Hogy az előtt mi volt veled, és merre tekeregtél, hogy velem összesodort volna a végzet - az a szeszélyes! - Isten tudja csak, tán még ő sem. Azelőtt minden olyan egyszerűnek tűnt. Most viszont minden olyan bizonytalan és bonyolult.
Amikor találkoztunk, épp azon voltam, hogy csapdába ejtsek és rabigába hajtsam a Saif'Al-din névre hallgató démont, aki aztán majd csak engem szolgál. Minden kiválóan ment - mint egy fuldokló hal a vízben - amikor jöttél te. Te átkozott, nemes kutya, kötelességtudó árnyvadász! Igenis az irányításom alatt tartottam mindent - omladozó épületek ide meg oda, és ha Te nem zavarsz bele a képbe, meg is szereztem volna magamnak a démont, meg a hatalmát! De sajnos hála neked, meg annak a becsületes, nemes lelkednek elszalasztottam. Hála neked, a démon egy fekete kandúrba záródott, minden erejétől megfosztva. Azóta viszont mintha valami láthatatlan erő hajtana bennünket egymás felé, egymás karjaiba, hol szeretve, hol gyűlölve, hol segítve, hol akadályozva egymást...