Tárgy: Paris Deveroux Szomb. Okt. 08, 2016 9:31 pm
Paris Deveroux
"Szerencse ez vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani."
Név Paris, Kölyök Kor 25 éves Faj Vámpír Rang Kölyök Play by Illan Riviere Foglalkozás Táncos, tükörjós, szerencsejátékos, életművész
Kinézet
Hol van az kőbe vésve, hogy minden vámpír 190 magas legyen, deltás, vékony és gyönyörű? Ha van is ilyen szabály 3 éve biztosan nem ismerték, legalábbis Apa biztos nem. Nem vagyok olyan magas olyan 170 és 175 között rekedtem meg a növekedésben alig 60 kilónyi izomzattal. Sosem voltam kigyúrt fajta sokkal inkább kecses, karcsú már-már légies. Nem is csoda, hiszen valami egészen különlegeset táncolok, fúziós hastáncot így hát nem is árt ha az alakom hajlékony. A hajam most olyan hogy hosszú és rövid. Alapjáraton rövid, középen kicsit hosszabb de nem ez a tipikus punk fazon. Csak kell hogy látványos legyek ha táncolok. Amúgy bármit felveszek. Férfiszoknyát, és bő szárú nadrágot a tánchoz, szűk farmert, és mintás felsőket. Ékszereket és kiegészítőket. Tornacipőt éppen úgy mint bakancsot, és öltönyt is, oh igen. Hiszen nagy szerencsejátékos vagyok, és elő kell adnom a multimilliomost.
Személyiség
Na az már a nehezebb eset hogy milyen vagyok belülről. Kérdezd meg inkább apámat meg a tesókáimat róla. Ő is mást mondana, meg a testvéreim is. Alapjáraton egy szolid, szelíd és ártatlan embernek nézek ki, akit mindenki csak szeretni és kedvelni tud. Ezt látják elsőre meg és a kíváncsi csillogást a szememben, ami azonban nem mindig az aminek tűnik. Van amikor tényleg az vagyok, és a legképtelenebb témák tudnak érdekelni, de van amikor csak leplezem azt hogy megöl az unalom. Enyhe mosolyom, és kellemes könnyed modorommal mindenhol hamar megkedvelnek és keresnek és én ezt gátlástalanul ki is használom. Az, amit nem látnak az, hogy képes vagyok átlátni a dolgok hátterét, bár messze nem olyan profi szinten mint a bátyám, Akasha. Én a szerencse kegyeltje vagyok, és mesteri hamis játékos, és a jóstehetségem is megragyogtatom olykor. Apa szerint jó érzékem van hozzá. Arra már magamtól jöttem rá hogy a tánchoz is. Amúgy jó, mert Richard harmadik gyermekeként bizonyos kiváltságaim vannak. Mindkét testvérem 1800 év felett jár és ez jelent valamit. Na meg senki nem kívánja Apa haragját amiatt hogy bántott szóval… még egy ok amiért kihasználhatom az adottságaim. Néha bizony megesik hogy rossz nővel kezdek és csúnya szemekkel néznek rám, de… a nevem megvéd. Nem mondom hogy mindezek mellé olyan egyszerű személyiség lennék és emiatt vannak a folyamatos csörtéink a bátyámmal Akasha-val is, mert szerinte túl pofátlan vagyok, és rájátszok mindenre. Hát de ha megtehetem?! Elég érdekes családi kapcsolatban vagyunk amúgy, hiszen Akasha nem szeret különösebben, hiszen folyton az idegeire megyek, Zerdelle.el kijövök, és a két vénség is egymással, csak valahogy mi nem a bátyussal. Érthetetlen, nem?
Történet
>Igazából ezzel kapcsolatban nincs valami sok mondandóm, az életem még csak most kezdődött el, és még alig történt velem valami olyasmi, ami említésre méltó lenne. Volt egy szerető családom, apám, anyám és egy idegesítő kishúgom. Olyan furcsa így beszélni róluk, hogy volt… Már nem tartozom a családomhoz, mióta az a rejtélyes idegen megjelent, és látott táncolni, aztán látott szerencsejátékozni miközben kifosztottam a város nagyját. Mert a szerencsejáték, igazából egy megtervezett, tudatos dolog, csak rá kell jönni a nyitjára, és eladni azt hogy te semmit nem tudsz róla. Nem nehéz.
