Na és mi a búbánatos francot meséljek magamról neked, édes drága szívem szottya? Egyelek meg téged és a perze... persze... perverziáidat, na, azt! Hát nem azért jöttél ide, hogy örömet okozzak neked, nyuszómuszó? Minek akarod a pofázásom hallgatni, amikor sokkal jobb dolgokra is tudom használni a számat? ...Fura fétiseid vannak... Hm? Ja, nem, dehogy! Mesélek én, ha ez minden vágyad; tudod, bácsi, pénz beszél, kurva mesél, ahogy a franciák mondani szokták. Én is francia vagyok, mhm, de még mennyire, nem hallod az akcentusom? Dehogy kamuzok! Na ide hallgass! Voulez vous coucher avec moi? Oui? Na ugye! ...Hogy mivel tudsz levenni a lábamról? Hát mondjuk kezdésként adj még egy kortyot abból a Moët et Chandon pezsiből, aztán... Most meg mit röhögsz?! Még hogy én túl fiatal?! Hát az anyád picsáját, azt, na, add csak ide szépen, vagy megiszom az egész üveget húzóra! Na csak azért... Mmm, ez már valami. Képzeld, két hete egy fazon azt akarta, hogy nyomjam össze a cicijeimet úgy, hogy ha odaönti a pezsgőt, ki tudja inni közülük, na, hát én megpróbáltam, de hát ezek itt nem túl nagyok, az a fasz meg úgy be volt már állva, hogy majdnem az egész üveget rámöntötte. Még a bugyimból is facsarni lehetett utána azt a löttyöt! Még szerencséje, hogy nem az volt a kedvencem, különben megharaptam volna - amúgy ez a kedvencem, ami most van rajtam, tetszik? Szexi benne a fenekem, mi? Na, szóval nekem az ilyen csini cuccok jönnek be, de amúgy nincsenek nagy vágyaim... Becsszóra! Én csak egy egyszerű ribi vagyok, aki imádja a dögös ruhákat, a fűzőket, a drága pezsgőt és az ékszereket, táskákat, cipőket, sminkcuccokat, körömlakkokat, parfümöket, meg a lazacot... És a citromtortát. Jajj már, bácsi, ne röhögtess, minek nézel engem, Dizni-hercegnőnek? Van én nekem szép kis summám abból, hogy jól szopok és ügyesen kettyintek, szóval megveszem magamnak, amit akarok. Sőt, mondok én neked valamit, gyere csak ide: még pár év, és olyan gazdag leszek, hogy meg fogom venni ezt az egész kuplerájt attól a vén luvnyától, aztán én leszek a kupimadám! Úgy bizony! Na de most már eleget pofáztam, gyere, bácsi, dugjunk inkább!

Uuugh, az anyád, hát ez kurva jó volt... Oké, igazából így is le tudsz venni a lábamról... He? Te bácsi, nem vagy már egy kicsit öreg az estimeséhez? Non, non, monsieur, az nincs benne a tarifámba--- Száz dolcsi?! Azanyádúristenit! Viccelsz, száz dodóért még a seggemet is odaadom egész estére, hogyne mesélnék! Szóval, mit akarsz tudni? ...Aha, jól van. Te vagy az egyetlen, akit ez ennyire érdekel.
Nem valami nagy szám igazából, meg a nagyjára nem is igazán emlékszem, elég kicsi voltam, amikor elkerültem otthonról, de a lényeg, hogy Párizsban születtem. Igen, ebben teljesen biztos vagyok, emlékszem rá, és különben is, honnan máshonnan tudnék franciául duruzsolni szex közben, ha nem ez lenne az anyanyelvem? Na, mindegy, de szóval nekem is volt családom, azt hiszem szerettem is őket, anyut mindenképpen, de aztán anyu és apu elváltak, legalább is nekem ezt mondták, én meg apuval maradtam, mert mittudomén. Gondolom neki volt több pénze. Nem volt olyan rossz, de aztán apu összeszedett egy másik nőt, na, azt a picsát már utáltam, és utáltam aput is, mert nem maradt anyuval. Egy kis nyakláncom maradt csak tőle, amin egy sellőfarkú kiscica-medál volt, de szerintem azt is már rég elhagytam valahol...
