Mit is írhatnék magamról? Kicsi vagyok és a méreteim se valami... kiemelkedőek. Vörös hajamat, élénk zöld szememet anyámtól örököltem, és ezek váltak ismertetőjegyemmé az árnyvadász világban. Mit nem adnék, ha olyan magas lehetnék mint, Isabelle .... Viszont az alacsony méretnek is megvannak az előnyei, főleg ha olyan helyre kel bemenni ahova ők nem férnek be... ha. A szeplőimtől is van mikor megszabadulnék, és kicsit sötétebb bőrnék is örülnék. Egyébként teljesen elégedett vagyok magammal.
Akaratos, önfejű, céltudatos. Azt hiszem ez a három jellemző ami én is elismerek saját magamról. Ha valamit eltervezek, azt mindenképp véghez viszem. Ez sok galibát is okozott már az életembe. Nem szeretem mikor megmondják mit csináljak, és ha kioktatnak. Amitől a falra tudok mászni, mikor gyerekként kezelnek. A barátaim, és a családom a mindenem, értük bármit megtennék, akár az életemet is adnám.

Ölemben a napló, amit Simontól kaptam születésnapomra. Halvány lila fogalmam sincs, hogy miért ajándékozott nekem egy naplót, hisz tudja jól, hogy nem élek ilyenekkel. Soha nem akartam rajzon kívül papíron látni a gondolataimat. Talán az is az oka, hogy félek tőle, hogy valaki elolvassa. Hisz ki akarná, hogy bárki tudja a belső gondolatainkat?  De mégis itt van előttem, és az első pár lapot már össze rajzoltam. Az elsőn egy démont sikerült, azt hiszem abban rajzban egy új fajt alkottam, nem tudnám megmondani pontosan melyikre is hasonlít. A másik oldalra egy angyalt, aki épp lefejez egy démont... kezd az agyamra menni az árnyvadász lét. Mély levegőt veszek, és lapozok egyet. Egy üres tiszta lap... Végülis miért ne ?
"Kedves naplóm... lap...
Clary vagyok, és most teljesen hülyének érzem magam.
Egy átlagos lány voltam, de már mondhatom, hogy minden vagyok, de átlagos az nem. Egy gimnazista lány voltam legjobb baráttal akivel egyfolytában mangákat olvastunk, animéket néztünk, bár cseppet se értettük miről beszélnek ( mert persze japánul az igazi felirat nélkül ). Egy anyával, és Luke-al akit mondhattam apámnak.  A rajzolás volt az életem, és azt terveztem, hogy művészeti főiskolára fogok jelentkezni. Aztán minden megváltozott, mikor összeakadtam egy klubban Jace Waylanddel ( akkor ) és a Lightwood fivérekkel miközben kinyírnak valamit, ami köddé vállt. Kiderült anyám hazudott, és a világ sokkal többet rejt annál, mint amennyit egy átlagos ember láthat. Árnyvadász vér folyik az ereimbe, ami azt jelenti, hogy azért létezem, hogy démonokat öljek és egyéb " lényeket " tegyek helyre ha úgy hozza a szükség. Az apám nem halt meg, hanem egy pszichopata, aki világuralomra akart törni, és az hazudta, hogy a a szerelmem valójában a testvérem. Igen, okozott némi galibát. Megakarta tisztítani az árnyvadászvilágot, és újat teremteni. Ezt természetesen nem hagyhattuk. Jah és persze közbe Simon a legjobb barátom vámpír lett. Harcoltam a saját apám ellen, akit végül Raziel angyal ölt meg. Kiderült Jace nem a testvérem, ami nagy megkönnyebbülést jelentett számunkra, tekintve, hogy egymásba szerettünk. Viszont az igazi testvéremről is kiderült, hogy nem került messze apámtól. Ami azt illeti még szörnyűbb ember lett. Démonvér folyt az ereibe, majd Lilith által új előre kapva folytatta apánk tervét. Közbe Jaceel való kapcsolatunk is ingadozott, mikor végre együtt lehettünk volna, mindig közbe szólt valami. Főleg mikor Sebastian ( mert így hívták a bátyámat ) irányította. Nem volt életem legjobb korszaka, borzalmas volt nézni, hogy Jace szenved a nem kívánt köteléktől. Meg persze a mennyei tűz. Az angyalra..., annyi minden történt velünk, nem lenne elég egy vacak füzet, hogy mindent részletezzek.... A legsokkolóbb a démonok dimenziója volt, ahol a végső összecsapásra került sor az bátyámmal. Ott sikerült Jaceből egy kardba tennem rúna segítségével a mennyei tűzet, és egy ügyes csel segítségével végeztünk... a testvéremmel. Örülök mikor ez a korszak lezárult, de persze nem lehetett teljes az örömünk, mert az ára hogy kiszabadulhassunk a démonok egyik világából, hogy Magnus apja ( aki persze egy felsőbb rendű démon, mi más, ja és Magnus boszorkány mester...) kitörölte a legjobb barátom emlékezetét. Semmire nem emlékezett ami az árnyvadászvilághoz tartozott. Még rám se... megtört a dolog, de legalább él, és ez a fontos. Ezek után Jace-el végre neki kezdhettünk megélni a kapcsolatunkat, és persze elkezdődött a kiképzésem is, hogy igazán jó árnyvadász válhassék belőlem. Simont se hagytuk annyiban,hisz nem fogom elengedni... próbáljuk vissza adni az emlékeit, és ő is árnyvadász lett.
Mi a jelenlegi helyzet? Árnyvadász vagyok, vagyis még kezdő árnyvadásznak számítok, ami azt jelenti hogy ellenőrzés nélkül nem igen önállósíthatom magam, és nem kapok önálló küldetéseket. Jacel jelenleg remekül megvagyunk, egyedül Simon az akiért még aggódom, hisz modénként van az Árnyavász Akadémián.
A tollam megáll a papíron, és ezzel tinta pacát hagyok a napló papírján. Mély levegőt veszek, azt hiszem ennél jobban nem tudtam volna összefoglalni mi történt velem az elmúlt időkben. És most úgy érzem, mintha hatalmas nagy kő esett volna le a szívemről... Simon még is csak ismer, tényleg jól esett kiadnom magamból.