Utálom a munkát mindenki csak panaszkodik és mindenki csak veszekedik és senkinek semmi sem jó Elegem van a panaszokból és a félremondott rendelésekből. „Én nem ezt kértem.” „Én nem ezt akartam.” „Mondtam, hogy kevés hagyma kell bele.” „Terhes vagyok, nem ehetek glutént, terhességi cukrom van.” És nekem ezekhez a mondatokhoz mosolyognom kell és tűrnöm azt, hogy mindenki megaláz, mert nekik most éppen olyan kedvük van. Felakarok mondani, de tényleg felakarok mondani és keresni valami olyan állást, ami sokkal jobb és sokkal jobban kereshetek vele. Nekem azonban nem járt meg ez, nekem nem adatott meg, hogy végre olyan munkát találjak, amit szeretek és amit élvezek. Az egyetemből már nincsen sok, már nincs sok vissza, hogy végre diplomám legyen és azzal kereshessek munkát. Talán majd megsegít engem valami és végre lehet normális életem és egyszer minden jobb lesz és rátalálok a szerelemre is… Jó lenne most már valakihez hozzábújni, valakihez tartozni és valaki által szeretve lenni.
Alig vártam, hogy lejárjon a munkaidőm és végre hazamehessek, nincs már semmi más vágyam, csak hogy lefekhessek aludni. Nem kívánok mást, csak pihenést és alvást, mert már elmúlt éjfél is. Itt ez az idióta manager, aki beengedett még vendégeket éjfél után, mikor tudja nagyon jól, hogy nem szabad azután beengedni senkit, mert nincs engedélyünk erre. De nem… őt nem érdekli, őt csak a pénz érdekli. Legszívesebben a sznob haverjainak a nyakába önteném a bort és kiröhögném őket. Nem tehetem meg, mert kirúgnak és ha kirúgnak engem, akkor nem tudok kifizetni a lakbért és nem lesz mit ennem, mert igen… árvának születni a világ legjobb dolga. Na mindegy, majd egykor elmehetek és eljutok haza és végre letehetem a testemet pihenni.
Mikor végre buszon voltam, akkor elkezdtem telefonozni és pörgettem az instát és lájkoltam az össze jó pasit és modellt. Azért lenne egy-két modell, akinek nem mondanám, hogy ne érjen hozzám és menjen ki a szobámból, mert meztelen. Na de ezek csak ábrándok és álmok, majd talán egyszer lesz valaki, akivel tényleg sikerül egy normális kapcsolatot létesíteni. Lemondok róla, amúgy is mindenkit lekoptatok csak, nem vagyok én ilyenekre alkalmas és készen, minek legyek? Mit kezdjek vele, majd nézegessem és várjam el tőle, hogy egy ilyen roncsot szeressen, amilyen én vagyok? Majd leszállok a buszról és elindulok felfelé, majd elmegyek az ajtóhoz és benyitok a házba, majd ledobom a cuccaimat. – Nem akarok soha többet dolgozni.