Vannak napok, mikor egyszerűen valami gebasz kúszik a rendszerbe. Az emberek ezt nem viselik túl jól, Celestine azonban csak aggódik táncosa egészségéért, mikor az tudatja vele, hogy még ma – az előadás napján – sem tud kikelni az ágyból. Megnyugtatja, hogy ez nem akkora katasztrófa, amekkorának hiszi, és biztosítja arról is, hogy ettől még nem kíván felmondani neki. Sose érette ezt a kétségbeesést, elfogadta, hogy az emberekkel akadnak ilyen problémák is, és akkor is eszében volt, mikor eldöntötte, őket is alkalmazza. Nem, nem pótolhatatlan a lány, ezzel ő maga is tisztában van. A nő amint leteszi a telefont, tárcsáz is egy másik számot, csak hogy hamar orvosolja ezt a hirtelen létszámhiányt. - Kedvesem, szükségem lenne egy lányra, ma estére. Ha meghallgattad, kérlek, segíts – persze, az üzenetrögzítőnek mondja mindezt, még a szemét is megforgatja, egyszerűen nem fér a fejébe, hogy lehet ennyire elfoglalt egy boszorkánymester. Tény, sok mindennel nincs képben, ami odakint zajlik, elvan ő itt, a saját kis világában, és ezt is sokszor soknak érzi. Nem akar belefolyni a kinti világba. Amíg őt nem zavarják, ő sem zavar másokat, ezt már sikeresen le is tisztázta az egyik árnyvadásszal, s bár felbukkannak olykor, mintegy ellenőrizni a helyet, a nő szívesen látja őket. Sőt mindenkit, ezért esik meg, hogy több faj is képviselteti magát ezen a helyen. Gondosan ügyel arra mindig, hogy itt ne ütközzenek ki az ellentétek, ha kell, nyugodt szívvel hajít ki bármely rendbontót. Most viszont az egyik asztalnál ül. Hallgatja a színpad mögött lévő motozást, azt, ahogy lányai olykor hajba kapnak, és jólesően kortyol a borból, miközben körmeivel az asztal lapján dobol. Bízik társában, az egyetlen boszorkány, aki még nem ültette fel, pedig hosszú évek óta segítik egymást. Az elfoglaltsággal viszont nem tud mit kezdeni, nem várhatja el, hogy non stop a rendelkezésére álljon, így miközben vár, fejben a b terv után kutat, hisz az embert akkor is pótolni kell, vagy így – vagy úgy. - Tanítsd be az új pincért – néz koreográfusára, emlékei szerint a lánynak sosem volt gond a mozgásával, sminkkel pedig el lehet tüntetni a heget az arcáról. - Biztos, ami biztos – harap az ajkába, amit aztán be is nedvesít. Pincért még mindig könnyebb szerválnia, mint egy táncost. Az órájára pillant, még nincsenek elkésve.
Tárgy: Re: Kou & Celi Vas. Május 21, 2017 11:48 am
Celi & Kou
Ma is egy pörgős nap van, az üzlet mindig megy és a klubok, akárcsak én, éjszakai életmódot élnek. Sok bárom, klubom és bordélyom van, amikbe főképp mondénok járnak, de megfordulnak bennük alvilágiak is. Az összes gyorsan megépíthető tucat szórakozóhely, éppen ezért kedvelem úgy Celestine bárját. Hangulatos, és nálam minden a kinézet, legalábbis általában. Réges-régen ismertük meg egymást az elegáns vámpírhölggyel, és azóta is jó barátok és üzletfelek vagyunk. Ha valamire szüksége van a másiknak, azonnal segítünk egymásnak. Több alkalommal is közreműködtem, ha az egyik táncosa lebetegedett, vagy a szállítói nem hozták időben az árut. Egy ideje már nem láttam túlságosan elfoglalt, hogy egy kölyök farkast kellett pesztrálnom a lakásomban, mert a falkája csak tönkretette volna. Ezért is örülök meg, amikor az üzenetrögzítőm az ő számát jelzi ki. Lehallgatom, és elmosolyodom. Természetesen segítek, de egy kis játék is belefér, miszerint nem hívom fel, hogy viszem máris a lányt. Majd annál nagyobb meglepetés lesz, amikor megérkezünk. Kiválasztom az egyik lányomat, akiről tudom, hogy nagyon is jól táncol, beültetem a kocsimba és már viszem is személyesen a Burlesque-be. Kihasználom az alkalmat, hogy találkozzam így a tulajdonosával is. Éppen végszóra esem be a lánnyal az oldalamon. -Arra semmi szükség, Drágaságom -sétálok be mosolyogva és hozzá lépek, hogy egy kézcsókkal üdvözöljem. Ő aztán igazán megérdemli az ilyen bánásmódot. A lány felé intek, aki az oldalamon jött be és most kicsit lemaradva toporog mögöttem -Ő megfelel? Egy időben versenytáncolt és nagyon ügyes, ha engem kérdezel -mosolyodom el és hagyom, hogy Celestine intézkedjen.
Kezdőlap
Vannak napok, mikor egyszerűen valami gebasz kúszik a rendszerbe. Az emberek ezt nem viselik túl jól, Celestine azonban csak aggódik táncosa egészségéért, mikor az tudatja vele, hogy még ma – az előadás napján – sem tud kikelni az ágyból. 