Alapvetően normális gyerekkorom volt, teljesen átlagos, család, két gyerek, kutya és évente közös nyaralás valamerre, és nem is igazán vágytam másra. Elkezdtem táncolni, eleinte csak a youtube videókat próbáltam utánozni, mert tetszett aztán a szüleim észrevették hogy szerintük jól csinálom, és tánctanárhoz vittek hogy akkor csináljam rendesen. Imádok mozogni, és hamar rájöttem hogy jó alakom is van hozzá, és évek munkájával olyan rugalmas lettem, mint valami gumiember. Élveztem csinálni, és a fellépéseket is. Nem voltam soha lámpalázas és ez furcsa. Mindenesetre nem mondanám hogy csak ez köt le, hiszen sokoldalú vagyok.
A változás akkor jött, amikor az idegen megjelent előttem, amikor egyedül voltam, és mentem volna hazafelé, mint valami mesebeli gonosztevő, de neki kedves szemei voltak, legalábbis én annak láttam őket, és azt akarta menjek vele és soha ne nézzek hátra. Minden, ami én voltam, megszűnik, újrakezdődhet az egész úgy, hogy soha nem ér véget. Na már most, én mindig is kedveltem a művelt embereket, és azokat akikről látszott is hogy nem csak azért okosak, mert elolvastak két újságot, hanem valami régiféle bölcsesség rejlik bennük. Elvarázsoltak a szavai és minden szülői intelemre fittyet hányva elmentem vele. Bemutatta a világát, háza gazdagságát, és azt mondta mindez az enyém lehet ha… Ha.
Először azt hittem megbuggyant hogy vámpírokról és vérfarkasokról mesélt nekem, és szemfogakról meg éhségről. Aznap éjjel erről álmodtam. Nos, nem reklámozom, de amolyan gyakorló boszorkányféle lennék, legalábbis a tükörrel csodákra vagyok képes, és elalvás előtt egy kézitükröt használva kérdeztem meg hogy biztonságos-e ez nekem, és igazat beszélt-e vagy csak valami szabadlábon kószáló elmebeteg. Igaz volt, a tükör megmondta és éppen akkor nyitott rám amikor éppen koncentrálva olvastam a jeleket, és egy egészen új fajta fény jelent meg a szemeiben és megharapott. Igen, csak így, minden előzetes magyarázat nélkül, egyetlen szempillantás alatt. Olyanná tett mint ő, mert a tükörjóslás régen kiveszett már a világból, és hogy nekem működik, értékessé tett a szemében. Az életemnek tehát vége lett, és elkezdődött egy új.
Megismertem Richardot, és az új családomat. Akashát aki a legidősebb fia volt, és Zerdelle-t aki a lánya. Én lettem hát az ifjú, és a kor és jellembeli különbség hamar ki is ütközött a bátyámmal vívott csörtéinkben. Persze, nagy kárt nem tehetett bennem, én meg benne nem tudtam, de azért elég hatásosan tudok az agyára menni. Alapvetően most, közel három évvel később azt mondom hogy nem bántam meg. Hogy jó nekem ez így.
Dorothea Coldstone
Hozzászólások száma :
379
Age :
33
Tárgy: Re: Paris Deveroux Kedd Okt. 11, 2016 8:09 pm
Kedves Paris!
A leírásaid élettel teliek és konzekvensek voltak, könnyű volt követni a fonalvezetést, élvezetes olvasmány. Tetszett a testvéreiddel és az apáddal kialakult kapcsolat, és hogy milyen pofátlanul kihasználod a helyzeted adta előnyöket. Biztos vagyok benne, hamar megnyered magadnak a játékteret, szóval futás foglalózni és már boldogíthatod is apádat.