Kaname & Angelique ©

Már jócskán lemenőben van a nap, amikor Staten Island-re érkezem. Nem volt egyszerű, de megtudtam, hogy itt is él egy klán, aminek eddig nincs túl sok tagja. Én magam eddig a világ csavargója voltam, egy férfit hajszoltam évszázadokon és földrészeken át, de végre le akarok telepedni, megállapodni újra. Ha jól tudom, ő is New Yorkban van, és a forrásom szerint tud is rólam, de már nem érdekel. Két évszázada játsszuk ezt az ostoba fogócskát, én pedig bele fáradtam. Ha kellek neki, akkor keressen meg ő.
Mikor a nap teljesen eltűnik, a horizonton becsukom a nagy fekete esernyőt, amit eddig a fejem felett tartottam és leveszem a nagy napszemüveget. Egy mondén férfi elismerően füttyent, ahogy elmegyek mellette, nem tudja a szerencsétlen, hogy rossz lóra tenne velem, bár vacsorára ideális lenne. De most nem ezzel kell foglalkoznom, hanem a Cerberos Hotelt kell megkeresnem. Nézelődöm az épületek között, nyugtázom, hogy elegáns, szép környék. Nem csatlakoznék még egyszer egy olyan klánhoz, amelyik elhagyatott, omladozó helyen él a saját mocskában akár az állatok.
Elmosolyodom, mikor meglátom az elegáns luxushotelt, belibbenek az előcsarnokba.
-Jó estét –széles mosollyal köszönök a portásra.
-Jó estét hölgyem mit óhajt? –biccent-
Oda csúsztatom neki a kis cetlit, hogy ezt a férfit keresem. A portás csak egy komor morranást hallat és gyorsan útba igazít, de láthatóan nem nagyon akaródzik neki fel is kísérni a szóban forgó emeltre, így egyedül indulok a lift felé. Amíg felfelé megyünk, még egyszer gyorsan átgondolom mit is akarok mondani, hogyan akarom bemutatni magam és mit akarok elmesélni nem is olyan rövid életemről. Mikor megáll, a lift felszusszanok, össze szedem a kurázsim és kilépek. Az emeleten szerencsére csak egy ajtó van, így nem téveszthetem el hová kell bekopogni. A folyosón lévő tükörben még egyszer ellenőrzöm a sminkem, megigazgatom a ruhám és elő veszem a papírokat, amiket magammal hoztam. Össze rendezem, őket egy tisztességes kupacba majd megfogom az ajtó kopogtatóját két határozottat koppantok a díszes ajtón.
- Csak fel ne ébresszem –mormogok magam elé, de néhány nappal ezelőtt már írtam neki levelet, hogy szeretnék beszélni vele.

Kaname & Angelique@

Elmosolyodom, össze rendezem a papírjaimat, egy elegáns mozdulattal leülök, nőiesen keresztbe teszem a lábam, a paksamétát a térdemre engedem. Első látásra úgy érzem, jól ki fogunk jönni a férfival, épp olyannak tűnik, mint én. Tetszik, hogy ugyan ő az egyelőre aprócska klán vezére, mégsem fölényeskedő velem, bár van egy olyan érzésem, hogy egy avatott szem, mint az övé, fiatal külsőm mögött azonnal meglátja az öreg lelket. Egy gyors, nem feltűnő mozdulattal végig mérem a ruházatát. Jó kiállású, jóképű férfi elegáns ruhákban és ez megnyugtat. Sajnos zsákba macskát készültem venni azzal, hogy ide jöttem, de hála istennek kellemeset csalódtam. Mikor azt mondta, egy hotelban laknak, először a Dumort Hotel ugrott be Manhattanben, ami finoman szólva is lepukkadt hely. De ez a hely gyönyörű és tiszta, ami megnyugtató. Mikor elhangzik a kérdés, hogy mi szél fújt erre halvány mosoly kúszik az arcomra.
- Nos, egy helyet keresek, ahol hosszabb távra berendezkedhetek, letelepedhetek. Kifejezetten hosszabb távra terveznék. És nem akartam, csak úgy ide költözni, úgymond ellenőrizetlenül. Szeretek élni, és semmi kedvem egy nephilim szeráf-pengéjének élesebbik oldalán végezni. Szóval egyszerűen mondva… otthont keresek magamnak. És eléggé finnyás vagyok ahhoz, hogy ne költözzek még egyszer valami koszos, omladozó patkány tanyára.
Egy pillanatra figyelem az arcát, láthatóan nem lepi meg, hogy otthont keresni jöttem. Nem tudom, hogy hány fő tartozhat a klánba, de ha jól tudom, kevesen vannak, éppen ezért jöttem ide. A munkám szempontjából szinte teljesen lényegtelen, hogy hol élek, hiszen van olyan, hogy hetekig nem vagyok otthon. Egy gyors, elegáns mozdulattal kikeresem a papírjaim közül a legutóbbi vízumomat, amivel bejöttem Amerikába, a személyimet és a keresetemről szóló papírjaimat és egy kis írást arról, hogy ki vagyok és honnan jöttem.
- Itt van néhány papír, ami fontos lehet az elbírálás szempontjából. Néha sokat dolgozom, szóval hetekig nem vagyok itthon, de a keresetem elég szép, így az anyagiakra nem lenne probléma.

Idézet