most, nem fogsz visszamenni Detriotba.
Legszívesebben megállnék és megfognám az arcát a két kezemmel. Nekem is volt kilátástalan a helyzetem, és tudom, hogy mindig jön segítség, még ha az utolsó pillanatban is.
-Igen? Fura nővel aki nem ember? Ó. Biztos az egyedüllét az oka, de ha kedves volt, akkor... akkor... akár ő is lehetne a gyámod, nem? Vagy annyira félelmetes? Majd megmutatod őt nekem?
Ahogy Pat leírja a nőt, és említi, hogy nem emberi... ez az egész a vámpírokra jellemző. Persze erről meg nem beszélhetek neki, és ez most így nagyon rossz. Ha elmondhatnám, hogy a vámpírok az idő előrehaladtával ilyenné válnak, hogy tényleg nem élnek, meg lehet, nem mutatnak érzelmeket, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek normálisak és kedvesek, valószínűleg megnyugodna, de... de Pat nem is tud a másik világról, még azt sem tudja, hogy én mi vagyok.
-Igen, Pat, igen. El foglak kísérni, jó? Elmegyek veled hozzá.
Megölelem őt, hogy legalább egy kicsit megnyugodjon, és talán ha engedi, hogy vele tartsak -nem mintha nagy tapasztalatom lenne-, de legalább látnám azt a nőt. Ő biztos tudni fogja, én mi vagyok.
Ránézek, veszek egy nagy levegőt, és végül összeszedve minden létező és nem létező bátorságomat, csak felteszem a kérdést.
-Figyi... szóval... tudod... nagyon de nagyon tetszel nekem, és élvezem a társaságodat is, mert tök édes vagy és jó fej... szóval... azt szeretném kérdezni, hogy... tudom, hogy barátok vagyunk meg minden, de... izé... lennél a barátnőm? Már úgy?
Kicsit nyögvenyelősen, de csak sikerül kinyögnöm a lényeget, és most jobban izgulok, mint valaha.

Féltem Patet, mert valószínűnek tartom, hogy tényleg egy vámpírba futott, és akkor az azt jelenti, hogy lehet, később ő is az lesz. Már ha ez a nő esetleg akarja őt. Már most tartok attól, hogy hogyan fogja majd fogadni, és mivel látom rajta, mennyire fél, önként ajánlom fel, hogy vele tartok.
Vajon az a nő lehetne a gyámja? Vajon hajlandó lenne rá? Ezen gondolkodom és megölelem Patet közben, mert szeretném, ha megnyugodna kicsit.
Aztán sikerül összeszednem magam annyira, hogy feltegyem azt a kérdést, ami már a múltkor is foglalkoztatott, csak akkor még nem mertem volna megkérdezni. Most viszont igen.
Pat hirtelen reakcióján meglepődök, hiszen sok dologra számítottam, de arra nem, hogy sírni fog. Rosszat mondtam? Vagy nem jól mondtam?
Zsebkendőt keresek, hogy letöröljem a könnyeit, mikor végre megszólal, és elmondja azt, ami számomra érthetetlen.
-Pat, pedig téged csak kedvelni lehet, hidd el. Annyira édes vagy.
Még én is belepirulok az általam mondottakba, de az, hogy végül átöleli a nyakamat és hozzám bújik, az többet mond minden szónál. Hogy nem látja azt más amit én? Úgy, hogy nem figyelnek oda rá, nem foglalkoznak vele és nem beszélgetnek. Pedig akkor tudnák. egyszer hozok neki egy tükröt, és megmutatom azt is, mennyire szép, de most csak ölelem, mert az most jó.
-Itt is leszek, ha te is akarod.
A hajába fúrom az arcom, és azt hiszem, most én vagyok a földkerekség legboldogabb boszorkánymestere, vagy tanonca, olyan mindegy, de az biztos, hogy én.

Zsebkendőt nyújtok át Patnek, mert ugyan szívesen megtenném magam is, de nem vagyok biztos abban, hogy örülne neki, vagy nem tudom, a lányok ilyenkor ezt hogy fogadják. A szemébe hulló tincseket viszont már segítek kisöpörni az arcából, és ha engedi, ismét szorosan magamhoz ölelem.
-Pat, ne foglalkozz a múlttal, jó? Most már itt vagy, és itt is maradsz, nem fogsz visszamenni Detroitba. Mindent de mindent meg fogunk oldani. Elmegyünk ahhoz a nőhöz is, és biztos vagyok benne, hogy ő el fogja vállalni a gyámságodat. Ésésés... hidd el, hogy nagyon szép lány vagy, és én örülök annak, hogy más nem nézett így még rád, mert akkor már nem lennél egyedül, tudod?
Lehet, hogy a két nap kevésnek tűnik, de akkor sincs veszve semmi. Aztán ha átcuccoltunk vagy közben, elmesélem neki, honnan jövök. A szüleimet ugyan nem tudom bemutatni neki, mert ők eleve a nevelőim, meg örülnek is annak, hogy már nem ott lakom, de most sokkal fontosabb, hogy Pat helyzete megoldódjon.
Előveszem a telefonomat, és írok Mystralnak egy üzenetet, hogy ma éjszakára Patnek tud-e szállást biztosítani, vagy valakit, aki befogadná. Széles mosoly terül el az arcomon, mikor megérkezik a válasz. Mystral nagyon de nagyon rendes, így a mai nap már meg is oldódott.