Szóval, aztán valamelyik nap, asszem éppen őszi szünet volt, emlékszem, pár hónapja kezdtem suliba járni, de szóval elmentünk egy ilyen vurstliba, és valami miatt baromira megharagudtam erre a nőcire, és elfutottam sírni. El is bújtam, mert éppen utáltam a szüleimet, meg az egész világot, és azt kívántam, hogy bárcsak el tudnék tűnni innen örökre, és akkor képzeld el, nem tűntem el, de megtalált egy néni, és azt mondta, hogy anyu küldte, hogy vigyen el hozzá. Hát ne tudd meg, milyen boldog voltam!
El is felejtettem mindent, és már mentünk is a nénivel, és nagyon siettünk, beültünk egy kocsiba, aztán egy lakásba vitt, én meg nem is mondtam semmit, mert azt hittem, hogy másnap reggel ott lesz majd anyu... Hát, nem volt ott. Volt helyette egy tök csúnya hapsi, aki nem beszélt franciául, a néni meg azt mondta, hogy innentől ő kísér majd anyuhoz, de csak akkor, ha jó kislány leszek, és mindent megcsinálok, amit mond - vagy hát mutat, mert semmit nem értettem abból, amit hadovált.
Ez a hapsi elvitt magával kocsival, valami vidéki házba, de mivel volt ott még egy csomó másik kislány, nem is féltem, azt hittem, ők is az anyukájukat akarják látni, csak néhányan butácskák voltak, és nekiálltak sírni meg hisztizni, na, őket pofozták fel elsőnek és húzták le a ruháikat, majd lökdösték ki őket egy csomó ember közé, ahol mindenki megnézte meg tapogatta őket, aztán pofázni kezdtek azzal a bácsival, aki engem is odavitt. Velem is ezt csinálták, csak én nem sírtam, mert nagyon találkozni akartam anyuval...
Aztán persze sose találkoztam vele, viszont egy orosz, vagy hát most már tudom, hogy orosz hapsi, aki kicsit beszélt franciául, vitt magával. Egy magángéppel. Nem viccelek, halál komoly! Ott a repülőn dugott meg először, de nem igazán emlékszem már, milyen volt. Valószínűleg szar, ha jó lett volna, emlékeznék rá. De szóval végigkeféltük a repülőutat, a hapsi meg elnevezett Lolitának, meg olyanokat mondott, hogy én vagyok az ő kis nimfácskája. Aztán megérkeztünk Amerikába - akkor még persze lövésem nem volt róla, hogy oda... Viszont kurvanagy kecója volt ennek az orosznak, és hát igazából addigra már szerintem teljesen letettem arról, hogy valaha is látni fogom anyut vagy aput, ez a bácsi viszont úgy bánt velem, mint valami hercegnővel! Tök jó dolgom volt vele, megtanultam rendesen angolul, pedig egy évig meg se mertem mukkanni, bezzeg most! Jaja, ha egyszer rákezdek, nehezen fogom csak be a szám - hacsak nem tömöd be valamivel... Szóval jól elvoltam, csak minden nap szét kellett tennem a lábam, meg nagyra nyitni a kicsi számat. Aranyéletem volt! ...Addig, amíg el nem kezdtem vérezni.
Konkrétan az első menzeszem után kirakott. Na nem az utcára, ahhoz túl sokat fizetett értem, szóval eladott valami helyi stricinek, aki kihajtott az utcára pénzt keresni, és a lóvém felét, de néha többet is, lenyúlta. Ha meg szóvátettem, úgy megvert baszki, hogy napokig lábra se tudtam állni... Na, ott aztán nem volt kívánságműsor, aki fel akart szedni, azzal el kellett menni, különben nem volt zsozsó, és ha nem volt lé, jött a verés. Fujj basszameg, de utáltam. Esküszöm neked, nincs olyan fétis, amivel ne találkoztam volna! Mondjál bármit: fenekelés, fojtogatás, szado-mazo, kikötözés, DP, zoofília - mindent kipróbáltak rajtam. Kábé egy, másfél év után elegem lett, fogtam az aznap esti pénzem, és megszöktem.
Igazából, az egyetlen mákom, hogy eljutottam az Inside Joy-ba. Különben biztosan rám talált volna ez a strici vagy valamelyik samesza, de tudod, Joy, vagy hát Gioia, szerintem egy boszorkány, és elvarázsolta ezeket a rohadékokat egy másik dimenzióba. Azóta nem láttam őket, pedig csak Bronx-ig szöktem...
Szóval, ez volt asszem két éve... Mi? Hogy hány éves vagyok akkor? Jajj, bácsi, ne parjál már, eskü elmúltam tizennyolc! ...De tényleg!